[Grem] Fwd: Boldog Bartolo Longo ünnepe

[Levente Vihar]

https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-bartolo-longo

Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. október 5., kedd | 7:00

4
Az Egyház október 5-én emlékezik Bartolo Longóra. II. János Pál pápa,
amikor 1980-ban boldoggá avatta, „Mária emberének” nevezte őt. Az olasz
férfi ötven évig dolgozott – ahogyan ő mondta – „a Hölgyéért”. Ám nagyon
nagy utat járt be addig, amíg Rózsafüzér Királynője tiszteletének
terjesztőjévé vált.

Bartolo Longo jómódú polgári családba született a dél-olaszországi
Latianóban 1841. február 11-én. Édesapja orvos volt, ugyanakkor a
művészetek nagy kedvelője. Édesanyja keresztény szellemben nevelte a
gyerekeket. Bartolo eleven, öntudatos és intelligens fiú volt. Tízéves
korában meghalt az édesanyja, ezután lassan eltávolodott a hittől.

Magántanárnál tanult, majd a nápolyi egyetem jogi karára járt, ahol
1864-ben szerzett diplomát. Barátaival egyre jobban belemerült a kor
világnézeti vitáiba – antiklerikális tüntetéseken és spiritiszta
szeánszokon vettek részt. Bartolo idővel elkötelezte magát egy sátánista
szekta mellett, és a közösség papjává vált.

Az elkövetkezendő években rítusok bemutatásával és egyházellenes
tevékenységgel gyakorolta hivatalát, és sokakra volt hatással. A
szertartások megkövetelték a teljes böjtölést és komoly pszichés
megterhelést is jelentettek. Bartolo végül fizikailag és lelkileg is
megbetegedett. Ráadásul egy nézeteit valló barátja, aki súlyos depresszióba
esett, öngyilkos lett. Ez nagyon megviselte Bartolót. Meghasonlott, és egy
rémálmokkal telt éjszaka után végül segítséget kért: elment családja régi
barátjához, Vincenzo Pepe professzorhoz, aki bemutatta őt egy jól képzett
domonkos szerzetesnek, Alberto Radentének.

A pap vállalta, hogy katekézist tart neki. A domonkos rend lelkiségében
fontos szerepe van a rózsafüzérnek
<https://www.magyarkurir.hu/kultura/oktober-imadsaga-maria-iskolaja-rozsafuzer>,
így Bartolo újra felfedezte az imádság erejét. Sok tanulás, illetve
bűnbánat után ismét magához vehette a szentségeket. 1871. március 25-én
belépett a domonkos harmadrendbe. A mindennapi kedves imája után a
Rózsafüzér testvér nevet kapta. Később a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek
is tagja lett.

Egy lelkigyakorlat során egyértelművé vált számára, hogy jóvá kell tennie
azt a kárt, amit sátánistaként mások lelkében, hitében okozott. Egyéni
tisztasági fogadalmat tett, és csatlakozott egy jámbor közösséghez, melynek
tagjai a szegényekkel és betegekkel foglalkoztak.

Mindeközben jogi praxisát is folytatta – megbízást kapott az özvegy
Marianna di Fusco bárónétól, hogy gyűjtse össze a Pompeji környékén lévő
birtokainak bérleti díjait. Bartolo 1872-ben érkezett meg Pompeji völgyébe.
Megdöbbent az ott élő egyszerű emberek elhagyatottságán, tanulatlanságán,
hitetlenségén, babonásságán és szegénységén.

A környéken utazva sok ideje volt gondolkodni. „Egy napon egy Pompeji
melletti mezőn, amit Arpaiának hívtak, eszembe jutott az az idő, amikor
sátánista papnak készültem – írta le később. – Alberto atya sokszor mondta,
hogy soha többé ne gondoljak erre, ne gondolkodjam róla, de akkor arra
gondoltam, hogy ha a Krisztus papsága örökre szól, talán a sátán papsága is
örökre szól. Bűnbánatom és gyónásom ellenére átjárt az érzés, hogy még
mindig a sátán rabszolgája és tulajdona vagyok, és vár rám a pokolban.
Ekkor meghallottam Alberto atya hangját a fülemben, amint a Boldogságos
Szűz szavait ismétli: »Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül«. Ezek a szavak
villámcsapásként oszlatták szét kétségbeesésemet. Térdre borultam, és
felkiáltottam: »Elérhetem az üdvösséget, mert nem hagyom el ezt a vidéket
anélkül, hogy ne válnék rózsafüzéred szószólójává!« Ez az eset pecsét lett
végső elhatározásomon.”

Bartolo ezután többször is visszatért Pompeji völgyébe – két célja volt,
hogy támogatást nyújtson a szegényeknek és hogy megújítsa a hitéletet.
1873-ban megrendezte az első „rózsafüzér ünnepet”, 1875-ben pedig plébániai
missziót szervezett. Megfestette a Rózsafüzér Királynőjének képét, és
odaajándékozta a városnak. Missziója olyan sokakat vonzott, hogy a helyi
püspök azt javasolta, építsenek egy új templomot. Bartolo Marianna di Fusco
báróné segítségével gyűjtésbe kezdett, de kevés sikerrel. Egy nyilvános
rózsafüzér ájtatosság alkalmával azonban csodás gyógyulás történt, és ettől
kezdve mind több adomány érkezett.

Felépült az új templom, körülötte pedig egy új Pompeji. Szociális lakások
és munkásszállók épültek, kórház, árvaház nyílt, bevezették a távírót, és
egy geodinamikai állomást is építettek, amely a Vezúv tevékenységét
figyelte. Iskolát nyitottak a szegény lányok, illetve fiúk, valamint a
börtönbüntetésre ítéltek gyermekei számára – ez abban az időben egészen
különleges volt, mivel a bűnözők gyermekeit kizárták az oktatásból. Bartolo
könyvet írt a rózsafüzérről, kilencedet, illetve imakönyvet szerkesztett és
kiadott egy katolikus folyóiratot is.

Idővel pletyka kelt szárnyra arról, hogy felelőtlenül kezeli a pénzeket, és
szerelmi kapcsolat fűzi az özvegy bárónéhoz. XIII. Leo pápa, aki támogatta
Bartolo munkáját, ezt tanácsolta nekik: „Jogász, te szabad vagy, bárónő, te
özvegy vagy, házasodjatok össze, és senki nem szólhat egy szót sem
ellenetek.” 1885-ben össze is házasodtak, de mivel Bartolo tisztasági
fogadalmat tett, józsefházasságban éltek. 1906-ban Bartolo minden általa
kezelt tulajdont, beleértve a sajátjait is, a Szentszékre bízta. Majd a
városvezetés új adminisztrációs rendszerének kialakításában segédkezett
mint egyszerű alkalmazott. Nyolcvanöt éves koráig dolgozott, mindig ajánlva
és terjesztve a rózsafüzért, bárhova is ment.

1926. október 5-én hunyt el Pompejiben. II. János Pál pápa avatta boldoggá
1980. október 26-án Rómában.

*Forrás*
* Catholicnewsagency.com *
*Catholic.org*
* Magyar katolikus lexikon*
*Metropolita.hu*

*Fotó: Wikipedia, Breviariodigitale.com*

*Magyar Kurír*
*(sza)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211005/5a13a8ee/attachment.html>