<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div><font size="4"><font size="2"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-bartolo-longo" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-bartolo-longo</a></font><br></font></div><div><br></div><div>
<h1 class="gmail-cim">Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. október 5., kedd | 7:00<div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g81493']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81493&v=0&img=c_o_bartolo-longo2.jpg"><span class="gmail-galcount" title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 4</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Az
Egyház október 5-én emlékezik Bartolo Longóra. II. János Pál pápa,
amikor 1980-ban boldoggá avatta, „Mária emberének” nevezte őt. Az olasz
férfi ötven évig dolgozott – ahogyan ő mondta – „a Hölgyéért”. Ám nagyon
nagy utat járt be addig, amíg Rózsafüzér Királynője tiszteletének
terjesztőjévé vált.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Bartolo Longo jómódú
polgári családba született a dél-olaszországi Latianóban 1841. február
11-én. Édesapja orvos volt, ugyanakkor a művészetek nagy kedvelője.
Édesanyja keresztény szellemben nevelte a gyerekeket. Bartolo eleven,
öntudatos és intelligens fiú volt. Tízéves korában meghalt az édesanyja,
ezután lassan eltávolodott a hittől.</p>
<p>Magántanárnál tanult, majd a nápolyi egyetem jogi karára járt, ahol
1864-ben szerzett diplomát. Barátaival egyre jobban belemerült a kor
világnézeti vitáiba – antiklerikális tüntetéseken és spiritiszta
szeánszokon vettek részt. Bartolo idővel elkötelezte magát egy sátánista
szekta mellett, és a közösség papjává vált.</p>
<p>Az elkövetkezendő években rítusok bemutatásával és egyházellenes
tevékenységgel gyakorolta hivatalát, és sokakra volt hatással. A
szertartások megkövetelték a teljes böjtölést és komoly pszichés
megterhelést is jelentettek. Bartolo végül fizikailag és lelkileg is
megbetegedett. Ráadásul egy nézeteit valló barátja, aki súlyos
depresszióba esett, öngyilkos lett. Ez nagyon megviselte Bartolót.
Meghasonlott, és egy rémálmokkal telt éjszaka után végül segítséget
kért: elment családja régi barátjához, Vincenzo Pepe professzorhoz, aki
bemutatta őt egy jól képzett domonkos szerzetesnek, Alberto Radentének.</p>
<p>A pap vállalta, hogy katekézist tart neki. A domonkos rend lelkiségében fontos szerepe van a <a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura/oktober-imadsaga-maria-iskolaja-rozsafuzer" target="_blank">rózsafüzérnek</a>,
így Bartolo újra felfedezte az imádság erejét. Sok tanulás, illetve
bűnbánat után ismét magához vehette a szentségeket. 1871. március 25-én
belépett a domonkos harmadrendbe. A mindennapi kedves imája után a
Rózsafüzér testvér nevet kapta. Később a Jeruzsálemi Szent Sír
Lovagrendnek is tagja lett.</p>
<p>Egy lelkigyakorlat során egyértelművé vált számára, hogy jóvá kell
tennie azt a kárt, amit sátánistaként mások lelkében, hitében okozott.
Egyéni tisztasági fogadalmat tett, és csatlakozott egy jámbor
közösséghez, melynek tagjai a szegényekkel és betegekkel foglalkoztak.</p>
<p>Mindeközben jogi praxisát is folytatta – megbízást kapott az özvegy
Marianna di Fusco bárónétól, hogy gyűjtse össze a Pompeji környékén lévő
birtokainak bérleti díjait. Bartolo 1872-ben érkezett meg Pompeji
völgyébe. Megdöbbent az ott élő egyszerű emberek elhagyatottságán,
tanulatlanságán, hitetlenségén, babonásságán és szegénységén.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81493']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81493&v=0&p=1&img=c_o_bartoloalumnos1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A környéken utazva sok ideje volt gondolkodni. „Egy napon egy Pompeji
melletti mezőn, amit Arpaiának hívtak, eszembe jutott az az idő, amikor
sátánista papnak készültem – írta le később. – Alberto atya sokszor
mondta, hogy soha többé ne gondoljak erre, ne gondolkodjam róla, de
akkor arra gondoltam, hogy ha a Krisztus papsága örökre szól, talán a
sátán papsága is örökre szól. Bűnbánatom és gyónásom ellenére átjárt az
érzés, hogy még mindig a sátán rabszolgája és tulajdona vagyok, és vár
rám a pokolban. Ekkor meghallottam Alberto atya hangját a fülemben,
amint a Boldogságos Szűz szavait ismétli: »Aki terjeszti a rózsafüzért,
üdvözül«. Ezek a szavak villámcsapásként oszlatták szét
kétségbeesésemet. Térdre borultam, és felkiáltottam: »Elérhetem az
üdvösséget, mert nem hagyom el ezt a vidéket anélkül, hogy ne válnék
rózsafüzéred szószólójává!« Ez az eset pecsét lett végső
elhatározásomon.”</p>
<p>Bartolo ezután többször is visszatért Pompeji völgyébe – két célja
volt, hogy támogatást nyújtson a szegényeknek és hogy megújítsa a
hitéletet. 1873-ban megrendezte az első „rózsafüzér ünnepet”, 1875-ben
pedig plébániai missziót szervezett. Megfestette a Rózsafüzér
Királynőjének képét, és odaajándékozta a városnak. Missziója olyan
sokakat vonzott, hogy a helyi püspök azt javasolta, építsenek egy új
templomot. Bartolo Marianna di Fusco báróné segítségével gyűjtésbe
kezdett, de kevés sikerrel. Egy nyilvános rózsafüzér ájtatosság
alkalmával azonban csodás gyógyulás történt, és ettől kezdve mind több
adomány érkezett.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81493']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81493&v=0&p=1&img=c_o_pompei_duomo3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Felépült az új templom, körülötte pedig egy új Pompeji. Szociális
lakások és munkásszállók épültek, kórház, árvaház nyílt, bevezették a
távírót, és egy geodinamikai állomást is építettek, amely a Vezúv
tevékenységét figyelte. Iskolát nyitottak a szegény lányok, illetve
fiúk, valamint a börtönbüntetésre ítéltek gyermekei számára – ez abban
az időben egészen különleges volt, mivel a bűnözők gyermekeit kizárták
az oktatásból. Bartolo könyvet írt a rózsafüzérről, kilencedet, illetve
imakönyvet szerkesztett és kiadott egy katolikus folyóiratot is.</p>
<p>Idővel pletyka kelt szárnyra arról, hogy felelőtlenül kezeli a
pénzeket, és szerelmi kapcsolat fűzi az özvegy bárónéhoz. XIII. Leo
pápa, aki támogatta Bartolo munkáját, ezt tanácsolta nekik: „Jogász, te
szabad vagy, bárónő, te özvegy vagy, házasodjatok össze, és senki nem
szólhat egy szót sem ellenetek.” 1885-ben össze is házasodtak, de mivel
Bartolo tisztasági fogadalmat tett, józsefházasságban éltek. 1906-ban
Bartolo minden általa kezelt tulajdont, beleértve a sajátjait is, a
Szentszékre bízta. Majd a városvezetés új adminisztrációs rendszerének
kialakításában segédkezett mint egyszerű alkalmazott. Nyolcvanöt éves
koráig dolgozott, mindig ajánlva és terjesztve a rózsafüzért, bárhova is
ment.</p>
<p>1926. október 5-én hunyt el Pompejiben. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1980. október 26-án Rómában.</p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong> <em>Catholicnewsagency.com </em></strong><br><strong><em>Catholic.org</em></strong><br><strong><em> Magyar katolikus lexikon</em></strong><br><strong><em>Metropolita.hu</em></strong></p>
<p><strong>Fotó: Wikipedia, Breviariodigitale.com</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong><br><strong>(sza)</strong></p></div>
<br><font size="4"></font></div><br></div>
</div></div>