[Grem] Egy marxista neveltetésű híres zenész megtérése: Vedres Csaba most egyházzenész, a Szt.Bernadett mise szerzője

2021. Nov. 1., H, 15:59:45 CET

*Beszélgetés Vedres Csabával, a Szent Bernadett-mise szerzőjével*
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. október 30., szombat |
19:33

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-rossz-katolikusoktol-felek-beszelgetes-vedres-csabaval-szent-bernadett-mise-szerzojevel
Vedres Csaba énekes, előadóművész, egyházzenész, az After Crying zenekar
alapítója és egykori frontembere. Elvégezte a Váci Egyházmegyei
Kántorképzőt, jelenleg Kaposvárott, a donneri Szent Kereszt
felmagasztalása-templomban, illetve kisegítőként a Szent Margit-templomban
kántorkodik. *Miserere* címmel oratóriumot, legutóbb pedig Szent
Bernadettről misét írt. Kaposvári otthonában beszélgettünk.

*– Szülei zenetanárok voltak, rendszeresen vitték hangversenyekre.
Mondhatjuk, hogy a dallamok világában nőtt fel?*

–* Igen, a zene szeretetében. *Édesanyám biológia–földrajz–ének szakos
tanárnő volt, édesapám magyar–történelem–ének szakos tanár. Az egri
tanárképzőn ismerkedtek össze mint ének szakosok. Volt otthon zongora, apu
rendszeresen zongorázott.

*– Mindig zenész akart lenni?*

– Huszonvalahány éves koromig nem tudtam eldönteni, hogy mi legyek, mert
egyenlő arányban vonzott a zene és az irodalom. Az általános iskola
befejezése után a Madách Gimnáziumba jelentkeztem irodalom–dráma tagozatra,
felvettek, ott érettségiztem. Aztán *egy évre elvittek katonának. A
leszerelésem után párhuzamosan végeztem a konzervatórium zeneszerzés szakát
és az ELTE Tanárképző Főiskoláján a magyar–történelem szakot. A
konzervatóriumot befejeztem, de a főiskolát a harmadik évben abbahagytam,
mert akkor már egyértelmű volt számomra, hogy döntenem kell valamelyik
mellett, és teljesen feltennem rá az életem.*

*– Ekkor alapította meg az After Cryingot, amely aztán a hazai crossover
zene kiemelkedő képviselője lett.*

– Igen. Kicsit visszaugranék az időben. Az igazi zenei hatás
tizenhét-tizennyolc éves koromban ért, a progresszív és az art rock művelői
voltak a kedvenceim: az Emerson, Lake and Palmer, a King Crimson, Frank
Zappa. Később, amikor a konzervatóriumot végeztem, magam is különböző
progresszív zenekarokkal kísérleteztem. 1986 novemberében jutottam el
odáig, hogy alapítsunk egy zenekart, amelyik kicsit közönségbarátabb, de
kortárs művészi zenét játszik. Ez lett az After Crying.

*– A zenekar keveri a műfajokat, a klasszikus, a kortárs és a populáris
zene elemeit, és rendkívül igényesek a szövegei. Gondolom ez kezdettől
fogva tudatos volt.*

– Igen. *Az After Cryingot trióban kezdtük, Pejtsik Péter csellózott,
Egervári Gábor fuvolázott, én zongoráztam. Fiatalon még nem volt családunk,
a zenélés életmód volt számunkra. Délelőtt nagy beszélgetések, délután
próba, éjszaka megint beszélgetések, és folyamatosan hallgattuk a jelentős
kortárs zenei műveket. Közben azon gondolkodtunk, milyen legyen a
stílusunk, de mindig arra jutottunk, hogy a hallottak közül egyik sem a mi
utunk. De hatottak ránk ezek a zenék, *és rengeteg próbával lassanként
csiszolódott, *végül kialakult a saját stílusunk*. Akkoriban a legnagyobb
hatást Bartók és Ligeti György tette ránk, a másik oldalról pedig a már
említettek mellett talán Laurie Anderson.

Az, hogy keverjük például Bartókot Frank Zappával, abszolút tudatos
választás volt.

*– Az Önök által megalkotott crossovernek, a zenei műfajok keverésének
Magyarországon nem nagyon volt előzménye.*

– Volt, de nem sok. A Syrius fantasztikus zenét játszó zenekar volt, és
említhetem még a Teátrumot, kortársként a Solarist. A különbség az volt
közöttünk, hogy a zenénkben mi talán többet vállaltunk fel az avantgárd
kortárs elemekből.

*– Honnan jött a nevük: Sírás után?*

– *Az After Crying megalakulásának idején zeneileg és magánéletileg is
nagyon zűrös, válságos időszakon voltam túl. *A korábbi együttesem
felbomlása után határoztuk el Péterrel és Egerrel, hogy létrehozunk egy
triót. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mi legyen a nevünk, már egy hónap is
eltelt, de még mindig nem találtunk megfelelőt. Aztán egyszer csak, máig
emlékszem, ahogyan a 47-es villamos bekanyarodott a Móricz Zsigmond
körtérre a Fehérvári útról, bekattant: After Crying. Fábri Péter költő és
szövegíró írt először elemzést a nevünkkel kapcsolatban:

ez mintha azt jelentené, hogy *a sírás korszakának, a dodekafóniának, a
szerializmusnak, az atonalitásnak vége, és egy új korszak kezdődik.*

*– 1986 és 1994 között több mint hét éven keresztül vezette a komoly
nemzetközi sikereket elért After Cryingot, majd kivált a zenekarból. Két
évvel később megalapította a Townscream együttest, amely 1999-ig létezett.
Hogyan, milyen hatásokra fordult az egyházzene felé?*

–* Marxista nevelést kaptam, és tinédzserként hittem is ebben az eszmében.**
Amikor azonban 1982-ben Szombathelyen katonáskodtam*, * rádöbbentem, hogy
ebből az elméletből semmi nem működik. Ez nagy törést jelentett.*

*Találkoztam ott győri bencésekkel is, hallatlanul intelligens és
egyáltalán nem* *erőszakos** srácokkal. Rengeteget vitatkoztam velük, hogy
létezik-e Isten, s ha igen, jó vagy nem jó. A katonaságtól már
istenkeresőként szereltem le. Kerestem, kerestem, kerestem.*

*A döntő hatás akkor ért, amikor elolvastam Weöres Sándor A teljesség
felé című könyvét. Ez kegyelmi pillanat volt. Letettem, és kimondtam: Isten
létezik. Azóta sem inogtam meg a hitemben*. *Ezután a volt gimnazista
barátaim a kezembe adták G. K. Chesterton műveit, aki egyik nagy kedvencem,
Karinthy Frigyes kedvelt írója volt. A Szent István Társulatnál akkor
jelent meg tőle az Igazságot! Az örökkévaló ember. Fantasztikus élményt
jelentett az olvasása. Ekkor kérdeztem meg először az édesanyámat: anyu,
ugye engem katolikusnak kereszteltetek?* *Ezután azonban sokáig úgy éltem,
hogy azt gondoltam: van az Egyház, teszi a dolgát, én hiszek Istenben, én
is teszem a dolgom, ne bántsuk egymást*.

*– Milyen hatásra változott ez meg? *

– Az After Crying korai időszakában, *1990-ben egy ismerős srác közölte
velem: ragaszkodik hozzá, hogy elmenjek vele Somogysámsonba, a
keresztelőjére. Elmentem, és ott találkoztam Varga Laci atyával, a mostani
kaposvári megyéspüspökkel. Ugyanebben az évben, a nyár közepén nagyon
kiüresedettnek éreztem magam*.* Megint leutaztam Somogysámsonba, és
beállítottam Laci atyához. Isten hozott – mondta. Ott maradtam két hétig,
és közben volt egy felejthetetlen este, amikor megtértem*. *Huszonhat éves
voltam, ennyi idő alatt az ember rengeteg bűntudatot halmoz fel magában.*

*Laci atya arról beszélt,** teljesen mindegy, mit csináltam korábban, Isten
szeret.* *Te nem tudod elképzelni, hogy miket csináltam, vallottam meg
neki.* *Isten akkor is szeret, mondta el újra és újra Laci atya.*

*Ez hihetetlen nagy átfordulás és felszabadulásélmény volt számomra. Ezután
rendszeresen jártam hozzá, az úgynevezett csendes hétvégékre **is. Másfél
évvel később elsőáldozó lettem, s valamivel azután meg is bérmálkoztam.*

*– Ezt követően fordult az egyházzene felé?*

– Ez érdekes, mert már az After Cryingot is többen katolikus rockzenekarnak
nevezték, voltak ugyanis ilyen számaink. A *Zsoltár* című dalunknak például
az volt a refrénje: „Laudetur Jesus! – In aeternum, amen.” Vagy amikor
egyszer október 4-én a Petőfi Csarnokban léptünk fel, az a koncert Assisi
Szent Ferenc *Naphimnuszával* kezdődött. Az 1992-es lemezünk legismertebb
száma, *A gadarai megszállott **egy *szentírási történetet dolgoz fel.

*– A keresztény vonatkozás tehát már korábban megjelent a dalaiban. Hogyan
lett kántor?*

– *1992-ben még vastagon benne voltam az After Cryingban,* *amikor szólt
egy barátom: Vácott indul az egyházmegyei kántorképző, nem érdekel? Nagyon
izgatott, hogy milyen az egyházzene belülről, mi az a gregorián, a népének,
a liturgia.** A Váci Egyházmegye Kántorképzőjében életem egyik legnagyobb
élményét éltem át, csodálatos iskola volt nagyszerű tanárokkal, és ezt a
képzést be is fejeztem.   *

*– A Miserere című oratóriumot az 50. zsoltár alapján írta. Milyen élmények
hatására?*

– Ez sokkal későbbi történet, 2009-ben kezdtem írni. *Nem akartam Misererét
írni. Volt egy sereg zongoradarabom, szerettem volna zongoraciklust írni
belőlük. Kerestem egy helyet, ahol két héten keresztül teljes elzártságban
lehetek. Dunabogdányban, **a plébánián kaptam erre lehetőséget*, amiért
máig hálás vagyok. Elkezdtem a zongoradarabokkal foglalkozni, de nem ment a
munka. *A harmadik napon egy vonóshangszínnel kísérleteztem a billentyűn,
játszani kezdtem, és egyszer csak – a magam számára is váratlanul *–* azt
kezdtem énekelni: Miserere, miserere, miserere… Tovább nem tudtam a
szöveget latinul, a zsoltárt természetesen ismertem. Játék közben potyogtak
a könnyeim. A plébánia eszményi környezet volt, rögtön találtam egy latin
nyelvű Bibliát, kiírtam a zsoltár teljes latin szövegét, és elkezdtem a
megzenésítését. Több éven keresztül tartott.*

*– Előadásokat is tart, többek között az irgalomról, a kegyelemről, és
vallja: Isten a legeslegutolsó pillanatban is megbocsát nekünk. Ahogyan ezt
a jobb lator története bizonyítja, teszem hozzá.*

– Mi, művészek nagyon sokat tudunk az irgalomról. *A művészek hisztis,
kiegyensúlyozatlan, legtöbbször nem „normális” életvitelű emberek, fura
társaság, magamat is beleértve.*

*Nem véletlen, hogy a Katolikus Egyháznak nincs vagy alig van művész
szentje, és erről nem az Egyház tehet. Irgalomra szorulunk, ezért általában
többet tudunk erről. A népi mondásban – Aki dudás akar lenni, pokolra kell
annak menni – sok igazság van.*

*A pokoljárás nem kellemes dolog, bepiszkolódik közben az ember, és
hatalmas élmény megtapasztalni, hogy van irgalom*. *Húsz vagy harminc éve
szenvedélyesen olvasok művészéletrajzokat, keresem, ki az, akire fel tudnék
nézni úgy, mint Assisi Szent Ferencre vagy Szent Bernadettre**. Összesen
két ilyen alkotót találtam: Andrej Rubljovot, akit az Ortodox Egyház
szentté avatott, és Fekete Istvánt. **A többieknél, ha megkaparom a
felszínt és mélyebbre ások, azonnal felfedezem: ő sem különb a többinél. Én
sem vagyok jobb.*

*– Ám mégis csodálatos életművek születnek, amelyek jobbá tehetik az
embert, akárcsak a hit, természetesen.*

– Ez így van. *Két dolog áll itt egymással ellentétben. Az egyik, hogy a
művészek számára nem írtak külön evangéliumot. Mindig megdöbbenek azon,
hogy művészek mennyi mindent megengednek maguknak. Isten papjainak képzelik
magukat, akik kivételes eljárást érdemelnek, de ez óriási tévedés*.
Kivételes bánásmódra *szorulnak*. * Ugyanakkor vannak olyan kegyelmi
pillanatai például József Attilának vagy a nála sokkal durvább életet élő
Adynak,* a*mikor lehetetlen nem látni náluk az isteni irgalmat vagy
kegyelmet. Ott van a műveikben, és ez azt jelenti, hogy valamit mégiscsak
megőriztek abban a tisztaságban*, ami másoknál, a nem művészeknél, ki
tudja, hogyan jelenik meg. *Hátborzongató dolgok történnek. Richard Strauss
megzenésíti az Imígyen szóla Zarathustrát, amelynek az első felében ott
szerepel: „Isten halott.”* *A későbbi Richard Straussnál azonban már
egyértelműen jelen van Isten**. A fiatal Liszt és Berlioz levelei a
sátánizmus határát súrolják,* *a későbbi, már megtért Liszt pedig
megalkotja a csodálatos Via crucist vagy a **Krisztus-oratóriumot.** Nagy
kalandok, hepehupák vannak egy-egy művész életében.*

*– Ön misét írt Szent Bernadettről. A zeneművet a közelmúltban Budapesten
is bemutatták, a kelenföldi Szent Gellért-templomban. Mi ragadta meg a
végtelenül egyszerű, tiszta lelkű lourdes-i látnoklányban, aki abban a
különleges kegyelemben részesült, hogy 1858-ban Szűz Mária tizennyolcszor
megjelent előtte?*

– Ez csodálatos találkozás volt. *Csak annyit tudtam róla, hogy ő a
lourdes-i látnok.* *Nem igazán foglalkoztatott ez a kérdés*, egyáltalán,
Lourdes.* Franz Werfel az egyik kedvenc íróm, írt egy regényt Bernadettről.
Amikor elolvastam, az olyan mélyen szíven ütött, hogy éjjel-nappal minden
gondolatom Bernadett körül forgott.*

*Mindig vonzódtam az egyszerű szívű emberekhez, mert magamat nem tartom
annak. Csodálatos ajándék, ha valaki ilyen.*

*Bernadettnek **azt a kettősséget **kellett feldolgoznia a nevers-i
kolostorban, ahol élete utolsó tizenöt évében apácaként élt, hogy országos
híresség – de olyan szinten, hogy egy hajtincséért is vagyonokat fizettek,
képeslapok millióit nyomták róla –, s eközben a kolostorban megvetett
személyként él,** aki **nem jó semmire. Betegeskedett, azonkívül az
elöljárói és a társai óvták a gőgtől – noha ez távol állt tőle –, ezért
folyamatosan megalázták*. *Naponta élte át ezt a rettenetes hintázást.
Külön folyosót alakítottak ki *neki, mert nem tudott mindenkit fogadni,
csak lentről láthatták az érdeklődők. A püspököket persze be kellett
engedni hozzá, és *Bernadettnek** százszor, ezerszer is el kellett mesélnie
a látomásokat, már borzasztóan unta ezt. **Tátott szájjal csodálták, öt
perccel később pedig szembesülnie kellett azzal, hogy ő senki és
semmi, *mindenre
alkalmatlan. Mindennap megélni a sikernek és a sikertelenségnek ezt a
végletes kettősségét, *borzasztóan nehéz lehetett, **és ez* *nagyon
megérintett.* *Egészen kicsiben én is átéltem hasonlót. Voltak rendkívül
sikeres periódusaim, másfél hónapon át adtam szólókoncerteket Japánban,
életem csodája volt, hogy eljuthattam oda. Amikor visszajöttem, a
munkanélküliség várt rám, hónapokon keresztül ezzel küzdöttem*. *Bernadett
példája csodálatos számomra, reményt adott életem **mélypontjain*. *Egyszerű
mondatai is mélyen megérintettek. Amikor az 1870–1871-es francia–porosz
háborúban a poroszok Nevers közelébe értek, mindenki kétségbe volt esve a
kolostorban is. Amikor megkérdezték Bernadett-től, hogy mit szól ehhez, ő
annyit mondott: „Én csak a rossz katolikusoktól félek.” Ha a mai
**nyugat-európai
kereszténydemokraták* *egy részének tevékenységét **nézzük*, azt kell
mondanom: *biztosan több kárt okoznak, mint* *annak idején a poroszok
Franciaországban.*

*– A Szent Bernadett-mise után elhangzott az a kórusműve, amelyet József
Attila **Kész a leltár** című, 1936 decemberében, egy évvel a halála előtt
írt versére komponált.*

– Egy kaposvári csendes hétvége után írtam meg egy óra alatt, kicsit a
Nyolc Boldogság Közösség korai énekeinek stílusában. Olyan vers ez,
amelynek csupán az nincs odaírva az elejére, hogy „Uram!”. József Attila
akkoriban már csak nagyon-nagyon jó verseket tudott írni. Nem mintha
korábban túl sok rosszat írt volna…

*Szerző: Bodnár Dániel*

*Fotó: Lambert Attila *

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211101/be17889e/attachment.html>