[Grem] Nem a 2/3 a kérdés, hanem, h. marad-e a Fidesz / interjú G. Fodor Gáborral

[Emoke Greschik]

 Nem a kétharmad a kérdés, hanem hogy marad-e a Fidesz
<https://telex.hu/rovat/interju>
https://telex.hu/belfold/2021/05/05/g-fodor-gabor-interju-orban-fidesz-2022?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202105

2021. május 05. – 09:31
[image: Nem a kétharmad a kérdés, hanem hogy marad-e a Fidesz]
Fotó: Bődey János / Telex
Fábián Tamás <https://telex.hu/szerzo/fabian-tamas>

   - Magyarországon felesleges arról beszélni, mi az, hogy politikai
   tanácsadás.
   - Amerikában már akár rocksztár és milliárdos lehetne.
   - Az egész jobboldal sikeressége Orbán Viktor sikerességén áll vagy
   bukik.
   - A kormányközeli média akkor eredményes, ha nyer a Fidesz.
   - A mesében sincs mindig kétharmad, de győzni sem lehet mindig.
   - Orbán egy demokratikus politikus, aki ha veszít 2022-ben, átadja a
   hatalmat.
   - A Fideszben nincs még itt az ideje utódlásról beszélni.
   - Nagyinterjú G. Fodor Gáborral, aki Az Orbán-szabály címmel írt könyvet
   a 2010 utáni kormányzásról.

*A Századvég irodája helyett miért a XXI. Század Intézetben találkozunk?*

Tavaly nyáron Schmidt Mária főigazgató asszony felhívott, hogy nem olvasott
még jó könyvet az elmúlt tíz évről, és szerinte én alkalmas lennék egy
ilyen megírására. Hezitáltam egy darabig, aztán belefogtam. Kaptam egy
alkotói ösztöndíjat a XXI. Század Intézettől, ezért ülünk itt. A könyv
egyébként a két műhely közös gondozásában jelent meg, ez egy jó példa az
együttműködésre.

*Akkor nem jön el a Századvégtől? Az utóbbi időben erről lehetett hallani.*

A Századvég elnöke vagyok, ami egy intézményi, a könyv megírása pedig egy
tartalmi kérdés. Engem az inspirál, ha tartalmi kérdésekkel foglalkozom.
Megtiszteltetés a Századvég elnökének lenni, de abból nem következik
feltétlenül egy könyv megírása. Ezek a dolgok összeférnek egymással.

*Azt írja a könyv hátulján magáról, hogy az Orbán-csapat tagja. Ez mit
jelent a gyakorlatban?*

Elköteleződést. A megszólalás-viták állandóan akörül forognak, hogy ha
valaki valamit mond, azt milyen minőségben mondja. Az én esetemben ezt a
leghitelesebben „az Orbán-csapat tagja” kifejezés írja le. Amerikában a
tanácsadóknak, elemzőknek komoly presztízsük van, de Közép-Európában és
Magyarországon nem ez a helyzet. Nálunk ez egy szürke zóna, amiről
általában nem beszélnek, nincs presztízse, és nem is értik az emberek, hogy
miért is lenne ilyen emberekre szükség.

*Akkor közelítsük meg onnan, hogy szokott találkozni a miniszterelnökkel,
kormánytagokkal, beszélget velük politikáról?*

Ezek a kérdések részben már az intimitás határait feszegetik. A Századvég
elnökeként – és ebben a térben mozgó emberként – hozok létre gondolatokat,
beszélek a nyilvánosságban, aztán ezek vagy hatnak a politikában mozgó
cselekvőkre, vagy nem.

Abban sincs közmegegyezés, hogy mi az, hogy politikai tanácsadás. Ez egy
ingoványos talaj, amiről nincs is értelme beszélni, mert felesleges. Talán
néhány hónapja olvastam, hogy a fehér házi beszédírók szövetségének elnöke
mondott valamit. Magyarországon elképzelhetetlen, hogy aki a politikai
tudás létrehozásában közreműködik, az ilyen értelemben intézményesüljön,
karrierje, tekintélye legyen.

*Önnek nem abból van karrierje a Századvégnél, hogy a Fidesz politikáját
segíti gondolatokkal és tanácsokkal?*

Az intézményes pozíciók változhatnak. Ezt a könyvet G. Fodor Gábor írta,
nem valaminek az elnöke, tanácsadója, hanem itt egy könyv, ami ad egy
olvasatot az elmúlt tíz évről. Az volt a célom, hogy amit írok, az
önmagában is megállja a helyét.

*Értem, de azért mégis jó lenne definiálni, hogy mi az, hogy Orbán-csapat.
Mitől más az ön pozíciója, mint egy random Fidesz-szavazóé, miért
érdemesebb odafigyelni arra, amit ön mond?*

Én nem szeretnék olyan külsődleges indokot adni, hogy ezt a könyvet azért
kell elolvasni, mert én bennfentes vagyok, jobban látom, jobban tudom,
hanem remélem, hogy az indokok belül, a könyvben vannak.
Fotó: Bődey János / Telex

*Azt írja, hogy a könyvben vannak olyan idézetek Orbántól, amelyeket
nyilvánosan mondott, és olyanok is, amelyeket privátban. Ezek szerint ön
mégiscsak egy olyan figura, aki szokott off the record is beszélgetni
Orbánnal.*

Értem, hogy ez a viszony mozgatja a fantáziáját, de engedje meg, hogy
inkább máshonnan közelítsem meg a kérdést. Az egyik elhíresült konfliktus
velem kapcsolatban a polgári Magyarország ügye volt. Akkor a Magyar Narancs
úgy tett engem címlapra, hogy ez az ember, aki Orbán fülébe súgja a
dolgokat. Ennek az ő részükről az volt az értelme, hogy azt állítsák, hogy
olyan ember ad tanácsot Orbánnak – függetlenül attól, hogy ez igaz vagy sem
–, aki olyan felháborító dolgokat mond, mint hogy a polgári Magyarország
egy politikai termék.

Azt javaslom, vezessünk be egy szabályt, ha úgy tetszik egy G.
Fodor-szabályt. Ha a másik oldalon lévő sajtó képviselőivel találkozik az
ember, akkor rendre általuk rizikósnak tartott kérdésekkel igyekeznek
szembesíteni a jobboldali politikust vagy véleményformálót. Ennek
megítélésem szerint az a célja, hogy vagy mindenben helyesel a válaszadó,
hogy a kormány mindent jól csinál, és akkor azt a portrét rajzolják fel
róla, hogy a meginterjúvolt önálló gondolat és akarat nélküli, szervilis
valaki. Vagy az történik, hogy egy-egy rizikós kérdésre elhangzik egy olyan
válasz, hogy ez vagy az azért nem volt túl szerencsés, és akkor jönnek a
szalagcímek, hogy „Már G. Fodor szerint is baj van ezzel-azzal”. Azt
javaslom, ehelyett inkább beszélgessünk.

De hogy visszatérjek a kérdésére. Nyilván találkoztam már Orbán Viktorral,
és foglalkoztat a politika, annak tanulmányozása és alakítása. A Századvég
és a XXI. Század Intézet komoly és jelentős szakmai erőt képviselő műhelyek
(van még pár ilyen a jobboldalon), ezeken a helyeken a politikai tudás
előfeltevéseivel, létrehozásával és ennek következményeivel foglalkoznak,
ki-ki a maga módján. De hogy mi hasznosul ebből, az a politikusok
felelőssége és szuverén joga.

*Gondolom, figyelemmel követi, hogy van-e hatása a munkájának.*

Ha egy baloldali szakértő ülne itt, ő valószínűleg sokkal inkább meg lenne
győződve arról, hogy az ő munkája hasznosul, és felismerései feltétlenül
biztos iránymutatóul szolgálnak a politikai cselekvés számára. Én ezzel
szemben sokkal autonómabbnak gondolom a politikai cselekvőket, különösen
Orbánt, aki állandóan, fogalmazzunk így, valamiféle intellektuális
izgatottsági állapotban van, ami azt jelenti, hogy állandóan jár az agya,
és folyamatosan kész arra, hogy intellektuálisan is feldolgozza, hogy mi
történik és mi legyen.

*A könyvben is írja, hogy mindenki szeretne belelátni a politikacsinálás
boszorkánykonyhájába. A kérdés tehát továbbra is az, hogy ön ott van-e
valahol a konyha környékén, aprítja-e, mondjuk, a hagymát, vagy
rendezgeti-e a fűszereket a polcon?*

Ha komolyan elkezdenék erre válaszolni, az azt jelentené, hogy túlzottan
nagy jelentőséget tulajdonítanék a saját szerepemnek a Fidesz politikájának
alakításában, de ezt én nem feltétlenül gondolom így. A politikában gyakori
az ego-probléma, amit megítélésem szerintem általában úgy lehet a
legszerencsésebben feloldani, hogy háttérbe szorítjuk. Én nem gondolom,
hogy vernem kellene a mellemet, hogy én ki vagyok és milyen szerepem van
ebben a történetben. Azt pedig pláne hülyeségnek tartanám, ha ilyeneket
mondanék: ha bemegyek a tévébe, és segítem az események értelmezését, akkor
az majd plusz két százalékot jelent a Fidesznek. Ez a jelentőség
félreértése és szimpla marhaság.

Az egész jobboldal sikeressége Orbán Viktor sikerességén áll vagy bukik, az
összes többi kérdés ennek messze alárendelődik.

Az én dolgaim legfeljebb a saját életem szempontjából bírnak kiemelt
jelentőséggel.

*A tanácsadók szerepét illetően az amerikai nyílt, vagy ezt a magyaros,
szürke zónás felállást tartja szerencsésebbnek?*

Ez kulturálisan így alakult, nem jobb vagy rosszabb, és ami nálunk van, azt
nem is magyarosnak, inkább közép-európai sajátosságnak tekinteném. Ne
felejtsük el: Közép-Európában volt kommunizmus, majd jött a
rendszerváltoztatás, ami itt azt jelentette, hogy az értelmiségiek szerepe
nőtt meg a politikában. Ekkor alakult ki egy szürke zóna, kint is vagyok,
bent is vagyok, elmosódott a határ a politikus, a tanácsadó, az
értelmiségi, sőt még a laikus között is. Aki még két évvel korábban
történész volt, az hirtelen politikus lett. A politikai tudás előállítása
ad hoc módon formálódott. A Fidesz sikere azt is mutatja, hogy a politikai
tudás is elindult a professzionalizálódás útján; elő lehet azt állítani,
van logikája, mintái és jó gyakorlatai.

Amerikában ezzel szemben a politikai tudás professzionalizálódásának komoly
múltja van. Az 1930-as évektől kialakult egy olyan alkalmazott
politikatudomány a pszichológia és a közvélemény-kutatás felismerései
alapján, ami a gyakorlatot akarja segíteni. Nem véletlen, hogy árgus
szemekkel figyeli ma is mindenki az amerikai elnökválasztási kampányokat.
De Amerika sok tekintetben egy teljesen más világ.

Amikor olyanokat mondok, hogy „a pillanat uralása”, meg „a polgári
Magyarország mint politikai termék”, ironikusan azt is hozzátehetném, hogy
Amerikában ezért már „rocksztár” és dollármilliárdos lehetnék.

„Személyesen semmi bajom önnel”

*Az utóbbi időben az a hír járja önről, hogy kiszorították. A műsorát
levették a Hír TV-ről, korábban a 888 volt kikiáltva a NER-média fiatalos
kiadványának, most meg inkább úgy tűnik, a Pesti TV töltené be ezt a
szerepet.*

Akkor miért ülünk itt? Amiket mond, azok között nincs összefüggés. A
Nyolcas című műsort nem levették, hanem a pandémia idején a meghívott
vendégek értelemszerűen nem voltak hajlandók bejönni a stúdióba, volt egy
időszak, amikor én is Skype-on jelentkeztem be a különböző műsorokba. Ekkor
felfüggesztettük a műsort, a Hír TV műsorkínálata pedig még most is
folyamatos újrastrukturálásban van. Tehát G. Fodort nem kiszorították,
hanem az élet hozta így. A lényeg, hogy a történet nem hatalmi vagy
befolyáskérdés.

Ami pedig a 888-at illeti: amikor a 888 elindult, az a jobboldalon egy
politikai tettnek számított, felléptünk egy olyan küzdőtérre, ahol a
jobboldal korábban nem volt jelen és ahol jól vagy rosszul, de vívtuk a
magunk csatáit. Eltelt öt és fél év, nem a 888 jelentősége változott meg,
hanem a médiatér, amiben mi is és önök is teszik a dolgukat. Akkor még csak
a print válságáról beszéltünk, megítélésem szerint ma már az online
szerkesztőségek is bajban vannak. Tekintélyprobléma van. Ma bárki lehet
tekintély – még ha kérészéletű is –, aki megszólal az online világban.
Bárkire odafigyelnek, és nem magától értetődő, hogy miért az
intézményesített újságírók szövegeit kellene fogyasztaniuk az embereknek.
Ennek következményei lesznek mindenre, az újságírásra, de a politikai
verseny peremfeltételeire is.

*A Pesti TV indulása nem azt jelenti, hogy a 888 nem tudta elég hatékonyan
teljesíteni a feladatot?*

Szerintem a Pesti TV indulása arról szól, hogy a jobboldal jelenlétet akar,
és minél többen vannak minél több platformon, annál jobb. Egyébként komoly
kihívás ma tévét csinálni. Szurkolok nekik.

*Sikeres ez a projekt, a 888 és a Pesti TV meg tudja szólítani a
fiatalokat?*

A fiatalok jelentős része apolitikus, és apolitikus tartalmakat fogyaszt.
Ha a politika logikája felől nézzük, akkor a sikerkritérium az lesz, hogy
mit hoz majd a választás. Úgyhogy majd 2022-ben beszélgessünk arról, hogy
ezek a platformok sikeresek-e, vagy sem.

*Akkor ezeknek a jobboldali sajtótermékeknek a sikere nem nézettségben és
olvasottságban mérhető, hanem abban, hogy a Fidesz nyer-e vagy sem?*

Ez az én mércém, ezt én gondolom így. Sokszor elmondtam, hogy nem vagyok
újságíró, én egy más nézőpontból nézek ezekre a kérdésekre.

Ugyanakkor legitim annak a nézőpontja is, aki újságíróként visz egy lapot,
csinál egy tévét, neki más normái vannak: olvasottság, nézettség,
hivatkozások stb.

Engem viszont a politikai siker érdekel.

*Különös helyzet ez, mert miközben most normálisan beszélgetünk, az ön
újságjában a kollégáimról és rólam is szándékosan lejárató célú anyagok
jelennek meg. Hogy oldja fel magában ezt az ellentmondást?*

Nem látok ellentmondást. Most leültünk ketten beszélgetni, még nem tudjuk,
mi sül ki belőle. Ha elfogadta a nézőpontomat, hogy mihez kötöm a
sikerkritériumot, akkor talán azt is méltányolja, hogy az újságírás a
politikai küzdelem része. Megítélésem szerint ezt önök is így fogják fel. A
magát független-objektív sajtónak nevező szerkesztőségek átvették az
impotens baloldali politikusok szerepét és feladatát, tehát politizálnak.
Nekem természetesen személyesen semmi bajom önnel, mivel azt sem tudom,
kicsoda, miben hisz, a személyes dimenziótól viszont különbözik a politikai
ütközetek terepe.
„Egy dolog a tisztelet és egy másik a győzelem”

*A könyvében sokat ír a politika nyelvi aspektusáról, hogy mennyire
fontosak a megnevezések és a definíciók. Ebben a dimenzióban szándékos,
hogy Orbán rendszeresen egyenlőség jelet tesz Magyarország, a nemzet és a
saját szavazói közé?*

Van rá empirikus oka is. Háromszor győzött kétharmaddal, ő a
miniszterelnök, aki a magyarok nevében jár el. Úgy érzem, a kérdésében
megfogalmazott feltételezés mögött van egy morális szemrehányás: hogy meri
megtenni azt, hogy mindenki nevében beszél? Én nem vitatnám el a
politikusoktól, hogy annak a politikai közösségnek a nevében fogalmazzanak
meg szándékot, akaratot, célt, törekvést, amelynek a képviseletét ellátják.
Ezzel az erővel Trump és Biden sem beszélhetne az amerikaiak nevében, és az
ön logikáját elfogadva hogy merészelnek Amerika nevében állításokat tenni?

*Amikor Brüsszelből vagy máshonnan éri kritika, Orbán azt mondja, hogy
Magyarországot és a magyar embereket támadják, holott valójában őt és a
kormányát kritizálják, a kettő közé nem tehető egyenlőségjel. Ilyenkor
szándékosan tartja maga elé pajzsként Magyarországot?*

Ha ezen a vonalon megyünk tovább, akkor, ahogy az előbb is utaltam erre,
Amerika sem állít semmit, csak Biden mond valamit. A képviseleti
demokráciában a többségi elv alapján az emberek mandátumot adnak
egyeseknek, azoknak, akik győznek a választáson, hogy képviseljék az
egészet. Ez természetesen sohasem lehet teljes. Nem adja mindenki ugyanarra
a valakire a szavazatát, de ettől a választásokon győztes még az egészet
képviseli.

*Ön is idézi Orbánt, aki kijelentette, hogy a magyaroknak joguk van
keresztény alkotmányt alkotni maguknak. Az alaptörvényt még a Fidesz
szavazói közül is sokan nem tartották szükségesnek, az ellenzéket pedig ki
is zárták az alkotmányozásból. Ezek után hogy tekinthető ez a magyarok
alkotmányának?*

Úgy, hogy a választásokon felhatalmazta erre a többség, kétharmados
mandátuma van erre, ezért a magyarok alkotmánya. A modern demokráciák
képviseleti elven működnek, mandátumot kapnak a választásokon győztesek, de
erről már beszéltünk. Ez a demokratikus politika lényege.

*Orbán a választási győzelmek után mindig elmondja, hogy a kétharmaddal a
három harmadot kívánja képviselni, viszont azok közül, akik nem rá
szavaztak, sokan úgy érzik, hogy a miniszterelnök folyamatosan támadja,
megalázza, provokálja őket. Nem az ellenzéki politikusokról beszélünk,
hanem védtelen állampolgárokról, civilekről, tudósokról, kulturális
szereplőkről, újságírókról. Ebben sem érez feszültséget?*

Ez is egy szemrehányás, amelynek a választói magatartás során van helye, a
választók a választásokon kifejezésre juttathatják szemrehányásukat vagy
éppen egyetértésüket. A többségi elv azért egy fontos kiindulópont, mert
ezen keresztül megérthetjük, hogy mi történt az elmúlt tíz évben. Orbán
sikere abban áll, hogy folyamatosan meg tudott ragadni vagy éppenséggel
létre tudott hozni olyan nemzeti ügyeket, amelyekben többséget tudott maga
mögé állítani, függetlenül attól, hogy valaki korábban hova tette az ikszet.

Többséget kell létrehozni, a politika egy ilyen meló. Ugyanakkor mindig
lesznek olyan ügyek, amik mögé nem tudsz többséget állítani, de ha okos
politikus vagy, akkor ezeket vagy a szélső pályán tartod, vagy elengeded.

*A most látott ellenzéki együttműködés, amely akár Orbán leváltását is
hozhatja, nem az orbáni politizálás következménye? Az összefogó ellenzéki
pártok egy-két kivételtől eltekintve maguktól soha nem fogtak volna össze,
az együttműködést a választók kényszerítik ki: olyan emberek, akiket Orbán
az elmúlt tíz évben rendszeresen megbántott és megsértett.*

Furcsa kérdés, hogy Orbánt terheli-e felelősség azért, hogy összefog a
baloldal. A Fidesz sikerét az adja, hogy egységet teremtett a jobboldalon:
egy a tábor, egy a zászló. Ezt nem néhány év alatt érték el, hanem a 90-es
évek közepétől építették és erősítették ezt az egységet. A baloldal
esetében korainak tartom még a sikertörténet megfogalmazását, nem állt még
össze az a tömb, nem hirdethetünk eredményt.
Fotó: Bődey János / Telex

*Az minek köszönhető, hogy olyan erős az Orbánnal szembeni gyűlölet, hogy a
jobbikos leszavazna a DK-sra és fordítva?*

Nem tudjuk még, hogy így lesz-e.

*Az önkormányzati választásokon azért már elég tisztán látszott a
tendencia.*

Az egy másik verseny volt, az országgyűlési választás más logika alapján
működik. A rivális egyébként mindig kitermelődik, ezt vicces lenne a
kormányzók felelősségévé tenni.

*Akkor minek köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben látott gazdasági
konjunktúra mellett is az ország alsó hangon fele le akarja váltani Orbánt?*

Az ön logikája alapján akkor a másik fele meg meg akarja tartani. Szerintem
ez karakterkérdés. Orbán Viktornak annyira erős a karaktere, hogy ez
egyesít és összetart egy nagy tábort, akik hisznek benne, követik,
elfogadják, ahogy ő látja a világot. Ő egy háborús miniszterelnök, egy
olyan ember, aki ha válság van, akkor jön, és megoldja a problémákat.

*Ha pedig nincs háború, akkor csinál.*

A kormányzásnak a könyvben az – általam adott – meghatározása úgy hangzik,
hogy a kormányzás nem más, mint tűzvész és nyargalás. Mindig van egy
helyzet, amit kezelni kell. A kormányzás természete nem tud más lenni.
Születtek kísérletek a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben
arra, hogy más karakterek jöjjenek, például egy Medgyessy Péter. Vagy
bizonyos értelemben Karácsony Gergely is ilyen, mivel még nem oldott meg
semmit…

*Hiszen alkalmatlan.*

Ironizálhat azon, hogy működik-e az alkalmatlanozás, de ettől még tény: a
főpolgármester még nem oldott meg semmit. Annyira puha, hogy szinte
megsajnálod. Persze politikai logika az is, hogy egy erős karakterrel
szembe olyan embert állítok, akinek nincsen karaktere, mert azt gondolják,
az kevésbé lesz megosztó. Meg az is szempont lehet az emberek fejében, hogy
Orbánék már régen hatalmon vannak, jöhetne valaki más. De én azt látom,
hogy az elmúlt tíz évben a Fidesz mindig tudott ezeknél az aggályoknál
erősebb szempontot kínálni a választóknak.

*Orbán az üzente Brüsszelnek, hogy tiszteletet a magyaroknak. Itthon
megadta a vele egyet nem értőknek?*

Szerintem megadja a tiszteletet, a parlamentben rendre vitára kész azokkal,
akik elvileg azokat képviselik, akik nem értenek vele egyet. Meghallgatja
az érveiket, és mond jobbat helyettük. Orbánnak aztán külön vitája van a
liberálisokkal. Bár a liberálisoknak konkrétan nincsen liberális nevet
viselő pártja, de van egy uralkodó liberális nézetrendszer, amely nem
engedi meg, hogy azon kívül lehessen elgondolni a világot. Tehát innen
nézve a liberálisok nem adják meg a tiszteletet a másként gondolkodóknak.
Aztán egy dolog a tisztelet, és egy másik a győzelem. A liberális
álláspontnak le kellene győznie az Orbán által képviselt álláspontot, hogy
aztán a liberálisok mondhassák, hogy mi, magyarok.

Szerintem az, hogy valaki liberális vagy konzervatív, alatta van annak,
hogy magyar. Nem egyenértékű tehát, ha Orbán tiszteletet követel a
magyaroknak Brüsszelben, aztán itthon meg ön szerint, mondjuk, nem adja meg
a tiszteletet a liberálisoknak.
„Az önkormányzati választás eredményét felkiáltójelnek tekintem”

*Ennek a problematikának nem volt köze ahhoz, hogy az önkormányzati
választásokon egy erős, az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés
mellett is a nagyvárosok felében kikapott a Fidesz? Pont azokon a helyeken
verték meg nagy számban Orbán jelöltjeit, ahol az emberek talán többet
profitáltak a növekedésből.*

Van egy banális válaszom: nem lehet mindig győzni. A Fidesz esetében már az
is egy megfejtésre váró dolog, hogyan tudott ennyiszer győzni, ráadásul
kormányról.

De ha félretesszük a banális választ, akkor ez egy kulturális kérdés is. A
nagyvárosok kulturális identitása szerte a világban nem olyan, mint amit az
Orbán-féle politika képvisel, ez egy kihívás a jobboldal számára. Éppen
ezért én nem tartom meglepőnek, hogy Budapesten a baloldal nyert. Ha nézem
az itteni vitákat, vagy belecsöppenek egy beszélgetésbe, akkor Budapest ma
nem tűnik egy jobboldali városnak.

*Szombathelytől kezdve a megyei jogú városok közel feléről is beszélünk.*

Nem tudok mindent megmagyarázni abból, amit a múltban történt. Engem –
akárcsak a politikusokat is – a jelen és a jövő érdekel. Az önkormányzati
választás eredményét felkiáltójelnek tekintem, és az a kérdés, hogy mit
tanulhatunk belőle.

*Akkor mégiscsak van dolga a múlttal.*

De nem úgy, hogy felelősöket keresek, hanem hogy mit kellene jobban
csinálni. Például tíz év kormányzás után mindig pluszenergiákat kell
mozgósítani annak érdekében, hogy valaki akarja a sikert. A kihívók mindig
jobban „harapnak”, mert régen voltak hatalmon, ezért elméletileg ők jobban
akarják a sikert. A Fidesz 2002-ben, 2006-ban és előtte is veszített már.
Vannak vereségek és győzelmek, az a kérdés, hogy mi következik ezekből.

*A könyv egyik megállapítása Orbán nyomán, hogy a legnagyobb ellenfél a
cinizmus. Orbánt nem tartja cinikusnak?*

Nem. Orbán és a jobboldal politikájának megértéséhez hitre, valamint az
előfeltevéseik és kiindulópontjaik elfogadására van szükség. Ez egy
elköteleződést jelent. Az elköteleződés és a hűség fontos dolog a
politikában, ezek nélkül hogy is állhatna fenn bármilyen emberi közösség.
Az elköteleződés, a hűség, a hit, a kiállás, az ebből fakadó akarat
köszönőviszonyban sincsenek a cinizmussal. A cinizmus elleni vádiratot
egyébként először nem is Orbán, hanem talán meglepő módon Obama fogalmazta
meg, amikor kijelentette, hogy ne higgyetek a cinizmusnak, a cinizmusból
még nem épült semmi. Úgy tűnik tehát, akár egy politikai táborokon átívelő
problémával állunk szemben.

*Amikor Orbán sok sikert kíván a CEU-nak ahhoz, hogy meg tudjon felelni a
CEU ellen hozott törvénynek, az nem cinizmus? Vagy amikor azt mondja, hogy
nem foglalkozik üzleti ügyekkel, kivéve, ha azokat politikai kérdésnek
tekinti, vagy amikor azt állítja a vagyonnyilatkozatában, hogy nincs
megtakarítása.*

A harmadikra nem tudok válaszolni, nem látok rá a pénzügyeire, nem is
érdekel. A Soros-egyetem ügyét viszont úgy látom, hogy a jogállamiság, a
törvények uralmának az elvével találjuk szembe magunkat. Az a kérdés, ki
van előrébb: én vagy a törvény? Aki elfogadja a jogállamiságot, a törvények
uralmát, annak azt kell mondania, hogy a törvény: a törvény mindenkit
kötelez. A Soros-egyetem milyen alapon mondja azt, hogy rá nem vonatkoznak
a törvények? Ezért nem cinizmusról, hanem iróniáról van szó: „Barátaim, itt
a törvény, feleljetek meg neki, mi szurkolunk.”

*De azt a törvényt direkt úgy alkotta meg Orbán, hogy annak ne tudjon
megfelelni a CEU.*

Ha a többiek meg tudtak felelni, a Soros-egyetem miért nem? Ami
szemrehányásának másik elemét illeti, hogy ön kétli, hogy Orbán nem
foglalkozik üzleti ügyekkel, erre meg azt tudom mondani, hogy ha
foglalkozna, akkor Soros Györgynek hívnák. Soros foglalkozik üzleti
ügyekkel. Amikor Orbán orvosokkal vagy éppen gazdákkal találkozik, akkor
nem egészségügyi vagy mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik, hanem
politikai kérdésekkel. A politikai döntés más természetű, mint az üzleti.
„Élettel szembeni felvetés, hogy mindig lesz kétharmad”

*Éppen akkor jelenik meg egy Orbán-korszakról szóló könyve, amikor az
elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai szerint 2010 óta az eddigi
legszorosabb küzdelem várható, és egy év múlva akár véget is érhet a
korszak. Jó időzítés?*

Én azt látom, hogy a Fideszben eszük ágában sincs vesztesen távozni a
harctérről és letenni a fegyvert, hanem arra készülnek, hogy folytatják –
amire szerintem jó esélyük van. A kormánypártok részéről magabiztosságot is
érzékelek, minden a folytatás mellett szól.

*2022-ben lesz-e újabb kétharmada a Fidesznek?*

Mi a kétharmad? A könyv válasza, hogy Magyarország legfontosabb
versenyelőnye, amivel rendelkezett az elmúlt tíz évben. Annak a
szimbólumává vált, hogy van egy félelmetesen magabiztos jobboldali többség,
amit nem lehet megszorítani, és kormányról is szállítja a kétharmadokat. De
az egyébként egy élettel szembeni feltevés, hogy mindig kétharmad lesz.
Ilyen a mesében sincs. Ha az lesz, tök jó, én örülni fogok, de a 2022-es
választások tétje inkább az, hogy folytatja-e a Fidesz.
Fotó: Bődey János / Telex

*Orbánnak indifferens, hogy van-e kétharmada? Tudna kormányozni kétharmad
nélkül?*

Ha nincs kétharmad, az más feladatot ír elő a politikai szereplőknek, de ez
nem megoldhatatlan kérdés. Orbán 30 éve van a politika első vonalában,
látott már mindent és az ellenkezőjét is. Éppen azt ne feltételeznénk róla,
hogy tudna kétharmad hiányában kormányozni?

*Azt látja maga előtt, hogy egy kétharmados szavazás előtt Orbán
négyszemközt egyezkedik Szabó Tímeával vagy Jakab Péterrel?*

Azért kell hozzá fantázia, nincsenek egy súlycsoportban. Ugyanakkor Orbán
egy reálpolitikus. Le tudott ülni a brüsszeli bürokratákkal is tárgyalni,
de az itthoni ellenfelei esetében még nem tartunk itt.

*Tegyünk egy gondolatkísérletet. Mi lesz, ha Orbán veszít 2022-ben? Átadja
a hatalmat, vagy csalást kiált, és nekivezeti a híveit a Parlamentnek, mint
Trump tette a Capitoliumnál?*

Orbán egy demokratikus politikus, aki 2002-ben is átadta a hatalmat.

*Az még egy nagyon más világ volt, azóta a Fidesz szempontjából sokkal több
erőforrásról van szó, ha úgy tetszik, Orbánnak is sokkal nagyobb a tét.*

Amikor ilyeneket mondanak, nem veszik figyelembe – pedig nem ártana –, hogy
Orbán egy demokratikus politikai vezető, akinek az a fölénye, mondjuk, egy
Sorossal szemben, hogy megválasztották. Ha megválasztották, az azt jelenti,
hogy győzni is lehet ellene. Aki győz, az demokratikus felhatalmazással
rendelkezik. És pont.

Egy vereség esetén nem az a kérdés, hogy Orbán átadja-e a hatalmat, hanem
hogy a politikai közösségépítés milyen formáját választja annak érdekében,
hogy a jobboldali politikai közösséget összetartsa, erősítse és majd újra
győzelemre vezesse.

*Vannak azért arra utaló jelek, hogy Orbán ragaszkodik a hatalomhoz.*

Orbánt én egy olyan politikusnak tartom, aki hiába van most már 11 éve
kormányon, alapvetően ellenzéki karakterű, mert az elittel, az
intézményekkel szemben ő az emberek nyelvén beszél, és az emberek oldalán
áll. Ebből a szempontból az Orbán-jelenség félreértése, hogy ő a „hatalom
intézményéhez” ragaszkodna. Ő az emberekhez ragaszkodik, őket akarja
képviselni.

*Ha elveszíti az intézményes hatalmat, akkor harminc év politizálással a
háta mögött van lelkesedése és ereje ahhoz, hogy ellenzékből is folytassa?*

Én változatlanul egy ereje teljében lévő, cselekedni akaró és tudó,
határozott embernek látom. Nem úgy tűnik, hogy feladná. Ambíció,
intellektus, erő és érdeklődés is van még benne.

*Akkor a választásoktól függetlenül, nem lehet szó utódlási kérdésről a
Fideszben?*

Orbán szerint a politika egyik legfontosabb aspektusa a tartalmi kérdések
mellett az időzítés, és szerintem ennek a kérdésnek nincs itt az ideje.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210505/812ca53b/attachment.html>