<div dir="ltr">
<div class="gmail-title-section__top"><h1>
Nem a kétharmad a kérdés, hanem hogy marad-e a Fidesz
</h1> </div><a href="https://telex.hu/rovat/interju" class="gmail-tag gmail-tag--basic"></a><div class="gmail-content-wrapper"><a href="https://telex.hu/belfold/2021/05/05/g-fodor-gabor-interju-orban-fidesz-2022?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202105">https://telex.hu/belfold/2021/05/05/g-fodor-gabor-interju-orban-fidesz-2022?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202105</a> <div class="gmail-history gmail-content-wrapper__child"><p class="gmail-history--original"><span>
2021. május 05. – 09:31
</span> </p> </div></div> <div class="gmail-cover-box"><div class="gmail-article_img gmail-with-image gmail-full-width gmail-placeholder_"><img alt="Nem a kétharmad a kérdés, hanem hogy marad-e a Fidesz" src="https://telex.hu/uploads/img-cache/1/6/1/9/9/1619981623-temp-mnaaok-20210502-815-543-90-zc.jpg" class="gmail-pointer-none"></div> <div class="gmail-cover_image_text">
Fotó: Bődey János / Telex
</div></div> <div class="gmail-article_body_"><div class="gmail-article_container_ gmail-article-box-margin"> <div class="gmail-top-section"><div class="gmail-journalist"><div class="gmail-author"><div></div> <div class="gmail-author__info"><a href="https://telex.hu/szerzo/fabian-tamas" class="gmail-author__name">
Fábián Tamás
</a> </div></div></div> </div></div></div> <div class="gmail-article-html-content"><div><ul><li>Magyarországon felesleges arról beszélni, mi az, hogy politikai tanácsadás.</li><li>Amerikában már akár rocksztár és milliárdos lehetne.</li><li>Az egész jobboldal sikeressége Orbán Viktor sikerességén áll vagy bukik.</li><li>A kormányközeli média akkor eredményes, ha nyer a Fidesz.</li><li>A mesében sincs mindig kétharmad, de győzni sem lehet mindig.</li><li>Orbán egy demokratikus politikus, aki ha veszít 2022-ben, átadja a hatalmat.</li><li>A Fideszben nincs még itt az ideje utódlásról beszélni.</li><li>Nagyinterjú G. Fodor Gáborral, aki Az Orbán-szabály címmel írt könyvet a 2010 utáni kormányzásról.</li></ul><div class="gmail-placeholder gmail-ad"> </div><p><strong>A Századvég irodája helyett miért a XXI. Század Intézetben találkozunk?</strong></p><p>Tavaly
nyáron Schmidt Mária főigazgató asszony felhívott, hogy nem olvasott
még jó könyvet az elmúlt tíz évről, és szerinte én alkalmas lennék egy
ilyen megírására. Hezitáltam egy darabig, aztán belefogtam. Kaptam egy
alkotói ösztöndíjat a XXI. Század Intézettől, ezért ülünk itt. A könyv
egyébként a két műhely közös gondozásában jelent meg, ez egy jó példa az
együttműködésre.</p><p><strong>Akkor nem jön el a Századvégtől? Az utóbbi időben erről lehetett hallani.</strong></p><p>A
Századvég elnöke vagyok, ami egy intézményi, a könyv megírása pedig egy
tartalmi kérdés. Engem az inspirál, ha tartalmi kérdésekkel
foglalkozom. Megtiszteltetés a Századvég elnökének lenni, de abból nem
következik feltétlenül egy könyv megírása. Ezek a dolgok összeférnek
egymással.</p><p><strong>Azt írja a könyv hátulján magáról, hogy az Orbán-csapat tagja. Ez mit jelent a gyakorlatban?</strong></p><p>Elköteleződést.
A megszólalás-viták állandóan akörül forognak, hogy ha valaki valamit
mond, azt milyen minőségben mondja. Az én esetemben ezt a
leghitelesebben „az Orbán-csapat tagja” kifejezés írja le. Amerikában a
tanácsadóknak, elemzőknek komoly presztízsük van, de Közép-Európában és
Magyarországon nem ez a helyzet. Nálunk ez egy szürke zóna, amiről
általában nem beszélnek, nincs presztízse, és nem is értik az emberek,
hogy miért is lenne ilyen emberekre szükség.</p><p><strong>Akkor közelítsük meg onnan, hogy szokott találkozni a miniszterelnökkel, kormánytagokkal, beszélget velük politikáról?</strong></p><p>Ezek
a kérdések részben már az intimitás határait feszegetik. A Századvég
elnökeként – és ebben a térben mozgó emberként – hozok létre
gondolatokat, beszélek a nyilvánosságban, aztán ezek vagy hatnak a
politikában mozgó cselekvőkre, vagy nem.</p><p>Abban sincs
közmegegyezés, hogy mi az, hogy politikai tanácsadás. Ez egy ingoványos
talaj, amiről nincs is értelme beszélni, mert felesleges. Talán néhány
hónapja olvastam, hogy a fehér házi beszédírók szövetségének elnöke
mondott valamit. Magyarországon elképzelhetetlen, hogy aki a politikai
tudás létrehozásában közreműködik, az ilyen értelemben intézményesüljön,
karrierje, tekintélye legyen.</p><p><strong>Önnek nem abból van karrierje a Századvégnél, hogy a Fidesz politikáját segíti gondolatokkal és tanácsokkal?</strong></p><p>Az
intézményes pozíciók változhatnak. Ezt a könyvet G. Fodor Gábor írta,
nem valaminek az elnöke, tanácsadója, hanem itt egy könyv, ami ad egy
olvasatot az elmúlt tíz évről. Az volt a célom, hogy amit írok, az
önmagában is megállja a helyét.</p><p><strong>Értem, de azért mégis jó
lenne definiálni, hogy mi az, hogy Orbán-csapat. Mitől más az ön
pozíciója, mint egy random Fidesz-szavazóé, miért érdemesebb odafigyelni
arra, amit ön mond?</strong></p><p>Én nem szeretnék olyan külsődleges
indokot adni, hogy ezt a könyvet azért kell elolvasni, mert én
bennfentes vagyok, jobban látom, jobban tudom, hanem remélem, hogy az
indokok belül, a könyvben vannak.</p><img src="https://telex.hu/uploads/img-cache/1/6/2/0/0/1620055564-temp-aninnf-20210503-720-0-90-cr.jpg">Fotó: Bődey János / Telex<p><strong>Azt
írja, hogy a könyvben vannak olyan idézetek Orbántól, amelyeket
nyilvánosan mondott, és olyanok is, amelyeket privátban. Ezek szerint ön
mégiscsak egy olyan figura, aki szokott off the record is beszélgetni
Orbánnal.</strong></p><p>Értem, hogy ez a viszony mozgatja a
fantáziáját, de engedje meg, hogy inkább máshonnan közelítsem meg a
kérdést. Az egyik elhíresült konfliktus velem kapcsolatban a polgári
Magyarország ügye volt. Akkor a Magyar Narancs úgy tett engem címlapra,
hogy ez az ember, aki Orbán fülébe súgja a dolgokat. Ennek az ő
részükről az volt az értelme, hogy azt állítsák, hogy olyan ember ad
tanácsot Orbánnak – függetlenül attól, hogy ez igaz vagy sem –, aki
olyan felháborító dolgokat mond, mint hogy a polgári Magyarország egy
politikai termék.</p><p>Azt javaslom, vezessünk be egy szabályt, ha úgy
tetszik egy G. Fodor-szabályt. Ha a másik oldalon lévő sajtó
képviselőivel találkozik az ember, akkor rendre általuk rizikósnak
tartott kérdésekkel igyekeznek szembesíteni a jobboldali politikust vagy
véleményformálót. Ennek megítélésem szerint az a célja, hogy vagy
mindenben helyesel a válaszadó, hogy a kormány mindent jól csinál, és
akkor azt a portrét rajzolják fel róla, hogy a meginterjúvolt önálló
gondolat és akarat nélküli, szervilis valaki. Vagy az történik, hogy
egy-egy rizikós kérdésre elhangzik egy olyan válasz, hogy ez vagy az
azért nem volt túl szerencsés, és akkor jönnek a szalagcímek, hogy „Már
G. Fodor szerint is baj van ezzel-azzal”. Azt javaslom, ehelyett inkább
beszélgessünk.</p><p>De hogy visszatérjek a kérdésére. Nyilván
találkoztam már Orbán Viktorral, és foglalkoztat a politika, annak
tanulmányozása és alakítása. A Századvég és a XXI. Század Intézet komoly
és jelentős szakmai erőt képviselő műhelyek (van még pár ilyen a
jobboldalon), ezeken a helyeken a politikai tudás előfeltevéseivel,
létrehozásával és ennek következményeivel foglalkoznak, ki-ki a maga
módján. De hogy mi hasznosul ebből, az a politikusok felelőssége és
szuverén joga.</p><p><strong>Gondolom, figyelemmel követi, hogy van-e hatása a munkájának.</strong></p><p>Ha
egy baloldali szakértő ülne itt, ő valószínűleg sokkal inkább meg lenne
győződve arról, hogy az ő munkája hasznosul, és felismerései
feltétlenül biztos iránymutatóul szolgálnak a politikai cselekvés
számára. Én ezzel szemben sokkal autonómabbnak gondolom a politikai
cselekvőket, különösen Orbánt, aki állandóan, fogalmazzunk így,
valamiféle intellektuális izgatottsági állapotban van, ami azt jelenti,
hogy állandóan jár az agya, és folyamatosan kész arra, hogy
intellektuálisan is feldolgozza, hogy mi történik és mi legyen.</p><p><strong>A
könyvben is írja, hogy mindenki szeretne belelátni a politikacsinálás
boszorkánykonyhájába. A kérdés tehát továbbra is az, hogy ön ott van-e
valahol a konyha környékén, aprítja-e, mondjuk, a hagymát, vagy
rendezgeti-e a fűszereket a polcon?</strong></p><p>Ha komolyan
elkezdenék erre válaszolni, az azt jelentené, hogy túlzottan nagy
jelentőséget tulajdonítanék a saját szerepemnek a Fidesz politikájának
alakításában, de ezt én nem feltétlenül gondolom így. A politikában
gyakori az ego-probléma, amit megítélésem szerintem általában úgy lehet a
legszerencsésebben feloldani, hogy háttérbe szorítjuk. Én nem gondolom,
hogy vernem kellene a mellemet, hogy én ki vagyok és milyen szerepem
van ebben a történetben. Azt pedig pláne hülyeségnek tartanám, ha
ilyeneket mondanék: ha bemegyek a tévébe, és segítem az események
értelmezését, akkor az majd plusz két százalékot jelent a Fidesznek. Ez a
jelentőség félreértése és szimpla marhaság.</p><blockquote><p>Az egész jobboldal sikeressége Orbán Viktor sikerességén áll vagy bukik, az összes többi kérdés ennek messze alárendelődik.</p></blockquote><p>Az én dolgaim legfeljebb a saját életem szempontjából bírnak kiemelt jelentőséggel.</p><p><strong>A tanácsadók szerepét illetően az amerikai nyílt, vagy ezt a magyaros, szürke zónás felállást tartja szerencsésebbnek?</strong></p><p>Ez
kulturálisan így alakult, nem jobb vagy rosszabb, és ami nálunk van,
azt nem is magyarosnak, inkább közép-európai sajátosságnak tekinteném.
Ne felejtsük el: Közép-Európában volt kommunizmus, majd jött a
rendszerváltoztatás, ami itt azt jelentette, hogy az értelmiségiek
szerepe nőtt meg a politikában. Ekkor alakult ki egy szürke zóna, kint
is vagyok, bent is vagyok, elmosódott a határ a politikus, a tanácsadó,
az értelmiségi, sőt még a laikus között is. Aki még két évvel korábban
történész volt, az hirtelen politikus lett. A politikai tudás
előállítása ad hoc módon formálódott. A Fidesz sikere azt is mutatja,
hogy a politikai tudás is elindult a professzionalizálódás útján; elő
lehet azt állítani, van logikája, mintái és jó gyakorlatai.</p><p>Amerikában
ezzel szemben a politikai tudás professzionalizálódásának komoly múltja
van. Az 1930-as évektől kialakult egy olyan alkalmazott
politikatudomány a pszichológia és a közvélemény-kutatás felismerései
alapján, ami a gyakorlatot akarja segíteni. Nem véletlen, hogy árgus
szemekkel figyeli ma is mindenki az amerikai elnökválasztási
kampányokat. De Amerika sok tekintetben egy teljesen más világ.</p><blockquote><p>Amikor
olyanokat mondok, hogy „a pillanat uralása”, meg „a polgári
Magyarország mint politikai termék”, ironikusan azt is hozzátehetném,
hogy Amerikában ezért már „rocksztár” és dollármilliárdos lehetnék.</p></blockquote><h2>„Személyesen semmi bajom önnel”</h2><p><strong>Az
utóbbi időben az a hír járja önről, hogy kiszorították. A műsorát
levették a Hír TV-ről, korábban a 888 volt kikiáltva a NER-média
fiatalos kiadványának, most meg inkább úgy tűnik, a Pesti TV töltené be
ezt a szerepet.</strong></p><p>Akkor miért ülünk itt? Amiket mond, azok
között nincs összefüggés. A Nyolcas című műsort nem levették, hanem a
pandémia idején a meghívott vendégek értelemszerűen nem voltak hajlandók
bejönni a stúdióba, volt egy időszak, amikor én is Skype-on
jelentkeztem be a különböző műsorokba. Ekkor felfüggesztettük a műsort, a
Hír TV műsorkínálata pedig még most is folyamatos újrastrukturálásban
van. Tehát G. Fodort nem kiszorították, hanem az élet hozta így. A
lényeg, hogy a történet nem hatalmi vagy befolyáskérdés.</p><img src="https://telex.hu/uploads/img-cache/1/6/2/0/0/1620055384-temp-iigkdc-20210503-720-0-90-cr.jpg" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132"><p>Ami
pedig a 888-at illeti: amikor a 888 elindult, az a jobboldalon egy
politikai tettnek számított, felléptünk egy olyan küzdőtérre, ahol a
jobboldal korábban nem volt jelen és ahol jól vagy rosszul, de vívtuk a
magunk csatáit. Eltelt öt és fél év, nem a 888 jelentősége változott
meg, hanem a médiatér, amiben mi is és önök is teszik a dolgukat. Akkor
még csak a print válságáról beszéltünk, megítélésem szerint ma már az
online szerkesztőségek is bajban vannak. Tekintélyprobléma van. Ma bárki
lehet tekintély – még ha kérészéletű is –, aki megszólal az online
világban. Bárkire odafigyelnek, és nem magától értetődő, hogy miért az
intézményesített újságírók szövegeit kellene fogyasztaniuk az
embereknek. Ennek következményei lesznek mindenre, az újságírásra, de a
politikai verseny peremfeltételeire is.</p><p><strong>A Pesti TV indulása nem azt jelenti, hogy a 888 nem tudta elég hatékonyan teljesíteni a feladatot?</strong></p><p>Szerintem
a Pesti TV indulása arról szól, hogy a jobboldal jelenlétet akar, és
minél többen vannak minél több platformon, annál jobb. Egyébként komoly
kihívás ma tévét csinálni. Szurkolok nekik.</p><p><strong>Sikeres ez a projekt, a 888 és a Pesti TV meg tudja szólítani a fiatalokat?</strong></p><p>A
fiatalok jelentős része apolitikus, és apolitikus tartalmakat fogyaszt.
Ha a politika logikája felől nézzük, akkor a sikerkritérium az lesz,
hogy mit hoz majd a választás. Úgyhogy majd 2022-ben beszélgessünk
arról, hogy ezek a platformok sikeresek-e, vagy sem.</p><p><strong>Akkor
ezeknek a jobboldali sajtótermékeknek a sikere nem nézettségben és
olvasottságban mérhető, hanem abban, hogy a Fidesz nyer-e vagy sem?</strong></p><p>Ez
az én mércém, ezt én gondolom így. Sokszor elmondtam, hogy nem vagyok
újságíró, én egy más nézőpontból nézek ezekre a kérdésekre.</p><blockquote><p>Ugyanakkor
legitim annak a nézőpontja is, aki újságíróként visz egy lapot, csinál
egy tévét, neki más normái vannak: olvasottság, nézettség, hivatkozások
stb.</p></blockquote><p>Engem viszont a politikai siker érdekel.</p><p><strong>Különös
helyzet ez, mert miközben most normálisan beszélgetünk, az ön
újságjában a kollégáimról és rólam is szándékosan lejárató célú anyagok
jelennek meg. Hogy oldja fel magában ezt az ellentmondást?</strong></p><p>Nem
látok ellentmondást. Most leültünk ketten beszélgetni, még nem tudjuk,
mi sül ki belőle. Ha elfogadta a nézőpontomat, hogy mihez kötöm a
sikerkritériumot, akkor talán azt is méltányolja, hogy az újságírás a
politikai küzdelem része. Megítélésem szerint ezt önök is így fogják
fel. A magát független-objektív sajtónak nevező szerkesztőségek átvették
az impotens baloldali politikusok szerepét és feladatát, tehát
politizálnak. Nekem természetesen személyesen semmi bajom önnel, mivel
azt sem tudom, kicsoda, miben hisz, a személyes dimenziótól viszont
különbözik a politikai ütközetek terepe.</p><h2>„Egy dolog a tisztelet és egy másik a győzelem”</h2><p><strong>A
könyvében sokat ír a politika nyelvi aspektusáról, hogy mennyire
fontosak a megnevezések és a definíciók. Ebben a dimenzióban szándékos,
hogy Orbán rendszeresen egyenlőség jelet tesz Magyarország, a nemzet és a
saját szavazói közé?</strong></p><p>Van rá empirikus oka is. Háromszor
győzött kétharmaddal, ő a miniszterelnök, aki a magyarok nevében jár el.
Úgy érzem, a kérdésében megfogalmazott feltételezés mögött van egy
morális szemrehányás: hogy meri megtenni azt, hogy mindenki nevében
beszél? Én nem vitatnám el a politikusoktól, hogy annak a politikai
közösségnek a nevében fogalmazzanak meg szándékot, akaratot, célt,
törekvést, amelynek a képviseletét ellátják. Ezzel az erővel Trump és
Biden sem beszélhetne az amerikaiak nevében, és az ön logikáját
elfogadva hogy merészelnek Amerika nevében állításokat tenni?</p><p><strong>Amikor
Brüsszelből vagy máshonnan éri kritika, Orbán azt mondja, hogy
Magyarországot és a magyar embereket támadják, holott valójában őt és a
kormányát kritizálják, a kettő közé nem tehető egyenlőségjel. Ilyenkor
szándékosan tartja maga elé pajzsként Magyarországot?</strong></p><p>Ha
ezen a vonalon megyünk tovább, akkor, ahogy az előbb is utaltam erre,
Amerika sem állít semmit, csak Biden mond valamit. A képviseleti
demokráciában a többségi elv alapján az emberek mandátumot adnak
egyeseknek, azoknak, akik győznek a választáson, hogy képviseljék az
egészet. Ez természetesen sohasem lehet teljes. Nem adja mindenki
ugyanarra a valakire a szavazatát, de ettől a választásokon győztes még
az egészet képviseli.</p><p><strong>Ön is idézi Orbánt, aki
kijelentette, hogy a magyaroknak joguk van keresztény alkotmányt alkotni
maguknak. Az alaptörvényt még a Fidesz szavazói közül is sokan nem
tartották szükségesnek, az ellenzéket pedig ki is zárták az
alkotmányozásból. Ezek után hogy tekinthető ez a magyarok alkotmányának?</strong></p><p>Úgy,
hogy a választásokon felhatalmazta erre a többség, kétharmados
mandátuma van erre, ezért a magyarok alkotmánya. A modern demokráciák
képviseleti elven működnek, mandátumot kapnak a választásokon győztesek,
de erről már beszéltünk. Ez a demokratikus politika lényege.</p><p><strong>Orbán
a választási győzelmek után mindig elmondja, hogy a kétharmaddal a
három harmadot kívánja képviselni, viszont azok közül, akik nem rá
szavaztak, sokan úgy érzik, hogy a miniszterelnök folyamatosan támadja,
megalázza, provokálja őket. Nem az ellenzéki politikusokról beszélünk,
hanem védtelen állampolgárokról, civilekről, tudósokról, kulturális
szereplőkről, újságírókról. Ebben sem érez feszültséget?</strong></p><p>Ez
is egy szemrehányás, amelynek a választói magatartás során van helye, a
választók a választásokon kifejezésre juttathatják szemrehányásukat
vagy éppen egyetértésüket. A többségi elv azért egy fontos kiindulópont,
mert ezen keresztül megérthetjük, hogy mi történt az elmúlt tíz évben.
Orbán sikere abban áll, hogy folyamatosan meg tudott ragadni vagy
éppenséggel létre tudott hozni olyan nemzeti ügyeket, amelyekben
többséget tudott maga mögé állítani, függetlenül attól, hogy valaki
korábban hova tette az ikszet.</p><blockquote><p>Többséget kell
létrehozni, a politika egy ilyen meló. Ugyanakkor mindig lesznek olyan
ügyek, amik mögé nem tudsz többséget állítani, de ha okos politikus
vagy, akkor ezeket vagy a szélső pályán tartod, vagy elengeded.</p></blockquote><p><strong>A
most látott ellenzéki együttműködés, amely akár Orbán leváltását is
hozhatja, nem az orbáni politizálás következménye? Az összefogó
ellenzéki pártok egy-két kivételtől eltekintve maguktól soha nem fogtak
volna össze, az együttműködést a választók kényszerítik ki: olyan
emberek, akiket Orbán az elmúlt tíz évben rendszeresen megbántott és
megsértett.</strong></p><p>Furcsa kérdés, hogy Orbánt terheli-e
felelősség azért, hogy összefog a baloldal. A Fidesz sikerét az adja,
hogy egységet teremtett a jobboldalon: egy a tábor, egy a zászló. Ezt
nem néhány év alatt érték el, hanem a 90-es évek közepétől építették és
erősítették ezt az egységet. A baloldal esetében korainak tartom még a
sikertörténet megfogalmazását, nem állt még össze az a tömb, nem
hirdethetünk eredményt.</p><img src="https://telex.hu/uploads/img-cache/1/6/2/0/0/1620055455-temp-obfgkk-20210503-720-0-90-cr.jpg" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132">Fotó: Bődey János / Telex<p><strong>Az minek köszönhető, hogy olyan erős az Orbánnal szembeni gyűlölet, hogy a jobbikos leszavazna a DK-sra és fordítva?</strong></p><p>Nem tudjuk még, hogy így lesz-e.</p><p><strong>Az önkormányzati választásokon azért már elég tisztán látszott a tendencia.</strong></p><p>Az
egy másik verseny volt, az országgyűlési választás más logika alapján
működik. A rivális egyébként mindig kitermelődik, ezt vicces lenne a
kormányzók felelősségévé tenni.</p><p><strong>Akkor minek köszönhető,
hogy az elmúlt tíz évben látott gazdasági konjunktúra mellett is az
ország alsó hangon fele le akarja váltani Orbánt?</strong></p><p>Az ön
logikája alapján akkor a másik fele meg meg akarja tartani. Szerintem ez
karakterkérdés. Orbán Viktornak annyira erős a karaktere, hogy ez
egyesít és összetart egy nagy tábort, akik hisznek benne, követik,
elfogadják, ahogy ő látja a világot. Ő egy háborús miniszterelnök, egy
olyan ember, aki ha válság van, akkor jön, és megoldja a problémákat.</p><p><strong>Ha pedig nincs háború, akkor csinál.</strong></p><p>A
kormányzásnak a könyvben az – általam adott – meghatározása úgy
hangzik, hogy a kormányzás nem más, mint tűzvész és nyargalás. Mindig
van egy helyzet, amit kezelni kell. A kormányzás természete nem tud más
lenni. Születtek kísérletek a rendszerváltozás utáni magyar
politikatörténetben arra, hogy más karakterek jöjjenek, például egy
Medgyessy Péter. Vagy bizonyos értelemben Karácsony Gergely is ilyen,
mivel még nem oldott meg semmit…</p><p><strong>Hiszen alkalmatlan.</strong></p><p>Ironizálhat
azon, hogy működik-e az alkalmatlanozás, de ettől még tény: a
főpolgármester még nem oldott meg semmit. Annyira puha, hogy szinte
megsajnálod. Persze politikai logika az is, hogy egy erős karakterrel
szembe olyan embert állítok, akinek nincsen karaktere, mert azt
gondolják, az kevésbé lesz megosztó. Meg az is szempont lehet az emberek
fejében, hogy Orbánék már régen hatalmon vannak, jöhetne valaki más. De
én azt látom, hogy az elmúlt tíz évben a Fidesz mindig tudott ezeknél
az aggályoknál erősebb szempontot kínálni a választóknak.</p><p><strong>Orbán az üzente Brüsszelnek, hogy tiszteletet a magyaroknak. Itthon megadta a vele egyet nem értőknek?</strong></p><p>Szerintem
megadja a tiszteletet, a parlamentben rendre vitára kész azokkal, akik
elvileg azokat képviselik, akik nem értenek vele egyet. Meghallgatja az
érveiket, és mond jobbat helyettük. Orbánnak aztán külön vitája van a
liberálisokkal. Bár a liberálisoknak konkrétan nincsen liberális nevet
viselő pártja, de van egy uralkodó liberális nézetrendszer, amely nem
engedi meg, hogy azon kívül lehessen elgondolni a világot. Tehát innen
nézve a liberálisok nem adják meg a tiszteletet a másként
gondolkodóknak. Aztán egy dolog a tisztelet, és egy másik a győzelem. A
liberális álláspontnak le kellene győznie az Orbán által képviselt
álláspontot, hogy aztán a liberálisok mondhassák, hogy mi, magyarok.</p><p>Szerintem
az, hogy valaki liberális vagy konzervatív, alatta van annak, hogy
magyar. Nem egyenértékű tehát, ha Orbán tiszteletet követel a
magyaroknak Brüsszelben, aztán itthon meg ön szerint, mondjuk, nem adja
meg a tiszteletet a liberálisoknak.</p><h2>„Az önkormányzati választás eredményét felkiáltójelnek tekintem”</h2><p><strong>Ennek
a problematikának nem volt köze ahhoz, hogy az önkormányzati
választásokon egy erős, az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés
mellett is a nagyvárosok felében kikapott a Fidesz? Pont azokon a
helyeken verték meg nagy számban Orbán jelöltjeit, ahol az emberek talán
többet profitáltak a növekedésből.</strong></p><blockquote><p>Van egy
banális válaszom: nem lehet mindig győzni. A Fidesz esetében már az is
egy megfejtésre váró dolog, hogyan tudott ennyiszer győzni, ráadásul
kormányról.</p></blockquote><p>De ha félretesszük a banális választ,
akkor ez egy kulturális kérdés is. A nagyvárosok kulturális identitása
szerte a világban nem olyan, mint amit az Orbán-féle politika képvisel,
ez egy kihívás a jobboldal számára. Éppen ezért én nem tartom
meglepőnek, hogy Budapesten a baloldal nyert. Ha nézem az itteni
vitákat, vagy belecsöppenek egy beszélgetésbe, akkor Budapest ma nem
tűnik egy jobboldali városnak.</p><p><strong>Szombathelytől kezdve a megyei jogú városok közel feléről is beszélünk.</strong></p><p>Nem
tudok mindent megmagyarázni abból, amit a múltban történt. Engem –
akárcsak a politikusokat is – a jelen és a jövő érdekel. Az
önkormányzati választás eredményét felkiáltójelnek tekintem, és az a
kérdés, hogy mit tanulhatunk belőle.</p><p><strong>Akkor mégiscsak van dolga a múlttal.</strong></p><p>De
nem úgy, hogy felelősöket keresek, hanem hogy mit kellene jobban
csinálni. Például tíz év kormányzás után mindig pluszenergiákat kell
mozgósítani annak érdekében, hogy valaki akarja a sikert. A kihívók
mindig jobban „harapnak”, mert régen voltak hatalmon, ezért elméletileg
ők jobban akarják a sikert. A Fidesz 2002-ben, 2006-ban és előtte is
veszített már. Vannak vereségek és győzelmek, az a kérdés, hogy mi
következik ezekből.</p><p><strong>A könyv egyik megállapítása Orbán nyomán, hogy a legnagyobb ellenfél a cinizmus. Orbánt nem tartja cinikusnak?</strong></p><p>Nem.
Orbán és a jobboldal politikájának megértéséhez hitre, valamint az
előfeltevéseik és kiindulópontjaik elfogadására van szükség. Ez egy
elköteleződést jelent. Az elköteleződés és a hűség fontos dolog a
politikában, ezek nélkül hogy is állhatna fenn bármilyen emberi
közösség. Az elköteleződés, a hűség, a hit, a kiállás, az ebből fakadó
akarat köszönőviszonyban sincsenek a cinizmussal. A cinizmus elleni
vádiratot egyébként először nem is Orbán, hanem talán meglepő módon
Obama fogalmazta meg, amikor kijelentette, hogy ne higgyetek a
cinizmusnak, a cinizmusból még nem épült semmi. Úgy tűnik tehát, akár
egy politikai táborokon átívelő problémával állunk szemben.</p><p><strong>Amikor
Orbán sok sikert kíván a CEU-nak ahhoz, hogy meg tudjon felelni a CEU
ellen hozott törvénynek, az nem cinizmus? Vagy amikor azt mondja, hogy
nem foglalkozik üzleti ügyekkel, kivéve, ha azokat politikai kérdésnek
tekinti, vagy amikor azt állítja a vagyonnyilatkozatában, hogy nincs
megtakarítása.</strong></p><p>A harmadikra nem tudok válaszolni, nem
látok rá a pénzügyeire, nem is érdekel. A Soros-egyetem ügyét viszont
úgy látom, hogy a jogállamiság, a törvények uralmának az elvével
találjuk szembe magunkat. Az a kérdés, ki van előrébb: én vagy a
törvény? Aki elfogadja a jogállamiságot, a törvények uralmát, annak azt
kell mondania, hogy a törvény: a törvény mindenkit kötelez. A
Soros-egyetem milyen alapon mondja azt, hogy rá nem vonatkoznak a
törvények? Ezért nem cinizmusról, hanem iróniáról van szó: „Barátaim,
itt a törvény, feleljetek meg neki, mi szurkolunk.”</p><p><strong>De azt a törvényt direkt úgy alkotta meg Orbán, hogy annak ne tudjon megfelelni a CEU.</strong></p><p>Ha
a többiek meg tudtak felelni, a Soros-egyetem miért nem? Ami
szemrehányásának másik elemét illeti, hogy ön kétli, hogy Orbán nem
foglalkozik üzleti ügyekkel, erre meg azt tudom mondani, hogy ha
foglalkozna, akkor Soros Györgynek hívnák. Soros foglalkozik üzleti
ügyekkel. Amikor Orbán orvosokkal vagy éppen gazdákkal találkozik, akkor
nem egészségügyi vagy mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik, hanem
politikai kérdésekkel. A politikai döntés más természetű, mint az
üzleti.</p><h2>„Élettel szembeni felvetés, hogy mindig lesz kétharmad”</h2><p><strong>Éppen
akkor jelenik meg egy Orbán-korszakról szóló könyve, amikor az elmúlt
hónapok közvélemény-kutatásai szerint 2010 óta az eddigi legszorosabb
küzdelem várható, és egy év múlva akár véget is érhet a korszak. Jó
időzítés?</strong></p><p>Én azt látom, hogy a Fideszben eszük ágában
sincs vesztesen távozni a harctérről és letenni a fegyvert, hanem arra
készülnek, hogy folytatják – amire szerintem jó esélyük van. A
kormánypártok részéről magabiztosságot is érzékelek, minden a folytatás
mellett szól.</p><p><strong>2022-ben lesz-e újabb kétharmada a Fidesznek?</strong></p><p>Mi
a kétharmad? A könyv válasza, hogy Magyarország legfontosabb
versenyelőnye, amivel rendelkezett az elmúlt tíz évben. Annak a
szimbólumává vált, hogy van egy félelmetesen magabiztos jobboldali
többség, amit nem lehet megszorítani, és kormányról is szállítja a
kétharmadokat. De az egyébként egy élettel szembeni feltevés, hogy
mindig kétharmad lesz. Ilyen a mesében sincs. Ha az lesz, tök jó, én
örülni fogok, de a 2022-es választások tétje inkább az, hogy folytatja-e
a Fidesz.</p><img src="https://telex.hu/uploads/img-cache/1/6/2/0/0/1620055531-temp-pglcen-20210503-720-0-90-cr.jpg" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132">Fotó: Bődey János / Telex<p><strong>Orbánnak indifferens, hogy van-e kétharmada? Tudna kormányozni kétharmad nélkül?</strong></p><p>Ha
nincs kétharmad, az más feladatot ír elő a politikai szereplőknek, de
ez nem megoldhatatlan kérdés. Orbán 30 éve van a politika első
vonalában, látott már mindent és az ellenkezőjét is. Éppen azt ne
feltételeznénk róla, hogy tudna kétharmad hiányában kormányozni?</p><p><strong>Azt látja maga előtt, hogy egy kétharmados szavazás előtt Orbán négyszemközt egyezkedik Szabó Tímeával vagy Jakab Péterrel?</strong></p><p>Azért
kell hozzá fantázia, nincsenek egy súlycsoportban. Ugyanakkor Orbán egy
reálpolitikus. Le tudott ülni a brüsszeli bürokratákkal is tárgyalni,
de az itthoni ellenfelei esetében még nem tartunk itt.</p><p><strong>Tegyünk
egy gondolatkísérletet. Mi lesz, ha Orbán veszít 2022-ben? Átadja a
hatalmat, vagy csalást kiált, és nekivezeti a híveit a Parlamentnek,
mint Trump tette a Capitoliumnál?</strong></p><p>Orbán egy demokratikus politikus, aki 2002-ben is átadta a hatalmat.</p><p><strong>Az
még egy nagyon más világ volt, azóta a Fidesz szempontjából sokkal több
erőforrásról van szó, ha úgy tetszik, Orbánnak is sokkal nagyobb a tét.</strong></p><p>Amikor
ilyeneket mondanak, nem veszik figyelembe – pedig nem ártana –, hogy
Orbán egy demokratikus politikai vezető, akinek az a fölénye, mondjuk,
egy Sorossal szemben, hogy megválasztották. Ha megválasztották, az azt
jelenti, hogy győzni is lehet ellene. Aki győz, az demokratikus
felhatalmazással rendelkezik. És pont.</p><blockquote><p>Egy vereség
esetén nem az a kérdés, hogy Orbán átadja-e a hatalmat, hanem hogy a
politikai közösségépítés milyen formáját választja annak érdekében, hogy
a jobboldali politikai közösséget összetartsa, erősítse és majd újra
győzelemre vezesse.</p></blockquote><p><strong>Vannak azért arra utaló jelek, hogy Orbán ragaszkodik a hatalomhoz.</strong></p><p>Orbánt
én egy olyan politikusnak tartom, aki hiába van most már 11 éve
kormányon, alapvetően ellenzéki karakterű, mert az elittel, az
intézményekkel szemben ő az emberek nyelvén beszél, és az emberek
oldalán áll. Ebből a szempontból az Orbán-jelenség félreértése, hogy ő a
„hatalom intézményéhez” ragaszkodna. Ő az emberekhez ragaszkodik, őket
akarja képviselni.</p><p><strong>Ha elveszíti az intézményes hatalmat,
akkor harminc év politizálással a háta mögött van lelkesedése és ereje
ahhoz, hogy ellenzékből is folytassa?</strong></p><p>Én változatlanul
egy ereje teljében lévő, cselekedni akaró és tudó, határozott embernek
látom. Nem úgy tűnik, hogy feladná. Ambíció, intellektus, erő és
érdeklődés is van még benne.</p><p><strong>Akkor a választásoktól függetlenül, nem lehet szó utódlási kérdésről a Fideszben?</strong></p><p>Orbán
szerint a politika egyik legfontosabb aspektusa a tartalmi kérdések
mellett az időzítés, és szerintem ennek a kérdésnek nincs itt az ideje.</p></div></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>