[Grem] Új honfoglalás juhokkal, pásztorkodással BÖJTE CSABA segítségével

[Emoke Greschik]

 A juhokkal újra hont lehet foglalni
https://vasarnap.hu/2021/03/30/a-juhokkal-ujra-hont-lehet-foglalni/

*Árpád vezér egykor a hatalmas, életet adó zöld legelők miatt érkezett mai
hazánkba*. Ám bő ezer év elteltével minderről szépen lassan lemondunk. *Béres
Sándor néprajzkutató, pásztor szerint Erdélyt* *abban az értelemben is
elveszítjük, hogy kivonulunk **a legelők**ről.** Böjte Csaba testvér
csodálatos ötlete nyomán most azonban képzést indítanak a Szent Ferenc
Alapítvány otthonaiban élő gyerekeknek.* Béres Sándor szerint ha lemondunk
a havasok legelőinek használatáról, lemondunk a múltunkról is, és
elszabotáljuk a jövőnket.* A legelők most a végváraink, és ők végvári
vitézeket nevelnek. Mert Erdély jövője *nem a csatamezőn és nem a Facebookon*
dől el,* hanem* a kertekben, szántókon, legelőkön…*

*– A 21. század cybervilágában furcsa, ha egy fiatal fiú arra vágyik, hogy
pásztor legyen. Hogyan kezdődött nálad mindez?*

– *Mindenki látott már juhokat legelni*. Egyeseket ez megragad, másokat
nem. A legtöbb ember továbbhalad, de *akiből később juhász lesz, azt érzi,
hogy benne szeretne lenni abban a képben, amit lát*. *Én is mindig ezt
éreztem. A dánszentmiklósi óvodánk melletti udvaron két bárány legelt.
Biztosan sokat emlegethettem őket otthon, mert apám egyszer csak hozott
egyet. Hét év körüli lehettem. Bercinek neveztem el. Általában minden
pásztornak van egy első báránya, amihez érzelmileg nagyon kötődik*. Aztán
eljön az idő, hogy le kell vágni. Ekkor dől el, hogy a gyerek eszik-e
belőle, vagy egy életre lelki traumát szenved. Én az előbbi csoportba
tartoztam, és eldöntöttem, hogy még több bárányt szeretnék.

*– Vajon honnan oltódott beléd a vágy a pásztorélet iránt?*

– *Az emberben vannak öröklött hajlamok. *Ha én meglátok egy kereskedelmi
hajót, nem az fog el, mint egy átlag angolt, hogy legszívesebben azonnal
felszállna rá, és meghódítaná a fél világot. É*n akkor érzem magam jól, ha
látok egy nagy gyepes végtelen síkságot.* Amikor még az emberek jobban ki
merték mondani, hogy ki milyen, akkor rengeteg külföldi szerző írt arról,
hogy *a magyarokat mennyire jellemzi az állatszeretet. A nagy uradalmakban
a pásztorok és a lovászok jó része jellemzően mindig magyar volt.*
<https://youtu.be/GEcs0w-lxNg>
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/Fajl_018-scaled.jpeg>

Béres Sándor (Fotó: Kirch Zoltán)

*– Szóval a genetikával magyarázod?*

– Egy biztos: *minden ősömnek köze volt az állatokhoz*. De a genetikát nem
biztos, hogy sejtszinten kell érteni. *Létezik kulturális genetika is.
Amikor a nagyapám mesélt a gyerekkoráról, mindig azt emelte ki, amikor
legeltetett. Bármerre jártunk, engem a legelő állatok érdekeltek.
Idegesített az, hogy én be vagyok zárva egy vasúti kocsiba, ők meg szabadon
arra mennek, amerre akarnak.*

*A térre való vágy valószínűleg nem azonos minden emberben.*

*Nagyon idegesít, ha minden be van körülöttem kerítve. *Andrásfalvy Berci
bácsi talán erre gondolt, amikor azt írta, hogy a térben való mozgás
pszichológiai igény. Az olyan fajta emberek, mint én, nem tudnak
kibontakozni a kis terekben. *Valószínűleg Erdélyben is azért érzem jól
magam, mert itt az a szabály, hogy május elsejéig mindenki oda megy a
legelőkön, ahová akar. Itt a térhasználatnak még van egy szabadabb formája*.
*Magyarországon* ez *már nincs így, de tőlünk nyugatabbra még rosszabb a
helyzet.*

*– Mi ennek az oka?*

– A kerítés mindig az ember hiányát pótolja. Ha ugyanis kint lennénk a
területen, nem jönne oda sem állat, sem ember. Sajnos eltávolodtunk már a
tértől is. Túl sokat vagyunk a négy fal között.

*– Elég nagy utat jártál be addig, amíg megkaptad az áhított teret.*

– *Már gyerekkoromban beszéltem arról, hogy én pásztor leszek, de ez nem
tűnt reálisnak*, nem is élt egy sem a környezetünkben. Csak a könyvekben
láthattam őket, *így kezdtem el történelemmel és néprajzzal foglalkozni, és
el is végeztem az egyetemet. De sosem múlt el bennem ez a vágy.* Az
imprinting, vagyis a bevésődés elmélete azt mondja: minél fiatalabb korban
találkozunk valamivel, annál jobban belénk ég. Az én első bárányommal is ez
volt a helyzet. *A néprajzi gyűjtések során a pásztorok ezt úgy fogalmazták
meg: aki egyszer találkozik a pásztorkodás élményével, örökre megmarad
benne, és aztán addig keresi, amíg meg nem találja.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/IMG_3223.jpg>

*Legeltetés a Csíki-havasokban *(Fotó: Rakossy Zsigmond)

*– Mikor kezdted el a pásztorkodást?*

– *Amikor végeztem Pécsett a történelem–néprajz szakot, kiderült, hogy az
egyik iskolatársam édesapja juhokkal foglalkozik. Elmentem hozzá tanulni.*
Igazi bölcsészattitűddel érkeztem oda. Égnek állt a hajam, borostám volt,
mindenféle színes ruha lógott rajtam… *Hirtelen belecsöppentem az igazi
rideg legeltetésbe. A juhászok egy része tényleg télen-nyáron kint él a
juhokkal, lakókocsikban. Áznak-fáznak a birkákkal együtt, néha éjjel
megtámadják őket a kóbor kutyák, és akár 40-50 juhot is lemészárolnak egy
éjszaka alatt.** Nem akarnak ők gyilkolni, de addig hajtják a juhokat, amíg
elpusztulnak.* *Jöhetnek rablók is, akik feldobálnak a kocsikra jó néhány
állatot, miközben körbehúznak egy nagy láncot a lakókocsin, hogy a juhász
ne tudjon kijönni*. *Olyan világ ez, amit **el se lehet képzelni a meleg
szobából.*

*– Megváltoztatott az az időszak?*

– *Közben néha visszamentem az egyetemre, és akkor azt éreztem, hogy
elszakadtam **a valóság**tól*. Beszűkült a szókincsem is. Amikor órákat
fázol a legelőn, egy idő után kiég az agyadból egy csomó minden, egyszerűen
nem érdekel semmi.* A juhászok azért tűnnek annyira másnak, mert nem sok
dolog foglalkoztatja őket abból, amin egy átlag ember agyal. Én csak a
peremén voltam ennek a világnak, de már éreztem, hogy ha van pár jó kutyám,
botom, ruhám, mindenem van. Felfogadnak valahova, adnak enni, fizetnek, és
ennyi az élet.*

*– Nem volt riasztó számodra, hogy ilyen emberré válhatsz?*

*– De. Ott is hagytam az egészet akkor emiatt. *Persze nem csak ez az út
van. Más emberré is válhatsz. Azt is mondhatod a gazdádnak, hogy jó, én itt
maradok ezért a fizetésért, de akkor minden évben hadd vegyek a nyájból
néhány anyabirkát. És akkor egy idő után saját nyájad lesz. Én akkor annak
ellenére hagytam ott az a világot, hogy nagyon szerettem az akkori
gazdámat. Ő is azért lett juhász annak idején, mert elege lett abból, hogy
parancsolnak neki.

*Ha juhásznak állsz, csak a juhok és az idő parancsol neked, senki más.*

*Mégis felébredt bennem az értelmiségi, és az is eszembe jutott, hogy
hogyan nézek majd a tanárom, Andrásfalvy Bertalan szemébe.*

*– Visszamentél az egyetemre?*

– *Igen, de hogy a szabadság megmaradjon, lovagolni kezdtem, majd
lovasíjász lettem. 2012-ben féléves lovas úton vettem részt. A
Kárpát-medencében és Kazahsztánban tettünk meg több részletben 3000
kilométer lóháton. *Azóta is megmaradt egyébként, hogy nem szeretem
halmozni a tárgyakat. Úgy érzem, hogy korlátoznak a mozgásban. Ebből volt
is bajom, főleg a hölgyekkel való kapcsolataimat illetően. Persze mára
változtam ebben, mert sok minden kell az élethez, a tudatomban mégis az
van, hogy milyen felesleges dolgok. *Nekem újra kell tanulnom a fogyasztói
rendszert.*

*– Biztosan kell?*

– *Muszáj szocializálódni. Nincs juhásztársadalom. Kevesen vagyunk ahhoz
egy helyen, hogy szociális közösséget alkothassunk. És ezt az ágazatot is
modernizálni kell*. *A mai típusú állattartás profitorientált, ami érthető,
hisz a gazdák is szeretnének megélni, mi pedig elvárjuk a pásztortól, hogy
egy romantikus cifraszűrös figura maradjon.*

*Ezen úgy tudnánk segíteni, ha felismertetnénk az emberekkel, hogy a
pásztor mennyi hasznot hajt a világnak, mennyit köszönhetünk nekik.*

*Például azt, hogy még él pacsirta Magyarországon, vannak fecskék vagy
nincs sok parlagfű. A juhok szája olyan, mint egy nagy véső. A növényzetet
és ez által a környezetet folyamatosan szobrászkodod, ahogy tereled a
nyájat. Valójában a legeltetés alakítja ki azt a közép-európai tájat, amibe
mindannyian beleszerett**ünk.* *Németországban több nagyvárosban a hatalmas
parkokat birkákkal legeltetik.*

*– Miért nem fűkaszát használnak?*

– Mert az hangos és csúnya. Az életünkből sajnos „kiteleportáltuk” a
hangulatot. Nincs az égvilágon semmi hangulata annak, amikor 30 férfi
egymás után fűkaszával nyírja a füvet. És ma már a falvakban is jórészt
csak a fűkaszák berregését halljuk.

*Pedig a zene az ember örök lényege. És a világnak is van zenéje.*

*– A birka is zenél?*

– *Igen, ahogy rág. Ha több száz juh rág egyszerre, az nagyon meditatív,
hát, ha még szépen szóló csengő is van a nyakukban, és néhány madár elkezd
hozzá dalolni!*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/BS-1.jpg>

Béres Sándor (Fotó: Böjte Csaba)

*– Sosem lehet ebbe beleunni?*

– Nem, mert annyi minden történik közben. *Az elején el sem tudtam
képzelni, hogy mit fogok csinálni legeltetés közben. Az első egy hétben
rengeteg üzenetet írtam, telefonáltam. Hatalmas telefonszámlám lett… Azt
hittem, megőrülök.** Aztán a következő héten kijött az én gazdám
atyamestere, aki valamikor őt tanította legeltetni. Őt kértem meg, mondja
már el, mivel lehet elütni az időt. Azt mondta, nézzem a birkákat. Rögtön
meg is fordult, és elkezdte mutogatni,* *hogy annak fáj a lába, ennek
tőgygyulladása van, az biztos férges.*

*Elmondta azt is, hogy ha megtanulod, mit kell nézni a birkákon, nem lesz
elég a nap, hogy mind a 400 birkát leellenőrizd.*

Aztán az évek során ezt megértettem. És* ehhez bizony évek kellenek, ezt
nem adják ingyen és hamar sem. Ráadásul számtalan történet is kapcsolódik
már hozzájuk egy idő után. *És *utána már csak akkor fogsz unatkozni, ha be
kell ülnöd egy orvosi váróterembe.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03431-scaled.jpg>

Itatás a hegyi pataknál (Fotó: Rakossy Zsigmond)

*– Hogyan jöttél rá, hogy a Jóisten biztosan ezt az utat szánta neked?*

– *A Covid-járvány **segített. A halál árnyékában mindenki okosabb lesz*. *
Éppen a világjárvány előtt vettek fel muzeológusnak. Egy hölgyet próbáltam
épp visszahódítani azzal, hogy elvállaltam egy rendes pesti munkát. Egy hét
után azonban home office-ba kerültünk mi is*.* Azt éreztem, hogy végre itt
a nagy lehetőség: vehetek juhokat! Nem mentem vissza többé **a múzeumba…*

*– Most mi van velük?*

– A legtöbbet eladtam vagy levágtam. Mikor tudtam, hogy Erdélybe jövök,
elkezdtem leépíteni az állományt. Néhány maradt csak, és más vigyáz rájuk.

*– Jórészt Böjte Csabánál élsz most Erdélyben, akivel nagyívű terveitek
vannak. Pásztorképzést szeretnétek indítani fiataloknak. Hogyan találtatok
egymásra?*

– *Csaba testvér a közösségi oldalán írta egyszer, hogy keres valakit, aki
pedagógus és juhász egyben, ért a gyerekek nyelvén, de az állatokat is jól
ismeri. Leírta azt is, hogy őt mennyire idegesíti, amikor az a rengeteg fű
tönkremegy, mert nem legelik le az állatok. Én akármerre megyek, ugyanerre
gondolok*.* Ez egy komoly közös gondolat! Ráadásul van bennem tanítói
misszió is. Mégis egy teljes hónapot vártam, mire írtam neki*. Azt
gondoltam, ha ez csupán fellángolás bennem, úgyis elmúlik. *Közben azt
vettem észre, hogy lélekben már ide készülök, éreztem, hogy nem sokáig
leszek már otthon. Bíztam benne, hogy engem választ majd. És így lett.*

*Szerintem az a magyarországi Nobel-díj, ha Böjte Csaba azt mondja
valakinek: „Dolgozz velem!” Az övé a legnagyobb magyar multicég.*

*Annak a magyar típusú életszervezetnek, amiről mindig mindenki beszél, az
ő rendszere a földi megvalósulása. És ezt egy papnak kell vezetni*. *Hatalmas
gond, hogy kevés* *pap van ma a vezetők között.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/otthonban.jpg>

*Az oroszhegyi Tamási György Szeretet Háza Napközi Otthonban Csaba
testvérrel és a nevelőkkel, Mihály Annával és Bálint Pál Edittel *(Fotó:
Böjte Csaba Facebook-oldala)

*– A képzés tulajdonképp egy misszió is: a gyerekekért, az erdélyi földért,
az állatokért és a tájért…*

– *Csaba testvér is nemzeti missziónak tartja. Végre kell hajtanunk egy új
honfoglalást.* És itt megint visszatérünk a kerítésproblémához: azért
kerítik be az emberek a földjeiket, mert eljönnek onnan. Feladják. *Egy
lufiban élünk Magyarországon. Megpróbáljuk egy kerítéssel visszatartani fél
Afrikát, miközben mindenkinek az a vágya, hogy ha csak lehet, bent üljön a
házban. És ezt az óriási teret kiszolgáltatjuk valakiknek. Minden tér
kiürül. A trianoni harc, a termőföldért való küzdelem véget ért. Az emberek
nem akarnak dolgozni. Elhagyják a földeket.*

*– Kevesek akarnak már kétkezi munkát végezni.*

– Igen,* mert az fáradtságos. Erdély* *abból a szempontból is elveszett* a
magyar ember számára,* hogy átadtuk a legeltetést. De ma már a románok sem
akarnak pásztorkodni. Közülük is sokan elvándorolnak vagy beköltöznek a
városokba. Kiürülnek ezek a területek.* Éppen ezért most dől el, hogy kinek
lesz értékes a Kárpát-medence. És ez nem etnikai, hanem érzelmi alapon dől
majd el.

*Annak lesz jövője, aki hajlandó visszamenni a gyökerekhez! Ez most egy
történelmi esély számunkra.*

*Árpádék azért tudtak itt gyökeret verni, mert volt itt egy vákuum. Most
megint van. A magyar tanyavilág is ilyen.* *Most döntünk arról is, hogy a
kunsági tanyavilág Magyarország része lesz-e vagy átadjuk a
hollandoknak.* *Erdélyben
is kialakult egy ilyen vákuum. El lehet dönteni, hogy a havasok Székelyföld
része lesz*, v*agy kiterjed ide a nagyszebeni román világ.* *A szabaddá
vált életteret be kell lakni.*

*A „szaporodjatok és sokasodjatok” egy parancs. Juhokkal újra hont lehet
foglalni!*

*A nemzet szaporodásához pedig tér kell*. Nem az aszfalton fog elszaporodni
a magyarság, *Erdélyért *pedig nem a csatamezőn és a Facebookon kell
megküzdeni. *Ne feledjük el: itt még lehet földet venni!*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03256-1-scaled.jpg>

*Vonuló nyáj a havasokban *(Fotó: Rakossy Zsigmond)

*– Mi mindent tanítotok majd a gyerekeknek?*

– Oroszhegyen, a Szencsed nevű határrészen van egy ház, ahol *első körben
kirándulás, táborozás jelleggel kivisszük sorra a gyermekeket, hogy
kiderítsük, kinek lenne kedve hosszabb időt eltölteni ott. A középiskolások
lehetőséget kapnak arra, hogy nyári szünetben ott végezzék a szakmai
gyakorlatot. Az általános iskolások pedig ott táborozhatnak. A rendszer
fejlődésével a 18 év felettiek már ott maradhatnak egy-két év komoly
szakmai gyakorlatra. A jószág szállást vált, telelni az egyik erre alkalmas
otthon mellett fognak, és ősszel meg tavasszal költöznek. Lóháton tereljük
majd őket. A képzés alapcélja a jószágszeretet kialakítása. Megtanulják a
téli, nyári takarmányozást, a legeltetést, az állati termék manufakturális
feldolgozását (sajtok, bőrkikészítés, gyapjúfeldolgozás, húsfeldolgozás).
Megtanulják megvenni és eladni a jószágot, a termékeket.*

*A cél, hogy ne csak alkalmazottként, hanem akár önálló pásztorgazdaként is
boldogulhassanak.*

*Emellett megtanulják a modern eszközök, drónok, villanykerítések,
kaszálógépek kezelését és az internet adta lehetőségeket. Állategészségügyi
képzést is kapnak, megtanulják a pásztorkutyák nevelését, tartását.
Emellett kapnak képzést alapszinten a saját mentálhigiénéjük fenntartására
is, *a társadalomtól kissé elzártabb életformából adódó nehézségekkel
való *megküzdésre,
főleg az énekkultúra, néphagyomány, kézművesség, hitélet és
természetismeret révén.*

*– Mi csonka-Magyarországról hogyan segíthetjük ezt a szép missziót?*

*– Ha valaki szeretné, támogathatja a programot a Szent Ferenc Alapítványon
keresztül. Ez hatalmas segítség lenne nekünk, ugyanis a kerítések
elkészítése, a napelemrendszer kiépítése, a szaktantermek kialakítása és a
tenyészállatok beszerzése komoly költség.*

*– Újra vissza kell állítani ennek a hivatásnak a becsületét is. Mondjuk
ki: ez ma már sokak fejében egy lenézett szakma. Magad mesélted egy
előadásodon, hogy hajléktalanokat szednek össze a városokból, és szaktudás
nélkül viszik ki őket felügyelni az állatokat.*

– *Nagyon fontos a képzés során a pásztoröntudat kialakítása. Szeretnénk,
hogy a gyerekek ráébredjenek: a pásztorok tartják fenn Európa legnagyobb
antropogén ökológiai rendszerét, a legelőt és a legelőerdőt. Miattuk nincs
bozóttűz, miattuk van annyi madár, fecske, miattuk van ürge, sas vagy
megannyi virág. A Kárpát-medence legnagyobb kincse a zöld növényzet,
Árpádék ezért jöttek ide. **Ha* *ennek** a használatá**ról lemondunk,
lemondunk **a múltunk**ról, és elszabotáljuk* *a jövőnket. A legelők most a
végváraink, és mi végvári vitézeket nevelünk.*

*Mizsei Bernadett*

*Kiemelt képünkön: Béres Sándor (Fotó: Kirch Zoltán)*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210330/45344d16/attachment.html>