<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">A juhokkal újra hont lehet foglalni</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2021/03/30/a-juhokkal-ujra-hont-lehet-foglalni/">https://vasarnap.hu/2021/03/30/a-juhokkal-ujra-hont-lehet-foglalni/</a></div>
</div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Árpád vezér egykor a hatalmas, életet adó zöld
legelők miatt érkezett mai hazánkba</b></span>. Ám bő ezer év elteltével minderről
szépen lassan lemondunk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Béres Sándor néprajzkutató, pásztor <span style="background-color:rgb(208,224,227)">szerint
</span>Erdélyt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>abban az értelemben is elveszítjük, hogy kivonulunk </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
legelők</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ről<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Böjte Csaba testvér csodálatos ötlete nyomán most azonban
képzést indítanak a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyerekeknek.</b></span>
Béres Sándor szerint ha lemondunk a havasok legelőinek használatáról,
lemondunk a múltunkról is, és elszabotáljuk a jövőnket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A legelők most a
végváraink, és ők végvári vitézeket nevelnek. Mert Erdély jövője </b></span>nem a
csatamezőn és nem a Facebookon<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> dől el,</b></span> hanem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a kertekben, szántókon,
legelőkön…</b></span></p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p><strong>– A 21. század cybervilágában furcsa, ha <span style="background-color:rgb(208,224,227)">egy fiatal fiú arra vágyik, hogy pásztor legyen. Hogyan kezdődött nálad mindez?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindenki látott már juhokat legelni</b></span>. Egyeseket ez megragad, másokat
nem. A legtöbb ember továbbhalad, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akiből később juhász lesz, azt
érzi, hogy benne szeretne lenni abban a képben, amit lát</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Én is mindig
ezt éreztem. A dánszentmiklósi óvodánk melletti udvaron két bárány
legelt. Biztosan sokat emlegethettem őket otthon, mert apám egyszer csak
hozott egyet. Hét év körüli lehettem. Bercinek neveztem el. Általában
minden pásztornak van egy első báránya, amihez érzelmileg nagyon
kötődik</b></span>. Aztán eljön az idő, hogy le kell vágni. Ekkor dől el, hogy a
gyerek eszik-e belőle, vagy egy életre lelki traumát szenved. Én az
előbbi csoportba tartoztam, és eldöntöttem, hogy még több bárányt
szeretnék.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Vajon honnan oltódott beléd a vágy a pásztorélet iránt?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az emberben vannak öröklött hajlamok. </b></span>Ha én meglátok egy
kereskedelmi hajót, nem az fog el, mint egy átlag angolt, hogy
legszívesebben azonnal felszállna rá, és meghódítaná a fél világot. É<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>n
akkor érzem magam jól, ha látok egy nagy gyepes végtelen síkságot.</b></span>
Amikor még az emberek jobban ki merték mondani, hogy ki milyen, akkor
rengeteg külföldi szerző írt arról, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a magyarokat mennyire jellemzi
az állatszeretet. A nagy uradalmakban a pásztorok és a lovászok jó része
jellemzően mindig magyar volt.</b></span></p><div class="gmail-banner-commercial"><a href="https://youtu.be/GEcs0w-lxNg" target="_blank"><span class="gmail-video-sound-on"></span></a><span class="gmail-add-title"><br></span></div>
<div id="gmail-attachment_156163" style="width:778px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/Fajl_018-scaled.jpeg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156163 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/Fajl_018-768x1024.jpeg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="368" height="491"></a><p id="gmail-caption-attachment-156163" class="gmail-wp-caption-text">Béres Sándor (Fotó: Kirch Zoltán)</p></div>
<p><strong>– Szóval a genetikával magyarázod?</strong></p>
<p>– Egy biztos: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minden ősömnek köze volt az állatokhoz</b></span>. De a genetikát
nem biztos, hogy sejtszinten kell érteni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Létezik kulturális genetika
is. Amikor a nagyapám mesélt a gyerekkoráról, mindig azt emelte ki,
amikor legeltetett. Bármerre jártunk, engem a legelő állatok érdekeltek.<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
Idegesített az, hogy én be vagyok zárva egy vasúti kocsiba</span>, ők meg
szabadon arra mennek, amerre akarnak.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A térre való vágy valószínűleg nem azonos minden emberben.</strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nagyon idegesít, ha minden be van körülöttem kerítve. </b></span>Andrásfalvy
Berci bácsi talán erre gondolt, amikor azt írta, hogy a térben való
mozgás pszichológiai igény. Az olyan fajta emberek, mint én, nem tudnak
kibontakozni a kis terekben. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Valószínűleg Erdélyben is azért érzem jól
magam, mert itt az a szabály, hogy május elsejéig mindenki oda megy a
legelőkön, ahová akar. Itt a térhasználatnak még van egy szabadabb
formája</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarországon</b></span> ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már nincs<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> így,</span> de tőlünk nyugatabbra még
rosszabb a helyzet.</b></span></p>
<p><strong>– Mi ennek az oka?</strong></p>
<p>– A kerítés mindig az ember hiányát pótolja. Ha ugyanis kint lennénk a
területen, nem jönne oda sem állat, sem ember. Sajnos eltávolodtunk már
a tértől is. Túl sokat vagyunk a négy fal között.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Elég nagy utat jártál be addig, amíg megkaptad az áhított teret.</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Már gyerekkoromban beszéltem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> arról, hogy én pásztor leszek</span>, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ez
</span>nem tűnt reálisnak</b></span>, nem is élt egy sem a környezetünkben. Csak a
könyvekben láthattam őket, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>így kezdtem el történelemmel és néprajzzal
foglalkozni, és el is végeztem az egyetemet. De sosem múlt el bennem ez a
vágy.</b></span> Az imprinting, vagyis a bevésődés elmélete azt mondja: minél
fiatalabb korban találkozunk valamivel, annál jobban belénk ég. Az én
első bárányommal is ez volt a helyzet. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A néprajzi gyűjtések során a
pásztorok ezt úgy fogalmazták meg: aki egyszer találkozik a pásztorkodás
élményével, örökre megmarad benne, és aztán addig keresi, amíg meg nem
találja.</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_156176" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/IMG_3223.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156176 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/IMG_3223-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="196" height="130"></a><p id="gmail-caption-attachment-156176" class="gmail-wp-caption-text"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Legeltetés a Csíki-havasokban </b></span>(Fotó: Rakossy Zsigmond)</p></div>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mikor kezdted el a pásztorkodást?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor végeztem Pécsett a történelem–néprajz szakot, kiderült, hogy
az egyik iskolatársam édesapja juhokkal foglalkozik. Elmentem hozzá
tanulni.</b></span> Igazi bölcsészattitűddel érkeztem oda. Égnek állt a hajam,
borostám volt, mindenféle színes ruha lógott rajtam… <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hirtelen
belecsöppentem az igazi rideg legeltetésbe. A juhászok egy része tényleg
télen-nyáron kint él a juhokkal, lakókocsikban. Áznak-fáznak a
birkákkal együtt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">néha éjjel megtámadják őket a kóbor kutyák, és akár
40-50 juhot is lemészárolnak egy éjszaka alatt.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Nem akarnak ők
gyilkolni, de addig hajtják a juhokat, amíg elpusztulnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jöhetnek
rablók is, akik feldobálnak a kocsikra jó néhány állatot, miközben
körbehúznak egy nagy láncot a lakókocsin, hogy a juhász ne tudjon
kijönni</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Olyan világ ez, amit </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>el se lehet képzelni a meleg szobából.</b></span></p>
<p><strong>– Megváltoztatott az az időszak?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Közben néha visszamentem az egyetemre, és akkor azt éreztem, hogy
elszakadtam </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a valóság</b></span><b>t<span style="background-color:rgb(217,234,211)">ól</span></b>. Beszűkült a szókincsem is. Amikor órákat fázol
a legelőn, egy idő után kiég az agyadból egy csomó minden, egyszerűen
nem érdekel semmi.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A juhászok azért tűnnek annyira másnak, mert nem sok
dolog foglalkoztatja őket abból, amin egy átlag ember agyal. Én csak a
peremén voltam ennek a világnak, de már éreztem, hogy ha van pár jó
kutyám, botom, ruhám, mindenem van. Felfogadnak valahova, adnak enni,
fizetnek, és ennyi az élet.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Nem volt riasztó számodra, hogy ilyen emberré válhatsz?</span></strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>– De. Ott is hagytam az egészet akkor emiatt. </b></span>Persze nem csak ez az
út van. Más emberré is válhatsz. Azt is mondhatod a gazdádnak, hogy jó,
én itt maradok ezért a fizetésért, de akkor minden évben hadd vegyek a
nyájból néhány anyabirkát. És akkor egy idő után saját nyájad lesz. Én
akkor annak ellenére hagytam ott az a világot, hogy nagyon szerettem az
akkori gazdámat. Ő is azért lett juhász annak idején, mert elege lett
abból, hogy parancsolnak neki.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Ha juhásznak állsz, csak a juhok és az idő parancsol neked, senki más.</strong></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mégis felébredt bennem az értelmiségi, és az is eszembe jutott, hogy hogyan nézek majd a tanárom, Andrásfalvy Bertalan szemébe.</b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Visszamentél az egyetemre?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen, de hogy a szabadság megmaradjon, lovagolni kezdtem, majd
lovasíjász lettem. 2012-ben féléves lovas úton vettem részt. A
Kárpát-medencében és Kazahsztánban tettünk meg több részletben 3000
kilométer lóháton. </b></span>Azóta is megmaradt egyébként, hogy nem szeretem
halmozni a tárgyakat. Úgy érzem, hogy korlátoznak a mozgásban. Ebből
volt is bajom, főleg a hölgyekkel való kapcsolataimat illetően. Persze
mára változtam ebben, mert sok minden kell az élethez, a tudatomban
mégis az van, hogy milyen felesleges dolgok. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nekem újra kell tanulnom a
fogyasztói rendszert.</b></span></p>
<p><strong>– Biztosan kell?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Muszáj szocializálódni. Nincs juhásztársadalom. Kevesen vagyunk
ahhoz egy helyen, hogy szociális közösséget alkothassunk. És ezt az
ágazatot is modernizálni kell</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A mai típusú állattartás profitorientált,
ami érthető, hisz a gazdák is szeretnének megélni, mi pedig elvárjuk a
pásztortól, hogy egy romantikus cifraszűrös figura maradjon.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>E<span style="background-color:rgb(255,242,204)">zen
úgy tudnánk segíteni, ha felismertetnénk az emberekkel, hogy a pásztor
mennyi hasznot hajt a világnak, mennyit köszönhetünk nekik.</span></strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Például azt, hogy még él pacsirta Magyarországon, vannak fecskék vagy
nincs sok parlagfű. A juhok szája olyan, mint egy nagy véső. A
növényzetet és ez által a környezetet folyamatosan szobrászkodod, ahogy
tereled a nyájat. Valójában a legeltetés alakítja ki azt a közép-európai
tájat, amibe mindannyian beleszerett</b><b>ünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Németországban több
nagyvárosban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hatalmas parkokat birkákkal legeltetik.</span></b></span></p>
<p><strong>– Miért nem fűkaszát használnak?</strong></p>
<p>– Mert az hangos és csúnya. Az életünkből sajnos „kiteleportáltuk” a
hangulatot. Nincs az égvilágon semmi hangulata annak, amikor 30 férfi
egymás után fűkaszával nyírja a füvet. És ma már a falvakban is jórészt
csak a fűkaszák berregését halljuk.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Pedig a zene az ember örök lényege. És a világnak is van zenéje.</strong></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A birka is zenél?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen, ahogy rág. Ha több száz juh rág egyszerre, az nagyon
meditatív, hát, ha még szépen szóló csengő is van a nyakukban, és néhány
madár elkezd hozzá dalolni!</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_156179" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/BS-1.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156179 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/BS-1-1024x756.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="362"></a><p id="gmail-caption-attachment-156179" class="gmail-wp-caption-text">Béres Sándor (Fotó: Böjte Csaba)</p></div>
<p><strong>– Sosem lehet ebbe beleunni?</strong></p>
<p>– Nem, mert annyi minden történik közben. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az elején el sem tudtam
képzelni, hogy mit fogok csinálni legeltetés közben. Az első egy hétben
rengeteg üzenetet írtam, telefonáltam. Hatalmas telefonszámlám lett… Azt
hittem, megőrülök.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Aztán a következő héten kijött az én gazdám
atyamestere, aki valamikor őt tanította legeltetni. Őt kértem meg,
mondja már el, mivel lehet elütni az időt. Azt mondta, nézzem a
birkákat. Rögtön meg is fordult, és elkezdte mutogatni,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hogy annak fáj a
lába, ennek tőgygyulladása van, az biztos férges.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Elmondta azt is, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ha megtanulod, mit kell nézni a birkákon, nem lesz elég a nap, hogy mind a 400 birkát leellenőrizd.</span></strong></span></p>
<p>Aztán az évek során ezt megértettem. És<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ehhez bizony évek kellenek,
ezt nem adják ingyen és hamar sem. Ráadásul számtalan történet is
kapcsolódik már hozzájuk egy idő után. </b></span>És <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>utána már csak akkor fogsz
unatkozni, ha be kell ülnöd egy orvosi váróterembe.</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_156172" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03431-scaled.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156172 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03431-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="327"></a><p id="gmail-caption-attachment-156172" class="gmail-wp-caption-text">Itatás a hegyi pataknál (Fotó: Rakossy Zsigmond)</p></div>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan jöttél rá, hogy a Jóisten biztosan ezt az utat szánta neked?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Covid-járvány </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>segített. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A halál árnyékában</span> mindenki okosabb lesz</b></span>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Éppen a világjárvány előtt vettek fel muzeológusnak. Egy hölgyet
próbáltam épp visszahódítani azzal, hogy elvállaltam egy rendes pesti
munkát. Egy hét után azonban home office-ba kerültünk mi is</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azt
éreztem, hogy végre itt a nagy lehetőség: vehetek juhokat! Nem mentem
vissza többé </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a múzeumba…</b></span></p>
<p><strong>– Most mi van velük?</strong></p>
<p>– A legtöbbet eladtam vagy levágtam. Mikor tudtam, hogy Erdélybe
jövök, elkezdtem leépíteni az állományt. Néhány maradt csak, és más
vigyáz rájuk.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>– Jórészt Böjte Csabánál élsz most Erdélyben, akivel nagyívű
terveitek vannak. Pásztorképzést szeretnétek indítani fiataloknak.
Hogyan találtatok egymásra?</strong></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csaba testvér a közösségi oldalán írta egyszer, hogy keres valakit,
aki pedagógus és juhász egyben, ért a gyerekek nyelvén, de az állatokat
is jól ismeri. Leírta azt is, hogy őt mennyire i<span style="background-color:rgb(234,209,220)">degesíti, amikor</span> az a
rengeteg fű<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tönkremegy, mert nem legelik le</span> az állatok. Én akármerre
megyek, ugyanerre gondolok</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ez egy komoly közös gondolat! Ráadásul van
bennem tanítói misszió is. Mégis egy teljes hónapot vártam, mire írtam
neki</b></span>. Azt gondoltam, ha ez csupán fellángolás bennem, úgyis elmúlik.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Közben azt vettem észre, hogy lélekben már ide készülök, éreztem, hogy
nem sokáig leszek már otthon. Bíztam benne, hogy engem választ majd. És
így lett.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Szerintem
az a magyarországi Nobel-díj, ha Böjte Csaba azt mondja valakinek:
„Dolgozz velem!” Az övé a legnagyobb magyar multicég.</strong></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Annak a magyar típusú életszervezetnek, amiről mindig mindenki
beszél, az ő rendszere a földi megvalósulása. És ezt egy papnak kell
vezetni</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hatalmas gond, hogy kevés</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>pap van <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ma</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a vezetők között.</span></b></span></p>
<div id="gmail-attachment_156178" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/otthonban.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156178 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/otthonban-1024x677.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="325"></a><p id="gmail-caption-attachment-156178" class="gmail-wp-caption-text"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
oroszhegyi Tamási György Szeretet Háza Napközi Otthonban Csaba
testvérrel és a nevelőkkel, Mihály Annával és Bálint Pál Edittel </b></span>(Fotó:
Böjte Csaba Facebook-oldala)</p></div>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A képzés tulajdonképp egy misszió is: a gyerekekért, az erdélyi földért, az állatokért és a tájért…</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csaba testvér is nemzeti missziónak tartja. Végre kell hajtanunk
egy új honfoglalást.</b></span> És itt megint visszatérünk a kerítésproblémához:
azért kerítik be az emberek a földjeiket, mert eljönnek onnan. Feladják.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy lufiban élünk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyarország</span>on. Megpróbáljuk egy kerítéssel
visszatartani fél Afrikát, miközben mindenkinek az a vágya, hogy ha csak
lehet, bent üljön a házban. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezt az óriási teret </span>kiszolgáltatjuk
valakiknek. Minden <span style="background-color:rgb(255,242,204)">tér</span> kiürül. A trianoni<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">harc, a termőföldért való
küzdelem</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>véget ért. Az emberek nem akarnak dolgozni. Elhagyják <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
földeket.</span></b></span></p>
<p><strong>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Kevesek akarnak már kétkezi munkát végezni.</span></strong></p>
<p>– Igen,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mert az fáradtságos. Erdély</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>abból a szempontból is elveszett</b></span> a
magyar ember számára,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy átadtuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a legeltetést</span>. De ma már <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a románok</span>
sem akarnak pásztorkodni. Közülük is sokan elvándorolnak vagy
beköltöznek a városokba. Kiürülnek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezek a területek.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>Éppen ezért <span style="background-color:rgb(217,234,211)">most
dől el, hogy kinek lesz értékes a Kárpát-medence. És ez nem etnikai,
hanem érzelmi alapon dől majd el.</span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Annak lesz jövője, aki hajlandó visszamenni a gyökerekhez! Ez most egy történelmi esély számunkra.</strong></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Árpádék azért tudtak itt gyökeret verni, mert volt itt egy vákuum.
Most megint van. A magyar tanyavilág is ilyen.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Most döntünk arról is,
hogy a kunsági tanyavilág Magyarország része lesz-e v<span style="background-color:rgb(234,209,220)">agy átadjuk a
hollandoknak</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erdélyben is kialakult egy ilyen vákuum. El lehet dönteni,
hogy a havasok Székelyföld része lesz</b></span>, v<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>agy kiterjed ide a nagyszebeni
román világ.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szabaddá vált életteret be kell lakni.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A „szaporodjatok és sokasodjatok” egy parancs. Juhokkal újra hont lehet foglalni!</strong></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A nemzet szaporodásához pedig tér kell</b></span>. Nem az aszfalton fog
elszaporodni a magyarság, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Erdélyért </b></span>pedig nem a csatamezőn és a
Facebookon kell megküzdeni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ne feledjük el: itt még lehet földet venni!</b></span></p>
<div id="gmail-attachment_156165" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03256-1-scaled.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-156165 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/03/DSC03256-1-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="327"></a><p id="gmail-caption-attachment-156165" class="gmail-wp-caption-text"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vonuló nyáj a havasokban </b></span>(Fotó: Rakossy Zsigmond)</p></div>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mi mindent tanítotok majd a gyerekeknek?</span></strong></p>
<p>– Oroszhegyen, a Szencsed nevű határrészen van egy ház, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>első
körben kirándulás, táborozás jelleggel kivisszük sorra a gyermekeket,
hogy kiderítsük, kinek lenne kedve hosszabb időt eltölteni ott. A
középiskolások lehetőséget kapnak arra, hogy nyári szünetben ott
végezzék a szakmai gyakorlatot. Az általános iskolások pedig ott
táborozhatnak. A rendszer fejlődésével a 18 év felettiek már ott
maradhatnak egy-két év komoly szakmai gyakorlatra. A jószág szállást
vált, telelni az egyik erre alkalmas otthon mellett fognak, és ősszel
meg tavasszal költöznek. Lóháton tereljük majd őket. A képzés alapcélja a
jószágszeretet kialakítása. Megtanulják a téli, nyári takarmányozást, a
legeltetést, az állati termék manufakturális feldolgozását (sajtok,
bőrkikészítés, gyapjúfeldolgozás, húsfeldolgozás). Megtanulják megvenni
és eladni a jószágot, a termékeket.</b></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A cél, hogy ne csak <span style="background-color:rgb(217,234,211)">alkalmazottkén</span>t, hanem akár önálló pásztorgazdaként is boldogulhassanak.</strong></span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Emellett megtanulják a modern eszközök, drónok, villanykerítések,
kaszálógépek kezelését és az internet adta lehetőségeket.
Állategészségügyi képzést is kapnak, megtanulják a pásztorkutyák
nevelését, tartását. Emellett kapnak képzést alapszinten a saját
mentálhigiénéjük fenntartására is, </b></span>a társadalomtól kissé elzártabb
életformából adódó nehézségekkel való <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megküzdésre, főleg az énekkultúra,
néphagyomány, kézművesség, hitélet és természetismeret révén.</b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(207,226,243)">Mi csonka-Magyarországról hogyan segíthetjük ezt a szép missziót?</span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Ha valaki szeretné, támogathatja a programot a Szent Ferenc
Alapítványon keresztül. Ez hatalmas segítség lenne nekünk, ugyanis a
kerítések elkészítése, a napelemrendszer kiépítése, a szaktantermek
kialakítása és a tenyészállatok beszerzése <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">komoly</span> költség.</span></b></span></p>
<p><strong>– Újra vissza kell állítani ennek a hivatásnak a becsületét
is. Mondjuk ki: ez ma már sokak fejében egy lenézett szakma. Magad
mesélted egy előadásodon, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">hajléktalanokat szednek össze a
városokból, és szaktudás nélkül viszik ki őket felügyelni az állatokat.</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon fontos a képzés során a pásztoröntudat kialakítása.
Szeretnénk, hogy a gyerekek ráébredjenek: a pásztorok tartják fenn
Európa legnagyobb antropogén ökológiai rendszerét, a legelőt és a
legelőerdőt. Miattuk nincs bozóttűz, miattuk van annyi madár, fecske,
miattuk van ürge, sas vagy megannyi virág. A Kárpát-medence legnagyobb
kincse a zöld növényzet, Árpádék ezért jöttek ide. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ennek</b><b> a
használatá</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ról lemondunk, lemondunk </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a múltunk</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ról, és elszabotáljuk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
jövőnket. A legelők most a végváraink, és mi végvári vitézeket nevelünk.</b></span></p>
<p><strong>Mizsei Bernadett</strong></p>
<p><em>Kiemelt képünkön: Béres Sándor (Fotó: Kirch Zoltán)</em></p>
</div>
<div class="entry-tags">
<span class="gmail-text-tags"></span></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>