[Grem] Szamárcsikón - Korzenszky Richárd írása

[Levente Vihar]

https://orszagut.com/hitelet/szamarcsikon-1264

Szamárcsikón
Korzenszky Richárd
<https://orszagut.com/szerzo/ujsagiro/korzenszky-richard-381>

Bevonulás… Nem magányosan, hanem úgy, hogy mások is látják. Vannak, akik
várják. Vannak, akik félnek tőle. Vannak, akik számára ünnep. Sokan nem
értik, mi történik. Még többen vannak, akik pedig félreértik.

Sok bevonulást ismer a történelem. Seregek, katonák, tankok… Bevonulnak,
hogy átvegyék az uralmat. Hogy félreállítsák az uralkodókat. Hogy
megdöntsék a rendszert. Jézust úgy fogadják, mint egy királyt. Zöld ágakat
lengetve, ruhájukat terítve az útra.
De aki ezen a napon bevonul Jeruzsálembe, a béke városába, az annak a
békének az üzenetével jön, ami e világ urai számára nem érthető.
Úgy fogadják, mint egy királyt – de ő szerényen jön. Szamárcsikón. Nem
magas lóról, nem diadalittasan, hanem annak tudatában, hogy ez a
diadalútnak látszó bevonulás keresztútban végződik. Ő békességet akar, de
nem úgy, ahogyan a hatalmasok. Azt gondolják, megváltoztatja a politikai
rendet. Tévednek. Vannak, akik félnek tőle. Hatalmukat féltik. Vannak,
akiket zavar mindaz, amiről beszél. Mert meg kellene változniuk. Erre nem
hajlandók. Ingyen kenyér kellene nekik, hiszen látták, hogy több ezer ember
evett és jóllakott ott a tó partján. Ilyen király, ilyen uralkodó volna jó.
De ő ezt nem vállalja.


*Az ujjongás haragba csap át. Pilátus elé viszik, azzal a váddal, hogy
királynak mondja magát. „Az én országom nem ebből a világból való!” –
válaszol Pilátusnak, aki fölteszi neki a kérdést: „Tehát király vagy te?”*


A történet ismerős. Lehet választani. Pilátus elháríthatja magától a döntés
felelősségét. Ilyenkor – ünnepre készülnek – a helytartónak van lehetősége
arra, hogy szabadon bocsásson egy rabot. Jézus ugyan még nincs rabosítva,
de azért került Pilátus elé az ügy, hogy ő döntsön, hiszen Jézus veszélyes
a hatalomra. Közveszélyes: kellemetlenné vált mindazzal, amit tett és amit
hirdetett. Pilátus fölteszi a kérdést: Kit akartok, hogy elbocsássak?
Jézust – vagy Barabást?
Mindenki tudja, hogy kicsoda Barabás. Gonosztevő. Rabló. Gyilkos. Mindenki
tudja, hogy kicsoda Jézus.
Ő nem hagyta útszélen a vak koldust. Meggyógyította a leprást – hogy jól
érezze magát a bőrében. Beszélt az ég madarairól, a mezők liliomairól.
Arról beszélt, hogy mindenki élete fontos. Hogy többet érünk a verebeknél.
Hogy a szív tisztasága minden gazdagságnál többet ér. Hogy mindenki, minden
ember testvér: ugyanannak az Atyának a gyermeke.
Királyként üdvözlik, amikor bevonul Jeruzsálembe. De nem veszik észre, hogy
nem politikai hatalmat keres, hanem Isten országának hírnöke.
Amikor azonban úgy érzik, hogy kellemetlenné válik az üzenete, akkor – nem
gondolva arra, mit tett eddig, és hogy milyen jó volt együtt lenni vele –
az ujjongás népharaggá változik. S amikor választani kell, gondolkodás
nélkül, indulatból, gyűlöletből inkább egy rablót választanak, őt pedig
megfeszíttetik: Keresztre vele!


*A nagyheti események megtörténtek kétezer évvel ezelőtt. De hogy nekünk
magunknak is közünk van hozzá, arra kevésbé gondolunk.*


Mindenkinek szembe kell néznie a saját életével. Mindenki életében vannak
ünnepélyes, szép napok. De amikor arra kerül a sor, hogy elítélnek – mert
félreértenek –, amikor nem akarják megérteni a jobbító szándékomat, akkor
magam is megtapasztalom az érthetetlen, ésszel meg nem magyarázható és föl
nem fogható gyűlöletet. És döbbenten kell látnom, hogy a választás
lehetősége adott, és bár nem vagyunk urai életnek és halálnak, mégis
indulatból döntünk, gyűlölettel, megvetéssel nézünk mindenkire, aki úgy
szeretne építeni egy emberibb, egy jobb világot, hogy abban nekünk
magunknak is föl kell vennünk a keresztünket, és föl kell cipelnünk a
Golgotára.
Bevonulás – Jeruzsálembe. Jeruzsálem: a béke városa. Nincs ember, aki ne
sóvárogna a béke után. Nincs ember, aki ne szeretné, hogy élhetőbb legyen
az élet. A jeruzsálemi bevonulás története, a Pilátus elé – az idegen
hatalom, az idegen érdek képviselője elé – állított Jézus története nem
mese. Megrendítő valóság. Elgondolkoztató.
Mindannyian keressük az életünk értelmét. Mindannyian szembesülünk a halál
tényével. De rá kell döbbennünk arra, hogy akkor nyer értelmet az élet, ha
képesek vagyunk az áldozatra. A kereszt hordozására. Nem azért, hogy magunk
dicsekedjünk hősiességünkkel, fájdalomtűrő képességünkkel. Az áldozat ennél
sokkal több. Az áldozat: közösségvállalás. Nem önmagamért, hanem másokért.
Furcsa, értelemmel fel nem fogható paradoxon: az áldozatból fakad az élet.
Önmagamat odaadni: önmagamat megtalálni.


*A hit, az Istenben való hit a legszemélyesebb ügye mindenkinek. A nem
hívőnek is szembe kell néznie vele. A hívőnek is meg kell küzdenie
mindennap érte. De az élet nem magánügy.*


Az élet: ajándék. Lehetőség. Kincs. Titok.
A jeruzsálemi bevonulást elítélés követte. Az elítélést a kigúnyolás,
megostoroztatás, majd a keresztút. A keresztút vége a megfeszíttetés, majd
a Golgotán a pusztulás. A keserves, önként vállalt szenvedés és
kereszthalál után pedig felragyog a fény. A húsvét kimondhatatlan
fényessége. Az élet.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210330/032351c5/attachment.html>