[Grem] A Momentum gazd-i programja gazd-i és társ-i káoszhoz vezetne / Felföldi Z. közgazdász, politológus

[Emoke Greschik]

 *Neokommunista kiáltvány*
*A Momentum gazdasági programja totális gazdasági-társadalmi káoszhoz *
*vezetne.*
https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html
2021. március 18. 10:29
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118986-Neokommunista_kialtvany.html#>

*A Momentum a következő gazdaságpolitikai intézkedéseket ígéri kormányra
kerülése esetére: euró bevezetése; négynapos munkahét bevezetése;
progresszív jövedelemadózás bevezetése; privatizáció norvég mintára,*
amelynek során minden magyar állampolgár állami vállalati részvényeket kap;*
az egyéni nyugdíjszámlákon felgyülemlett pénz egy részének
felhasználhatósága a nyugdíjkorhatár elérése előtt; a gazdaság
„fidesztelenítése”.*

*Az euró bevezetése nem új gondolat, Magyarország uniós csatlakozása óta
napirenden van.*

Sőt a bevezetéséhez szükséges, úgynevezett konvergenciakritériumok elérése
érdekében – még a csatlakozás előtt, 1998 és 2002 között – az első
Orbán-kormány tett a legtöbbet, amit aztán a
Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányoknak nyolc év alatt sikerült teljes
egészében tönkretenniük*. 2002 és 2010 között az infláció, a költségvetési
hiány és az államadósság olyannyira elszállt, **hogy az euró bevezetése
teljességgel lehetetlenné vált.*

A csökkenés 2010 után indult meg újra, a kedvező trendet csak a
koronavírus-járvány törte meg – nem csak nálunk. *Az elmúlt negyedszázadban
tehát minden alkalommal a jobboldali kormányok tették a legtöbbet azért,
hogy az euró bevezethető legyen Magyarországon. Más kérdés, hogy van-e
bármilyen érv, amely a konkrét bevezetés mellett szólna*. Különösen egy
olyan helyzetben, amikor az unió eresztékei recsegnek-ropognak, és ki
tudja, meddig marad egyben az egész építmény. Egy ilyen helyzetben a közös
valutához való csatlakozás helyett politikailag sokkal bölcsebb az óvatos
kivárás. Ráadásul az önálló valuta nagyobb gazdaságpolitikai mozgásteret
jelent. *Az euró bevezetése mellett konkrét érvet eddig senki nem mondott,
és a Momentum sem tér ki erre. A bevezetés melletti kiállás inkább
tekinthető állásfoglalásnak a nemzetállamok Európája és az európai egyesült
államok közötti vitában – az utóbbi mellett*. Ez pedig egy régi baloldali
álláspont: minél előbb és minél teljesebb betagozódás egy
szuperbirodalomba. A birodalmak ugyan változnak, de a betagozódás baloldali
kényszere állandó.

*A négynapos munkahét – nyilvánvalóan megvalósíthatatlan – ígérete
színtiszta populizmus*, vagyis egyszerűen hangzó, népszerű, de
valójában *megvalósíthatatlan
ígéretekkel való operálás*.

Önmagában ezzel nincsen baj, hiszen a populizmus együtt jár az általános
választójogon alapuló tömegdemokráciá­val. A Momentum általi bevetése
ugyanakkor hitelteleníti azt a kommunikációt, mely szerint ők újfajta
politizálást hoznak a magyar közéletbe, és rávilágít arra, hogy valójában
semmi ilyesmiről nincsen szó. *Ha pedig a négynapos munkahét bevezetésével
ténylegesen megpróbálkoznának, akkor abban a pillanatban bezuhanna a magyar
gazdaság versenyképessége *(hiszen a kevesebb munka mellett sincsen arról
szó, hogy közben a fizetések csökkennének)*, és odajutnánk, hogy az elvárt
életszínvonalat a gazdaságban megtermelt jövedelmek helyett csak
hitelfelvétellel lehetne elérni*. Ezzel pedig nem egy új Magyarország venné
kezdetét, hanem egy három évtizedes kitérő után *sikerülne
visszamanőverezni az országot a késő Kádár-korba.*

*Hasonló a helyzet a progresszív jövedelemadózással*.

*Minden elemzés azt támasztja alá, hogy 2010 óta Magyarországon jelentősen
csökkent a rejtett gazdaság aránya és a feketefoglalkoztatás*. * Ezt több
összehangolt eszközzel sikerült elérni, amelyek közül az egyik az adó- és
járulékcsökkentés.* *A progresszív jövedelemadózás bevezetése adóemelést
jelen*t, *annak minden következményével: egyrészt a növekvő személyi
költségek* (amik ráadásul nem járnak együtt a munkavállalók nettó
keresetének növekedésével) *csökkentik* *a versenyképességet.* Másrészt a
magasabb jövedelmi sávokat sújtó magasabb adók *újra visszahozzák* *a
legális foglalkoztatás* *helyett mindenféle trükkös megoldások alkalmazását
*(beszámlázások, zsebbe fizetés stb.).

*Mindez nem új Magyarországot hozna, hanem a 2010 előtti időket,* amikor
szintén progresszív jövedelemadózás működött, és amikor a feketegazdaság és
a feketefoglalkoztatás aránya jelenleginél jóval magasabb volt.

Arról nem is beszélve, hogy *a progresszív jövedelemadózás és az adóemelés
évszázados múltra visszatekintő, klasszikus baloldali gazdaságpolitikai
eszköz*, tehát sem a korábbi politikai megosztottság meghaladásának, sem
valamiféle újdonságnak nem nevezhető.

*A következő kérdés a privatizáció norvég mintára*. Ennek értékeléséhez
először *tudnunk kell, hogy alátámasztja-e bármi a Momentum által
előrevetített privatizáció szükségességét. Az OECD adatai szerint az állami
tulajdonban álló társaságoknál foglalkoztatottak aránya Magyarországon alig
több mint négy százalék, és ez a nagyságrend hasonló, mint Észtországban,
Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában vagy Olaszországban. Ugyanez
az arány a hivatkozott Norvégia esetében csaknem tíz százalék.* Nehéz tehát
belátni bármiféle további privatizáció szükségességét, sőt* a követendőnek
kikiáltott norvég modell **eléréséhez az állami szektor arányának jelentős
növelésére volna szükség.*

*A további privatizáció a korábbi szocialista–szabad demokrata kormányok
időszakát hozná vissza, amikor privatizáltak, ha kellett, ha nem.*

*Így került külföldi tulajdonba **az energetikai szektor **jelentős része
vagy éppen **a budapesti ivóvíz-szolgáltatás*,* annak minden
következményével együtt: a közüzemi díjak jelentős megemelkedésével, a
hálózatok karbantartásának elmulasztásával stb*. Nem lehet kétségünk
afelől, hogy *a Momentum privatizációs ötlete ugyanide vezetne: az
újdonsült tulajdonosok többsége a tulajdonát azonnal készpénzre akarná
váltani, és a legtöbb pénzt a magukat bevásárolni kívánó külföldi cégek
kínálnák a papírokért.*

*Az egyéni nyugdíjszámlákon lévő összegek nyugdíjkorhatár előtti
felhasználásnak lehetővé tétele szintén rengeteg problémát vet fel.*

Nem véletlen, hogy a nyugdíjrendszerhez való csatlakozás kötelező, hiszen
az emberek egy jelentős része önmagától valószínűleg nem tenne félre vagy
nem elégséges forrásokat tenne félre idős korára. És az sem véletlen, hogy
nyugdíjat a nyugdíjkorhatár elérése után vehet fel az ember. *Ha ugyanis a
nyugdíjszámlán lévő pénz korábban is felhasználható lenne, akkor kevesebb
pénz maradna a nyugdíjas évekre, és olyan helyzet állna elő, amikor
sokaknak túl alacsony lenne a nyugdíja.* *Az ő megsegítésük**höz
pluszforrásra lenne szükség, aminek egyrészt kérdéses az előteremthetősége,
másrészt igazságtalan lenne azokkal szemben, akik nem élték fel előre a
nyugdíjuk egy részét.*

Ha a nyugdíjuk egy részét előre felélőket nyugdíjaskorukban az állam
kisegítené, akkor senki nem lenne arra ösztönözve, hogy ne tegyen ugyanígy,
és *a nyugdíjrendszer **elvesztené **fő funkcióját: **az időskori
megélhetés biztosítását*. A Momentum javaslata tehá*t visszahozná az
alacsony nyugdíjak korát vagy jelentős pluszterheket róna a későbbi aktív
generációra*.* A korábban felélt összegeket ugyanis csak adó- és
járulékemeléssel lehetne pótolni. **És mivel a nyugdíjrendszert egyébként
is feszíti az aktív korú népesség csökkenése, a várható élettartam
növekedése, a társadalom elöregedése, *borítékolható, hogy a Momentum
javaslatának *megvalósítása súlyos válságot eredményezne.*

Bár *a Momentum* szemérmesen hallgat róla, *szóhasználata arra enged
következtetni, hogy kormányra kerülése esetén visszahozná a
magánnyugdíjpénztári rendszert. Azt a rendszert, amikor a zömmel külföldi
tulajdonban álló magánnyugdíjpénztárak hatalmas profitra tettek szert a mi
befizetéseinkből,** ezt a pénzt **kivitték **az ország**ból,* *majd amikor
elszámolásra kötelezték őket, a legtöbb magyar polgár olyan levelet kapott
tőlük, hogy „az Ön befizetéseinek hozama nulla forint”.*

A fentieken túl, bónuszként *megígéri* nekünk* a Momentum a gazdaság
fidesztelenítését.* Talán ez mutatja meg leginkább a Momentum hazugságát az
új Magyarországról. *A gazdaság fidesztelenítése ugyanaz a kategória, mint
a gazdaság zsidótlanítása vagy a mezőgazdaság kuláktalanítása.*

*A Momentum az új Magyarország ígéretével nyilas és kommunista retorikához
nyúl, nyilas és kommunista politikát ígér.*

Mi jelenthető ki a fentiek alapján a Momentumról? Gazdaságpolitikai
programjuk meghaladja-e a hagyományos ideológiai (bal/jobb)
megosztottságot? Valóban új korszak kezdődhet-e a Momentum kormányzásával?

A válasz mindkét kérdésre nemleges.

A Momentum egyrészt jellegzetesen baloldali párt, amelynek a hatalomra
kerülésével részben az 1990 előtti kommunista Magyarország, részben pedig
az 1990 utáni időszak baloldali kormányainak politikája térne vissza.

*A Momentum *másrészt* nem* *új párt:* *ideológiája, retorikája, politikai
programja alapján az 1990-es évek SZDSZ-ének a reinkarnációja.* Annak a
pártnak, *amely a kommunizmusba nyúló gyökereivel, ávós felmenőkkel bíró
pártvezetőivel akkor szintén új világot hazudott nekünk, amely új világ a
gyakorlatban egy szélsőliberális, nemzetellenes politikát és totális
gazdasági-társadalmi káoszt jelentett.*

Köszönjük, ebből egyszer is elég volt!

*Felföldi Zoltán *

*A szerző közgazdász, politológus*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210318/74426d81/attachment.html>