[Grem] Héjjas István energetikai szakértő a klímaváltozás valós természetéről, a politika általi hiszterizálásról

[gabszodt]

Gondoljatok bele, hogy mennyire szakerto ez az ember a klimatologia teruleten, ha vegig  a szen-dioxidrol beszel, aminek a mennyisegevel kapcsolatban senkinek, semmi baja sincs, senki sem allitja, hogy a globalis felmeleges, ha human eredetu, akkor az a szen-dioxid szint valtoza miatt van!GaborAz üzenetet Samsung táblagépről küldték.
-------- Eredeti üzenet --------Feladó: Emoke Greschik <greschem at gmail.com> Dátum: 2021. 03. 14.  8:04  (GMT+01:00) Címzett: "grem at turul banki. hu" <grem at turul.banki.hu>, Dorottya Mogyorósi <modor307 at gmail.com>, Emoke Greschik <greschem at gmail.com> Tárgy: [Grem] Héjjas István energetikai szakértő a klímaváltozás valós természetéről, a politika általi hiszterizálásról 
Klímahisztéria – haszonlesők hamis ügylete

https://gondola.hu/cikkek/118923-Klimahiszteria___8211%3B_haszonlesok_hamis_ugylete.htmlKlímaváltozás és megújuló energiák 
címmel adott ki könyvet Héjjas István energetikai szakértő. A kötetben 
bemutatja, hogy a divatos klímapropagandával ellentétben a széndioxid 
veszélytelen, sőt fontos, mert az élet feltétele bolygónkon.

  

  2021. március  9. 23:41


  
  
    
    
    
    
    
    
        
    
    
  
  
  
  „A könyv tényekkel alátámasztva mutatja be, hogy a levegőben éppen csak
 nyomokban jelenlévő, színtelen, szagtalan, láthatatlan, egészségre 
ártalmatlan széndioxid nem káros, hanem nélkülözhetetlenül hasznos 
komponense a levegőnek, nélküle minden élet elpusztulna a Földön" – 
jelzi az ismertetés Héjjas István: Klímaváltozás és megújuló energiák 
című könyvéről. A szerzőnek tett föl kérdéseket a Gondola.

	

	– Tanár úr, a klímahisztéria önmagában is rizikós, ám melyek az emberiség jövendőjének még ennél is nagyobb, valódi kockázatai?




	– A klímahisztéria valóban rizikós, és nem csupán 
politikai-tömeglélektani értelemben. Az ilyen módszerek évezredek óta 
hozzá tartoznak a hatalom gyakorlásának a technikájához. Ha sikerül az 
embereket megijeszteni valamilyen súlyos fenyegetéssel, majd közöljük 
velük, hogy tudjuk a megoldást, és végre is tudjuk hajtani a szükséges 
intézkedéseket, akkor a saját jól felfogott érdekükben majd követik a 
hatalom utasításait. Úgy is mondhatjuk, hogy a hatalomnak mindig 
szüksége van fenyegető ellenségre, amely lehet akár idegen hatalom, vagy
 belső ellenség, de szóba jöhet természeti csapás is, amely ellen össze 
kell fogni a hatalom irányítása alatt. Ma már a játszma nagyobb tétekben
 zajlik, mint régebben. Most már az egész világot kellene irányítani, 
egy világkormány által, amelynek a tagjai mérhetetlen bölcsességükben az
 emberiség javát akarják. Ehhez viszont olyan veszélyhelyzetre van 
szükség, amely mindenkit érint, tekintet nélkül arra, hogy valaki milyen
 nemzethez, népcsoporthoz, valláshoz, vagy ideológiához tartozónak 
tekinti önmagát. És erre a célra megfelelhet egy klímakatasztrófa, jelen
 esetben a bolygó veszélyes melegedése, miután a közeledő jégkorszakkal 
való korábbi ijesztgetés nem hozta meg a kívánt eredményt. Amióta a Föld
 létezik, az éghajlat szüntelenül változik. Az emberiség átélt már 
számos éghajlatváltozást, amelyekhez igyekezett okosan alkalmazkodni, 
adaptálódni. Ma pedig az irányelv az, hogy ne bíbelődjünk az 
alkalmazkodással, kerül amibe kerül, állítsuk meg az éghajlat 
változását, maradjon az éghajlat örökre olyan, mint most. Csakhogy ez 
nem megy. A természet lesz az erősebb. A klímaváltozás elleni 
értelmetlen és hatástalan szélmalomharcra pedig hatalmas mértékben 
pazaroljuk azokat a természeti erőforrásokat, amelyeket érdemesebb lenne
 inkább az emberiség jólétére felhasználni. Több mint hat évtizeddel 
ezelőtt, egyetemista koromban, az évfolyamtársainkkal együtt faggattuk 
Lancsarics Alajos professzor urat, aki a hőerőgépek tantárgyat oktatta, 
hogy szerinte lehetséges volna-e az éghajlatot mesterségesen 
befolyásolni. A válasz így hangzott: „Szántanak a mezőn. Ökör húzza az 
ekét. Egy légy rászáll az ökör szarvára, és azt mondja: Szántunk!”

	 

	Lancsarics Alajos professzor
	
	– Mi volt a mögöttes célja annak, hogy a környezetvédelmet 
úgynevezett „klímavédelemre" – magyarul „éghajlatvédelemre" – 
hamisították?

	
	– Hogy hogyan lett a környezetvédelemből klímavédelem, az bizony hosszú
 történet. A XIX. század utolsó évtizedében, 1896-ban publikálta egy 
svéd tudós, Arrhenius az elméletét, amely szerint minél több a levegőben
 a széndioxid, annál melegebb van a Földön. Arrhenius ezt az akkor 
lehetséges mérésekkel támasztotta alá, és levonta a következtetést, hogy
 a levegő széndioxidtartalmának a növekedése a felszíni hőmérséklet 
emelkedését okozza.
	Arrhenius azonban figyelmen kívül hagyta azt a lehetőséget, hogy a 
dolog fordítva is működhet, ezért esetleg a hőmérséklet emelkedése 
okozhatja a megemelkedett széndioxidszintet. Ez utóbbit támasztják alá 
azok az adatok, amelyeket az utóbbi egymillió év alatt lezajlott 
éghajlatváltozásokról megtudhatunk. Ezek szerint körülbelül százezer 
évenként követték egymást a jégkorszakok, a közöttük lévő néhány 
évezredes meleg, interglaciális korszakok kezdetén pedig a melegedés 
általában (de nem mindig) megelőzte a széndioxid szint növekedését. Ez 
azonban mégsem jelenti azt, hogy a melegedés miatt növekszik a levegő 
széndioxid tartalma, mert ebben számos egyéb tényező játszik szerepet. 
Ilyen például a tenger alatti aktív vulkánok szerepe. Az óceánok mélyén 
ugyanis a földkéreglemezek törésvonalai mentén több száz vagy több ezer 
aktív vulkán ontja a széndioxidot a tengervízbe, ahol a vízzel szénsavat
 alkotva nyelődik el a vízben, majd a felszínen a széndioxid kibugyog a 
vízből, hasonlóan a melegedő szódavízhez. Nem tudjuk, hány ilyen vulkán 
működik a mélyben, és azt sem, hogyan változik, számunkra 
befolyásolhatatlan módon, ezek aktivitása. A kémiai Nobel-díjas 
Arrhenius nagy tekintélyű tudós volt, ezért senki nem vitatta az 
elméletét.

	

	Svante Arrhenius Nobel-díjas kémikus

	Így volt ez egészen a második világháborúig, amikor bekövetkezett az 
emberiség valaha volt legnagyobb széndioxid kibocsátása. Hat éven 
keresztül lángokban állt a világ. Szakadatlanul hullottak a robbanó és 
gyújtó bombák nem csak katonai objektumokra, de lakott területekre is. 
Áradtak az üzemanyag égéstermékek a zuhanó bombázókból, a tankok és 
dzsipek dieselmotorjaiból, miközben a harctereken sok millió tonna 
nitrogén tartalmú lőszert, gránátot, aknát robbantottak fel, telítve a 
levegőt nem csak széndioxiddal, de a széndioxidnál nagyságrendekkel 
hatékonyabb üvegházgázokkal, nitrogén oxidokkal is. Azt lehetett várni, 
hogy ettől majd melegszik az éghajlat. De nem ez történt, több évtizedes
 lehűlés következett be, olyannyira, hogy még a 70-es években is számos 
publikáció jelent meg a nyugati sajtóban a közeledő jégkorszakról, és 
arról, hogy hogyan lehetne az esetleg évezredekig tartó fagyos teleket 
és ugyancsak fagyos nyarakat majd valahogyan túlélni. A 80-as években 
azonban megváltozott a helyzet, Európában a nyarak melegebbek, a telek 
enyhébbek lettek. A klímatudósok lassan kezdtek 180 fokos irányt 
váltani, és jégkorszak helyett inkább jelentős melegedést jósoltak. Ez 
azonban jó darabig még nem váltott ki különösebb aggodalmat az 
emberekben. Itt lépett be a történetbe a politika. Az 1984-85 évi 
angliai bányászsztrájk oly mértékben eldurvult, hogy Margaret Thatcher 
kormányának a bukását okozhatta volna. Hamarosan beindult a zöld 
propaganda, amelyben a szénbányászat felszámolását javasolták a 
katasztrófával fenyegető klímaváltozás megfékezésére. Ez azután 
megoldotta a problémát. A politikusok gyorsan felismerték a 
mesterségesen szított klímahisztériában rejlő lehetőségeket, amelynek a 
lebegtetésével tömegeket, vagy akár „barátságtalan” országokat is 
zsarolni lehet. Felismerték a lehetőséget élelmes üzleti vállalkozók is,
 olyannyira, hogy ma már a zöld energiaipar és a 
széndioxidkvóta-kereskedelem profittermelő képessége vetekszik a 
gyógyszeriparral és a hadiiparral. Ráadásul ez a profit gyakorlatilag 
kockázatmentes, hiszen túlnyomórészt az államok finanszírozzák az 
adófizetők pénzéből. Így azután a környezet és a természet védelme egyre
 inkább hátérbe szorul a klímavédelemmel szemben.

	– A nem külföldről felpénzelt, hanem hazai forrásokból hazai célokért dolgozó civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – miket tehetnek azért, hogy a változásokat ne „okos” eszközökkel, hanem okos társadalommal lehessen elősegíteni?
	
	– A legfontosabb feladat a hiteles tájékoztatás, és az ehhez kapcsolódó
 tudományos ismeretterjesztés, amely Öveges professzor óta gyakorlatilag
 hiányzik a hazai médiából. Ennek során le kellene leplezni azokat a 
szándékos csalásokat, csúsztatásokat, hamisításokat, amelyekkel 
félrevezetik az emberek nagy részét. Csupán példaként érdemes ezek közül
 néhányat megemlíteni.
	Gyakran látunk a TV-ben füstölgő kéményeket, annak illusztrálására, 
hogy milyen sok széndioxidot bocsátunk ki. Csakhogy a széndioxid 
színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, akárcsak a tiszta levegő. 
Ráadásul kémények helyett olykor testesebb és látványosabb hűtőtornyokat
 mutatnak, amelyekből felfelé tör a vízgőz.

	 

	Vízgőz száll fel a Mátrai Erőmű két, Heller-Forgó hűtőtornyából

	És ha a Nap szemből süt, főleg napnyugtához közeledve, ellenfényben, az
 önmagában hófehér vízgőz is ijesztően feketének látszik.
	Egy másik tisztességtelen csúsztatás az, hogy a széndioxid ártalmas, és
 szennyezi a környezetet. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A széndioxid a
 növények legfontosabb, nélkülözhetetlen tápláléka. Ebből termelik a 
növények a fotoszintézisben a szénhidrátokat és egyéb szerves 
vegyületeket, amelyek táplálékul szolgálnak embernek és állatnak. Ha 
sikerülne a levegőből száműzni a széndioxidot, tökéletesen 
„dekarbonizálni” az atmoszférát, minden élet elpusztulna a Földön. A 
széndioxid pedig nemcsak ártalmatlan, de eredményesen alkalmazzák a 
gyógyászatban is, ezt igazolják a széndioxidos gyógy-termálfürdők 
kedvező tapasztalatai (például Mátraderecskén).
	Teljesen megalapozatlan az is, hogy a levegő széndioxid tartalma 
hatással lehet az éghajlatra. Volt már a bolygó régmúlt történetében 
olyan időszak, amikor 10-szer több széndioxid volt a levegőben (vagyis a
 mostani 0,04% helyett 0,4%), miközben jégkorszak volt. Megalapozatlan 
az ijesztgetés a beígért 2 fokos melegedésről is. Ez ugyanis nem azt 
jelenti, hogy mindenütt 2 fokkal lesz melegebb, hanem azt, hogy az 
éghajlati övezetek az északi féltekén észak felé tolódnak el, és emiatt 
például a Kárpát-medence éghajlata mediterrán jellegűvé válhat. Volt már
 példa ilyen méretű meleg időszakra, 2500 évvel ezelőtt a skandináv 
térségben szőlőt és bort termeltek.

	

	Héjjas István
	
	A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a mostaninál melegebb 
időszakokban az emberiség viszonylag jólétben élt, míg a hidegebb 
időkben, például a középkori „kis jégkorszakban” éhínség, járványok, és a
 fogyatkozó erőforrásokért folyó kegyetlen háborúk pusztították a 
lakosságot. Ha tényleg melegszik az éghajlat, és növekszik a levegő 
széndioxid tartalma, annak inkább örülni kellene. Jelentősen 
növekedhetnek a mezőgazdasági terméshozamok, kevesebb éhező lesz a 
Földön. És valami, ami talán mindennél fontosabb: Ne tűrjük el, hogy a 
politika maga alá gyűrje a természettudományt. Ne tűrjük el, hogy a 
tudományos igazságokat olyan politikusok és médiacelebek döntsék el, 
akik egy érettségi vizsgán is megbuknának fizikából, kémiából, 
biológiából, miközben megakadályozzák, hogy a nekik nem tetsző tudósok 
közzé tegyék a kutatási eredményeiket.

	Molnár Pál
	 

  gondola

 
	
      
		Mentes a vírusoktól. www.avg.com 		
	


--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210314/37b0ae2d/attachment-0001.html>