[Grem] Varga Judit igazs.min.: A jogállamiság a baloldal által bálvánnyá tett fogalma önkényes politikai eszköz

[Emoke Greschik]

 *Még egy mondat a jogállamiságról*
*A baloldal által bálvánnyá tett fogalom önkényes politikai eszköz.*
2021. március 13. 09:19
https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/118953-Meg_egy_mondat_a_jogallamisagrol.html#>

Bár a múlt év végén Magyarország baloldali össztűz alá került az Európai
Unióban, a támadást sikerrel elhárítottuk és megvédtük a magyar érdekeket
az uniós költségvetésben. Azonban azt, ami jogellenes, nem hagyhatjuk szó
nélkül. Nem engedhetjük, hogy a jogbiztonságot súlyosan sértő uniós
jogszabály hatályban maradjon, ezért ahogy tavaly megígértük,
Lengyelországgal együtt az Unió Bírósága előtt támadtuk meg a
kondicionalitási rendeletet.

Néhány napja részt vettem a Német Gazdasági Klub (DWC) online
konferenciáján, ahol a német gazdasági szereplőkből és ügyvédekből álló
(virtuális térben hallgatózó) közönség előtt beszélgettünk a híres-hírhedt
jogállamisági rendeletről. Mivel pályám kezdetén ügyvédjelölt voltam,
igyekeztem saját tapasztalatom útján érzékeltetni, mit jelent egy gyakorló
jogász számára a jogbiztonság, a normatisztaság elve. Amikor például nagy
értékű ügyleteknél kell a jogszabályokkal összhangban képviselni az
ügyfelek érdekeit, életbevágóan fontos, hogy az alkalmazandó jog alatt
minden fél ugyanazt értse. Ha az uniós kondicionalitás rendeletet egy
ügyvédnek kellene alkalmaznia, nagy gondban lenne. Valószínűleg el sem
vállalná a megbízást. Ki merne tényállást felvenni egy olyan ügy
képviseletében, ahol a vonatkozó jog úgy szól: aki nem tartja tiszteletben
a jogállamiságot, azt meg kell büntetni. Mintha a büntető törvénykönyv
csupán abból az egyetlen egy tételmondatból állna, miszerint „jó embernek
kell lenni”. De ki az, aki biztosan megmondja nekünk és másoknak, hogy jó
emberek vagyunk-e. A szomszéd, a rokon vagy a rosszakaró? Egyáltalán: van
általános, minden helyen és időben érvényes definíciója annak, ki a jó
ember?

Éppen ez a baj a költségvetési kondicionalitási rendelettel is, amely
nemcsak összességében, hanem konkrét elemeiben is sérti a jogbiztonság
elvét. Azt, hogy egy jogszabály alkalmazása előre látható, egyértelmű és
kiszámítható legyen. Ha ez nem teljesül, az csupán az önkényre ad
lehetőséget.

Már önmagában a fentiekből is kitűnik, hogy a jogállamiság fogalma sok
mindent jelenthet, vagy éppen nem jelenthet. Mi is a jogállamiság? Ahogy
Varga Csaba professzor úr írta, a jogállamiság sohasem lett a jogban
operatív terminus, hiszen az nem valami fennállónak a leírása, hanem egy,
az adott jogrendszer sajátosságaiból kiinduló, annak lényegi elemeit magába
foglaló megfoghatatlan vágy kifejezése. Az adott jogrendszer
sajátosságaival összefüggő jelentéstartalom jól kimutatható abban, ahogy a
fogalom kialakult. Az angol jogfejlődésben például a jogállam mint elérendő
cél lényege az volt, hogy a jog a bírói precedensrendszerben teljesedik ki,
ezzel tudták függetleníteni az eredetileg törvényhozóként működő
uralkodótól. Így a jogállam lényege számukra az, hogy minden konfliktust
bírói fórum elé lehessen utalni, amely döntései révén teszi teljessé,
pontossá a jogot.

Abszurd lenne tehát, ha ezt az elérendő célt kérnénk számon kontinentális
jogrendszerű államokon, ahol nincs precedensrendszer. Ettől eltérően
például a német jogi hagyományokban a törvényhozó hatalmi ág egyedül
határozza meg a normát, így ott a jogállamiság esszenciája az, hogy az
uralkodói hatalmat, így az államot is a törvények alá rendelik, egyben
kívánalom, hogy legyen olyan testület, amely az alkotmányosság felett
őrködik. Hasonlóan ehhez, a francia jogfejlődésben is az államhatalom
működésének alkotmányossága áll a középpontban. A kizárólagosan a törvények
alá rendeltség éppen az angolszász jogrendszerekben lenne testidegen
követelmény.

A különböző jogi hagyományok azonban nem csupán a kontinentális–angolszász
különbözőségben jelennek meg; minden állam saját történelmi, társadalmi és
jogi fejlődése tükrében értelmezi a jogállamiságot. Ennek megfelelően, ha a
jogi kultúrákhoz szorosan kapcsolódó jogállamiságot a *one-size-fits-all*
(egy méret mindenkinek) egységességet feltételező elvével próbálnánk
ráhúzni minden jogrendszerre, akkor az könnyen a nemzeti alkotmányos
hagyományok megerőszakolásához vezethet.

A jogállamiság mint fogalom sokszínűségét számos jogtudós felismerte. Az
Egyesült Királyság Európa tanácsi elnöksége alatt 2012-ben szervezett
jogállamiságról szóló konferencián Ronald Dworkin, a University College
London professzor emeritusa azzal az éles megállapítással kezdte vitaindító
előadását, hogy a jogállamiság lelkes támogatói erős egyet nem értésben
vannak afelől, hogy az pontosan mit is jelent. Az Egyesült Királyságban
folytatott vitát említette példaként, miszerint nem világos, mi felel meg a
jogállamiságnak: ha a bíróságok hatályon kívül helyezhetnek jogszabályokat,
így a jogalkotó felett is létezik kontroll, vagy épp az, ha a demokratikus
választáson át nem esett bírók ilyen módon nem helyezhetők a törvények
fölé. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság legendás konzervatív bírája, Antonin
Scalia egészen elképesztőnek nevezte, hogy nemzetközi bíróságoknak, így
például az Emberi Jogok Európai Bíróságának lehet efféle hatalma.
Megítélése szerint a jogállamiság ethoszához az áll legközelebb, ha a
társadalom tagjaira kötelező norma tartalmát az állampolgárok által
megválasztott törvényhozó határozza meg. Ezzel együtt vannak olyan elemek,
amelyek vitán felül a jogállamiság fogalom részei, így például a
jogbiztonság. Azonban ennek teljesítése, pontos tartalma ugyanúgy
jogrendszerenként eltérő lehet.

Mindezek tükrében az is különös, hogy nemzetközi testületek immár egészen
apró részletekbe menve kérnek számon általuk önkényes módon felállított
követelményeket olyan jogrendszereken, melyeket behatóan nem is
ismerhetnek. Teszik ezt például ország-jelentések alapján, amelyek
tartalmát jórészt politikailag elfogult civil szervezetek állítanak össze.
Ezen még felül is lehetne kerekedni, ha mindannyian elismernénk, hogy az ő
álláspontjuk csak az érem egyik oldalát jelentik, és semmiképpen sem a
csalhatatlan igazságot. A vizsgálat alá vont kormány észrevételeit, sőt,
tényszerű megjegyzéseit egyes nemzetközi testületek azonban sokszor
kifelejtik a végítéletként szánt jelentéseikből. Varga Zs. András
professzor urat idézve nem véletlen tehát az sem, hogy a kötelező erejű
nemzetközi dokumentumok meg sem kísérlik a jogállam fogalmának
pontosítását. Különböző nemzetközi szervezetek fék nélkül hivatkoznak rá,
de normatív kritériumrendszert mind ez idáig nem állítottak fel.

Azt tapasztaljuk, hogy többek között az ENSZ, a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD), vagy éppen a Világbank munkanyelvében pontos
jelentéstartalom nélkül, frázisszerűen jelenik meg a jogállamiság,
mindinkább devalválva annak eredeti eszményét. Az Európa Tanács Velencei
Bizottsága megkísérelt ugyan egy minimális közös tartalmat meghatározni, ám
ez sem rendelkezik kötelező erővel. Mindezen homályos fogalmak önkényes
értelmezésre adnak lehetőséget, melyek végső soron nemzetközi bírói úton
lesznek kikényszeríthetőek, ezáltal belekényszerítve az államokat
alkotmányos hagyományaiktól idegen értelmezési keretekbe.

Mindebből kifolyólag a jogállamisági vitákra nem tudunk másként tekinteni,
mint egy tudatosan homályban tartott önkényes politikai eszközre, ahol
érdemi vita nincs, az ellenfél érveit meg sem hallgatják. Varga Zs. András
szerint „bálvány voltából következően a joguralom fölébe nőtt a
racionálisan megragadható és konkrét helyzetekben érvényesíthető
összetevőinek, elveszítette kapcsolatát a valósággal. Bármilyen helyzetben
felhívható, magyarázat és indokolás nélküli érv, sérthetetlen transzcendens
érték lett”.

Az Európai Unió Bíróságának most történelmi lehetősége van arra, hogy
eloszlassa kétségeinket és visszaadja a hitünket, hogy a jogbiztonság, mint
a jogállamiság egyik alapfeltétele az uniós szerződésekre és intézményekre
is kiterjed. Mi tudjuk, hogy jó munkához idő kell, ezért a magyar kormány
türelemmel várja a Bíróság bölcs döntését. Bon travail – jó munkát!

*Varga Judit*

*A szerző igazságügyi miniszter*
Magyar Nemzet

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210313/e76fe886/attachment.html>