[Grem] ma Szt. Romuald apát, a kamalduli rend alapítója ünnepe

[Emoke Greschik]

Színezés helyesbítéssel alább:
A kamalduli rend alapítója – Szent Romuald apát
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2019. június 19., szerda |
8:00

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kamalduli-rend-alapitoja-szent-romuald-apat
A kamalduli rend alapítójára emlékezünk június 19-én. Szent Romuald a 11.
században elterjedő remetemozgalmak nagy alakja volt, aki összhangba hozta
a remeteséget a kolostori közösségi élettel.

Romuald *Ravennában született 951 körül, az Onesti hercegi családban.
Ifjúkora, hasonlóan a többi nemes ifjúhoz, világi örömökkel, lovaglással,
vadászattal telt; könnyű és fényűző életet élt. Húszéves volt, amikor apja,
Sergius és néhány rokona között viszály tört ki, amelyet fegyverrel
döntöttek el*.* Romualdnak végig kellett néznie, ahogyan atyja megöli
ellenfelét.** Ez **megrázta **a fiút, aki,** miután apja megtagadta a
vezeklést,** negyvennapos böjtre és vezeklésre a közeli Szent Apollinaris
bencés kolostorba vonult.*

*Egy éjszaka, virrasztás közben megjelent neki Szent Apollinaris**, s
Romuald ekkor elhatározta, hogy szerzetes lesz.* *972-ben ebben a
kolostorban tette le a szerzetesi fogadalmat, miután Honestus ravennai
érsek rábeszélésére* *apja is beleegyezését adta** fia döntéséhez.* Később
maga Sergius is belépett egy ravennai kolostorba, és szentség hírében halt
meg.


*Szent Romualdot ábrázoló freskórészlet (Szent Márk templom és kolostor,
Firenze, 1441–42)*

*Romuald szíve a remeteségre vágyott*. Elöljárója engedélyével *kivonult a
kolostorból a velencei síkságra, ahol Marinus remete vezetésére bízta
magát. Három évet töltöttek itt. *

*Romualdból olyan vonzerő áradt, amelynek senki sem tudott ellenállni.
Püspöke azt tanácsolta neki, hogy* ne zárkózzék be, hanem mindig *menjen
oda, ahol a legtöbb lelket meg tudja téríteni.* *Ezért választotta a
vándoréletet, hogy a maga módján szolgálja Istent, és segítsen az embereken*
.* Hamarosan nagy tekintélyre tett szert; a velencei dózsét, I. Orseolo
Pétert is rávette, hogy hagyja el világi életét, és álljon szerzetesnek.
Orseolo Péter, Romuald és Marinus együtt hoztak létre remeteközösséget
Barcelona közelében, a cuxai Szent Mihály-kolostor mellett.*
*989-től, **miután társai meghaltak*, Romuald több évre magára maradt.
Éveken át kereste helyét Lombardiában és az Appenninekben, miközben *
szigorú aszkézisben élt. Végül Pereumban, a Ravennától 15 kilométerre lévő
mocsaras vidéken telepedett le.  *

*1004-ben remeteséget alapított Val di Castróban. Az évek folyamán további
közösségeket és egy apácakonventet csatolt hozzá. Húsz monostort
megreformált: az eredeti benedeki regulát teljesen megtartották, azonban
fekete helyett fehér (festetlen) ruhát hordtak.* Az apátságok teljes
autonómiát élveztek, a szerzetesek remeteként élhettek. *Miközben alapított
és reformált, Romuald magányos remeteként élt. Regulát nem, de hatásos
példát hagyott az utókorra. *Ezért a kamalduli hagyomány Pater et Dux
névvel tiszteli.

*Reformmozgalma párhuzamosan folyt a clunyi reformmal: Romuald a
szegénységet, a rejtett életet és a Szentlélek iránti érzékenységet
hangsúlyozta*. Életrajzírója, Damjáni Szent Péter szerint „jóformán az
egész világot remeteségekbe kívánta telepíteni”. *Egyik utolsó alapítása az
1012 óta folyamatosan élő camaldoli remeteség volt, innen származik a
kamalduli rend neve. A rend pápai jóváhagyást II. Sándortól kapott
1027-ben.*

Romuald elfogadta és újjászervezte a monasztikus életforma minden
változatát, ugyanakkor *a remeteség új formáját alkotta meg, hogy a
remeteségre meghívottakat megóvja azoktól a veszedelmektől, melyek az
elöljáró-nélküliség és az engedelmesség hiányának következményei*. Ezért a
magányos és közösségi élet elemeit egyesítve *elöljáró alá rendelte
remetéit. A fő hangsúlyt a magányra és a magányos lelkigyakorlatokra
helyezte, de a külön házikóban lakó remetéket összefogta a közös
zsolozsmával, az ünnepi étkezésekkel.*

*Az általa alapított Val di Castro közösségben halt meg 1027 körül. *Ünnepe
halála napjára, június 19-ére került.

*Istenünk, te Szent Romuald apát által Egyházadban megújítottad a
remeteéletet. Adj erőt, hogy önmagunkat megtagadva Krisztust kövessük, és
így méltók legyünk bejutni mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus,
a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.*

* * *

*Magyarországra a 17. században telepedtek a kamalduliak*. Leghíresebb
hazai kolostoruk Majkon található. Fehér csuhájuk miatt *fehér barátoknak,
fehér bencéseknek* is nevezték a kamalduliakat. Ruházatuk egyszerű, fehér
kámzsa széles skapuláréval; lábukon sarut viseltek (a majkiak csizmát
hordtak). Hajukat rövidre vágták, fejük tetejét kiborotválták, hosszú
szakállt viseltek. Főleg növényekkel táplálkoztak, halat hetente kétszer
ettek, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak.
Magányukat a kertet körülvevő magas fal biztosította, ha valamire szükségük
volt, azt írásban közölhették az őket naponta ellátó, külön erre a
feladatra felszentelt szerzetesekkel; a bajt a házuk ablakában meggyújtott
gyertyával jelezték.

*Az önfenntartó rendben az lehetett szerzetes, akit a hároméves próbaidő
után az apát érettnek nyilvánított az egész életen át tartó magányra és
hallgatásra. Aki nem állta ki a szigorú próbatételeket, csak fel nem
szentelt laikus barát (fráter) lehetett, aki a szerzetesrend
gazdálkodásával – halászattal, földműveléssel – foglalkozott, valamint
ellenőrizte, hogy nem beteg-e valamelyik remete.*

*A szerzetesek szegénységet, tisztaságot, engedelmességet és némaságot
fogadtak, így a népnyelv néma barátoknak is nevezi őket.* A kamalduli
rendben a hallgatási fogadalom azt jelentette, hogy *a szerzetes a naponta
előírt kötelező imákat és saját imáit hangosan mondhatta el, de a nap többi
részében tartózkodnia kellett a másokkal való kapcsolattartástól, főként a
beszédtől. Beszélniük a perjel engedélyével, évente két alkalommal,
három-három napig lehetett.*

*A kiválasztott egy elkerített házban lakott – ilyen épületek állnak
Majkon. A remeték külön-külön elmélkedtek kis házaikban, tudományokkal és
művészetekkel foglalkoztak*. Cellaházuk telkét is csak engedéllyel
hagyhatták el. A remeteház alapterületével (80 négyzetméter) megegyező
nagyságú zárt kertre nyílik. *A szerzetesek napközben kertjeikben
gyümölcsöt, zöldségféléket, gyógynövényeket termesztettek, vagy kézműves
tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) folytattak. A termények egy
részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel*.

A majki remeteség területét számos tulajdonosváltás után, 1727-ben gróf
Esterházy József, Oroszlánkő földesura vásárolta meg. Szlovák és német
telepeseket telepített az uradalomba, és idecsalogatta a kamalduli
szerzeteseket is. 1733-ban kezdték el építeni a remeteség épületeit. A
cellaházak mellett templomot és közösségi épületet alakítottak ki. Az
építkezés több mint harminc éven át tartott; a húsz cellaházból tizenhét
készült el. *A remeteség II. József 1782-es rendeletéig virágozhatott,
ekkor a rendet feloszlatták, a berendezés egy részét elárverezték, állami
tulajdonba vették vagy széthordták.*

*Majk Közép-Európában azon kevés kamalduli remeteségek egyike, amelyeknek
épülete és környezete építészetileg eredeti formájában maradt fenn. *

Forrás
Diós István: *A szentek élete*

*Magyar katolikus lexikonMajk.hu*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210619/d56d1689/attachment.html>