<div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>Színezés helyesbítéssel alább:</div></div>
<h1>A kamalduli rend alapítója – Szent Romuald apát</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2019. június 19., szerda | 8:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kamalduli-rend-alapitoja-szent-romuald-apat" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kamalduli-rend-alapitoja-szent-romuald-apat</a></div></div><div><a rel="lightbox['g88263']"><span title="11 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
kamalduli rend alapítójára emlékezünk június 19-én</span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent Romuald a 11.
században elterjedő remetemozgalmak nagy alakja volt, aki összhangba
hozta a remeteséget a kolostori közösségi élettel. </span></h3><div><p>Romuald <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ravennában született 951 körül, az Onesti hercegi családban.
Ifjúkora, hasonlóan a többi nemes ifjúhoz, világi örömökkel,
lovaglással, vadászattal telt; könnyű és fényűző életet élt. Húszéves
volt, amikor apja, Sergius és néhány rokona <span style="background-color:rgb(234,209,220)">között viszály tört ki,
amelyet fegyverrel döntöttek el</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Romualdnak<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> végig kellett néznie,
ahogyan atyja megöli<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ellenfelét.</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megrázta </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a fiút, aki,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> miután apja
megtagadta<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a vezeklést,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> negyvennapos böjtre és vezeklésre a közeli Szent
Apollinaris bencés kolostorba vonult.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy éjszaka, virrasztás közben megjelent neki Szent Apollinaris</b><b>, s
Romuald ekkor elhatározta, hogy szerzetes lesz.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>972-ben ebben a
kolostorban tette le a szerzetesi fogadalmat, miután Honestus ravennai
érsek rábeszélésére</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>apja is beleegyezését adta</b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> fia döntésé</span>hez.</b></span> Később
maga Sergius is belépett egy ravennai kolostorba, és szentség hírében
halt meg.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" rel="lightbox['g88263']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=88263&v=0&p=1&img=c_romuald_fresko_firenze.jpg" alt="" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="261" height="315" border="0"></a></p></div>
<p style="text-align:center"><em>Szent Romualdot ábrázoló freskórészlet <br>(Szent Márk templom és kolostor, Firenze, 1441–42)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Romuald szíve a remeteségre vágyott</b></span>. Elöljárója engedélyével <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kivonult
a kolostorból a velencei síkságra, ahol Marinus remete vezetésére bízta
magát. Három évet töltöttek itt. </b></span></p>
<p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Romualdból olyan vonzerő áradt,
amelynek senki sem tudott ellenállni. Püspöke azt tanácsolta neki, hogy</b></span>
ne zárkózzék be, hanem mindig <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>menjen oda, ahol a legtöbb lelket meg
tudja téríteni.</b></span></u> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Ezért választotta a vándoréletet, hogy a maga módján
szolgálja Istent, és segítsen az embereken</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Hamarosan nagy tekintélyre
tett szert; a velencei dózsét, I. Orseolo Pétert is rávette, hogy hagyja
el <span style="background-color:rgb(217,234,211)">világi életét,</span> és álljon szerzetesnek. Orseolo Péter, Romuald és
Marinus együtt hoztak létre remeteközösséget Barcelona közelében, a
cuxai Szent Mihály-kolostor mellett.</b></span></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>989-től, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>miután <span style="background-color:rgb(255,242,204)">társai </span>meghaltak</b></span>, Romuald több évre magára maradt.
Éveken át kereste helyét Lombardiában és az Appenninekben, miközben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
szigorú aszkézisben élt. Végül Pereumban, a Ravennától 15 kilométerre
lévő mocsaras vidéken telepedett le.
</b></span><p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">1004-ben remeteséget alapított Val di Castróban. Az évek folyamán
további közösségeket és egy apácakonventet csatolt hozzá. Húsz monostort
megreformált: az eredeti benedeki regulát teljesen megtartották,
azonban fekete helyett fehér (festetlen) ruhát hordtak</span>.</b> Az apátságok
teljes autonómiát élveztek, a szerzetesek remeteként élhettek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Miközben
alapított és reformált, Romuald magányos remeteként élt. Regulát nem, de
hatásos példát hagyott az utókorra. </b></span>Ezért a kamalduli hagyomány Pater
et Dux névvel tiszteli.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Reformmozgalma párhuzamosan folyt a clunyi reformmal: Romuald a
szegénységet, a rejtett életet és a Szentlélek iránti érzékenységet
hangsúlyozta</b></span>. Életrajzírója, Damjáni Szent Péter szerint „jóformán az
egész világot remeteségekbe kívánta telepíteni”. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egyik utolsó alapítása
az 1012 óta folyamatosan élő camaldoli remeteség volt, innen származik a
kamalduli rend neve. A rend pápai jóváhagyást II. Sándortól kapott
1027-ben.</b></span></p>
<p>Romuald elfogadta és újjászervezte a monasztikus életforma minden
változatát, ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a remeteség új formáját alkotta meg, hogy a
remeteségre meghívottakat megóvja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">azoktól a veszedelmektől, melyek </span>az
elöljáró-<span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélküliség</span> és az engedelmesség <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hiányának következményei</span></b></span>. Ezért a
magányos és közösségi élet elemeit egyesítve <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elöljáró alá rendelte
remetéit. A fő hangsúlyt a magányra és a magányos lelkigyakorlatokra
helyezte, de a külön házikóban lakó remetéket összefogta a közös
zsolozsmával, az ünnepi étkezésekkel.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az általa alapított Val di Castro közösségben halt meg 1027 körül. </b></span>Ünnepe halála napjára, június 19-ére került.</p>
<p><b><span style="color:rgb(0,0,255)">I<em>stenünk, te Szent Romuald apát által Egyházadban megújítottad a
remeteéletet. Adj erőt, hogy önmagunkat megtagadva Krisztust
kövessük, és így méltók legyünk bejutni mennyei országodba. A mi Urunk,
Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></span></b></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarországra a 17. században telepedtek a kamalduliak</b></span>. Leghíresebb hazai kolostoruk Majkon található. Fehér csuhájuk miatt <em>fehér barátoknak, fehér bencéseknek</em>
is nevezték a kamalduliakat. Ruházatuk egyszerű, fehér kámzsa széles
skapuláréval; lábukon sarut viseltek (a majkiak csizmát hordtak).
Hajukat rövidre vágták, fejük tetejét kiborotválták, hosszú szakállt
viseltek. Főleg növényekkel táplálkoztak, halat hetente kétszer ettek,
az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak.
Magányukat a kertet körülvevő magas fal biztosította, ha valamire
szükségük volt, azt írásban közölhették az őket naponta ellátó, külön
erre a feladatra felszentelt szerzetesekkel; a bajt a házuk ablakában
meggyújtott gyertyával jelezték.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az önfenntartó rendben az lehetett szerzetes, akit a hároméves
próbaidő után az apát érettnek nyilvánított az egész életen át tartó
magányra és hallgatásra. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Aki nem</span> állta ki a szigorú próbatételeket,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> csak</span>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">fel nem szentelt laikus barát (fráter) lehetett, aki</span> a szerzetesrend
gazdálkodásával – halászattal, földműveléssel – foglalkozott, valamint
ellenőrizte, hogy nem beteg-e valamelyik remete.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szerzetesek szegénységet, tisztaságot, engedelmességet és némaságot fogadtak, így a népnyelv <em>néma barátoknak</em>
is nevezi őket.</b></span> A kamalduli rendben a hallgatási fogadalom azt
jelentette, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szerzetes a naponta előírt kötelező imákat és saját
imáit hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia
kellett a másokkal való kapcsolattartástól, főként a beszédtől.
Beszélniük a perjel engedélyével, évente két alkalommal, három-három
napig lehetett.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kiválasztott egy elkerített házban lakott – ilyen épületek állnak
Majkon. A remeték külön-külön elmélkedtek kis házaikban, tudományokkal
és művészetekkel foglalkoztak</b></span>. Cellaházuk telkét is csak engedéllyel
hagyhatták el. A remeteház alapterületével (80 négyzetméter) megegyező
nagyságú zárt kertre nyílik. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szerzetesek napközben kertjeikben
gyümölcsöt, zöldségféléket, gyógynövényeket termesztettek, vagy kézműves
tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) folytattak. A termények
egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták
fel</b></span>.</p>
<p>A majki remeteség területét számos tulajdonosváltás után, 1727-ben
gróf Esterházy József, Oroszlánkő földesura vásárolta meg. Szlovák és
német telepeseket telepített az uradalomba, és idecsalogatta a kamalduli
szerzeteseket is. 1733-ban kezdték el építeni a remeteség épületeit. A
cellaházak mellett templomot és közösségi épületet alakítottak ki. Az
építkezés több mint harminc éven át tartott; a húsz cellaházból tizenhét
készült el. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A remeteség<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">II. József</span> 1782-es rendeletéig</span> virágozhatott,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ekkor</span> a rendet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> feloszlatták</span>, a berendezés <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy részét elárverezték,
állami tulajdonba vették vagy széthordták.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Majk Közép-Európában azon kevés kamalduli remeteségek egyike,
amelyeknek épülete és környezete építészetileg eredeti formájában maradt
fenn. </b></span></p>
<p><span style="text-decoration:underline">Forrás</span><br>Diós István: <em>A szentek élete</em><br><em>Magyar katolikus lexikon<br>Majk.hu</em></p>
</div>