[Grem] Ma Szt. Charbel Makhlouf, a Közel-Kelet Pio atyája ünnepe / összefoglaló

[Emoke Greschik]

 Szent Charbel Makhlouf – a Közel-Kelet Pio atyája
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. július 27., kedd | 9:01
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-makhlouf-kozel-kelet-pio-atyaja
6
Szent Charbel Makhloufra, a Kelet nagy misztikusára és aszkétájára, a
maronita egyház három nagy szentjének egyikére emlékezünk liturgikus
emléknapján, július 27-én.

*Charbel Makhlouf egy észak-libanoni hegyi faluban született 1828. május
8-án. A keresztségben a Juszef Antun (József Antal) nevet kapta. Ő volt a
család ötödik, legkisebb gyermeke;* két bátyja és két nővére volt. *Maronita
édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi
rózsafüzér-imádságot és a szentmisén való részvételt*.

*Alig múlt hároméves, amikor édesapja meghalt. A férfit robotmunkára
rendelte az Oszmán Birodalom, és súlyos betegen tért haza, amelyből már nem
épült fel*. Özvegyen maradt édesanyja másodszor is férjhez ment, ezúttal a
falu papjához. *A gyerekek lelkiismeretes nevelőapát kaptak, aki
gondoskodott alapvető tanulmányaikról is. Juszef arab és szír elemi
iskolába járt, emellett mint legkisebbnek a kecskék őrzése volt a feladata.
Alázatos és imádságos lelkületű fiú volt. Az állatok őrzése közben
különösen szívesen vonult el egy közeli barlangba, ahol egy Szűzanya-kép
előtt imádkozott. Gyakran felkereste szerzetes nagybátyját, Tanoist is
lelki beszélgetésre, közös imádságra.*

*Kolostor Annayában*

Egy alkalommal eltévedt az egyik rábízott kecske. Elindult megkeresni, és
az Úr segítségét kérte. Imádság közben *hangot hallott: „Hagyj el mindent,
és kövess engem!” Hallgatva az isteni szóra, 1851-ben belépett a mayfouqi
Boldogasszony-kolostorba. Két testvére is szerzetes lett, ezért már nem
merte megmondani otthon, hogy ő is ezt a hivatást választja, így titokban
hagyta el családját. Egy év noviciátus után átkerült az annayai Szent
Maron-kolostorba, és a Libanoni Maroniták Rendjének tagja lett*. A korai
antiochiai egyház mártírja tiszteletére vette fel a Charbel nevet.

Édesanyja, miután rátalált, az elöljárók és Tanois jelenlétében kérlelte,
hogy térjen haza, de a fiú kitartott döntése mellett, mondván, hogy erre az
útra Isten hívta meg. *Végül édesanyja is áldását adta szerzetesi életére.*

*Charbel engedelmes, alázatos és szorgalmas szerzetes volt, sokat dolgozott
és tanult. Miután letette a hármas fogadalmat, elöljárói elküldték a
Kfifanba, a Szent Ciprián és Jusztina-kolostor és szemináriumba, hogy ott
végezze el a teológiát. Itt igazán szívéhez nőtt a Szentírás, és elmélyült
a kapcsolata az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal. 1859-ben
szentelték pappá, majd visszatért Annayába. Szavai szerint papnak lenni azt
jelenti: az ember követi Jézust a Golgotára vezető úton, és Isten
jelenlétének tanúja a világban. Egész éjszakákat töltött imádsággal,
napközben pedig élte a szerzetesek életét. Jó lelkipásztor és gyóntató
volt, sokan, messze földről is felkeresték*. Szigorúan betartotta a
monasztikus szabályokat, aszketikus életet élt, *kereste a lemondásokat és
az önmegtagadást, teljesen szabad volt a világtól; életét
visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába állította.*

*Feléledt szívében a vágy a régi remeték élete iránt, ezért tizenhat év
lelkipásztori szolgálat után arra kérte elöljáróját, hogy hadd vonuljon el
az anyakolostorhoz tartozó Szent Péter és Szent Pál-kolostorba*. Elöljárója
eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám egy csodálatos isteni jel
hatására beleegyezését adta. A legenda szerint egy este, amikor Charbel
olajat kért a lámpásába, hogy próbára tegyék, vizet öntöttek a tartóba, a
szerzetes lámpásában mégis fellobbant a láng.

*1875-ben megkezdhette a vágyott remeteéletet: a magány, a csend évei
következtek, napjait az imádság és a mezei munka töltötte ki. Huszonhárom
évig élt így,* csak elöljárója kérésére látogatott el néha az
anyakolostorba. Már életében szentség hírében állt, *közbenjáró imájára
számos csoda történt.** 1898-ban súlyosan megbetegedett. Idővel már az
ágyat sem tudta elhagyni, **de a nehéz szenvedések közepette is szüntelenül
imádkozott: „Igazság Atyja, íme a te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy
elégtételt adjon értem…* Fogadd el kezemből az áldozatot, és felejtsd el
minden bűnöm, amelyet színed előtt követtem el…”.* Szenteste halt meg.*

*VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté
avatta.*

* * *

*Szent Charbel ereklyéje a gazdagréti Szent Angyalok-templomban (részlet)*

* * *
...........

*Forrás: Charbel.org; Szent Charbel, a teljesség zarándoka*

*Fotó: Wikipédia; Merényi Zita*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210727/ce2884ee/attachment.html>