<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Szent Charbel Makhlouf – a Közel-Kelet Pio atyája</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. július 27., kedd | 9:01</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-makhlouf-kozel-kelet-pio-atyaja">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-charbel-makhlouf-kozel-kelet-pio-atyaja</a></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g89086']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=89086&v=0&img=c_4.jpg" style="margin-right: 0px;" width="192" height="122"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 6</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
Charbel Makhloufra, a Kelet nagy misztikusára és aszkétájára, a
maronita egyház három nagy szentjének egyikére emlékezünk</span> liturgikus
emléknapján, július 27-én.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Charbel
Makhlouf egy észak-libanoni hegyi faluban született 1828. május 8-án. A
keresztségben a Juszef Antun (József Antal) nevet kapta. Ő volt a család
ötödik, legkisebb gyermeke;</b></span> két bátyja és két nővére volt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Maronita
édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi
rózsafüzér-imádságot és a szentmisén való részvételt</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Alig múlt hároméves, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> édesapja </span>meghalt. A férfit robotmunkára
rendelte az Oszmán Birodalom, és súlyos betegen tért haza, amelyből már
nem épült fel</b></span>. Özvegyen maradt édesanyja másodszor is férjhez ment,
ezúttal a falu papjához. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gyerekek lelkiismeretes nevelőapát kaptak,
aki gondoskodott alapvető tanulmányaikról is. Juszef arab és szír elemi
iskolába járt, emellett mint legkisebbnek a kecskék őrzése volt a
feladata. Alázatos és imádságos lelkületű fiú volt. Az állatok őrzése
közben különösen szívesen vonult el egy közeli barlangba, ahol egy
Szűzanya-kép előtt imádkozott. Gyakran felkereste szerzetes nagybátyját,
Tanoist is lelki beszélgetésre, közös imádságra.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g89086']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=89086&v=0&p=1&img=c_3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Kolostor Annayában</em></p>
<p>Egy alkalommal eltévedt az egyik rábízott kecske. Elindult
megkeresni, és az Úr segítségét kérte. Imádság közben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hangot hallott:
„Hagyj el mindent, és kövess engem!” Hallgatva az isteni szóra, 1851-ben
belépett a mayfouqi Boldogasszony-kolostorba. Két testvére is szerzetes
lett, ezért már nem merte megmondani otthon, hogy ő is ezt a hivatást
választja, így titokban hagyta el családját. Egy év noviciátus után
átkerült az annayai Szent Maron-kolostorba, és a Libanoni Maroniták
Rendjének tagja lett</b></span>. A korai antiochiai egyház mártírja tiszteletére
vette fel a Charbel nevet.</p>
<p>Édesanyja, miután rátalált, az elöljárók és Tanois jelenlétében
kérlelte, hogy térjen haza, de a fiú kitartott döntése mellett, mondván,
hogy erre az útra Isten hívta meg. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Végül édesanyja is áldását adta
szerzetesi életére.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Charbel engedelmes, alázatos és szorgalmas szerzetes volt, sokat
dolgozott és tanult. Miután letette a hármas fogadalmat, elöljárói
elküldték a Kfifanba, a Szent Ciprián és Jusztina-kolostor és
szemináriumba, hogy ott végezze el a teológiát. Itt igazán szívéhez nőtt
a Szentírás, és elmélyült a kapcsolata az Oltáriszentségben jelen lévő
Krisztussal. 1859-ben szentelték pappá, majd visszatért Annayába. Szavai
szerint papnak lenni azt jelenti: az ember követi Jézust a Golgotára
vezető úton, és Isten jelenlétének tanúja a világban. Egész éjszakákat
töltött imádsággal, napközben pedig élte a szerzetesek életét. Jó
lelkipásztor és gyóntató volt, sokan, messze földről is felkeresték</b></span>.
Szigorúan betartotta a monasztikus szabályokat, aszketikus életet élt,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>kereste a lemondásokat és az önmegtagadást, teljesen szabad volt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="color:rgb(39,78,19)">a
világ</span></span>tól; életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének
szolgálatába állította.</b></span></p><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Feléledt szívében a vágy a régi remeték élete iránt, ezért tizenhat
év lelkipásztori szolgálat után arra kérte elöljáróját, hogy hadd
vonuljon el az anyakolostorhoz tartozó Szent Péter és Szent
Pál-kolostorba</b></span>. Elöljárója eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám
egy csodálatos isteni jel hatására beleegyezését adta. A legenda szerint
egy este, amikor Charbel olajat kért a lámpásába, hogy próbára tegyék,
vizet öntöttek a tartóba, a szerzetes lámpásában mégis fellobbant a
láng.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1875-ben megkezdhette a vágyott remeteéletet: a magány, a csend évei
következtek, napjait az imádság és a mezei munka töltötte ki.
Huszonhárom évig élt így,</b></span> csak elöljárója kérésére látogatott el néha az
anyakolostorba. Már életében szentség hírében állt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>közbenjáró imájára
számos csoda történt.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> 1898-ban súlyosan megbetegedett. Idővel már az
ágyat sem tudta elhagyni,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de a nehéz szenvedések közepette is
szüntelenül imádkozott: „Igazság Atyja, íme a te Fiad, aki halálra adta
önmagát, hogy elégtételt adjon értem…</b></span> Fogadd el kezemből az áldozatot,
és felejtsd el minden bűnöm, amelyet színed előtt követtem el…”.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Szenteste halt meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta.</b></span></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g89086']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=89086&v=0&p=1&img=c_1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Charbel ereklyéje a gazdagréti Szent Angyalok-templomban (részlet)</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>...........<br><p><strong>Forrás: Charbel.org; <em>Szent Charbel, a teljesség zarándoka</em></strong></p>
<p><strong>Fotó: Wikipédia; <strong>Merényi Zita</strong></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>