[Grem] interjú Vágvölgyi G- lyel a vasarnap.hu főszerkestőjével: kereszténység és politika, amikor vitának már nincs helye, a fundamentalizmus jó dolog

[Emoke Greschik]

 „A politikai kereszténység önmagában nagyon kevés” – Vágvölgyi Gergely a
Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20210719_vagvolgyi_keresztenyseg_jobboldalisag_partpolitika>
2021. július 19. 17:10
https://mandiner.hu/cikk/20210719_vagvolgyi_keresztenyseg_jobboldalisag_partpolitika
*Írta: Kemenes Tamás <https://mandiner.hu/szerzo/kemenes_tamas> *
*Létezik baloldali kereszténység? Összeegyeztethető a hit és a
(párt)politika? Hogyan viszonyul egymáshoz lelkiismeret és frakciófegyelem?
Fogalmazhat-e durván egy hívő politikus? Vágvölgyi Gergely politológussal,
a Vasárnap.hu főszerkesztőjével beszélgettünk.*

*Keresztény környezetben nőttél fel?*

Vallásgyakorló *katolikus családból származom *– már kiskoromban
megkereszteltek, hamar megvolt az első ministrálásom is, szóval igen,
mondhatjuk, hogy tankönyvbe illő módon beleszülettem a keresztény közegbe.
Aztán *persze jött a kamaszkor, eltávolodtam a hitemtől; nem jártam misére,
nem imádkoztam stb. 16-17 évesen kapcsolódtam be újból az egyházi
vérkeringésbe*,* a hit napi szintű megélésébe.* Ez egyébként már Újpesten
történt, a kertvárosi közösségben.* Innentől aztán egyre intenzívebbé vált
a hitéletem, hittancsoportom lett, elkezdtem a Mária Rádióban műsort
vezetni és szerkeszteni.*

*Ebben az újpesti közösségben találkoztál a későbbi feleségeddel is?*

Igen.

*A politikai-világnézeti eszmélésed együtt jelentkezett a hithez való
visszatéréseddel? Evidens volt számodra, hogy a kereszténységhez leginkább
egy jobboldali attitűd tartozhat? Adódtak ezzel kapcsolatos küzdelmeid?*

*Nem voltak küzdelmeim, ez a két terület a kezdetektől fogva szervesen
összetartozott bennem. A szüleim mélyen elkötelezett hazafiak, jobboldali
emberek.* Valamiféle ösztönös jobboldaliság működik bennük, ahogy egyébként
bennem is. Vagyis* világos volt, hogy  nemcsak keresztényként, hanem
jobboldaliként, patriótaként is kell élni a hétköznapokban.*

Teológiailag természetesen elválasztható egymástól ez a két attitűd, de
gyakorlatilag – mármint az én esetemben – semmiképpen. El sem tudom
képzelni, hogyan lehetne ezt az egységet megbontani.

*De azért van ennek az egységnek egy világos benső differenciáltsága, nem?
Úgy értem, nyilván minden döntésben a keresztény hitnek, Istennek kell az
első helyen állnia.*

*Isten, család, haza. Ilyen sorrendben vagyunk felelősek. Ha pedig ez a
sorrend, akkor az ember *– hacsak nem képmutató –* a politikai küzdelmek
során is **megpróbál ehhez méltó módon viselkedni.* Persze *nem állítom,
hogy mindig sikerül kellőképpen eltalálnom az arányokat, a sorrendet. Hogy
csak egy példát mondjak: eléggé hirtelen természetem van, hamar felkapom a
vizet.*

*Biztosan érzékeled, hogy sokan amolyan *„*díszburkolatként" használják a
kereszténységet a politikában. Sőt, némelyek hajlamosak *„*bunkósbotot"
csinálni Jézusból.*

*A politikai kereszténység **önmagában nagyon-nagyon kevés.** Egy
keresztény ember mindig értékküzdelmeket folytat, és ezekhez a politikát
eszközként igyekszik használni.*
Ha nem így tesz, akkor a kereszténysége szimpla mázzá válik.

Aki nem teljes szívéből hisz, az végül a politikai kereszténység szintjén
sem lesz sikeres, sőt lejáratja azokat, akik hibákat elkövetve ugyan,
de ténylegesen igyekeznek állni a sarat.
[image: Fotó: Földházi Árpád]
Fotó: Földházi Árpád

*A kereszténység mint „máz" használata sajnos messze nem csak a baloldalon
van jelen.*

*Igen, ez a probléma mindkét politikai oldalon érzékelhető*. *Ugyanakkor,
mondjuk ki, sokkal komolyabb problémát jelent, ha a jobboldalon
jelentkezik, hiszen jobboldalinak lenni – elvileg – egy rendkívül magas
etikai-morális mérce elfogadását is jelenti. Épp ezért a kereszténység
hiteltelen képviseletének jobboldali formái ellen jóval keményebben kellene
harcolni *– persze ha lehet, házon belül, és nem kifelé fecsegve...

*Elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki *„*baloldali talajon" hitelesen
képviselje a keresztény hitet?*

*Nem tartom elképzelhetetlennek, a baloldaliság bizonyos változatai
egyértelműen alkalmasak erre. Értelemszerűen* *nem* *az
LMBTQ-ideológiával és hasonlókkal kiegészült „osztályharcos"
szélsőbaloldaliságra* *gondolok, hanem, mondjuk, a keresztényszociális
szemléletre, amit maga a Vasárnap.hu is gyakran alkalmaz.* Mindenesetre *a
baloldal olyan nagy értékeiben, mint például a szolidaritás, erősen ott van
a jézusi tanítás.*

Egy tisztán szociáldemokrata szemléletben szintén jó talajra hullhat,
megtermékenyítően hathat a kereszténység a politikai gyakorlat szintjén.

*Látsz efféle szociáldemokrata beállítottságú pártot vagy csoportot a mai
Magyarországon?*

*Nem.*

*Sokan mondják, hogy a hitelesen megélt kereszténység és a politika világa
egész egyszerűen ütik egymást, képtelenség gyakorlati szinten
összeegyeztetni őket. Ezt te „jámborkodó” elképzelésnek tartod?*

Nehéz mire vélni ezeket a véleményeket, hiszen nincs egyetlen olyan pápa
sem, aki ne azt tanítaná nekünk, hogy a hívő embernek nagyon is akad
tennivalója a közéletben, a politikában.

Sőt,* II. János Pál nyíltan kimondta, hogy keresztény indíttatású pártok
létrehozására is szükség van.*

*Azért a politikai szerepvállalás és a pártpolitikai részvétel között
óriási a különbség.*

*Az biztos, hogy a frakciófegyelem mint olyan (mindig, minden korban)
hatalmas kihívást jelent az őszinte, valóságosan keresztény politikusoknak.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem lehet megúszni a munkának ezt a
részét sem.*

*Tehát végső soron (frakciófegyelem ide vagy oda) érdemes lehet
keresztényként kitartani egy politikai pártban?*

Igen. Bár itt nyilván az egyéni habitus kérdése is erősen bejön a képbe.
Azt el tudom fogadni, hogy valakit a habitusa távol tart a
pártpolitizálástól – de azt már nem, hogy egy hívő keresztény embert
teljesen hidegen hagyjon a közügyekben való részvétel lehetősége.
Különben *a diktatúrákat
leszámítva minden országban akad legalább egy olyan párt, amelyhez egy
keresztény igenis jó szívvel csatlakozhat. Még az olyan kétpárti
rendszerekben is, mint ami az USA-ban működik, elég világosan ki lehet
mondani, hogy melyik oldal áll közelebb az egyház által vallott értékekhez.*

*Egyébként fontos kérdés, vagy legalábbis annak kéne lennie, hogy a
keresztény (párt)politikusnak van-e lelki vezetője, aki lépésről lépésre
kíséri, segíti a döntéseiben. *

*Szerinted belefér, hogy egy keresztény közszereplő olykor kifejezetten
durván fogalmazzon? Mit gondolsz például Osztie Zoltán atya elhíresült
HírTV-s „buzizásáról”
<https://mandiner.hu/cikk/20200823_markans_velemenyt_fogalmazott_meg_osztie_zoltan_plebanos_atya_a_szivarvanyos_zaszlo_kapcsan?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202107>?
*

*Ez részben ízlésvita*. Én egyébként épp ott ültem Osztie atya mellett a
stúdióban, amikor ez a bizonyos kifejezés („buzizászló")  elhangzott.
Nézd, *amikor
az ember újra meg újra azt tapasztalja, hogy teljesen gúzsba köti az
ellenfél szempontrendszere, érzésvilága és ideológiailag végletesen
manipulált szókészlete, akkor egy idő után elege lesz, és elemi erővel tör
ki belőle:** „Na jó, elég volt, akkor most nevezzük nevükön a dolgokat!"*

Ezzel természetesen *nem azt mondom, hogy a homoszexuális honfitársainkat
lépten-nyomon buzizzuk le. Ugyanakkor fontos látni, hogy sok tekintetben
– nagyrészt a szélsőbaloldali „nyelvi konstrukcionisták" szívós munkájának
következtében – sarokba vagyunk szorítva*. *Szóval igen, tudatosan és
okosan, jól kiválasztott pillanatokban, de érdemes nevükön nevezni a
dolgokat. A valódi nevükön.*
[image: Fotó: Földházi Árpád]
Fotó: Földházi Árpád

*Tehát adódhatnak olyan helyzetek, amikor pont a radikális, vagy akár
kifejezetten durva megszólalások helyénvalóak keresztény szempontból?*

Igen, mert *nem lehet mindenről „tanácskozni”.** Dogmákról például nem
vitatkozunk*,* ahogy a Szentháromságról és Jézus Krisztus Istenségéről
sem. Vagy arról, hogy hányféle nem és nemi identitás létezik. **Aki mindig
mindenről „beszélget" és mindig mindenhez „megértően” viszonyul, az végül
elveszíti** az általa elvben olyannyira szeretett és tisztelt értékeket**
is.* *Persze soha nem szabad elfelejteni, hogy a másik oldalon is emberek
vannak. De, ismétlem, adódhatnak olyan helyzetek, amikor ostobaság
bármiféle vitába belemenni.*
Az „intelligentia christiana" olykor határozottan megköveteli, hogy
bizonyos ügyekben az asztalra csapjunk.

*Az abortusz kérdésköre** is ilyen.*

*Sokak szerint a jobboldalnak mintegy hagyományosan nehézségei vannak a
fiatalok megszólításával. A Vasárnap.hu is küzd ezzel a problémával?*

*Részben egyetértek, van ilyen tendencia*. Ugyanakkor nem biztos, hogy a
Vasárnap.hu feladata lenne a legfiatalabbakat megszólítani. *Másrészt
viszont számos helyen – például a tengerentúlon is – jelentősen
megerősödtek a különböző tradicionalista közösségek. Ez egyfajta
immunválasz; a fiatalokat gyakran rendkívüli erővel vonzza, például, a régi
rítusú szentmise.* Van a fiatalokban egy nyitottság a radikális dolgok
iránt. *Ezt **persze szokás a túloldalról „fundamentalizmusnak" bélyegezni.*

*Ami egy szitokszó a szemedben?*

Nem, valójában nem az, hiszen *mit is jelent a fundamentalizmus? Az
alapokhoz ragaszkodni. Mi az alap? Jézus, a Szentírás, illetve az egyház és
annak tanítása.*
*Fundamentalistának lenni jó.*

*Arra a kavargó őrületre, ami most körülvesz **bennünket, épp ez a
lekezelően emlegetett, de nagyon is pozitív irányultság lehet a válasz.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210723/d8b249ee/attachment.html>