[Grem] Aktuális

[Emoke Greschik]

 Kohán Mátyás
Mandiner
https://mandiner.hu/cikk/20210720_pegasus_kohan_matyas
A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik ki
magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az
óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre
végzett globális megfigyelési játszmából láttatni akarnak.

A Pegasus-ügyben a Direkt36 által tálalt információk nyomán felsejlik a
belarusz mintájú demokrácia-apokalipszis, Orbán Viktor füstös karmelita
cellákban kacsint össze méregdrága kémszoftver-kódok felett Benjamin
Netanjahuval, majd Varga Judit – arcán cinkos mosollyal – narancsezüst
Parkerével rábök a Fidesz legveszélyesebb ellenségeire, Panyi Szabolcs
újságíróra, Varga Zoltán médiamogulra, Chikán Attila exminiszterre,
Simicska Lajos fiára, és – nyilván az általa jelentett gigantikus
nemzetbiztonsági kockázatra való tekintettel – egy CEU-s genderkutató
doktoranduszra. Őket kérném, suttogja Varga Judit Parkerén keresztül Orbán
Viktor. Ennyiszer tizenkilencmillió lesz, és indulhat a lehallgatás,
mondják az izraeliek. A filmszakma minden toposza benne van: zsidó
háttérhatalom, diktátor, szolgalelkű samesz, hős ellenállók kis csapata –
mintha egy amerikai forgatókönyvet olvasnánk.

Csak egy dolog felett siklik át mindenki végtelen udvariassággal: hogy az
NSO nevű izraeli kémprogramfejlesztő állítólagos célpontlistáját vajon
honnan szerezték meg az NGO-k és a velük együttműködő szerkesztőségek? Az
ugyanis tökéletesen elképzelhetetlen, hogy egy titkosszolgálati
technológiát fejlesztő vállalat hét pecsét alatt őrzött üzleti titkai csak
úgy az éterben keringjenek. A célpontlista tehát vagy hamis, vagy kőkemény
titkosszolgálati közreműködés mellett jutott ki az NSO-tól.
És innentől kezdve lehet feltenni a valódi kérdéseket.

Például azt, hogy az NSO temérdek ügyfele közül miért csak azokra derült
fény, akikre fény derült, meg hogy a több száz nevet tartalmazó állítólagos
megfigyelési listáról miért csak azok a nevek kerültek nyilvánosságra, akik
a Direkt36, a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung és a Le
Monde ízlésének nem megfelelő potentátok számára kellemetlenek lehetnek. És
az is rendkívül érdekes, hogy azok, akik például a Joe Biden fiának
ukrajnai bizniszeivel kapcsolatos híreket siettek az orosz titkosszolgálat
dezinformációs kampányaként elsikálni, most miért veszik készpénznek a nem
publikus Excel-táblázatban szereplő telefonszámokra alapuló, bemondással és
ismétléssel bizonyított értesüléseket. Meg hogy most, amikor mind az
érintett cég, mind az összes érintett kormány vehemensen tagad, a Facebook
meg a Twitter miért nem fontolják meg annak lehetőségét, hogy esetleg
megerősítetlen információként címkézzék a megerősítetlen információkat. Nem
lehet, hogy a nyugati sajtónak és hazai leányvállalatainak csak az a
titkosszolgálati értesülés számít, ami politikailag az ő vitorlájukba fújja
a szelet?

A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik ki
magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az
óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre
végzett globális megfigyelési játszmából láttatni akarnak, kényük-kedvük és
érdekük szerint szelektálva. Mindezt szimplán azért, mert a
titkosszolgálati témájú értesülés az újságíró álma: egyszerre
bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan, de a hatalmasok lelepleződésének édes
illata lengi körbe. Innentől kezdve pedig semmi nem drága, csak úgy
lövöldözni lehet kifelé a kevés elérhető információ vadabbnál vadabb
értelmezéseit. A megfigyelési botrányt titkosszolgálati információkból
dolgozók szövik –
a titkosszolgálat pedig azt szivárogtat (vagy nem szivárogtat) nekik, amit
akar.

Eközben az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) globális
megfigyelőakcióját leleplező, azóta pedig Oroszország vendégszeretetét
élvező Edward Snowden szerint „árulkodó” a magyar kormány reakciója a
pegasusos megfigyeléssel való meggyanúsításra. A magyar kormányzat részéről
valójában a legfontosabb kérdést tették fel az újságírók megfigyelésével
kapcsolatban, mikor a Guardian érdeklődésére visszakérdeztek
<https://www.theguardian.com/news/2021/jul/18/viktor-orban-using-nso-spyware-in-assault-on-media-data-suggests?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202107>:
a világ legnagyobb megfigyelési potenciáljával rendelkező Egyesült
Államokkal, Egyesült Királysággal, Németországgal és Franciaországgal
egyébként mi újság? Snowden mintha el sem tudná képzelni, hogy a
Pegasus-ügy mögött titkosszolgálati játszma álljon – miközben ő maga is egy
kőkemény orosz-amerikai titkosszolgálati játszmának köszönheti azt, hogy
egyáltalán életben és szabadlábon van.

Ezeket a sorokat Kelet-Romániából írom, egy olyan számítógépről, amely nem
Windowst vagy Macet futtat, semmiféle román hálózatra nem kapcsolódik,
speciális böngészővel dolgozik, és soha semmilyen online fiókomat nem
látta. Nem azért, mert rejtegetnivalóm volna, vagy mert paranoiás volnék.
Egyszerűen azért, mert a mi szakmánk már csak ilyen: ki tudja, hogy a gépem
tartalma mikor, hol és kit érdekel majd, és ha az ezerszer képzettebb
kémeket kicselezni nem is tudom, legalább a legkönnyebben feltörhető tálcán
csak nem nyújtom oda nekik az adataimat. Nem tudom, a Guardian meg a Telex
fotóin almás laptopokkal pózoló, az iMessage-en meg WhatsAppon keresztül
megfertőzött, érzékeny ügyeket telefonon intéző azeri, indiai és magyar
kollégáim egészen pontosan mire is számítottak – hiszen amit mondanak,
olvasnak és írnak, jó eséllyel már régóta élő egyenesben követhető az
összes létező techcég főhadiszállásán és a masináikat gyártó ország
titkosszolgálatánál.

Titkosszolgálati clickbait terjesztése helyett tehát inkább Linuxra fel,
kedves kollégák – hiszen
amit még egy egészen picit sem védünk meg, az idővel egyre kevésbé és
kevésbé lesz titok.

És hogy techóriások vagy izraeli kémek szagolják-e ki először, az pedig
bizonyos szempontból teljesen mellékes is.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210720/ab77ac84/attachment.html>