<div dir="ltr"><div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Kohán Mátyás</span>
                                                                
                                <br><span><a class="gmail-count">Mandiner</a></span></div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><span><a class="gmail-count">https://mandiner.hu/cikk/20210720_pegasus_kohan_matyas</a></span></div>

                            
                        

                        <div class="gmail-info">
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
    A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik 
ki magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az
 óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre
 végzett globális megfigyelési játszmából láttatni akarnak.</div></div>

</div><div>
<div class="gmail-text">
                                        <p>A Pegasus-ügyben a Direkt36 
által tálalt információk nyomán felsejlik a belarusz mintájú 
demokrácia-apokalipszis, Orbán Viktor füstös karmelita cellákban kacsint
 össze méregdrága kémszoftver-kódok felett Benjamin Netanjahuval, majd 
Varga Judit – arcán cinkos mosollyal – narancsezüst Parkerével rábök a 
Fidesz legveszélyesebb ellenségeire, Panyi Szabolcs újságíróra, Varga 
Zoltán médiamogulra, Chikán Attila exminiszterre, Simicska Lajos fiára, 
és – nyilván az általa jelentett gigantikus nemzetbiztonsági kockázatra 
való tekintettel – egy CEU-s genderkutató doktoranduszra. Őket kérném, 
suttogja Varga Judit Parkerén keresztül Orbán Viktor. Ennyiszer 
tizenkilencmillió lesz, és indulhat a lehallgatás, mondják az izraeliek.
 A filmszakma minden toposza benne van: zsidó háttérhatalom, diktátor, 
szolgalelkű samesz, hős ellenállók kis csapata – mintha egy 
amerikai forgatókönyvet olvasnánk.</p>

<p>Csak egy dolog felett siklik át mindenki végtelen udvariassággal: 
hogy az NSO nevű izraeli kémprogramfejlesztő állítólagos célpontlistáját
 vajon honnan szerezték meg az NGO-k és a velük 
együttműködő szerkesztőségek? Az ugyanis tökéletesen elképzelhetetlen, 
hogy egy titkosszolgálati technológiát fejlesztő vállalat hét pecsét 
alatt őrzött üzleti titkai csak úgy az éterben keringjenek. A 
célpontlista tehát vagy hamis, vagy kőkemény titkosszolgálati 
közreműködés mellett jutott ki az NSO-tól.</p>

<div class="gmail-keretes">És innentől kezdve lehet feltenni a valódi kérdéseket.</div>

<p>Például azt, hogy az NSO temérdek ügyfele közül miért csak azokra 
derült fény, akikre fény derült, meg hogy a több száz nevet tartalmazó 
állítólagos megfigyelési listáról miért csak azok a nevek kerültek 
nyilvánosságra, akik a Direkt36, a Washington Post, a Guardian, a 
Süddeutsche Zeitung és a Le Monde ízlésének nem megfelelő potentátok 
számára kellemetlenek lehetnek. És az is rendkívül érdekes, hogy azok, 
akik például a Joe Biden fiának ukrajnai bizniszeivel kapcsolatos 
híreket siettek az orosz titkosszolgálat dezinformációs kampányaként 
elsikálni, most miért veszik készpénznek a nem publikus 
Excel-táblázatban szereplő telefonszámokra alapuló, bemondással és 
ismétléssel bizonyított értesüléseket. Meg hogy most, amikor mind az 
érintett cég, mind az összes érintett kormány vehemensen tagad, a 
Facebook meg a Twitter miért nem fontolják meg annak lehetőségét, hogy 
esetleg megerősítetlen információként címkézzék a megerősítetlen 
információkat. Nem lehet, hogy a nyugati sajtónak és hazai 
leányvállalatainak csak az a titkosszolgálati értesülés számít, ami 
politikailag az ő vitorlájukba fújja a szelet?</p>

<p>A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik 
ki magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az
 óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre
 végzett globális megfigyelési játszmából láttatni 
akarnak, kényük-kedvük és érdekük szerint szelektálva. Mindezt szimplán 
azért, mert a titkosszolgálati témájú értesülés az újságíró álma: 
egyszerre bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan, de a hatalmasok 
lelepleződésének édes illata lengi körbe. Innentől kezdve pedig semmi 
nem drága, csak úgy lövöldözni lehet kifelé a kevés elérhető információ 
vadabbnál vadabb értelmezéseit. A megfigyelési botrányt titkosszolgálati
 információkból dolgozók szövik –</p>

<div class="gmail-keretes">a titkosszolgálat pedig azt szivárogtat (vagy nem szivárogtat) nekik, amit akar. </div>

<p>Eközben az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) globális 
megfigyelőakcióját leleplező, azóta pedig Oroszország vendégszeretetét 
élvező Edward Snowden szerint „árulkodó” a magyar kormány reakciója a 
pegasusos megfigyeléssel való meggyanúsításra. A magyar kormányzat 
részéről valójában a legfontosabb kérdést tették fel az újságírók 
megfigyelésével kapcsolatban, mikor a Guardian érdeklődésére <a target="_blank" href="https://www.theguardian.com/news/2021/jul/18/viktor-orban-using-nso-spyware-in-assault-on-media-data-suggests?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202107">visszakérdeztek</a>:
 a világ legnagyobb megfigyelési potenciáljával rendelkező Egyesült 
Államokkal, Egyesült Királysággal, Németországgal és Franciaországgal 
egyébként mi újság? Snowden mintha el sem tudná képzelni, hogy a 
Pegasus-ügy mögött titkosszolgálati játszma álljon – miközben ő maga is 
egy kőkemény orosz-amerikai titkosszolgálati játszmának köszönheti azt, 
hogy egyáltalán életben és szabadlábon van.</p>

<p>Ezeket a sorokat Kelet-Romániából írom, egy olyan számítógépről, 
amely nem Windowst vagy Macet futtat, semmiféle román hálózatra nem 
kapcsolódik, speciális böngészővel dolgozik, és soha semmilyen online 
fiókomat nem látta. Nem azért, mert rejtegetnivalóm volna, vagy mert 
paranoiás volnék. Egyszerűen azért, mert a mi szakmánk már csak ilyen: 
ki tudja, hogy a gépem tartalma mikor, hol és kit érdekel majd, és ha az
 ezerszer képzettebb kémeket kicselezni nem is tudom, legalább a 
legkönnyebben feltörhető tálcán csak nem nyújtom oda nekik az adataimat.
 Nem tudom, a Guardian meg a Telex fotóin almás laptopokkal pózoló, az 
iMessage-en meg WhatsAppon keresztül megfertőzött, érzékeny ügyeket 
telefonon intéző azeri, indiai és magyar kollégáim egészen pontosan mire
 is számítottak – hiszen amit mondanak, olvasnak és írnak, jó eséllyel 
már régóta élő egyenesben követhető az összes létező techcég 
főhadiszállásán és a masináikat gyártó ország titkosszolgálatánál.</p>

<p>Titkosszolgálati clickbait terjesztése helyett tehát inkább Linuxra fel, kedves kollégák – hiszen</p>

<div class="gmail-keretes">amit még egy egészen picit sem védünk meg, az idővel egyre kevésbé és kevésbé lesz titok.</div>

<p>És hogy techóriások vagy izraeli kémek szagolják-e ki először, az pedig bizonyos szempontból teljesen mellékes is.</p>

                        </div>

</div></div>