[Grem] A 'Krisztus inge' c. játékfilm a szerzetesrendek kommunista hatalom általi betiltásáról (1950 május- nov.)

[Emoke Greschik]

 *A Krisztus-hívő a szeretetre épít*
https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html
*Befejeződött a Krisztus inge című játékfilm forgatása, mely Várnai Péter
azonos című történelmi színjátéka alapján készült. A történet a hazai
szerzetesrendek kommunista hatalom általi betiltását meséli el; fél évet
ölel fel, az 1950. májusától novemberéig terjedő időszakban játszódik. A
mozi rendezőjével és egyik főszereplőjével, Eperjes Károly Kossuth-díjas
színművésszel beszélgettünk*.
2021. július 17. 17:33
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/120021-A_Krisztus-hivo_a_szeretetre_epit.html#>

*– Hogyan és mikor találkozott Várnai Péter színművével?*

– Még teológus korából ismerem Pétert, ott voltam a pappá szentelésén is.
Felhívott telefonon, hogy több drámát is írt, olvassam el őket. Nagyon
megtisztelt ezzel. Amikor elolvastam a *Krisztus ingét,* arra gondoltam:
ezt színpadon nem lehet bemutatni olyan minőségben, amit az anyag ígér.
Rögtön fölvetettem Péternek, hogy készítsünk belőle tévéfilmet. Ő azt
kérte: rendezd meg, és játszd el az egyik főszereplőt, Leopold atyát. Azt
válaszoltam, nem szoktam ilyesmit csinálni, csak egyszer fordult elő, hogy
rendeztem és játszottam is egy darabban. Mindenesetre adjuk be először a
filmalaphoz. Beadtuk, átírtuk tévéfilmre, konzultáltunk történésszel,
dramaturggal, és megkaptuk a lehetőséget, hogy elkészítsük a filmet. Így
kezdődött, aztán hömpölygött tovább a történet.

  *– Ezek szerint tévéfilm és nem mozifilm készült a drámából? *

– Mindkettő lesz belőle, mert közben megszületett bennünk a nagyjátékfilm
elkészítésének ötlete is, mivel a magyar filmgyártásban nincs feldolgozva
ez a korszak. Ezért a Nemzeti Filmintézet azt kérte: készítsünk a drámából
nagyjátékfilmet, először a mozik mutassák be, utána pedig kerüljön a
televízióba.

*– Mi az, ami megragadta a történetben?*

– A mi családunk ebben élt. Az egyik pap nagybátyámat, Vajk Gyula bácsit a
kommunisták bebörtönözték, megverték. Ha szabad így mondanom, Shvoy Lajos
székesfehérvári püspök egyik főembere volt, bodajki prépost. Ő építette a
Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házat Leányfalun. Vele is megtörténtek
mindazok a szomorú dolgok, amikről Várnai Péter ír a színművében.
Gyerekkoromban Gyula bátyám titokban többször elvitt börtönviselt papokhoz.
A másik pap nagybátyámat, Eperjes Ernőt nagyon megverték, amint tehette,
1952-ben Münchenbe disszidált, ott vezette a Magyar Katolikus Missziót,
segítette, támogatta a szegényeket. Ő Bécsben tanult, a Pázmáneumban, Gyula
bátyám pedig Innsbruckban. Péter tudta, hogy én otthon vagyok ebben,
valószínűleg ezért is mutatta meg a színművét, ezért bízott abban, hogy nem
szórakozom el a témát, hanem komolyan veszem. Ezt tényleg jól kell
megcsinálni.

*– Ön hívő ember.*

– Igyekszem.

*– Akkor úgy mondom: nem titkolja a hitét, nyíltan megvallja. Ha egy alkotó
egy ilyen történethez nyúl, amely ennyire mélyen transzcendens, hívőnek
kell lennie ahhoz, hogy hitelesen tudja megcsinálni?*

– Mindenesetre nem árt. Ahhoz, hogy valaki műtsön, nem válik hátrányára, ha
elvégzi az egyetemet és gyakorlatot is szerez. Ugyanez vonatkozik minden
másra.

*– A dráma főszereplője egyértelműen Leopold atya.*

– Ezt így nem mondanám. A színmű több szálon fut, ezért több főszereplő is
van benne. Az egyik központi szál a ferencesek helyzete, meghurcoltatása,
ezen belül a központ Leopold atya. Emellett ott van az ÁVH-szál, aminek
legalább két főszereplője van. Ők azok, akik végrehajtják az őrületet,
akiktől jön a parancs.

*– Leopold atya mellett tehát főszereplő az erőszakos hatalom két
prominense, Fjodorov őrnagy és Keller főhadnagy. Fjodorov az új rendszer, a
kommunista hatalom elvakult híve, mindenkit legyilkolna, aki szembeszáll
velük. Keller, az egykori piarista diák pedig meghasonlott ember, erős
benne a bizonyítási kényszer, kifogástalanul akarja teljesíteni kenyéradó
gazdáinak parancsait. És eközben a saját hasznáról sem feledkezik meg.*

– Ebbe most nem mennék bele, előbb nézzék meg az emberek a filmet. A
tartalmi részekről, a figurákról csak azután érdemes beszélni. A
történetben ott van egyrészt a hatalom, vele szemben pedig az Egyház, annak
komoly képviselői; az ő harcuk zajlik. Végül mindig Isten győz, még akkor
is, ha ez nem szembetűnő.

*– Ahogyan a darab egyik szerzetes szereplője mondja: a sátán győzelme soha
nem lehet végleges.*

– Így van.

*– Nagyon érdekes, hogy a hatalom képviselői, akik élet-halál urai,
mennyire félnek egymástól. Mindenki gyanús, senkiben nem lehet megbízni.*

– Kikértem Kerényi Lajos atya véleményét, hiszen ő átélte mindazt, amit
Várnai Péter ábrázol a darabban. Nagyon örült, és azt mondta: az a jó a
forgatókönyvben, hogy ott van benne: ebben a közegben mindenki mindenkitől
fél, a félelem légköre uralkodik. Minden diktatúrának ez a lényege. Minden
izmusnak.

Amikor a katolikus vallásból katolicizmus lett, akkor jött az inkvizíció.
Az is nagy bűn volt, nem tagadhatjuk le.

*– Számomra a darab egyik kulcsmondata Leopold atya szájából hangzik el:
„Érdekes világ vár ránk. Szeretetben élünk, mégis, mindenki gyűlöl minket.”
Jézus szavai válnak valóra: „A világ gyűlölni fog benneteket az én
nevemért.” Minden korban megismétlődik a keresztények iránti gyűlölködés.
Honnan származik ez?*

– Úgy látszik, a világnak nem kell a szeretet. Ez számomra evidencia.
Valóban, az evangéliumban is erről olvashatunk: a világ megvet és gyűlöl
majd benneteket. Ha elveszti valaki az örök dicsőség, az örök élet
dimenzióját, akkor rögtön átcsúszik a félelem dimenziójába, ami idővel
mindig gyűlöletté, romboló erővé alakul.

A világ ilyen. Mindig a félelemre épít, a Krisztus-követő hívő pedig a
szeretetre. Ennek a kettőnek a csatája zajlik a filmben és a világban.

*– Említette az örök életet. Sokat gondolkozom azon, most éppen Várnai
Péter darabja okán: ha valaki csak ebben a földi életben hisz, akkor nagyon
könnyen dönt a mindenkori érdekeinek megfelelően, és egy adott
szituációban, például válsághelyzetben, a legszörnyűségesebb tettekre is
képes. Aki viszont tényleg hisz Krisztus túlvilágra vonatkozó ígéreteiben,
annak semmi sem árthat, a hite és a reménye legyőzi a félelmét. Ilyenek a
darabbeli szerzetesek: Krisztus él bennük, ők pedig Krisztusban.*

– Ez így van, de a kísértés azért ott van az emberben: ha odaadja az életét
ebben a küzdelemben, ő ugyan üdvözül, de ha tovább élne, ha egyezséget
kötne a diktatórikus hatalommal, vajon nem tudna-e több embert elvezetni
Istenhez? Ez borzasztó kísértés, ami meg is jelenik a filmben, az idős
szerzetes papok erről beszélgetnek egymás között.

*– A hatalom embereinek vannak előre begyakorolt sémáik. Először egyezkedni
próbálnak: ha elfogadjátok az akaratunkat, és azt teszitek, amit mondunk, a
hajatok szála sem görbül. Ám ha nem, akkor vállalnotok kell a
következményeket, köszönjétek a makacsságotoknak.*

– A hatalom először mindig egyezkedik, ez a dolga. A hatalomnak
kiszolgáltatott embereknek vagy közösségeknek pedig hihetetlen
bölcsességgel kell részt venniük ebben, felismerve Isten szándékát, hogy a
lehető legjobban követhessék azt, egyszer humorral, iróniával, máskor pedig
határozott kiállással. Nem könnyű feladat közvetíteni mások felé Isten
akaratát, de erre kell törekednünk. A film is kísérletet tesz erre.

*– Kicsit térjünk vissza a két ávós alakjához, Fjodorov őrnagyhoz és Keller
főhadnagyhoz. Nagyon jól kidolgozott jellemek, Keller különösen összetett
figura.*

– Fjodorov egy nagyhatalom embere, iderendelték azzal a feladattal, hogy
szilárdítsa meg a kommunizmust Magyarországon, bármilyen eszközzel. A
második világháborúban sebet is kapott. Gyarló ember ő is, kísértésbe jön a
papok úgynevezett szakrális kincseinek láttán. Tudja, hogy ez pillanatnyi
helyzet, mégis hosszú távra tervez, meg akar élni abból, hogy egy
totalitárius birodalom megbízottja, sőt, csúcsa ennek az erőnek, ami
kívülről nyomul a lélekre. Keller pedig még diákként csalódott a Katolikus
Egyház egyik jeles képviselőjében, ezért új hitet talált magának a
szocializmusban. Hívő kommunistaként is a krisztusi szociális elveket
hirdeti, de aztán rádöbben, mi zajlik a háttérben: korrupció, őrület. Van-e
számára visszatérés a valódi hithez? A film választ ad majd erre a
kérdésre.

*– Mikor lesz a Krisztus inge bemutatója, és mit remél tőle?*

– A bemutató időpontja még nincs eldöntve, erről a Nemzeti Filmintézet
határoz. A film teljesen kész állapotba hozható a szeptemberi
eucharisztikus kongresszusra, de ott nyilván nem ez lesz az elsődleges. A
pápának azonban adunk egy demót a film készítéséről, benne lesznek a
legérdekesebb jelenetek. Biztos, hogy érdekelné ez, hiszen sokáig ő is egy
diktatúrában élt argentin papként, főpásztorként, érteni fogja, miről van
szó. Ezek a történetek ismétlődni fognak a világban egészen addig, amíg el
nem jön Krisztus eucharisztikus birodalma. Szerintem október 23-a körül
lenne ideális a film bemutatása a mozikban, de ennek eldöntése nem az én
feladatom. Én csak javaslatot teszek erre. Ha október végén a mozikba
kerül, akkor remény van arra, hogy jövő év február 25-én, a kommunizmus
áldozatainak emléknapján a tévében is bemutathatjuk. Ha a Jóisten is így
akarja, és a pandémia nem csap megint nyakon bennünket.

*– Említette a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Gondolom, nem
véletlen, hogy éppen most készült el a filmjével.*

– Nincsenek véletlenek. Édesanyám azt mondta: Kisfiam, aki a véletlenre
hivatkozik, az az ördög unokaöccse. Szándékosan készítettük el a filmet még
az eucharisztikus kongresszus előtt, bár hangsúlyozom: nem célunk ott
bemutatni, mert ez az esemény az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztusról
szól. De a film már olyan állapotban van, hogy megmutattam néhány pap
barátomnak. Itt most visszatérek az iménti kérdésére, hogy mit várok a
bemutatótól. Tegnap (a beszélgetés június 23-án készült – *a szerk.*) az
egyik Mária-kegyhelyen szolgáló barátom megnézte, és azt mondta: nagy ünnep
volt ez neki, és nagyon reméli, hogy az Egyházban szolgálóknak is lelki
megújhodására lesz a film, amelyből a mai ember hiteles képet kaphat arról,
hogy mi történt itt az ötvenes években.

És nem csak akkor – teszem hozzá –, mert ugyanez az őrület zajlott a
Tanácsköztársaság idején is.

*Bodnár Dániel*

*Fotó: Merényi Zita*
Magyar Kurir
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210719/db8cfa9e/attachment.html>