[Grem] A 'Pozsonyi csata' c. filmmel és a Magyarságkutató Intézettel kapcsolatos sajtóvitákról ... / dr.Horváth-Lugossy G. a Magyarságkutató Int. főigazgatója, stb.

[Emoke Greschik]

 Nemzetet szolgáló tudomány
<https://mandiner.hu/cikk/20210130_nemzetet_szolgalo_tudomany>
2021. január 30. 10:55
https://mandiner.hu/cikk/20210130_nemzetet_szolgalo_tudomany

Horváth-Lugossy Gábor
Vendégszerző
A pozsonyi csata című kisfilm sikere felszínre hozta azt gyűlöletet, ami
megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben nyilvánul meg.

*Válasz Fodor Pál és Molnár Antal a mandiner.hu-n 2021. január 26-án
megjelent
<http://mandiner.hu/cikk/20210126_de_tenyleg_ki?fbclid=IwAR2I6YAYiqqLDbCuKu34t-xIeQ1Vk3ksT0J06gpst1mQYmNaS3u3HhDOpCk&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101>
„De tényleg, ki?” című cikkére*

*A pozsonyi csata című ismeretterjesztő animációs kisfilm egy hónap alatt
több mint 300 000 emberhez jutott el. Minimális költségvetésből, lényegében
fillérekből egy olyan alkotás született, aminek van üzenetértéke,
egyértelmű a mondanivalója, és egy olyan elhallgatott eseményt vitt be a
köztudatba, amit már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna tenniük
másoknak. A most megjelent kisfilm kritikusainak
<https://mandiner.hu/cikk/20210126_de_tenyleg_ki?fbclid=IwAR2I6YAYiqqLDbCuKu34t-xIeQ1Vk3ksT0J06gpst1mQYmNaS3u3HhDOpCk&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101>nagy
része azokban az intézményekben tevékenykedik, amelyekben lett volna
alkalmuk hasonló munkára. Csakhogy a magyar nemzeti önazonosság
erősítéséhez kapcsolódó eseményeket inkább feledésre ítélték. A
felnagyított vereségeinkből, kudarcainkból tudatosan létrehozott kishitűség
pedig egyre csak ontotta magából azt a szemléletet, ami lehetetlenné tette
nemzeti létünk egészséges megélését.*

A magyarság Kárpát-medencei léte egy olyan csoda, egy olyan jelenség, ami
történészi munkával alátámasztva is leírható, értékelhető és ami a
legfontosabb, átadható az utókornak. Hogy ezen a téren milyen örökséget
adunk tovább, az a jelenkor felelőssége. *Ha egyfolytában az örökké
vesztes, bűnös nemzet képe jelenik meg előttünk az önazonosságunkat
megélve, akkor ezt a hitetlenséget – az önmagunkba vetett hit hiányát –
sajnos tovább fogjuk adni a következő generációnak. A pozsonyi csata
nemzetünk egyik legfontosabb dicsősége, s elévülhetetlen érdemei vannak
abban, hogy ma itt vagyunk a Kárpát-medencében. Eddig ennek a
megismertetése, tudatosítása, sőt ennek a világraszóló diadalnak a ténye is
kimaradt a nemzeti emlékezetből. Ennek az üzenetét jelenítettük meg a
meglehetősen szerény anyagi lehetőségek közepette a magyar történelem iránt
érdeklődő nagyközönségnek szánva, akik eddig erről semmilyen befogadható
formában nem kaptak tájékoztatást. A pozsonyi csata című filmet
megcsinálhatták volna mások is, a kritikusok, szakmailag úgy, ahogy jónak
látják. De nem csináltak semmit.* Amikor pedig valaki tesz valamit,
ugyanezen emberek rárontanak azzal, hogy nem is így, nem is úgy, hanem
amúgy kellett volna.

A történészek között a szakmai kritikákkal kapcsolatban az elmúlt
évtizedekben kialakult egy szokásrend, amit sokan most úgy leráztak
magukról, mint kutya a vizet. *Eddig majdnem mindenki betartotta legalább
minimálisan azokat az etikai szabályokat, amelyek döntően az ellenfél
személyét, szakmai jóhiszeműségét érintették. *Ha sok kérdésben nem is volt
egyetértés, *nem volt jellemző az, hogy hazug, személyeskedő, agresszív,
gyűlölködő viták alakuljanak ki a nagy nyilvánosság előtt, amelyekből a
másik fél legminimálisabb tisztelete is hiányzik.*

Fodorék is látszólag ezen állásponton vannak, első cikkükben írják is: „A
szerencsére nagyon népes magyar történésztársadalom az egyre bővülő
intézményhálózat keretei között, az esetleges viták és nézetkülönbségek
ellenére is, a szakmai normák tiszteletben tartásával végezte munkáját,
egyfajta íratlan szakmai becsületkódex alapján.”

Majd *visszatetsző módon gyorsan hozzáteszik: „A Magyarságkutató Intézet
működésének kezdetével ez a hallgatólagos, minden szereplő számára
kötelezőnek tartott szakmai és etikai norma véget ért.”*

*Mivel is? Azzal, hogy a kormány létrehozott egy intézetet? Vagy azzal,
hogy kutatunk és könyveket teszünk ingyenesen elérhetővé a weboldalunkon?
Vagy azzal, hogy nemzetközi publikációkat írunk, több nyelvű online
konferenciákat tartunk óriási érdeklődés mellett?*

Egy olyan interjút, írást nem lehet említeni, ahol Fodort és Molnárt
személyesen említettük volna valaha is. Ha voltak is kritikáink az elmúlt
évtizedek történészi műhelyeinek  működését illetően, arról nem tehetünk,
hogy ezt ők magukra vették.

*A pozsonyi csata című kisfilm sikere viszont felszínre hozta azt
gyűlöletet, ami megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben
nyilvánul meg. Hiszen annak a tudatnak, az érzésnek, a diadalnak a semmibe
vételéről volt és van szó, amely munkát a nemzetéhez hű, patrióta szellemű
történészek elitje oly előszeretettel végzett el az elmúlt évtizedekben. A
Magyarságkutató Intézet nem szállt bele a sárdobálásba sem. Az alkotás
népszerű, afölött már ítélet mondtak a magyar emberek. Pár tucat hangoskodó
ordibálása, és a balliberális orgánumok hírklónozása nem tudta elrontani
azt a jó érzést, ami a pozitív visszajelzések után alakult ki bennünk.* Fodor
Pál és Molnár Antal ügyében azért tettünk kivételt, s szólaltunk meg, mert
ők szakmai köntösbe bújtatott formában nem egyszerűen tárgyi tévedésektől
hemzsegő írást tettek közzé, hanem* munkatársaink szakmai tisztességét is
méltatlan stílusban kritizálták. *Olyannyira, hogy ennek a szellemi
csatározásnak a mögöttes szándékait azok is láthatják, akik kívülállóként
tekintenek erre az esetre. Hogy aztán ez most nem tetszik Fodor Pálnak és
Molnár Antalnak, az teljesen érthető. Az viszont továbbra is nehezen
fogható fel, hogy milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valakik a
gyűlöletükben annyira elragadtassák magukat, hogy olyasmit írjanak le, ami
az írásuk utolsó bekezdésében áll. Ezek a házmesterekkel példálózó,
kirívóan szellemtelen gondolatok a bulvárlapokba sem férnének be,
menthetetlenek, és minden jó érzésű ember számára sértőek. Nem is beszélve
arról, hogy *felfoghatatlanul modortalan stílusban nekimentek egy
nemzetközi tekintéllyel bíró, jelenleg politikailag is kiemelkedő súlyú
onkológus professzornak is. Ez túl van minden józan belátással bíró ember
számára a tárgyilagos és elfogadható kereteken*. A politikailag motivált
gyűlöletnek ez a szintje egyben abszurd és groteszk is*. Ezt csak
szürreálissá teszi az a vélekedésük, ami szerint a történettudomány éppen
olyan lenne, mint az atomfizika. A természettudományok empirikus és
megismételhető kísérleteken alapulnak, vagyis csak akkor fogadható el egy
új állítás, ha a bármikor és bárhol megismételt kísérletek ugyanazt az
eredményt mutatják. Lord Kelvin, a brit Királyi Természettudományos
Akadémia egykori elnöke hiába jelentette ki, hogy a levegőnél nehezebb
tárgyak sohasem fognak repülni, objektív tények és bizonyítékok cáfolták
meg elméletét. A „történettudományban” ilyen objektivitás nem létezik,
elméletek állnak szemben elméletekkel, és az egyén szubjektív
ítélőképessége alapján dönti el, hogy számára melyik az elfogadhatóbb*.
Nagy bajban lennénk, ha az atomfizika is így működne. Fodor Pál és Molnár
Antal azt hiszi, hogy a történeti forrás egyenlő a valósággal, ami
bizonyosan nem igaz. A valóság kis része jelenik meg írott formában. Azt a
nyugati történetfilozófia által már rég meghaladott neopozitivista hitet
vallják, hogy a történelem egyenlő a múlttal, ami csak igaz lehet, mert
lehet objektív történelmet írni. Ez nem így van. *Az objektivitás álcájába
bújó történetírás pont annyira szubjektív, mint bármilyen más történeti
narratíva. A különbség, hogy az egyik vállalja a célját. A világhírű George
F. Kennan azt mondta: „…természetesen nem létezhet nagyobb csalás a
történetírásban, mint a teljes pártatlanság és objektivitás megjátszása.
Éppúgy nincs egy nézete a múltnak minden oldalról, mint ahogy a holdnak,
vagy egy almának sincs egy nézete minden oldalról.” Hasonló gondolatokat
fogalmazott meg John Lukács is több művében. Egy helyen például így ír: „Az
igazság nehezen megfogható, s ez a történésznek éppúgy gondot kell, hogy
jelentsen, mint a regényírónak. Magyarországon hamar megtanultam, hogy
lehet olyan történeti munkát írni, amelyben minden »tény« pontos, de az
egész mégis hamis – és gyakran szándékosan hamis – benyomást kelt.” John
Lukács alapján A pozsonyi csata című filmben talán nem volt pontos minden
„tény” (de mint akadémiai körökben oly sokszor elhangzott, történelmi tény
nem is létezik, tehát az egész támadás már alapvetésében is ingatag), az
egész mégis igaz – és szándékosan igaz – benyomást kelt.* Fodorék továbbra
is a soha el nem hangzott „hun–magyar azonosság” szalmabábját
csépelik, de *értjük
mi, hogy ők a hun-magyar rokonságnak már a gondolatát is „alvilági
gondolatszörnynek” tartják. Hunfóbiájukat láthatóan nem bizonytalanítja el,
hogy a témában megjelent első archeogenetikai adatok is abba az irányba
mutatnak (pl.:  Keyser et al. 2020), ami alátámasztja a krónikáinkban is
megfogalmazott és a néphagyományban is megőrződött rokonságot*.
  Mindezeket tetézi, hogy első írásában *Fodor azért bírálta a
Magyarságkutató Intézetet, mert keleti irányban folytat történeti
kutatásokat, aminek igazolásához Fodor egy Klebelsberg Kuno-idézetet is
citált „A magyar nemzet történelmének a nyugati kultúrával és ezzel együtt
a kereszténységgel szembeni megfogalmazása és a kelethez való kötése a
magyar szellemi élet régi kísértése, amely azonban mindig a frusztrációhoz
kapcsolódott és mindig kudarcos volt.” Majd eltelik pár nap és Fodor -
mintha nem ő írta volna a korábbi véleményt - most már azt bizonygatja,
hogy az általa vezetett intézmény „forradalmasította a keleti
tudományossággal kialakított kapcsolatokat*”. Tehát: *ha a Magyarságkutató
Intézet kutat keleten, az szakmaiatlanság, ha a BTK TTI teszi ugyanezt, az
a szakma csúcsa.* Fodor Pálék sokat utalnak a mi mesés forrásainkra, ami
természetesen csak ártó szándékú kötekedés. *A Magyarságkutató Intézetben
senki nem kap mesés fizetést. Az ő nagyon is tisztes, a mögöttük álló új
kutatóhálózat anyagi megerősödése miatt újabban már még tisztesebb
költségvetési forrásaik mértékére kitérve viszont hadd tegyük fel a
kérdést, hogy ezekből az összegekből nekik miért nem sikerült egy kisfilm
létrehozását segíteni*? Merthogy Fodor 2016. 06. 07-én még azt mondta az
egyik újságnak: „Tehát kell ismeretterjesztő munkákat is csinálni.” Négy év
alatt ez miért nem sikerült? És az azt megelőző harmincban? *Azzal a
hatalmas szakmai apparátussal ismeretterjesztő filmek tucatjait kellett
volna letenni az asztalra! Miközben Fodor Pál a legnagyobb Mohács-kutatónak
tartja magát. Mohácson az emlékparkban készült egy hasonló animációs film,
mint A pozsonyi csata, pontosan ugyanazzal a technikával egyébiránt.
Rengeteg tárgyi tévedés van benne. Hol vannak ezzel kapcsolatban a
nagybetűs szakma kritikái? És Fodor Pálé? *Vagy vegyük azt, hogy *a
Szulejmán című török filmsorozat is igen népszerű Magyarországon, annak
ellenére is, hogy ez a film az egyik legdurvábban történelmet hamisító
alkotás. Ki hallott ezzel kapcsolatban felháborodást a magukat mérvadónak
ítélő történészek részéről? *Molnár Antal hány írásban fejtette ki erről
szólva a nemtetszését? Pedig a hibák elég láthatóak voltak. Írt is róluk az
Origo: „a vicsorogva rohamozó II. Lajos. A magyar királyt amúgy is egy
öntelt, ötven körüli férfinak mutatták már korábban is” (origo.hu).
Valamint a Magyar Nemzet is: „Történelmet hamisít a Szulejmán, de imádják a
magyarok”; *„a propagandisztikus szappanopera összezavarja a nézőket, de
azért továbbra is csaknem millióan követik.” Újságírók tették szóvá a
látható pontatlanságokat. Fodor a viszont a látottakat egy kivétellel
történelmileg mind-mind megfelelőnek tartotta. Akkori nyilatkozata alapján
nagyjából annyira futotta, hogy: „Ibrahimnál csúszott be egy hiba, de
feltehetőleg nem szándékosan: a sorozatbeli Hatice ugyanis valójában nem
volt a pasa felesége, így Ibrahim sem volt Szulejmán sógora”.* Később a
cikkben még azt is olvashatjuk, hogy „A történész azt tartaná megoldásnak,
ha a történelmünkről nálunk is készülnének végre sorozatok, filmek
Zsigmondtól, a Hunyadiaktól kezdve. Mint Fodor mondta, nem érti, miért ne
lenne erre lehetőség.”

Talán a fenti állítás tükrében még érthetetlenebb A pozsonyi csata
animációs filmhez való hozzáállás. Vagy a fenti állítás nem igaz. Nem
tudjuk ezt eldönteni. Viszont mi továbbra is türelmesen várjuk, hogy
szülessenek meg az újabb és újabb történelmi filmek, sorozatok.

Még egy utolsó dologra reagálunk, mely szerint még az általunk példaként
állított Roger Crowley munkásságát sem ismerik. Mint írják:

„Roger Crowley követendő példaként elénk állított „kb. harminc centiméter
vastagságú, kiváló monográfiájat” sajnos nem ismerjük.”

Ezen könnyen segíthetünk: 1453: The Holy War for Constantinople and the
Clash of Islam and the West, 2005.; Great Constantinople: The Last Siege,
2005.; Empires of the Sea: The Siege of Malta, the Battle of Lepanto, and
the Contest for the Center of the World, 2008.; City of Fortune: How Venice
Ruled the Seas, 2012.; Conquerors: How Portugal Forged the First Global
Empire, 2015.; Accursed Tower: The Crusaders' Last Battle for the Holy
Land, 2019.

Mind szép, vaskos kiadvány, jó része magyarul is elérhető, mert érdekes és
mert olvasható. Crowley a Földközi tenger régiójáról ír. Számos országban
sikeres, könyveit nagy példányszámban veszik. Sajnos egy ilyen magyar könyv
sincsen a nemzetközi piacon. Bán Mór Hunyadi kiváló sorozata is még vár
erre a feladatra.

*Végeláthatatlan sorban folytathatnánk a velünk vitatkozók állításainak
cáfolatát, de szükségtelen. A helyzet adott, ha nem tetszik, amiben mi
közreműködtünk, lehet jobbat, szebbet alkotni. Biztatásként jeleznénk, nagy
fogadókészség van rá. Ezt igazolja, hogy a „Magyarság eredete” című
kisfilmünket fél év alatt több mint 1 millióan láttak magyar, angol és
német nyelven.*

A magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük ezt a sok értékes időt
felemésztő sajtóvitát.

Mivel *úgy véljük, hogy a szakmán belüli oktalan gyűlölködés hátráltatja az
eredményes nemzetépítő munkát (amire ebben a században is óriási szükség
van), sérelmeinket félretéve képletesen ezúton is kezet nyújtunk, és
meghívjuk Fodor Pált és Molnár Antalt: látogassanak el a Magyarságkutató
Intézetbe és egy kötetlen szakmai találkozó keretei között ismerkedjenek
meg intézetünkkel és eddigi teljesítményünkkel.*

*Budapest, 2021. január 29.*

*Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató, Magyarságkutató Intézet, Dr. Vizi
László Tamás PhD tudományos főigazgató-h., Magyarságkutató Intézet;
főiskolai tanár, Prof. Dr. Gulyás László tudományos tanácsadó,
Magyarságkutató Intézet; egyetemi tanár, Makoldi Miklós igazgató,
Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont, Dr. Neparáczki Endre PhD
igazgató, Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpont*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210130/becb1054/attachment.html>