<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210130_nemzetet_szolgalo_tudomany">Nemzetet szolgáló tudomány</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. január 30. 10:55</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210130_nemzetet_szolgalo_tudomany">https://mandiner.hu/cikk/20210130_nemzetet_szolgalo_tudomany</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0433/432443_horvathlugossygabor.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);"> <br>
<span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Horváth-Lugossy Gábor</span>
<br><span><a class="gmail-count">Vendégszerző</a></span></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
A pozsonyi csata című kisfilm sikere felszínre hozta azt gyűlöletet,
ami megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben nyilvánul
meg. </div>
<div class="gmail-text">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Válasz Fodor Pál és Molnár Antal a mandiner.hu-n 2021. január 26-án <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/cikk/20210126_de_tenyleg_ki?fbclid=IwAR2I6YAYiqqLDbCuKu34t-xIeQ1Vk3ksT0J06gpst1mQYmNaS3u3HhDOpCk&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101">megjelent</a> „De tényleg, ki?” című cikkére</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A pozsonyi csata című ismeretterjesztő animációs kisfilm egy hónap
alatt több mint 300 000 emberhez jutott el. Minimális költségvetésből,
lényegében fillérekből egy olyan alkotás született, aminek van
üzenetértéke, egyértelmű a mondanivalója, és egy olyan elhallgatott
eseményt vitt be a köztudatba, amit már évtizedekkel ezelőtt meg kellett
volna tenniük másoknak. A most megjelent kisfilm <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20210126_de_tenyleg_ki?fbclid=IwAR2I6YAYiqqLDbCuKu34t-xIeQ1Vk3ksT0J06gpst1mQYmNaS3u3HhDOpCk&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101">kritikusainak </a>nagy
része azokban az intézményekben tevékenykedik, amelyekben lett volna
alkalmuk hasonló munkára. Csakhogy a magyar nemzeti önazonosság
erősítéséhez kapcsolódó eseményeket inkább feledésre ítélték. A
felnagyított vereségeinkből, kudarcainkból tudatosan létrehozott
kishitűség pedig egyre csak ontotta magából azt a szemléletet, ami
lehetetlenné tette nemzeti létünk egészséges megélését.</b></span></p>
<p>A magyarság Kárpát-medencei léte egy olyan csoda, egy olyan jelenség,
ami történészi munkával alátámasztva is leírható, értékelhető és ami a
legfontosabb, átadható az utókornak. Hogy ezen a téren milyen örökséget
adunk tovább, az a jelenkor felelőssége. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha egyfolytában az örökké
vesztes, bűnös nemzet képe jelenik meg előttünk az önazonosságunkat
megélve, akkor ezt a hitetlenséget – az önmagunkba vetett hit hiányát –
sajnos tovább fogjuk adni a következő generációnak. A pozsonyi csata
nemzetünk egyik legfontosabb dicsősége, s elévülhetetlen érdemei vannak
abban, hogy ma itt vagyunk a Kárpát-medencében. Eddig ennek a
megismertetése, tudatosítása, sőt ennek a világraszóló diadalnak a ténye
is kimaradt a nemzeti emlékezetből. Ennek az üzenetét jelenítettük meg a
meglehetősen szerény anyagi lehetőségek közepette a magyar történelem
iránt érdeklődő nagyközönségnek szánva, akik eddig erről semmilyen
befogadható formában nem kaptak tájékoztatást. A pozsonyi csata című
filmet megcsinálhatták volna mások is, a kritikusok, szakmailag úgy,
ahogy jónak látják. De nem csináltak semmit.</b></span> Amikor pedig valaki tesz
valamit, ugyanezen emberek rárontanak azzal, hogy nem is így, nem is
úgy, hanem amúgy kellett volna.</p>
<p>A történészek között a szakmai kritikákkal kapcsolatban az elmúlt
évtizedekben kialakult egy szokásrend, amit sokan most úgy leráztak
magukról, mint kutya a vizet. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Eddig majdnem mindenki betartotta legalább
minimálisan azokat az etikai szabályokat, amelyek döntően az ellenfél
személyét, szakmai jóhiszeműségét érintették. </b></span>Ha sok kérdésben nem is
volt egyetértés, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem volt jellemző az, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hazug, személyeskedő,
agresszív, gyűlölködő viták </span>alakuljanak ki a nagy nyilvánosság előtt,
amelyekből a másik fél legminimálisabb tisztelete is hiányzik.</b></span></p>
<p>Fodorék is látszólag ezen állásponton vannak, első cikkükben írják
is: „A szerencsére nagyon népes magyar történésztársadalom az egyre
bővülő intézményhálózat keretei között, az esetleges viták és
nézetkülönbségek ellenére is, a szakmai normák tiszteletben tartásával
végezte munkáját, egyfajta íratlan szakmai becsületkódex alapján.”</p>
<p>Majd <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>visszatetsző módon gyorsan hozzáteszik: „<span style="background-color:rgb(249,203,156)">A Magyarságkutató
Intézet működésének kezdetével ez a hallgatólagos, minden szereplő
számára kötelezőnek tartott szakmai és etikai norma véget ért.”</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mivel is? Azzal, hogy a kormány létrehozott egy intézetet? Vagy
azzal, hogy kutatunk és könyveket teszünk ingyenesen elérhetővé a
weboldalunkon? Vagy azzal, hogy nemzetközi publikációkat írunk, több
nyelvű online konferenciákat tartunk óriási érdeklődés mellett?</b></span></p>
<p>Egy olyan interjút, írást nem lehet említeni, ahol Fodort és Molnárt
személyesen említettük volna valaha is. Ha voltak is kritikáink az
elmúlt évtizedek történészi műhelyeinek működését illetően, arról nem
tehetünk, hogy ezt ők magukra vették.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A pozsonyi csata című kisfilm sikere viszont felszínre hozta azt
gyűlöletet, ami megítélésünk szerint valójában a magyarsággal szemben
nyilvánul meg. Hiszen annak a tudatnak, az érzésnek, a diadalnak a
semmibe vételéről volt és van szó, amely munkát a nemzetéhez hű,
patrióta szellemű történészek elitje oly előszeretettel végzett el az
elmúlt évtizedekben. A Magyarságkutató Intézet nem szállt bele a
sárdobálásba sem. Az alkotás népszerű, afölött már ítélet mondtak a
magyar emberek. Pár tucat hangoskodó ordibálása, és a balliberális
orgánumok hírklónozása nem tudta elrontani azt a jó érzést, ami a
pozitív visszajelzések után alakult ki bennünk.</b></span> Fodor Pál és Molnár
Antal ügyében azért tettünk kivételt, s szólaltunk meg, mert ők szakmai
köntösbe bújtatott formában nem egyszerűen tárgyi tévedésektől hemzsegő
írást tettek közzé, hanem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> munkatársaink szakmai tisztességét is
méltatlan stílusban kritizálták. </b></span>Olyannyira, hogy ennek a szellemi
csatározásnak a mögöttes szándékait azok is láthatják, akik
kívülállóként tekintenek erre az esetre. Hogy aztán ez most nem tetszik
Fodor Pálnak és Molnár Antalnak, az teljesen érthető. Az viszont
továbbra is nehezen fogható fel, hogy milyen lelkiállapot kell ahhoz,
hogy valakik a gyűlöletükben annyira elragadtassák magukat, hogy
olyasmit írjanak le, ami az írásuk utolsó bekezdésében áll. Ezek a
házmesterekkel példálózó, kirívóan szellemtelen gondolatok a
bulvárlapokba sem férnének be, menthetetlenek, és minden jó érzésű ember
számára sértőek. Nem is beszélve arról, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>felfoghatatlanul
modortalan stílusban nekimentek egy nemzetközi tekintéllyel bíró,
jelenleg politikailag is kiemelkedő súlyú onkológus professzornak is. Ez
túl van minden józan belátással bíró ember számára a tárgyilagos és
elfogadható kereteken</b></span>. A politikailag motivált gyűlöletnek ez a szintje
egyben abszurd és groteszk is<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Ezt csak szürreálissá teszi az a
vélekedésük, ami szerint a történettudomány éppen olyan lenne, mint az
atomfizika. A természettudományok empirikus és megismételhető
kísérleteken alapulnak, vagyis csak akkor fogadható el egy új állítás,
ha a bármikor és bárhol megismételt kísérletek ugyanazt az eredményt
mutatják. Lord Kelvin, a brit Királyi Természettudományos Akadémia
egykori elnöke hiába jelentette ki, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak
sohasem fognak repülni, objektív tények és bizonyítékok cáfolták meg
elméletét. A „történettudományban” ilyen objektivitás nem létezik,
elméletek állnak szemben elméletekkel, és az egyén szubjektív
ítélőképessége alapján dönti el, hogy számára melyik az elfogadhatóbb</b></span>.
Nagy bajban lennénk, ha az atomfizika is így működne. Fodor Pál és
Molnár Antal azt hiszi, hogy a történeti forrás egyenlő a valósággal,
ami bizonyosan nem igaz. A valóság kis része jelenik meg írott formában.
Azt a nyugati történetfilozófia által már rég meghaladott
neopozitivista hitet vallják, hogy a történelem egyenlő a múlttal, ami
csak igaz lehet, mert lehet objektív történelmet írni. Ez nem így van.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az objektivitás álcájába bújó történetírás pont annyira szubjektív, mint
bármilyen más történeti narratíva. A különbség, hogy az egyik vállalja a
célját. A világhírű George F. Kennan azt mondta: „…természetesen nem
létezhet nagyobb csalás a történetírásban, mint a teljes pártatlanság és
objektivitás megjátszása. Éppúgy nincs egy nézete a múltnak minden
oldalról, mint ahogy a holdnak, vagy egy almának sincs egy nézete minden
oldalról.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg John Lukács is több
művében. Egy helyen például így ír: „Az igazság nehezen megfogható, s ez
a történésznek éppúgy gondot kell, hogy jelentsen, mint a regényírónak.
Magyarországon hamar megtanultam, hogy lehet olyan történeti munkát
írni, amelyben minden »tény« pontos, de az egész mégis hamis – és
gyakran szándékosan hamis – benyomást kelt.” John Lukács alapján A
pozsonyi csata című filmben talán nem volt pontos minden „tény” (de mint
akadémiai körökben oly sokszor elhangzott, történelmi tény nem is
létezik, tehát az egész támadás már alapvetésében is ingatag), az egész
mégis igaz – és szándékosan igaz – benyomást kelt.</b></span> Fodorék továbbra is a
soha el nem hangzott „hun–magyar azonosság” szalmabábját csépelik, de
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>értjük mi, hogy ők a hun-magyar rokonságnak már a gondolatát is
„alvilági gondolatszörnynek” tartják. Hunfóbiájukat láthatóan nem
bizonytalanítja el, hogy a témában megjelent első archeogenetikai adatok
is abba az irányba mutatnak (pl.: Keyser et al. 2020), ami
alátámasztja a krónikáinkban is megfogalmazott és a néphagyományban is
megőrződött rokonságot</b></span>. Mindezeket tetézi, hogy első írásában <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Fodor
azért bírálta a Magyarságkutató Intézetet, mert keleti irányban folytat
történeti kutatásokat, aminek igazolásához Fodor egy Klebelsberg
Kuno-idézetet is citált „A magyar nemzet történelmének a nyugati
kultúrával és ezzel együtt a kereszténységgel szembeni megfogalmazása és
a kelethez való kötése a magyar szellemi élet régi kísértése, amely
azonban mindig a frusztrációhoz kapcsolódott és mindig kudarcos
volt.” Majd eltelik pár nap és Fodor - mintha nem ő írta volna a korábbi
véleményt - most már azt bizonygatja, hogy az általa vezetett intézmény
„forradalmasította a keleti tudományossággal kialakított
kapcsolatokat</b></span>”. Tehát: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha a Magyarságkutató Intézet kutat keleten, az
szakmaiatlanság, ha a BTK TTI teszi ugyanezt, az a szakma csúcsa.</b></span> Fodor
Pálék sokat utalnak a mi mesés forrásainkra, ami természetesen csak ártó
szándékú kötekedés. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Magyarságkutató Intézetben senki nem kap mesés
fizetést. Az ő nagyon is tisztes, a mögöttük álló új kutatóhálózat
anyagi megerősödése miatt újabban már még tisztesebb költségvetési
forrásaik mértékére kitérve viszont hadd tegyük fel a kérdést, hogy
ezekből az összegekből nekik miért nem sikerült egy kisfilm létrehozását
segíteni</b></span>? Merthogy Fodor 2016. 06. 07-én még azt mondta az egyik
újságnak: „Tehát kell ismeretterjesztő munkákat is csinálni.” Négy év
alatt ez miért nem sikerült? És az azt megelőző harmincban? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azzal a
hatalmas szakmai apparátussal ismeretterjesztő filmek tucatjait kellett
volna letenni az asztalra! Miközben Fodor Pál a legnagyobb
Mohács-kutatónak tartja magát. Mohácson az emlékparkban készült egy
hasonló animációs film, mint A pozsonyi csata, pontosan ugyanazzal a
technikával egyébiránt. Rengeteg tárgyi tévedés van benne. Hol vannak
ezzel kapcsolatban a nagybetűs szakma kritikái? És Fodor Pálé? </b></span>Vagy
vegyük azt, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a Szulejmán című török filmsorozat is igen népszerű
Magyarországon, annak ellenére is, hogy ez a film az egyik legdurvábban
történelmet hamisító alkotás. Ki hallott ezzel kapcsolatban
felháborodást a magukat mérvadónak ítélő történészek részéről? </b></span>Molnár
Antal hány írásban fejtette ki erről szólva a nemtetszését? Pedig a
hibák elég láthatóak voltak. Írt is róluk az Origo: „a vicsorogva
rohamozó II. Lajos. A magyar királyt amúgy is egy öntelt, ötven körüli
férfinak mutatták már korábban is” (<a href="http://origo.hu">origo.hu</a>). Valamint a Magyar Nemzet
is: „Történelmet hamisít a Szulejmán, de imádják a magyarok”; <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„a
propagandisztikus szappanopera összezavarja a nézőket, de azért továbbra
is csaknem millióan követik.” Újságírók tették szóvá a látható
pontatlanságokat. Fodor a viszont a látottakat egy kivétellel
történelmileg mind-mind megfelelőnek tartotta. Akkori nyilatkozata
alapján nagyjából annyira futotta, hogy: „Ibrahimnál csúszott be egy
hiba, de feltehetőleg nem szándékosan: a sorozatbeli Hatice ugyanis
valójában nem volt a pasa felesége, így Ibrahim sem volt Szulejmán
sógora”.</b></span> Később a cikkben még azt is olvashatjuk, hogy „A történész azt
tartaná megoldásnak, ha a történelmünkről nálunk is készülnének végre
sorozatok, filmek Zsigmondtól, a Hunyadiaktól kezdve. Mint Fodor mondta,
nem érti, miért ne lenne erre lehetőség.”</p>
<p>Talán a fenti állítás tükrében még érthetetlenebb A pozsonyi csata
animációs filmhez való hozzáállás. Vagy a fenti állítás nem igaz. Nem
tudjuk ezt eldönteni. Viszont mi továbbra is türelmesen várjuk, hogy
szülessenek meg az újabb és újabb történelmi filmek, sorozatok.</p>
<p>Még egy utolsó dologra reagálunk, mely szerint még az általunk
példaként állított Roger Crowley munkásságát sem ismerik. Mint írják:</p>
<p>„Roger Crowley követendő példaként elénk állított „kb. harminc
centiméter vastagságú, kiváló monográfiájat” sajnos nem ismerjük.”</p>
<p>Ezen könnyen segíthetünk: 1453: The Holy War for Constantinople and
the Clash of Islam and the West, 2005.; Great Constantinople: The Last
Siege, 2005.; Empires of the Sea: The Siege of Malta, the Battle of
Lepanto, and the Contest for the Center of the World, 2008.; City of
Fortune: How Venice Ruled the Seas, 2012.; Conquerors: How Portugal
Forged the First Global Empire, 2015.; Accursed Tower: The Crusaders'
Last Battle for the Holy Land, 2019. </p>
<p>Mind szép, vaskos kiadvány, jó része magyarul is elérhető, mert
érdekes és mert olvasható. Crowley a Földközi tenger régiójáról ír.
Számos országban sikeres, könyveit nagy példányszámban veszik. Sajnos
egy ilyen magyar könyv sincsen a nemzetközi piacon. Bán Mór Hunyadi
kiváló sorozata is még vár erre a feladatra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Végeláthatatlan sorban folytathatnánk a velünk vitatkozók
állításainak cáfolatát, de szükségtelen. A helyzet adott, ha nem
tetszik, amiben mi közreműködtünk, lehet jobbat, szebbet alkotni.
Biztatásként jeleznénk, nagy fogadókészség van rá. Ezt igazolja, hogy a
„Magyarság eredete” című kisfilmünket fél év alatt több mint 1 millióan
láttak magyar, angol és német nyelven.</b></span></p>
<p>A magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük ezt a sok értékes időt felemésztő sajtóvitát.</p>
<p>Mivel <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>úgy véljük, hogy a szakmán belüli oktalan gyűlölködés
hátráltatja az eredményes nemzetépítő munkát (amire ebben a században is
óriási szükség van), sérelmeinket félretéve képletesen ezúton is kezet
nyújtunk, és meghívjuk Fodor Pált és Molnár Antalt: látogassanak el a
Magyarságkutató Intézetbe és egy kötetlen szakmai találkozó keretei
között ismerkedjenek meg intézet<span style="background-color:rgb(208,224,227)">ünkkel</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> és eddigi teljesítményünkkel.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Budapest, 2021. január 29.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató, Magyarságkutató Intézet, Dr.
Vizi László Tamás PhD tudományos főigazgató-h., Magyarságkutató Intézet;
főiskolai tanár, Prof. Dr. Gulyás László tudományos tanácsadó,
Magyarságkutató Intézet; egyetemi tanár, Makoldi Miklós igazgató,
Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont, Dr. Neparáczki Endre
PhD igazgató, Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpont</b></span></p>
</div></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>