[Grem] !!!! Grőf Esterházy János, egy példaértékű felvidéki vértanú politikus

[Emoke Greschik]

Esterházy Janos emékezete ( Ev. Èlet 72. Evf. 10. Szám 2007 marcius 11
S.10)

A „szlovákiai Wallenberg”, gróf Esterházy János felvidéki katolikus
keresztényszocialista politikus ötven évvel ezelõtt, 1957. március 8-án
halt meg a morvaországi mirovi börtönben. 1901. március 14-én született
Nyitraújlakon. Trianon után a Felvidéken maradt, viszonylag fiatalon került
a csehszlovák politikai életbe. 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnökévé
választották. Ízig-vérig nemzetiségi politikus volt. Nemcsak a magyarság,
hanem Csehszlovákia más nemzetiségeinek sorsát is szívén viselte. Többször
felszólalt a prágai parlamentben a nemzetiségi jogok teljes
megvalósításáért. Távol állott tõle a nemzetiszocialista politika, többször
hangoztatta: „Az én jelem a kereszt, nem pedig a horogkereszt.” 1939-ben, a
szlovák klerofasiszta bábállam megalakulása után következetesen
szembeszállt vele, és távol tartotta a magyar lakosságtól a hitleri
eszméket. Harcolt az „árjásítás“ ellen is, amikor 1939–1941 között a
szlovákiai zsidókat kiforgatták mindenükbõl, és a közéletbõl is kizárták
õket. 1942. május 16-án a pozsonyi parlamentben egyedül õ szavazott a
zsidók deportálása ellen, s ezt személyes keresztény meggyõzõdésbõl tette!
(A szlovák parlament egyharmada ekkor katolikus egyházi tisztségviselõ
volt.) Esterházy nem volt „judofil”, de báró Eötvös József sem volt az a
19. században, mégis kiálltak a zsidó testvérek mellett. 1944 novemberétõl
1945 áprilisáig bujkált, mert mind a Gestapo, mind a Hlinka-gárdisták
keresték. 1945 áprilisában az új hatalom urai – Gustáv Husákék –
letartóztatták Esterházyt a magyar kisebbség vezetõivel együtt, és átadták
a Szovjetunió belügyi szerveinek. A szovjetek Moszkvába hurcolták õket;
Esterházyt tíz év munkatáborra ítélték. Ekkor kezdõdött életének második,
igazi kálváriája, megjárta Vorkutát is. Közben Csehszlovákiában
távollétében halálra ítélték az ország szétverésének vádjával. A már súlyos
beteg Esterházyt a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak,
visszakerült Csehszlovákiába. Halálos ítéletét életfogytiglanra
változtatták; ezután járta az ország különbözõ börtöneit. A csehek és
szlovákok fasisztának bélyegezték, a szlovákiai magyarok azonban
nemzetmentõként tekintenek rá. Esterházy nem volt fasiszta, hiszen mindent
elkövetett azért, hogy ne legyen szlovákiai magyar nemzetiszocialista párt;
Hitlernek szemtõl szemben mondta meg a véleményét. A szlovákiai baloldali
magyar értelmiség nevében Fábry Zoltán emelte fel érte a szavát. Simon
Wiesenthal is többször exponálta magát Eszterházyért: leveleket írt
rehabilitálása érdekében. Számos általa megmentett zsidó család szintén
kiállt mellette. 1989-ig alig volt ismert a neve. A Szovjetunió 1993-ban
rehabilitálta õt, Csehországban és Szlovákiában azonban máig késik a
rehabilitációja; sajnos Karl Schwarzenberg, Václav Havel volt cseh
köztársasági elnök személyi kancellárja sem érte el rehabilitálását.
1991-ben a pozsonyi dómban Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke
magyar nyelvû gyászmise keretében emlékezett meg róla, s baráti kezet
nyújtott a magyaroknak. 1992-ben az olmützi (Olomouc) dómban a szlovákiai
magyar lelkészek tartottak az emlékére gyászmisét. A csúzi kastélyban
emlékszobát rendeztek be Esterházy János tiszteletére. Az osztrák és a
magyar parlament 2001-ben, születésének századik évfordulóján ünnepi ülésen
emlékezett meg róla, s itt kapta a „szlovákiai Wallenberg” nevet, mely
méltán megilleti. Határozott egyénisége, politikai hitvallása, amely
keresztényszocialista pilléreken nyugodott, ma is mementó, és példát kell,
hogy jelentsen számunkra. g Makovitzky József (Rostock)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210127/34d92f84/attachment.html>