[Grem] ma Remete Szt. Antal ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 *Adja meg az Úr a mi szívünknek is azt a hallást, amely a nekünk szóló
isteni szót meg tudja hallani. Szent Antal remete imádkozzon értünk, hogy
amikor meghalljuk ezt a szót, kapjuk meg az erőt is, hogy meg tudjuk tenni,
amit az Úr éppen nekünk mondott. Mert Ő tudja, hogy mikor mire van
szükségünk, mikor mit kell megtennünk azért, hogy ami az emberek számára
lehetetlen, azt a mindenható Istentől mint üdvösséget megkaphassuk. Amen.*
Testvéreim! *Tegnapelőtt, 15-én ünnepeltük Remete Szent Pált*, védőszentjét
annak a pálos rendnek, melynek templomát a magunkénak valljuk az Egyetem
téren. Amikor a pálosok építették ezt a templomot, a főoltár képévé a
czestochowai Szűzanya képét választották, s melléje állították balról
Remete Szent Pált, jobbról *a mai ünnepelt szentet, Remete Szent Antalt,
mert ez a két szent kortárs volt, mindketten remeték voltak, s életük végén
volt egy nevezetes találkozásuk is. Pál volt az idősebb. Amikor Antal
megszületett, ő már fölismerte, hogy neki a világból menekülnie kell, s már
remeteként élt.* Azok az évtizedek, melyekben Antal felnőtt, az Egyház
számára csöndes, békés időszakot jelentettek. Egyiptomban már templomokat
emeltek – ma azt mondanánk, plébániák voltak. *Antal kicsi korától
rendszeresen járt templomba. 18–20 éves, amikor árván maradván a húgával,
egy hatalmas és jól menő gazdaságnak az ura lett*. *Ám az egyik vasárnapon
hallotta az evangéliumot, amit az imént olvastunk (Mt 19,16–26). Ismételten
megesik, hogy a kegyelem egy lélekhez úgy érkezik meg, hogy egy nagyon
sokszor hallott szöveg vagy szövegrész egyszer csak a szíve mélyéig hatol:*
„Ez most nekem szólt! Sokszor hallottam, de most megértettem. S mert úgy
érzem, nekem szól, most megteszem!” *Antallal is ez történt. Hallja az
evangéliumi részletet, és meghallja benne az Úr szavát: **„Ha tökéletes
akarsz lenni, akkor add el amid van, aztán gyere utánam”. *– Hetek
leforgása alatt *megtette a hallottakat. Sok mindent odaadott a
szomszédoknak, jószágait eladta, valamit visszatartott a húgának a jövője
érdekében, s a többit szétosztotta a szegények között.* Egyszer csak
rájött, hogy így nem szabad ott maradnia a faluban, mert az emberek nem
értik. A falu fele – a jobbik fele – talán gyanít valamit az igazságról,
hogy Antal nem meghibbant, hanem megtalálta a „kincset”, amelyik soha nem
pusztul el. A falu másik fele viszont kezdte úgy nézni, hogy „mit élősködik
ez itt? Fiatal, életerős ember, miért nem dolgozik?!” – Antal ezt
megérezte, és elment. Elment remetének. *Akkor a remeték nem voltak papok.
Távol mindentől és mindenkitől, csak a vasárnapi szentmisére mentek
közösségbe, de voltak remeték, akik akkor sem. A csöndes magányban olyan
istenközelségbe kerültek, ahová az ember el nem juthat, ha az Úr nem hívja
és nem kapja meg azt a sajátos kegyelmet, ami a remetéké. Antal közel 80
évet töltött remeteségben. Az emberek tudtak róla, és egyszer csak
elkezdték segítségül hívni olyan kérdésekben, amiket nem lehetett megoldani
a világ törvényei szerint. Antal pedig az Úr Krisztus isteni bölcsességével
segített.* *Azután élete végén, 95–98 éves korában találkozott a másik nagy
remetével, Pállal.* Ők is megélték azt, amit az istenszerető lelkek mindig
megélnek, amikor találkoznak egymással: *„*Te is megtaláltad a kincset,
amit én. Mondd el nekem, te mit kaptál a mennyek országából?!” – Mert
ilyenkor mindig kiderül, hogy a mennyek országa végtelenül gazdag. És az az
igazgyöngy – amit az ember mindig megtalál, ha mer eltávolodni a dolgaitól
–, jóllehet egy és ugyanaz, mégis annyiféle örömöt, gazdagságot, kincset
rejt magában, ahányan megtalálják, mert a végtelen Isten ismeretét és
szeretetét adja az embernek. Remetéi az Egyháznak mindig voltak. Jó
tudnunk, *hogy nálunk, Magyarországon a pálosok remeterendnek indultak a
13. században. 300 év elmúltával a remeteségből városlakó rend lett. De a
búcsújáró helyek mindegyikének is megvolt a maga remetéje. Amiből az
következett, hogy az év folyamán bármikor, ha valaki egy búcsújáró helyre
elment, be tudott jutni a szentélybe, mert a remete ott volt és segített*.
II. József volt az, aki ezeket a remetéket is kiirtotta. *Adja meg az Úr a
mi szívünknek is azt a hallást, amely a nekünk szóló isteni szót meg tudja
hallani. Szent Antal remete imádkozzon értünk, hogy amikor meghalljuk ezt a
szót, kapjuk meg az erőt is, hogy meg tudjuk tenni, amit az Úr éppen nekünk
mondott. Mert Ő tudja, hogy mikor mire van szükségünk, mikor mit kell
megtennünk azért, hogy ami az emberek számára lehetetlen, azt a mindenható
Istentől mint üdvösséget megkaphassuk. Amen.*

Dr. Diós István

[image: image.png]

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210117/f2bf4a6f/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image.png
Type: image/png
Size: 1226762 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210117/f2bf4a6f/attachment.png>