<div dir="ltr">
<div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">
</span><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>Adja meg az Úr a mi szívünknek is azt a hallást, amely a nekünk szóló isteni szót meg tudja hallani. Szent Antal remete imádkozzon értünk, hogy amikor meghalljuk ezt a szót, kapjuk meg az erőt is, hogy meg tudjuk tenni, amit az Úr éppen nekünk mondott. Mert Ő tudja, hogy mikor mire van szükségünk, mikor mit kell megtennünk azért, hogy ami az emberek számára lehetetlen, azt a mindenható Istentől mint üdvösséget megkaphassuk. Amen.</b></i></span></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b> </b></i></span></div>
</div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Testvéreim! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tegnapelőtt, 15-én ünnepeltük Remete Szent Pált</b></span>, védőszentjét annak a pálos rendnek, melynek templomát a magunkénak valljuk az Egyetem téren. Amikor a pálosok építették ezt a templomot, a főoltár képévé a czestochowai Szűzanya képét választották, s melléje állították balról Remete Szent Pált, jobbról <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a mai ünnepelt szentet, Remete Szent Antalt, mert ez a két szent kortárs volt, mindketten remeték voltak, s életük végén volt egy nevezetes találkozásuk is. Pál volt az idősebb. Amikor Antal megszületett, ő már fölismerte, hogy neki a világból menekülnie kell, s már remeteként élt.</b></span>
Azok az évtizedek, melyekben Antal felnőtt, az Egyház számára csöndes, békés időszakot jelentettek. Egyiptomban már templomokat emeltek – ma azt mondanánk, plébániák voltak.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Antal kicsi korától rendszeresen járt templomba. 18–20 éves, amikor árván maradván a húgával, egy hatalmas és jól menő gazdaságnak az ura lett</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ám az egyik vasárnapon hallotta az evangéliumot, amit az imént olvastunk (Mt 19,16–26). Ismételten megesik, hogy a kegyelem egy lélekhez úgy érkezik meg, hogy egy nagyon sokszor hallott szöveg vagy szövegrész egyszer csak a szíve mélyéig hatol:</b></span> „Ez most nekem szólt! Sokszor hallottam, de most megértettem. S mert úgy érzem, nekem szól, most megteszem!”
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Antallal is ez történt. Hallja az evangéliumi részletet, és meghallja benne az Úr szavát: </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ha tökéletes akarsz lenni, akkor add el amid van, aztán gyere utánam”. </b></span>– Hetek leforgása alatt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megtette a hallottakat. Sok mindent odaadott a szomszédoknak, jószágait eladta, valamit visszatartott a húgának a jövője érdekében, s a többit szétosztotta a szegények között.</b></span>
Egyszer csak rájött, hogy így nem szabad ott maradnia a faluban, mert az emberek nem értik. A falu fele – a jobbik fele – talán gyanít valamit az igazságról, hogy Antal nem meghibbant, hanem megtalálta a „kincset”, amelyik soha nem pusztul el. A falu másik fele viszont kezdte úgy nézni, hogy „mit élősködik ez itt? Fiatal, életerős ember, miért nem dolgozik?!” – Antal ezt megérezte, és elment. Elment remetének.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Akkor a remeték nem voltak papok. Távol mindentől és mindenkitől, csak a vasárnapi szentmisére mentek közösségbe, de voltak remeték, akik akkor sem. A csöndes magányban olyan istenközelségbe kerültek, ahová az ember el nem juthat, ha az Úr nem hívja és nem kapja meg azt a sajátos kegyelmet, ami a remetéké.
Antal közel 80 évet töltött remeteségben. Az emberek tudtak róla, és egyszer csak elkezdték segítségül hívni olyan kérdésekben, amiket nem lehetett megoldani a világ törvényei szerint. Antal pedig az Úr Krisztus isteni bölcsességével segített.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azután élete végén, 95–98 éves korában találkozott a másik nagy remetével, Pállal.</b></span>
Ők is megélték azt, amit az istenszerető lelkek mindig megélnek, amikor találkoznak egymással: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Te is megtaláltad a kincset, amit én. Mondd el nekem, te mit kaptál a mennyek országából?!” </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">– Mert ilyenkor mindig kiderül, hogy a mennyek országa végtelenül gazdag. És az az igazgyöngy – amit az ember mindig megtalál, ha mer eltávolodni a dolgaitól –, jóllehet egy és ugyanaz, mégis annyiféle örömöt, gazdagságot, kincset rejt magában, ahányan megtalálják, mert a végtelen Isten ismeretét és szeretetét adja az embernek.</span>
Remetéi az Egyháznak mindig voltak. Jó tudnunk, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy nálunk, Magyarországon a pálosok remeterendnek indultak a 13. században. 300 év elmúltával a remeteségből városlakó rend lett. De a búcsújáró helyek mindegyikének is megvolt a maga remetéje. Amiből az következett, hogy az év folyamán bármikor, ha valaki egy búcsújáró helyre elment, be tudott jutni a szentélybe, mert a remete ott volt és segített</b></span>. II. József volt az, aki ezeket a remetéket is kiirtotta.
<span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>Adja meg az Úr a mi szívünknek is azt a hallást, amely a nekünk szóló isteni szót meg tudja hallani. Szent Antal remete imádkozzon értünk, hogy amikor meghalljuk ezt a szót, kapjuk meg az erőt is, hogy meg tudjuk tenni, amit az Úr éppen nekünk mondott. Mert Ő tudja, hogy mikor mire van szükségünk, mikor mit kell megtennünk azért, hogy ami az emberek számára lehetetlen, azt a mindenható Istentől mint üdvösséget megkaphassuk. Amen.</b></i></span></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b> </b></i></span></div><div><br></div><div>Dr. Diós István <br></div><div><br></div><div><img src="cid:ii_kk14d1k00" alt="image.png" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" style="margin-right: 0px;" width="212" height="300"></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>