[Grem] Kőrösi Csoma Sándor (és Vámbéry Ármin)

[Emoke Greschik]

 Aki harminc nyelven beszélt – Kőrösi Csoma Sándor, a tudós vándor életútja
Horváth Pál filozófus <https://kepmas.hu/hu/horvath-pal-filozofus-0>
2021. 01. 08.
<https://kepmas.hu/#copy_link>
https://kepmas.hu/hu/aki-harminc-nyelven-beszelt-korosi-csoma-sandor-tudos-vandor-eletutja?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=754740-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20013%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20013

*Kőrösi Csoma Sándor, a tudós utazó tehetsége, kitartása és
áldozatvállalása révén nem csak a magyarok történetébe írta be nevét. *
[image: Kőrösi Csoma Sándor, a tudós vándor életútja]

Indulás Erdély szegletéből

Csoma Sándor kálvinista székely-magyar határőrök gyermekeként született
1784-ben Erdély délkeleti szegletében, a Kovászna közelében fekvő Kőrös
faluban. 1799-től a nagyenyedi református kollégiumban tanult – már ott
kitűnt rendkívüli nyelvtehetségével –, főiskolai tanulmányait pedig 1815
tavaszán fejezte be. Az enyediek szerény ösztöndíjával 1816 és 1818 között
a göttingeni egyetemen orientalisztikát, keleti nyelveket, hébert, arabot,
perzsát, törököt tanult. Itt sajátította el az angol és francia társalgás
alapjait is. Mire hazatért, már tizenhárom élő és holt nyelven írt,
olvasott és beszélt.

Elhatározta, hogy az általa a messzi Ázsiában sejtett magyar őshaza és a
magyarral rokon népek, nyelvek felkutatásának szenteli életét.

Ekkoriban a hazai és az európai tudományban is elevenen élt a hun–magyar,
sőt az ujgur–magyar rokonság gondolata, ami arra ösztönözte, hogy e népek
egykori szállásterületén keresse a magyarság bölcsőjét, rokonait.
A fél világon át

Szerény anyagi támogatás birtokában 1819 novemberében indult Keletre,
ahonnan többé nem tért vissza. Két esztendőbe telt, amíg háborúk,
természeti és emberi tényezők által késleltetve , Alexandria, Aleppó,
Moszul, Bagdad, Teherán érintésével eljutott az afganisztáni Kabulba.
Közben Teheránban, az angol nagykövetnél hagyta könyveit, iratait és
európai ruháit, mert úgy ítélte meg, hogy biztonságosabban és
eredményesebben haladhat tovább örmény öltözetben. Útközben ismerkedett a
helyi kultúrákkal, emberekkel, nyelvekkel. Útja Pesavar, Amritsar, Srinagar
érintésével Brit-India felé vezetett tovább. Eljutott a Himalája nyugati
részéhez, az észak-indiai Ladakh tartományba, ám innen továbbjutni olyan
nehéznek és reménytelennek látszott, hogy inkább visszafordult. Ekkor
találkozott egy *William Moorcroft* nevű angol gyarmati tisztviselővel,
akinek megbízásából brit szolgálatba szegődve a Karakorum és a Himalája
hegyei között élő tibetiek nyelvét, kultúráját, vallását kezdte
tanulmányozni. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva Zanszkár és Phuktal
lámakolostorában és Zangla királyi erődjében lakott, spártai körülmények
között. Munkatársa, *Szangye Püncog láma* segítségével elsajátította a
tibeti nyelvet, és tanulmányozta a tibeti buddhizmus szent iratait. A
következő néhány évben összeállított egy tibeti–angol szótárt és egy tibeti
nyelvtant, amelyek 1834-ben jelentek meg nyomtatásban.
Alig evett, fő eledele a jakvajjal gazdagított tea volt.

Egyszerűen öltözött, fűtetlen cellákban vagy kunyhóban lakott, de töretlen
lelkesedéssel végezte fárasztó és szemrontó munkáját, régi kéziratokat
tanulmányozott.

Közben abban reménykedett, hogy előbb-utóbb folytathatja útját a Himalája
északi oldala, a titokzatos Tibet és Belső‑Ázsia felé, ahol a magyar
őshazát sejtette. Publikációi révén szakmai körökben ekkor már ismert
tudósnak számított, akit 1834-ben a brit Ázsiai Társaság tagjai sorába
választott. Néhány műve Magyarországra is eljutott, többször is levelezett
az itthoniakkal. Az Akadémia, a Magyar Tudós Társaság 1833-ban felvette
levelező tagjai közé.
Kép
[image: A Zanskar-folyó völgye Indiában, Kőrösi Csoma Sándor útja]

A Zanskar-folyó völgye Zangla falu közelében, Ladakh, India; kép:
Profimedia - Red Dot
Kalkuttától az utolsó hegy lábáig

Munkakörülményeiben kedvező változást hozott, hogy az Ázsiai Társaság
1832-től szerény fizetéssel járó állást adott neki kalkuttai könyvtárában.
Fő feladata a tudományos könyvgyűjtemény, közte a tibeti kéziratok
feldolgozása volt. Sorra jelentek meg tudományos közleményei, közöttük
Buddha életéről és tanításáról szóló értekezése és tibeti nyelvészeti
írásai. Közben néhány esztendőt a Himalájában, Bhután, Szikkim és Nepál
határán töltött az ottani nyelvek tanulmányozásával; az általa valamilyen
szinten elsajátított nyelvek száma ekkor már harminc körül járt.

Nagy terve az volt, hogy a hegyeken átkelve eljut a tibeti buddhizmus
központjába, az európaiak elől elzárt Lhászába, a Tiltott Városba, hogy az
ottani híres könyvtárban a magyarságra utaló forrásokat keressen.

Hosszú előkészület után 1842 elején, 58 évesen indult a nagy útra, ám India
és Nepál határán megbetegedett, maláriás lett. Így megállni kényszerült
Dardzsiling városában, a Himalája harmadik legmagasabb csúcsának, a
Kancsendzöngának a lábánál, hogy erőre kapjon. Ám a láztól annyira
legyengült, hogy 1842. április 11-én belehalt betegségébe. A dardzsilingi
angol temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja fölé az Ázsiai Társaság
szép sírkövet emelt. A zanglai királyi erődben lévő celláját 2008-ban
alakították emlékhellyé, az épületet magyar magán- és állami támogatással
restaurálják.
*Duka Tivadar*, az Indiában, majd Londonban élő magyar orvos lett első
életrajzírója, aki összegyűjtötte kéziratait és hagyatékát, és Kőrösi Csoma
halálának 100. évfordulója tiszteletére lefordította művei nagy részét.
1885-ben jelent meg angolul és magyarul *Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai *című
összefoglaló műve – ennek is nagy szerepe volt abban, hogy a nemzetközi
orientalisztika a tibeti filológia legnagyobb tudósai között tiszteli.
Itthon az Akadémián *Eötvös József* tartott róla emlékbeszédet még
1843-ban, tanulmányait kiadták, később egy tudós társaság és intézet is
felvette a nevét. Tiszteletére erdélyi szülőfalujából, Kőrösből Csomakőrös
lett. A buddhisták is őrzik emlékét, több sztúpát emeltek tiszteletére,
Japánban bódhiszattvaként tisztelik, noha nincs bizonyíték arra, hogy
hitében buddhistává vált volna.
Életének legszebb méltatása az a sírfelirat, amelyet *Széchenyi István*
fogalmazott meg: *„Egy szegény magyar pénz és taps nélkül, de elszánt
kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a
magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza
örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” *

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A
sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>
<https://kepmas.hu/hu/magyar-peldakeptar>



KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kép
A nyelvész, aki muszlim szerzetesnek tettette magát: Vámbéry Ármin élete:
https://kepmas.hu/hu/a-nyelvesz-aki-muszlim-szerzetesnek-tettette-magat-vambery-armin-elete
Vámbéry Ármin, a neves orientalista, nyelvész karrierje igazolta, hogy ha a
tehetség szívóssággal és fanatizmussal párosul, autodidakta úton is el
lehet jutni a tudomány szentélyébe. Magával és másokkal szemben is
maximalista volt, amit a tanítvány Germanus Gyula története igazol.
Germanus lakásán kereste fel, hogy törököt tanuljon a mesternél...

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210116/f9a919ed/attachment.html>