[Grem] Hun
Reinisch Egon
reinisch at t-online.hu
2021. Feb. 2., K, 09:03:45 CET
Kedves Lista !
Kicsit elfáradtam a hunkodásban innen átadom a gályázást AmbrusKarcsinak.
De felhívnám a figyelmet Sir John Bowring idézett szövegére.De az alábbi
szöveg AmbrusKarcsi által felhozott cikkben egy rövidített változat
amelyből hiányzik az alábbi mondat amit itt most pótolok:
. – ezzel szemben a/magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen
az idő viharai karcolást sem ejtettek/
Miért annyira változatlan a magyar nyelv ?Két ok miatt :
1 .A gyök és szóbokor rendszer miatt egyrészt .
2 Más részt:.Az egyszerű nép által is már nagyon régen általánosan
elterjedt MAGYAR Á B C a tévesen rovás írásnak nevezett írásbeliség miatt.
E.
2021.02.02. 0:16 keltezéssel, Károly Ambrus írta:
> Sokszor eszembe jut, mi lehet az oka annak, hogy a tudományosság
> feltételezett fellegvárában (MTA) miért fogadnak el egy 200 éve
> feltűnt olyan származás és nyelv eredet-történetet, aminek addig
> semmilyen előzménye nem volt, ahelyett, hogy az alábbi hivatkozáson
> keresztül olvasható adatoknak megerősítésén, kiegészítésén és főképpen
> közreadásán fáradoznának:
>
> https://vilagfigyelo.com/szent-rokonsag-arpad-es-jezus-a-titok-amiert-evszazadok-tortenelmet-nemitottak-el/?fbclid=IwAR36mFTDz_Nl9t4yLzL0EDQInG33qWvyfg9BsI8TOTRL_NaH_iVj05u67uI
> <https://vilagfigyelo.com/szent-rokonsag-arpad-es-jezus-a-titok-amiert-evszazadok-tortenelmet-nemitottak-el/?fbclid=IwAR36mFTDz_Nl9t4yLzL0EDQInG33qWvyfg9BsI8TOTRL_NaH_iVj05u67uI>
>
> Ilyenkor mindig eszembe jutnak:
>
> 1. Az MTA miért akadályozta a végletekig a Tarih-i Üngürüsz magyar
> nyelvű kiadását?
> 2. Az MTA miért tüntette el a liberálisnak mondott Táncsics Mihály:
> Legrégibb nyelv a magyar c. művét Trefort Ágoston kultuszminiszter
> idején???
> (http://emf-kryon.blogspot.com/2014/04/tancsics-mihaly-fomuve-legregibb-nyelv.html
> <http://emf-kryon.blogspot.com/2014/04/tancsics-mihaly-fomuve-legregibb-nyelv.html>)
> 3. Miért ragaszkodik az MTA máig ahhoz, hogy az 1848-49. évi
> szabadságharcunk leverése után nem kerültek magyar hadifoglyok
> Oroszországba??? (Ehhez melléklet részlet Tyivanyenko könyvéből -
> Petőfi_oszták_orosz_megállapodás...)
>
> A linken elérhető hírből különösen ajánlom Horváth István
> következtetéseinek és Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar könyvének
> ismertetését tartalmazó részeket!!!
> Ez utóbbi talán még azzal sem vádolható, hogy elfogult, bőgatyás
> atyafi, aki fütyülős barackból merítette volna megállapításait...
>
> Íme a linken elérhető hír:
>
> Világ Figyelő <https://vilagfigyelo.com/author/raffaig/> 2021-01-19
> <https://vilagfigyelo.com/szent-rokonsag-arpad-es-jezus-a-titok-amiert-evszazadok-tortenelmet-nemitottak-el/>
> ELTITKOLT VILÁG <https://vilagfigyelo.com/temak/eltitkolt-vilag/>
>
>
> *Szent rokonság, Árpád és Jézus:* a titok, amiért évszázadok
> történelmét “némították el”
>
> Horváth István keszthelyi plébános 1827-ben Villax zirci apáthoz írt
> levelében azt a kijelentést tette, hogy „Arra a soha nem képzelt
> meggyőződésre jutottam, hogy a Mindenható az első emberben magyart
> alkotott, de ne gondold, hogy megháborodtam, mert hála Istennek, eszem
> még ép és szigorú kritika szerint ítél.”
>
> Horváth István akkor már híres történész volt és minden kijelentésére
> felfigyeltek és – bár ezt csak bizalmas magánlevélben írta – az Apát
> úr úgy látszik, minden rossz szándék nélkül megbeszélte barátaival.
> Aztán már semmi sem állíthatta meg a gúnyolodó és rosszindulatú
> pletykát, hogy:
>
> „Horváth mindenütt magyart lát és szerinte az Isten még Ádámmal is
> magyarul beszélt.”
>
> Habár Horváth nem ezt mondta, feltehetjük a kérdést: mennyiben lett
> volna igaza, ha ezt mondta volna? Mivel pap volt, a Bibliát behatóan
> tanulmányozta, mégpedig nemcsak szó szerint, hanem értelem szerint is.
> Nem volt neki nehéz megállapítani, hogy a bibliai „Teremtéstörténet” első
> könyvének első tizenegy fejezetében (Mózes L Könyve l -I1. rész) csak
> egy népről van szó, mégpedig Ádám nevében, a madai Mada nemzetről.
> Ádám nevét a Genezis írói az általuk legrégibbnek ismert MADA nép
> nevének visszafelé olvasásával képezték.
> Ebben van a felelet Magyar Adorján történészünk részére, amikor azt,
> írja: „Nehéz lenne megállapítani, hogy mi indította Horváthot ennek az
> annyit hánytorgatott mondatának a megírására.”
>
> Az, ami Sir John Bowring, világhírű nyelvészt annak megírására, hogy
>
> „A magyar nyelv a messzi múltba megy vissza. Sajátos módon fejlődött
> és szerkezete olyan időkben nyúlik vissza, amikor a legtöbb, Európában
> beszélt nyelv még nem is létezett… Ez az a nyelv, amely állhatatosan
> és szilárdan, önmagában fejlődött… és a legrégibb, legdicsőbb műemléke
> a nemzeti önállóságnak és lelki függetlenségnek… eredetisége még ennél
> is csodálatosabb tünemény, és aki megfejti, az az Isteni titkokat
> fogja vizsgálni. Annak is az első tételét: ’Kezdetben vala az Ige. És
> az Ige vala az, Istennél. És Isten vala az Ige.’”
>
> Sir John Bowringnak – Körösi Csoma Sándor barátjának – ezek az,
> 1832-ben kiadott, Poetry of the Magyars című antológiájában írt sorai
> bizony azt jelentik, hogy a magyar nyelvet ő az Ige nyelvének, Isten
> nyelvének tekinti. Ő a nyelvészettudomány alapján jutott ugyanarra a
> meggyőződésre, amire Horváth István a Biblia alapján jött rá.
>
> A Biblia egy mitologizált történelemkönyv, amelyben a földrajzi, népi
> és a személyneveket egymással összekeverve, felismerhetetlenné
> torzítva, a „szentírók” szerkesztettek egy zsidó mitológiát
> Alexandriában a Kr. e. második században, az általuk addig ismert
> népek történeteiből.
>
> Így alkották a suméri szittya népek nagy tanítójából, Oannesből
> Jónást, a Mada népnévből Ádámot, a görög Eon-ból Noét, a valóban magas
> termetű Bóriakból óriásokat, Hierosolymából Jeruzsálemet, avarból
> Javant, a mágusok vallását követő szkítákból Magógot, és így tovább.
>
> jezus es arpad 11
>
> Horváth István tehát – ha hivatalosan nem is merte kijelenteni –
> baráti levelében igazat mondott, amiért felettesei részéről
> megrovásban, kortársai részéről pedig gúnyolódásban részesült.
> Legutóbb a pár évvel ezelőtt elhunyt jeles író, Oláh György mártotta
> ellene vitriolba a tollát. Jekuda rabbi azonban a Talmud Sanhedrin 38.
> b. lapján Horváth Istvánnak és Sir Bowringnak ad igazat, mondván, hogy:
>
> „Az első ember arameus nyelven beszélt.” Az arameus nyelv pedig a
> suméri szittya nyelvnek egyik nyelvjárása, tájnyelve volt, amelyet a
> Názáreti Jézus is beszélt, mint anyanyelvét.
>
> Az ótestamentumi Genezis (Mózes 1. Könyve 11. rész, 1. verse) szerint
> Nimród idejében még „Mind az egész földnek egy nyelve és egyféle
> beszéde vala.” Tehát – ha a Bibliát szó szerint vesszük – Ádámmal az
> Isten csakis ezen az egy nyelven, vagyis a bibliai területen a „bábeli
> nyelvzavarig” egyedül létezett madai nyelven beszélhetett. Ábrahám, a
> zsidó nép ősapja még jóval ezután született (Mózes I. könyve, 11.
> rész, 26 vers) – habár őt is csak kölcsön vették az átírók. Mondhatná
> valaki – és mondják is -, hogy mindez csak mítosz, legenda, tehát nem
> kell szó szerint venni.
>
> Ez igaz. De a történészek és régészek szerint a mítoszokat és
> legendákat komolyan kell tanulmányozni, mert mindegyiknek van valami
> történelmi háttere. A nagy régészeti leletek csaknem mind a mítoszok
> és legendák adatai alapján lettek felfedezve.
>
> Nagyon sok éppen a Biblia adatai alapján, mely szerint Európa,
> Dél-Szibéria (Turán), Elő-Ázsia és Észak-Afrika őslakói mind Ádám és
> unokája, Noé gyermekeinek leszármazottai, akiket hívhattak sokféle
> néven, de származásuk azonos, vagyis méd, mada, mert az ótestamentumi
> írók Ádám nevét az általuk akkor legrégebbinek ismert mada nép nevének
> visszafelé olvasásával alakították.
>
> A mada nép etnikuma, nyelve pedig azonos volt a Hórita- Arámi- Suméri
> szittya nyelvvel, amelynek országonként lehetett más és más
> nyelvjárása, de az anyanyelv, a gyökér azonos. Ma már a
> legvaskalaposabb „szentírásolvasó” is tudja, hogy a bibliai Genézis
> nem teremtéstörténet, hanem az emberiség történelmének csak egy kis
> része, amely a szkíta- madai népnévből mitologizált Ádámmal kezdődik
> és Noén és fiain, valamint unokáján, Nimródon keresztül a „bábeli
> nyelvzavarig” egy magyar őstörténelem.
>
> Ugyanis a „Vízözön” is, akár a bibliai Noéra, akár a Krámer professzor
> szerinti Ziusudra soméri királyra, akár a Berossos káldeai történész
> által említett Ardatas király fiára, Xsisustrosra nézünk, mindegyik a
> mi kushita és sumér szkíta népünkkel kapcsolatos. Történelmi tény, de
> ellenkezik a krisztiánizmus alapjának, az Ótestamentumnak nevezett
> zsidó mitológia tendenciájával, az Úr „Ábrahámnak tett igéretével”,
> miszerint a zsidóknak adja egész Elő-Ázsiát a Nílustól az Eufráteszig,
> és Kánaánt a Hitteusokkal és a Jebuzeusokkal együtt. (Móz. I. könyve,
> 15. rész, 18-21. vers.)
>
> A szentírót az nem zavarta, hogy Isten már párezer évvel előbb
> szövetséget kötött Noéval, mielőtt a bárkába küldte őt, de nem ígért
> neki semmit, hiszen minden az övé volt – csak életben maradást.
>
> Ha egyszer az egész Bibliát a történelmi valóságnak megfelelően
> átírnák, az egy magyar őstörténelemkönyv lenne, amely a magyar nemzeti
> vallás alapja, Ótestamentuma lenne, és alapjaiból forgatná ki az egész
> „Judeo-Christiánizmust”. Ezért nem akarják az illetékesek és
> illetéktelenek megreformálni a Bibliát.
>
> Még más nyomós okuk is van a misztifikációra, történelmi, nemzeti
> tudatunk elnyomására, nemzeti származástudatunknak kizárólagosan a
> „finnugorizmusnak” nevezett hipotézisbe való bezárására.
>
> Ez pedig az, hogy ne menjen át a köztudatba az a történelmi tény, hogy
> „utolsó honfoglalásunk” törzsszövetségének egy része, közöttük éppen
> az „Árpádi törzs” a Kaukázustól délre eső területeiről származott,
> mely terület Arméniát és Szíriát is magába foglalta, közepén Adiabene
> tartománnyal és a Van-tó központú tartománnyal. IV. Béla királyunk
> felesége: Laskarish Mária ide küldte Ottó frátert három társával, hogy
> keresse fel az ő itt élő rokonait. Ottó fráter a maradvány-magyarokat
> 1233-ban még itt találta és vélük magyarul beszélt. De misszióját nem
> teljesíthette, mert a tatárok betörése elől menekülnie kellett. (Dr.
> Fehér M. Jenő: Exodus Fratrum 97-101. oldal)
>
> Ft. Lukácsy Kristóf 1870-ben kiadott „A magyarok őselei, hajdankori
> nevei és lakhelyei” című könyvében, örmény kútfők alapján, szintén a
> magyarok ittlétéről ír.
>
> Dr. Fehér Mátyás: Magyar történelmi szemle: II. évfolyam 2. számában
> írja, hogy Örményországban és Kurdisztánban még a tizenhetedik
> században is voltak jelentős létszámmal magyarok. Egyik királyuknak,
> Patatuának sírját itt, a Kaukázustól délre, az Urmia tótól nem messze
> tárták fel a régészek, a Kr. e. hetedik századból. (Dr. Déry Zoltán: A
> magyarok elnevezés és azonosítása.) Dr. Georges Rouw, francia
> történész: „Ancient Íraq” című könyvében a 382. oldalon azt írja, hogy
> az Arsacida uralkodók tehetséges arisztokratákkal kormányozták ezt a
> területet, megengedve vazallus királyságok kialakulását, mint például
> Osrhoene, Adiabene és Characene, és hogy az „Arszákok és vazallusaik
> gazdagok voltak, mert ellenőrzésük alatt tartották Ázsia és a
> görög-római világ közötti kereskedelmi utakat. Az AR-SAC név azonos a
> Saca-Szkíta népnévvel. Ez a terület a Kaukázustól délre tele van
> magyar helységnevekkel.
>
> Ami minket mai tárgyunk szempontjából leginkább érdekel, az az
> Adiabene királyság és kapcsolt részei: Arpadu, Emese, Hunor, Karsa
> (Kars), Van-tó, Arpachia és Nimrud városokkal. Erről a területről
> húzódtak fel az „Árpádi magyarok” a Kr. u. ezredközepén a Kaukázus
> északi oldalára, ahol a VIII. században már törzsszövetségben éltek a
> kazárokkal.
> Dienes István
>
> A honfoglaló magyarok című finnugorista és szlávofil szellemben megírt
> könyvében (Corvina Kiadó; Budapest, 1972) közölt térképén, a
> „Honfoglalás” előtti időből még kénytelen kimutatni a szavárd
> magyarokat, de ő úgy állítja be, mintha azok a Kaukázus-hegység
> középső, legmagasabb részén keresztül húzódtak volna le délre. Pedig
> ennek éppen az ellenkezője igaz.
>
> Az egyébként szépen illusztrált könyvnek értékét lerontja a 70.
> oldalon közölt térképével, amelyen „arab, normann és magyar
> kalandozások a IX-XI. században” címmel az ezer évvel későbbi
> „trianoni Csonka-Magyarországot” mutatja. Tápot adva ezzel az oláhok,
> szerbek, szlovákok és németek területrabló ösztönének.
>
> Honszervező Árpád apánkban és családjában még élénken élhetett
> őseiknek szavárd múltja, mert Bulcsú és Tamás Árpád házi hercegek
> bizánci látogatásukkor a császár előtt „Szabartói Aszfaloi”-nak
> mondták magukat, ami körülbelül „Szavárdi Lovag” jelentésű.
> („Szabír-tói ősföldi” is lehet.)
>
> A Bécsi Képes Krónika, a Thuróczy Krónika és más eredetmondáink
> szerint is Árpád ősei (csak a jelesebbeket felsorolva) a következők
> voltak: Álmos, Előd, Ögyeg, Ed, Csaba, Atilla, Bendegúz, Torda,
> Szemeny, Ethei, Opos, Kadocsa, Berend, Zultán, majd Bulcsu, és akikről
> még Noéig meg kell emlékeznünk: Badli (Budli)… Kattar… Hunor… Nimród,
> Kush, Jáfet és Noé, és tovább a Biblia szerint Lámekh, Mathusalem, és
> így tovább, még hat nemzetségen át, egészen Ádámig.
>
> A Biblia és krónikáink az itt fel nem soroltakkal együtt ötvenkét
> személyt mutatnak ki, melyeknek jelentős része nemzetségnév is,
> illetve dinasztia alapítói név. Tehát az Árpádi családfa gyökerei több
> ezer évre nyúlnak vissza.
>
> Árpád, népével a Kárpát-medencébe érkezve kijelentette, hogy az ő
> ősének, Atilla királynak hagyatékaként, örökség jogán vette birtokba a
> Pannon-Avar-Hun-Magyarok ősi földjét.
>
> Iskoláinkban, amikor még magyar történelmet is tanítottak, azt mondták
> tanítóink, tanáraink, hogy Atilla származási helye nem ismeretes.
> Pedig ha ő Nimródi leszármazott, akkor legokosabb, ha Nimród földjén,
> Sineárban, Sumérban keressük szülőföldjét. Kálti Márk Képes Krónikája
> erről a következőket írja: „Atilla, Isten kegyelméből Bendegúz, fia, a
> nagy Magor unokája, ki ENGADI-ban nevelkedett, a hunok, médek, gótok,
> dákok királya”, stb. A Kézai Krónika pedig azt írja, hogy Atilla és
> népe a médek módján ruházkodott. Tehát akár nevelkedési helyét, akár
> viseletét tekintjük, mindkettő az Árpádi nép ősi lakhelyére, a
> Kaukázustól és a Káspi-tengertől délre eső területre, Nimród
> birodalmára mutat.
>
> Ft. Szelényi Imre a Pannon nép eredetéről írt értekezésében szintén
> azt írja, hogy Árpád törzse az Orontes és Eufrates felső folyása
> közötti Arpaduból jött. Ettől délnyugatra volt Emese (Ma Homs?)
> városa. Árpád nagyanyjának neve szintén Emese volt. Az csak
> természetes, hogy az Árpádi nép északra húzódása nem egyszerre
> történt, hanem kisebb-nagyobb csoportokban, és évszázadokat vehetett
> igénybe.
>
> Itt most vissza kell térnem a központi fekvésű Adiabene
> kiskirályságra. Miért? Azért, mert nemcsak Árpád családjának vannak
> adiabenei vonatkozásai, hanem a Nimródiak másik nagy egyéniségének, az
> „Isten Fiának” a Názáreti Jézusnak is.
>
> Mariell Wehrlyv Frey Jesat Nassar, Genannt Jesus Christus című,
> 1966-ban írt művében bőven kitér Jézus származására is. Frey
> tulajdonképpen a Mamrejov testvérek apjuktól örökölt kutatási
> eredményeit – miután azokat Dr. O. Z. A. Hanish zend főpap átnézte,
> véleményezte és angolra fordította – dolgozta fel. Mamrejov atya, aki
> a pravoszláv egyház megbízásából végzett vallástörténelmi kutatásokat
> és éveken át gyűjtötte az anyagot Szíriában, Palesztinában és
> Egyiptomban, végül feleségével együtt a Szentföldön telepedett le és
> gyermekei is ott születtek.
>
> Kompetenciája tehát úgy őneki, mint Dr. Hanishnak – aki a teheráni
> orosz nagykövet fia és főrangú zarathustrián pap volt – kétségtelen.
>
> A hatalmas, kétkötetes műből minket most csak Jézus származása
> érdekel, miszerint Jézus anyja Mária: Nakeb adiabanei királyi herceg
> és Grapte charaxi hercegnő leánya volt, kikről az apokrif iratok
> Joaquim és Anna néven emlékeznek meg.
>
> Azonban mindketten Pártos birodalmi hercegek voltak, erős zsidó
> kapcsolatokkal és szoros összeköttetésben Nagy Heródessel, aki szintén
> nem volt zsidó, hanem a rómaiak által Júdea királyának kinevezett
> prozelita, idumeai hórita. A Smith’s Bible Dictionary szerint Charax
> azonos a Jeruzsálemtől nyugatra eső Charasim nevű völgy által uralt
> területtel. Így tehát Jézus anyjának, Máriának ott örökölt
> érdekeltsége, birtoka volt.
>
> Az Evangéliumok és egyéb kutatási eredmények szerint Jézus Mária fia
> volt. Az a kérdés, hogy apja a „Szentlélek”, vagy Jusef Pandan, vagy a
> nagy Heródes egyik fia, akit már Mária állapotos korában kivégeztek,
> most nem tárgya értekezésünknek.
>
> Jézus a keresztrefeszítés után, felgyógyulva Galileába ment, bizonyára
> édesanyjához. De itt sem érezhette magát biztonságban, és elindult
> észak felé. Pál apostol már Damaszkuszban érte utol, ahol ő Jézus híve
> lett. De mit keresett Jézus északon? Bizonyára adiabenei királyi
> rokonait. És, hogy oda el is érkezett, azt bizonyítja Dr. E H.
> Hassnain; a srinagari egyetem történész-professzora, három japán
> egyetemnek díszdoktora, és a chicagói Anthropológiai Kutató
> Konferencia tagja, aki szerint Jézus a keresztrefeszítést túlélve és
> sebeiből felgyógyulva, a kashmíri fehér hunok földjére, Srinagarba,
> Indiába vándorolt.
>
> De először egy nagy kitérővel felment Arméniába, a professzor
> térképvázlata szerint először Nusaybinba, ami megfelel Adiabenének,
> majd onnan még északabbra, körülbelül a mai Jereván környékére és
> mindenütt elkezdett prédikálni. De milyen nyelven? – kérdezheti
> valaki. Arméniában természetesen arameus nyelven, ami származása révén
> neki anyanyelve volt. De itt sem maradhatott, mert prédikációit a
> hatalmasok lázításnak vették. Innen tehát elvándorolt Srinagarba.
> Útjára elkísérte őt Tamás apostol és egy Mária nevű asszony, aki
> útközben Ravalpindiben meghalt. A továbbiakra most nincs helyünk kitérni.
>
> Vessük fel inkább a kérdést, hogy milyen nyelven beszélt a magyar
> történelem másik nagy alakja: Árpád és az Árpádi törzs?
>
> Egyes történészek azt mondják, hogy bizonyára valami türk nyelven.
> Van, aki azt mondja, hogy hun nyelven. Csak éppen azt nem akarják
> mondani, hogy arameus nyelven. Jézus anyanyelvén. Pedig ez volna
> evidens, hiszen Árpád nagyanyja, Emese egy adiabenei hercegnő volt.
>
> Amikor Anonymus: Gesta Hungarorumában azt írja, hogy „Anno Dominice in
> carnationis DCCXVIIII-o Ugek … longo post tempore de genere Magog
> regis erat quidam nobilissimus dux Scithie, qui duxit sibi uxorem in
> Dentumoger, filiam Eunedubeliani ducis nomine Emesu, de qua genuit
> filium, qui agnominatus est Almus… „ A fordítók nem tudják értelmét
> adni az „Eunedubeliani” szónak, mert azt személynévnek veszik, holott
> az egy hibásan írt helyhatározó és jelentése: „adiabene-beli”. A
> mondat helyes értelme tehát a következő: „Urunk megtestesülésének 819.
> esztendejében Ügyek, Szhkítiának … Magóg király nemzetségéből való
> igen nemes vezére, Dentu Magyariában feleségül vette az Abiabene-beli
> vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki Álmusnak
> neveztetett…”
>
> Mindezekből az is következik, hogy az „Árpád-ház” és az adiabenei
> királyi „ház” között közvetlen rokonság állt fenn, és így a két
> királyfi, Jézus és Árpád vérrokonok voltak és mindketten az arameus
> nyelvet, „Az Ige nyelvét” beszélték, amelyen Isten is beszélt Ádámmal.
>
> Ide tartozna még a kaukázusi Árpádovics család története, akik Árpád
> egyik Badeli nevű fia leszármazottainak tartják magukat. De arra itt
> most nincs hely. Legközelebb majd foglalkozom vele, Dr Medricky Andor
> 1927-ben írt, de csak 1941-ben közölt tudósítása alapján, kiegészítve
> azt más forrásbeli adatokkal.
>
> Mindezek után, érthető, hogy miért kellett az Árpádok családfájának
> „utolsó aranyágacskáját” is letörni. Az akkori hatalmasak nem bírták
> volna elviselni azt az igazságot, hogy Jézus királyfi és Árpád király
> ugyanazon családfának „aranyágacskái” voltak.
> VAJON A MAI HATALMASOK ELBÍRJÁK~E?
>
> Valós történelem
>
>
>
> Romhányi Beatrix <t.romhanyi at gmail.com <mailto:t.romhanyi at gmail.com>>
> ezt írta (időpont: 2021. febr. 1., H, 17:02):
>
> FYI
> /
> /
> /Magyar elemek a szl//á//v nyelvekben./
>
> Azok a szláv népek, amelyek a magyar állam keretei között éltek,
> természetszerűen beleilleszkedtek abba a társadalmi, gazdasági és
> egyházi keretbe, amelyet a magyarság alakított ki, s így ezeknél a
> magyar intézmények nevei is elterjedtek. Azonkívül ugyanúgy, mint
> a szláv elemek esetében a magyarban, a magyarokkal való együttélés
> folyamán igen sok más kifejezés is meghonosodott. Az alábbiakban
> rövid áttekintést adunk azokról a hatásokról, amelyek a környező
> szláv népeket a magyarság részéről a századok folyamán érték.
>
> /Magyar hat//á//s a horv//á//tban //é//s a szerbben. /A horvátság
> a magyarsággal Szent László korában került szorosabb viszonyba,
> amikor Szent László a Dráva és Kulpa közti területet (a középkori
> Szlavóniát vagy Tótországot, a későbbi Horvátországot) elfoglalta,
> Zágrábban püspökséget alapított és ezzel a területet a magyar
> állami és egyházi szervezetbe bekapcsolta. Kálmán királyunk pedig
> a tulajdonképpeni Horvátországot, azaz a Kulpán túli területet is
> egyesítette Magyarországgal. A két horvát terület nyelve között
> jelentős különbség van a szókincs tekintetében is. Míg a
> Kulpántúli terület lakóinak nyelvében a kultúrkifejezések
> legnagyobbrészt az olaszból származnak, addig a zágrábvidéki
> nyelvben ezek majdnem mind a magyarból. Ezeknek a területeknek
> különben egészen Gáj fellépéséig, a XIX. század harmincas évéig
> külön-külön irodalmi nyelvük volt, az eltérő szókincs tehát az
> irodalomban is visszatükröződik.
>
> A zágrábvidéki horvát nyelvben a magyar hatás mindenekelőtt az
> állami szervezetre, közigazgatásra és bíráskodásra terjed ki. így
> magyar eredetű az /orsag /(ország) szó s az országos méltóságok
> nevei közül a /naderspan /(nádorispán), /kinctarto /(kincstartó),
> /lovasmester /(lovászmester), /tarnikmester /(tárnokmester, a
> magyar szó a szláv /tovarnik-b//ó//\), tolnacnik /(tanácsnok),
> /fember /(főember) stb. A megyei intézményt szintén a magyarból
> vették át, amit a /varmedia /(vármegye) és a /span /(ispán) szavak
> is igazolnak. A horvátban a szó eredetileg /zup//á//n /volt, /a
> span /már magán viseli a magyarból való visszaköl-csönzés
> bélyegét. A bíráskodás köréből valók a /rov//á//s, birsag, aldumas
> /és a régi magyar /bilochus. /A hadsereg terminológiája is erősen
> magyar jellegű, amint az a /sereg, t//á//bor, sipus /(sípos),
> /trombetas, //s//á//tor, sisak, harcovati /(harcolni), /dardas
> /(dárdás), /hadnadj /stb. szavak bizonyítják. Jellemző a
> zágrábvidéki horvátra, hogy a városi intézmény kifejezései akkor
> is a magyarból származnak, ha a magyar szó egyébként idegen
> eredetű. így pl. a magyarból van véve magának a városnak a neve:
> /varos. /Ez a szó egyébként az egész Balkánon el van terjedve és a
> szerben és horváton kívül megvan a románban /{oras) /és az
> albánban is.
>
> Az a tény, hogy a zágrábi püspökséget Szent László alapította, és
> hogy ez a püspökség mindig a magyar egyházszervezetbe tartozott,
> érthetővé teszi, hogy az egyházszervezetre vonatkozó kifejezések
> között is több magyar eredetűt találunk. így többek között a
> magyarból való a /remeta, zoltar, aldov /«áldozat», /aldovati
> /«áldozni», /valuvati /"vallani" stb. Ugyancsak nagy a magyarból
> fordított kifejezések száma, amelyek mind magyar szemléleten
> alapulnak. Ezeken a magyar elemeken kívül jellemző sajátossága a
> zágrábvidéki horvátnak a latin /-us /és /-um /végzetnek a
> megőrzése. Ebben a tekintetben is teljesen megegyezik a magyarral
> és eltér a többi szláv nyelvektől: /plebanus, vik//á//rius,
> laikus, artikulus, titulus, patr//ó//nus //é//s kaptolom, templom,
> cintorom /(I. magyar /c//í//nterem /«temető» a görög-latin
> coemeterium-ból), /Edjiptom, Efezom /stb. Ebben a sajátságban is
> magyar hatást kell látnunk.
>
> Az állami és egyházi terminológián kívül természetesen itt is sok
> az egyéb körbe tartozó magyar eredetű kifejezés: /batriv /«bátor»,
> /kocis, hintov, djundj /«gyöngy», /bantuvati /«bántani»,
> /engeduvati /«engedni», /has//é//n /«haszon», /fela /«féle»,
> /falat, kip /«kép», /beteg /«betegség», /kantar, //heus
> /«hiúz»,/'ezero «ezer» stb. Mindezek a szavak nem valami idegen
> szavak, hisz minden író rendszeresen használja őket, sőt a mai
> népnyelvben is nagyrészt megvannak.
>
> Külön ki kell emelni azt a tényt, hogy a legrégibb időktől kezdve
> egészen a már említett Gáj-féle reformig az összes zágrábvidéki
> horvát könyvek magyar helyesírással jelentek meg. A feljebb
> idézett és a mai horvát helyesírással átírt szavak is forrásokban
> /orsz//á//g, lovaszmester, varmegya, harmicza, sereg, varos,
> soltar, kochis /stb. alakban fordulnak elő, azaz a korabeli magyar
> helyesírást híven tükrözik. Ennek emléke él még az /-ics, -vics
> /végű nevek /-ich, -vich /írásában, amelyet a horvátok a XIX.
> századig megőriztek.
>
> A Kulpán-túli horvátok nyelvében sokkal kevesebb a magyar elem,
> hiszen ez a terület a magyar életbe sohasem kapcsolódott olyan
> szorosan, mint a zágrábvidéki, s itt a magyarság már teljesen
> kialakult állami és egyházi szervezetet talált. Mégis ennek a
> területnek a nyelve sem tudta magát a magyarság hatása alól
> kivonni. Már a legrégibb horvátnyelvű oklevelekben a XV század
> első felében jelentkezik az «ország» jelentésű /rusag, amely /egy
> ó-magyar /urusz//á//g /szó átvétele. De megtaláljuk ugyanitt a
> /kip /«kép», /kotar /«határ», /aldomasnik, remete, bantovanje,
> mentovanje, alduvati, lovas /«lovász» szavakat és természetesen a
> messze elterjedt /varos /szót is.
>
> Ennek a vidéknek latinnyelvű helyesírása eredetileg az olaszon
> alapult. A XVI. századtól kezdve azonban mindinkább tért hódít a
> magyar helyesírás és a XVIII. században egy-két olasz jel
> kivételével teljesen magyar jellegűvé válik.
>
> Mind a két irodalmi nyelvet elsöpörte a Gáj-féle reform, amely az
> egész horvát-dalmát területen a raguzai irodalmi nyelvet vezette
> be, a régi helyesírások helyett pedig egységes, a XIX. századi
> cseh helyesírásból alkotott új helyesírást vezetett be. Ezzel a
> magyar elemek, amelyek évszázadokon keresztül az irodalmi nyelv
> szókincséhez szorosan hozzátartoztak, nyelvjárási szavakká süllyedtek.
>
> A mai szerb irodalmi nyelv a XIX. század eleje óta szintén olyan
> nyelvjáráson - a délhercegovinain - alapul, amely a magyar
> hatástól távol állt, így a már említett varos szón kívül magyar
> elem nem sok van benne. A magyar elemek itt is csak a
> nyelvjárásokban élnek, itt azonban, főleg a Délvidéken, nagy
> számban fordulnak elő.
>
> A hazai - bácskai, bánsági és szerémségi - szerb nyelvjárásokban a
> magyar elemek száma igen tekintélyes, ami arra mutat, hogy az
> elmúlt kétszáz év óta, amióta szerbjeink az országba beköltöztek,
> a magyarságtól sok új fogalmat vettek át. így a már másutt is
> kimutatott állami szervezetre vonatkozó terminológián kívül
> /(solgabirov, isp//á//n, varmedja /stb.) különösen a városi élet
> /(varos, sor, vas//á//r, esk//ü//t, birov/ stb.) és a mesterségek
> /(sabov, sursabov, vorga, mertik, miholj /«mű-hely», /remek /stb.)
> kifejezései között találunk sok magyar elemet. Különösen ki kell
> emelni a dunai hajózás és halászat szókincsét, amely nagyrészben a
> magyarból való /(sajk//á//s, haj//ó//s, alas /«halász», /alov
> /«há-ló» stb.). A katonaságra vonatkozó kifejezések közül megvan
> /akatana /és az /adnadj /(hadnagy), /bakanca (bakkancs), funtas
> /(fujtás), /sereg, catlov /stb. A lótartás szavai közül a /cikos,
> kocis, hintov /stb. Egyéb kifejezések közül megemlítjük az
> /aldumas, rov//á//s, rados /(ráadás), /salas, //sara /(lábszár),
> /tocir /(tölcsér), /kip (k//é//p), gazda, gazdas//á//g /stb. Egyik
> táncuk, /aketus /(kettős) és a mesebeli «tündérváros» neve
> /(tindirgrad) /is a magyarból való.
>
> A szerb nyelvjárások nyelve különben még távolról sincs
> feldolgozva, és így a magyar elemek számát és jelentőségét
> egyelőre nem tudjuk megállapítani.
>
> /Magyar hat//á//s a szlov//é//nben. /Természetesen nagy különbség
> van a magyar hatás szempontjából a hazai szlovének (vendek) és a
> határontúliak nyelve között. Még a hazai szlovének nyelve
> valósággal át van itatva magyar elemekkel, addig a határontúliban
> a magyar kifejezések száma lényegesen kevesebb, bár szintén elég
> tekintélyes. A hazai szlovén nyelvben ugyanúgy, mint a
> zágrábvidéki horvátban, az állami és egyházi szervezetre vonatkozó
> kifejezések nagy százaléka származik a magyarból, s a hazai
> szlovén irodalom helyesírása a magyar volt, az idézendő szavakat
> tehát az eredeti helyesírással közöljük, így ország /orszacski
> gy//ű//l//é//s /(országgyűlés), /szolgabirov, v//á//rm-//egya
> /stb. mellett itt is megtaláljuk a /bir (ad//ó//), birs//á//g,
> harmica (harmin//cadad//ó//), v//á//ras, tan//á//cs,
> tan//á//csnik, esperes, remeta, //á//ld//ü//vati (//á//ldozni),
> val//ü//vati (vallatni), histvo (h//á//zass//á//g) /stb.
> kifejezéseket. Ugyanúgy, mint a zágrábvidéki horvátban, a latin
> szavak itt is a magyarországi latinságra jellemző köntösben
> jelennek meg, tehát /pl//é//b//á//nus, patr//ó//nus, templom /stb.
>
> A hadsereg körébe tartozó fogalmak kifejezései közül megvan a
> /sereg, kat//á//n//—//katona (katona), harc//ü//vati, pajzs,
> sisak, kepenyek, opr//ó//-//da (apr//ó//d) /stb. A lótenyésztés és
> a lófogat terminológiája itt is, mint mindenütt a környező szláv
> népeknél szintén erősen magyar színezetű, így magyar a /kocs//ü//j
> (kocsi), kocsij//á//s-kocsis, rudas, kont//á//r (kant//á//r),
> h//á//m, keh /stb. kifejezések. Az öltözködés köréből a
> /b//á//rsun, /valamint a messze földön elterjedt /gomb, gumb
> (gomb) /és a /sz//á//ra (sz//á//r,/ pl. /csizmasz//á//r) /szavakat
> említjük meg. Több a magyar elem a mértékegységek nevei között:
> /mert//ü//k /(a tótban /mert'uk), /a határon túli szlovénben
> /m//é//rt//ü//k /és /m//é//rtek, /a magyar
> /m//é//rt//é//kb//ő//l), pinta, m//á//zsa /stb. Egyéb kifejezések
> közül megemlítjük a /kincs, haszen, gyungy, p//é//lda, //fajta,
> gy//á//zero /(a határontúli szlovénben /jezero: ezer), s//á//rkan
> /stb. szavakat. Feltűnően sok a magyar eredetű melléknév és ige;
> /orj//á//s//—//uri//á//s, //koldus, betezsen (beteg), beteg
> (betegs//é//g), csat//á//r//é//n (csal//á//rd), san-tavi
> (s//á//nta), -csonkav (csonka), gingav (gyenge), /illetve a
> /dicsiti (dics//é//r), kebz//ü//vati (k//é//pzel), bant//ü//vati,
> enged//ü//vati /stb. Mindezek közül a határontúli szlovének is sok
> kifejezést ismernek, de a magyar elemek sem itt, sem a hazai
> szlovének nyelvében még nincsenek rendszeresen összegyűjtve.
>
> /Magyar hat//á//s a t//ó//tban. /A magyarság a Felvidéket már a
> honfoglalás első évtizedeiben megszállta, a magyar-tót
> együttélésnek tehát több, mint ezeréves múltja van. Magától
> értetődik tehát, hogy nemcsak a magyar nép a tóttól, hanem a tót
> is igen sok kifejezést vett át a magyartól. A magyar állami és
> egyházi szervezet hatása itt is jelentkezik a szókincsben. A
> /nadrespan, isp//á//n, /később /fisp//á//n /«főispán« kifejezések
> itt is a magyarból származnak. A /v//á//rmegye /szó itt csak
> keleten él /(varmed'a), /nyugaton ennek /stolica, /azaz «szék» a
> neve. Ez nagyon emlékeztet a székelyek és a szepesi tízlándzsások
> /sz//é//keire. /A régi nyelvben megvolt az /ors//á//g /és az
> országgyűlés jelentésű rá/cos is, amely a Rákos mezején tartott
> országgyűlésekből keletkezett.
>
> A tót népnyelv tele van magyar szavakkal, amelyek közül a
> legáltalánosabbak, amelyek az egész tót területen ismeretesek, a
> /gazda, oldom//á//s (//á//ldom//á//s), rov//á//s, bantovat'
> (b//á//ntani), chot//á//r (hat//á//r), chyr (h//í//r), d'engl'avy
> (gyenge), bet'ah (betegs//é//g), sihot' (sziget), v//á//lov
> (v//á//ly//ú//), sisak (sisak), siator (s//á//tor), cizmy
> (csizma), kefa (kefe), carovat' //(cser//é//l), j//á//rok
> (//á//rok), t'archa (teher) /stb. Ezek a szavak még a mai irodalmi
> nyelvben is megvannak, bár most az utóbbi évtizedekben gondosan
> igyekeztek kerülni a magyar szavak használatát. Egyébként a tót
> irodalmi nyelvnek tudományos szótára még ma sincs, és így a magyar
> elemek szerepe sincs tisztázva.
>
> A tót nyelvterület egyébként nemcsak hangtan, hanem szókincs
> tekintetében is két egymástól jelentékenyen eltérő részre, a
> nyugati és a keleti tót területre oszlik. A két nyelvjárásterület
> közül magyar elemek a keleti tótban sokkal erőteljesebben vannak
> képviselve, mint a nyugatiban, bár a számuk itt is tekintélyes. A
> keleti tótban pl. a közigazgatás kifejezései közül magyarok a
> /varos, birou, esk//ü//t (esk//ü//dt), orsacki vagy solgabirou
> /(az előbbi az /orsz//á//g, /a másik a
> /szolgab//í//r//ó/átvétele). A foglalkozások nevei közül a
> magyarból való a gazda szón kívül az /al//ó// (//á//cs), bahas
> (b//á//ny//á//sz), juhas (juh//á//sz), kond//á//s (kond//á//s),
> //kertis (kert//é//sz), sabol (szab//ó//) /stb. Egyéb fogalmi
> körök közül a /bizo-//vac (b//í//zni), biztatovac (biztatni),
> birovac (b//í//rni), engedovac (engedni), //keltovac (k//ö//lteni)
> /stb., vagy pl. /kedvesni (kedves), fi//ó//k, l//á//ngos
> (l//á//ngos), soudar (s//ó//dar) /stb. A magyar kifejezések száma
> a tót népnyelvben körülbelül hatszázat tesz ki.
>
> A cseh nyelvre gyakorolt magyar hatás nem jelentős, hiszen a
> csehekkel való kapcsolataink sohasem voltak szorosak. Az a néhány
> kifejezés, amely utat talált a csehbe /(t//á//bor, h//ú//s//á//r,
> dolm//á//n, bozyg//á//n /stb.), majdnem kivétel nélkül a katonai
> terminológia körébe tartozik s a XVI—XVII. században, a
> vallásháborúk idején került a cseh nyelvbe.
>
> /Magyar hat//á//s a rut//é//nben. /A rutén nyelvre gyakorolt
> magyar hatás igen jelentékeny. A már más népeknél is kimutatott,
> az állami szervezet és közigazgatás körébe tartozó szavakon kívül
> /(varmedja, varos, vas//á//r, valal /«falu», /esk//ü//t, notarus,
> sougabirou /stb.) alig van olyan fogalomkör, amelyben a magyar
> szavak egész sorát nem meg találnók. Igy pl. a különböző
> foglalkozási ágak közül magyar /a juhas, kond//á//s, kocis, lovas
> (lov//á//sz) /szó. Ugyancsak a magyarból való a /mester//é//ig
> /(mesterség), a /bires /(béres), a /sarsam /(szerszám), a /napsam
> /(napszám) és a /birtok /is. Sok a magyar elem a népi használati
> tárgyak nevei között: /fejsa, bicak, buturja (b//ú//tor), d'alou
> (gyalu), ciga /«emelő csiga", /kancou (kancs//ó//) /stb. Még
> nagyobb száma az igéknek és a mellékneveknek, mint pl. /bajlovati
> (bajl//ó//dni), bizuvati (b//í//zni), bicaluvati //(becs//ü//lni),
> engeduvati (engedni), keltuvati (k//ö//lteni), mentovati
> (menteni), sanuvati (sz//á//nni), illetve hamisnyj (hamis), seginj
> (szeg//é//ny), //faradnyj (f//á//radt), sajitnyj (saj//á//t) /stb.
> Érdekes, hogy a rutén nyelvben az /avadj /«avagy» kötőszó is
> meghonosodott. Egyébként a kisoroszban a halászat terminológiája,
> legalábbis a Tiszán, szinte teljesen a magyarból való, ami azt
> mutatja, hogy a halászat nem volt rutén foglalkozás, így a
> magyarból való a /halas (hal//á//sz), a halou (h//á//l//ó//), a
> halne//vek k//ö//z//ü//l a //ó//ik, pot'ka (potyka), keseg,
> gal//ó//ca, kecege, devirkeseg (d//é//v//é//rkeszeg), marno
> (m//á//rna) /stb.
>
> /Magyar hat//á//s a lengyelben. /A magyar és a lengyel
> nyelvterületek soha nem érintkeztek közvetlenül! és így
> kölcsönhatások sem keletkezhettek. A lengyelben mégis van két
> fogalomkör, amely igen erős magyar hatás nyomait mutatja. Az egyik
> a hadsereg, a másik pedig a juhpásztorkodás.
>
> A magyar-lengyei politikai kapcsolatok során már a XV. században
> több kifejezés terjedt el a lengyelben a magyarból. Ilyen pl. a
> lengyel /orszak, /régebben /orsag, /régibb jelentése «ország», ma
> pedig "díszkíséret". Ugyancsak már a XV. században került át a
> /rokosz, /mely ma «lárma, lázadás», eredetileg azonban
> «királyválasztó gyűlést» jelentett és a magyar Rákos mezejének
> nevéből való. A XVI. században ezek a magyar szavak nagyon
> megszaporodtak, különösen Báthory István királysága idején.
> Báthory az egész lengyel hadsereget magyar mintára szervezte át,
> sőt a gyalogság zömét magyar csapatok alkották. Ekkor honosodtak
> meg az ilyen szavak, mint /katona, husarz, forg//ó//, czako
> (cs//á//k//ó//), szyszak (sisak), doloman (dolm//á//ny),
> kepieniak, bekiesza (becsek), paiz /stb. Az elöljárókat
> /elearyknak /nevezték, az apródokat g/erme/ceknek, a síposokat és
> dobosokat /szy-/posznak és dooosznak hívták. A nyilván nagyon
> elterjedt kis székelylovak neve /sekieli, /a kocsis a lengyelben
> is /koczysz /- ez a szó különben messze nyugatra is elterjedt - a
> vezetékló pedig /logosz (l//ó//g//ó//s). /Ez a terminológia
> azonban később a hadseregnek német mintára való átszervezése után
> legnagyobbrészt eltűnt és ma csak a /szereg, szypusz, dobosz,
> szyszak, t//á//bor /él tovább.
>
> A pásztorterminológia magyar szavait főleg a Tátra északi részén
> lakó úgynevezett goraloknál találjuk. Ezek közül a jelentősebbek a
> következők: /juhas, bojt//á//r, gazda, rowas, s//á//tra /(sátor)
> stb. Egyéb kifejezések közül megemlítjük a /haldamas
> (//á//ldom//á//s), banovac, bantovac, kiel-towac (k//ö//lteni),
> hotar, has//é//n (haszon), kulesza (k//ö//lesk//á//sa), hajtowac
> //(hajtani), baga (bag//ó//), falatek (falat, darab), hyrny
> (h//í//res), kielczyk (k//ö//lt//s//é//g), cyga /«emelőrúd, csiga»
> stb. Ez a terminológia különben nemcsak a lengyeleknél van
> elterjedve, hanem csekély eltérésekkel megvan a ruténeknél,
> tótoknál, sőt a morvaországi pásztoroknál is.
>
> A magyar nyelv hatás az oroszra igen csekély. Talán idetartozik az
> orosz /s//á//tor. /Több magyar kifejezés részben a kisoroszból,
> részben pedig a lengyelből jutott be a nagyoroszba. Számuk azonban
> sohasem volt jelentős (pl. /sisak, salas /stb.).
>
> /Kniezsa István/
>
>
> László Baják <laszlo.bajak at gmail.com
> <mailto:laszlo.bajak at gmail.com>> ezt írta (időpont: 2021. febr.
> 1., H, 16:48):
>
> Kedves Egon! Igen furcsa dolgokat írsz. Arra nemigen van időm,
> hogy részletesen végig elemezzem, de néhány megjegyzést azért
> teszek. Nem a szógyökök létezését akarom megkérdőjelezni, csak
> a konkrét példáidat. A "mál" nem valami szógyök, hanem a
> menyétprémet jelentő ősmagyar szó. Az égvilágon semmi köze
> nincs a jelentéstanilag egymáshoz sem kapcsolódó málna, malom,
> maláta, málé, moly!!?, stb szavakhoz. Ez nem szóbokor, hanem
> fikció. Az, hogy a müller vagy a mühle szó magyar
> eredetű lenne az pedig megmosolyogtató. A korona tudtommal
> görög eredetű szó, amely a latin közvetítésével jutott a
> magyarba. a szó alakja másodlagosan hasonult alakilag a magyar
> kör szóhoz (ha tetszik szógyökhöz) A hasonulást nyilván
> megkönnyítette a jelentéstani kompetencia. A király szó a
> Károly (Carol) személynév leszármazottja Nagy Károly után
> valamilyen nyelvi közvetítéssel) Erősen kétlem,pl. hogy a
> szabadság szó a "szab" gyöknek a leszármazottja lenne. Nincs
> ugyanis közöttük jelentéstani összefüggés. Az hogy két egytagú
> szó hasonlít egymáshoz az nem elegendő ok arra, hogy közöttük
> szerves összefüggést feltételezzünk. A z emberi nyelvek hang
> és betűkészlete erősen korlátos, azaz bármely két nyelven
> fogunk találni számos hasonló vagy egyforma alakú szót,
> amelyeknek egymáshoz semmi közük. Minden tiszteletem a
> Czuczor-Fogarasi szótáré, de mára ráférne már arra is egy kis
> korszerűsítés. Nem javasolnám a kritikátlan használatát.
>
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
>
>
>
> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu
> <mailto:reinisch at t-online.hu>> ezt írta (időpont: 2021. jan.
> 31., V, 23:26):
>
> Kedves Trixi ,innen viszonylag egzakt lesz az eszmecsere
> mert ezeknél a szavaknál jól bizonyítható hogy a szlávok
> vették át őket a magyarból néhányuk viszont olyan ősnyelvi
> szó amelyet a szlávba és a magyarba is ebből az ősnyelvből
> került be.Egyáltalán ha két szó két nyelvben nyilván
> ugyanaz miért gondolták rögtön nyelvészeink azonnal azt
> hogy a magyar vette át ?(persze csak Fogarasi-Czuczor után )
>
> Elsőként írom a választ a málnára :ez a szó a MÁL
> ősgyökből származik és ősi logikával a legtöbb szó ami
> ,elválik szétmállott jelenségre utal a MÁL ősgyökből indul.
>
> Íme lássatok csodát ,a magyar nyelv csodáját
> :mállik,mállaszt ,maláta ,malom ,molnár moly(lepke )
> MÁLNA, málló ,málé ,melasz stb.
>
> tehát a Müller ,die Mühle is magyarból való átvétel.Hiszen
> sem az oroszban sem a németben a MÁLNA vagy a malommal
> kapcsolatos szavak nem indulnak ősgyökből és válnak szép
> logikus szóbokorrá.
>
> Természetesen nem tartom kizártnak néhány szláv szó
> átvételét de rendkívül kevés van az alábbiakban Trixi
> által felsorolt legtöbb szó nem az .
>
> Legkevésbé a Király vagy a korona szavunk . A magyar
> nyelvben és ebben csak a kelta walesi-i hasonlít a
> magyarra szinte minden szó amely görbét karikát vagy
> valami kerek dolgot fogalmaz meg valamilyen k+r ,G+r,gy+r
> f+r ősgyökből indul ki . A + jel helyén
> természetesen egy magánhangzó van.
>
> Rakja valaki egymás mellé a tisztelt listából mondjuk
> oroszban vagy németben a magyar szavak mellé
> :kör,kerék.kerítés,KORONA ,KIRÁLY
> ,karika,,gyűrű.görgő,karám,kert,fordul.forduló,forog görbe
> horog ,korsó karéj,korong ,POROND ,stb ,szavakat .
>
> Ha mindezt megtenné valaki látná más nyelvekben ezek a
> szavak valóban össze vissza lettek összeedzve a magyarban
> ezek majdnem kizárólag K+r vagy hasonló gyökből áll össze.
>
>
> Kedves Trixi az alábbiakban mutatom mit írt a Fogarasi
> -Czuczor szótár a galambról .Kérdezem a latinok is és az
> olaszok és az illírek is a szlávoktól vették át a szót ?
>
> Természetesen nem ez vagy egy ősnyelvi szó vagy a latinba
> is már úgy került be ,hogy azt az etruszkoktól vették a
> latinok.
>
> GALAMB, fn. tt,galamb-ot.Egy a
> latincolumba,olaszcolombo,illirgolub,tótholubszókkal.
>
> Ismeretes madárnem, lágy, egyenes és vége felé kevessé
> meghajlott csőrrel, melyen az orrlikak félig gyönge bőrrel
> födvék. Fajai különfélék:Házi galamb, vadgalamb, borzas,
> bögyös, csuklyásv.búbos, gatyás, kaczagó, kerengő, örvös,
> posta, spanyol, török galambstb.,Szelíd, mint a
> galamb.(Km.)Nincs epéje, mint a galambnak.(Km.)Senkinek
> sem repűl szájába a sült galamb.(Km.)Tipeg tapog, mint a
> tojó galamb.(Km.) A köznépnek igen kedves szólitó szava:
> galambom, édes galambom, kedves galambom; mi tetszik
> galambom?Különösen szokott neve a szeretett leánynak,
> nőnek.Héj galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz?(Fóti
> dal).Hová lett az én galambom, hogy sehol nem
> találhatom?(Népd.).
>
> 2021.01.31. 22:13 keltezéssel, Romhányi Beatrix írta:
>> "A legfontosabb: a magyar nyelvben nincsenek szláv
>> kölcsönszavak és az egy döbbenet ,hogy még mindig itt
>> tartunk ,mikor ezt már a Fogarasi-Czuczor szótár is
>> tisztázta."
>>
>> Államélet: király, udvarnok, tiszt, vajda, poroszló
>> Földművelés: rozs, zab, gabona, kalász, korpa, repce
>> Mesterségek: bodnár, bödön, vödör, csöbör, donga,
>> abroncs, esztergályos
>> Halászat, vadászat: mocsár, patak, gorond, zátony, iszap,
>> porond, morotva
>> Növények: gomba, málna, juhar, jegenye, lúc, boróka,
>> cser, berkenye
>> Állatok: jávor, medve, hörcsög, pele, patkány, csíz,
>> galamb, gerlice, ráró
>>
>>
>> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu
>> <mailto:reinisch at t-online.hu>> ezt írta (időpont: 2021.
>> jan. 31., V, 21:58):
>>
>> Bocsánat de a cikkben folyamatosan az alábbiak
>> olvashatók :
>>
>> "Minden sokkal bonyolultabbnak bizonyult: a
>> honfoglalók és a kora középkor nyugat-szibériai
>> lakosságának anyagi kultúrájában ugyan nem találtunk
>> közvetlen analógiákat, de az általunk genetikai
>> vizsgálatra kijelölt minták biológiai
>> összefüggéseiben igen. "
>>
>> Akkor még is mire bizonyíték mindez ez ?
>>
>> Észak -Kazahsztán egyben hun terület is volt .Nincs
>> pontos leírás a cikkben a genetikai rokonsági mértékre.
>>
>> A hanysi,manti ügyben az legszebb ,hogy még a
>> lovaktól is féltek .Így a finnugor ősnyelv eredettel
>> kapcsolatban amely eredetileg egy ős népet is
>> feltételezett bár ebből a mértékadó finnugor-izmus
>> már kihátrált , folyamatosan azt kellett
>> megmagyarázni állítólagos őseink ,mikor jöttek ki az
>> erdő övezetből a sztyeppére és hogy tanultak meg
>> lovagolni .
>>
>> Egy 19 század végi magyar őstörténettel foglalkozó
>> könyv ezt a képtelenséget így fogalmazta meg : mikor
>> a magyarok ősei kijöttek az erdős vidékről egy jó
>> indulatú török nép megtanította őket lovagolni.(A
>> honfoglalás története 1894 Franklin társulat kiadása
>> ). Persze még még mindig ez a bugyutaság a legjobb
>> megoldás ha a finnugor-izmusból indulunk
>> ki.Félreértés ne essék a hanysi és a manti nyelvnek
>> van valamilyen rokonsági fokozata a magyar nyelvvel
>> csak ennek más okai vannak és nem az .hogy az
>> ősnyelv a mondjuk a Volga-Káma felső folyásánál
>> létezett .
>>
>> A legfontosabb: a magyar nyelvben nincsenek szláv
>> kölcsönszavak és az egy döbbenet ,hogy még mindig itt
>> tartunk ,mikor ezt már a Fogarasi-Czuczor szótár is
>> tisztázta.
>>
>> A magyar nyelvben még mindig majdnem ép a szóbokor
>> rendszer van amely egy -egy gyökből indul ki mégis
>> hogyan lehet az hogy az állítólag innen -onnan átvett
>> szavak aztán hibátlanul beleilleszkednek egy szóbokorba?
>>
>> Üdv. Egon
>>
>>
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient>
>> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient>
>>
>>
>> <#m_-5947463717466029835_m_-3637047628248414933_m_-3600659284501374620_m_-6556744260743781738_m_3147302104410376538_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>> <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <mailto:Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210202/c917fa36/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról