[Grem] Az apák !!! / Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató / Körössy L. k.lttag interjúja

[Emoke Greschik]

 A teremtő erő és a jóság képviselői – Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató az
apák szerepéről
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-teremto-ero-es-josag-kepviseloi-uzsalyne-pecsi-rita-neveleskutato-az-apak-szereperol


Ferenc pápa tavaly meghirdette a Szent József-évet, amely 2020. december
8-tól 2021. december 8-ig tart. A Szentatya ezzel állít emléket Mária
jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a Katolikus Egyház védőszentjeként
tisztelünk immár százötven éve. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatót az apa
családban betöltött szerepéről kérdeztük.

*– Átmeneti korban élünk az apaszerepről való gondolkodásunk szempontjából
is. Vannak, akik hiányolják a férfias férfiakat, a családokban ugyanakkor
kívánatossá vált és egyre elterjedtebb az érzelmeit kifejező, házias,
megértő, gondoskodó édesapa típusa. Mit mond a neveléstudomány az apáknak a
családban betöltött szerepéről? Melyek a napjainkban tapasztalható
szemléletváltozás pozitívumai és esetleges veszélyei?*

– A ma is gyakran elfogadott felfogás igen sekélyes háttérszerepet szán az
apáknak. Már-már azt gondoljuk, hogy ez mindig is így volt. Pedig *a
férfiak valójában nem is olyan régen, az ipari forradalom következményeként
kerültek távol a földtől és ezáltal a családtól is. ** Azt megelőzően az
apák, a nagyapák és a közösség többi férfi tagja is jelen volt a gyerekek
életterében. Az apai energiák megtapasztalása ugyanolyan természetes volt a
felnövekvő fiatalok számára, mint az anyai, a női valóság*. *Látták a
férfiakat dolgozni, barátkozni, imádkozni, szenvedni, szeretni, mulatni,
konfliktusokat jól-rosszul megoldani. Ezenkívül a nevelésben részt vevő és
a közösségért felelősséget vállaló szereplők is sokkal nagyobb arányban
voltak férfiak, mint ma: a tanító, a pedellus, az orvos, a hitoktató, a
kántor, az iskola és a falu vezetője is férfi volt.*

A kiegyensúlyozott, férfi- és női arcú társas közeg nagyon jelentős formáló
erő, ami ma hiányzik, elsősorban a családból, de a nagyobb közösségekből is.

*Ami pedig az érzelmeit kifejező, házias, gondoskodó apaképet illeti: ez
egyáltalán nem mond ellent sem az emberben mélyen élő férfias apaképnek,
sem pedig a neveléstudomány által megfogalmazott apaszerepnek*. Mai korunk
– nagyon tévesen – torz, macsós keménykedéssé fokozza le a férfiúi
eszményt, és már-már elfogadjuk, hogy csak nők lehetnek gondoskodó, lelki
értékekre érzékeny, megértő emberek.

Minden szakmai állásfoglalás azt bizonyítja, hogy *az apa mint a teremtő
erő és a jóság képviselője alkotó, bátor, felelősségvállaló, ugyanakkor
gyengéd, biztonságot nyújtó és gondoskodó személy.*

*S mint ilyen, a személyiségfejlődés szempontjából kulcsfontosságú, semmi
mással nem helyettesíthető tényező*.

Csak néhány meghatározó vonás a sok közül: *az életünkben az apa az első
külső személy. Ez azt jelenti, hogy vele és általa tanulunk meg egy másik
emberhez kötődni, elfogadni valakit*. Az, hogy az apánk visszautasít vagy
elfogad bennünket, az első támpont számunkra a tekintetben, hogy
megbízhatunk-e a világban vagy sem. *Ő az, aki behozza a világot a gyermek
életébe, és biztos kézzel kivezeti őt a szűk családi közegből. Segít neki,
hogy helytálljon a kihívásokban, küzdjön, ha arra van szükség*, felfedezze
és meghódítsa a világot. Éppen ezért az apa a legmeghatározóbb mércévé is
válik az elvárásaival és az elfogadásával együtt. Vele kapcsolatban
élhetjük át – jó esetben –, hogy értékesek, életképesek vagyunk a
korlátainkkal és a botlásainkkal együtt. *Az önbizalom és az
identitásfejlődés szempontjából tehát az apa vagy az életünket igenlő
kulcsélményünk lesz, vagy a hiánya komoly sebzettséget és hosszan tartó
krízist eredményez. *

*Ő az istenképünk első mintája is, a teremtő és gondviselő erő személyes
képviselője az életünkben.*

Ma, a szemléletváltás idején az is előfordul, hogy átesünk a ló másik
oldalára, és az anya akar apa lenni vagy fordítva. Az egyensúly mindenfajta
megbomlása veszélyes. Ilyenkor nagyon használható iránytű a régi
bölcsesség: Légy azzá, ami vagy, és boldog leszel!

*– Mit mond a Szentírás az apaságról, létezik-e keresztény apamodell?*

– Nem vagyok biblikus szakember, így az apakép szentírási elemzésére nem
vállalkozom. Annyit mégis látnunk kell, hogy *az Ószövetség könyörtelen
atyaképét Jézus egyértelműen átrajzolta, vagy legalábbis jelentősen
árnyalta. Saját férfiúi személyiségében is megnyilvánul a sebezhető,
szolidáris, gyógyító, a másik emberhez, a gyengéhez, a bűnöshöz, a beteghez
és a kitaszítotthoz érzékenyen odaforduló magatartás.* Megismerjük *a
határozott énjét is *– például abból a szentírási szövegrészből, amely
arról szól,* hogyan űzi ki a kufárokat a templomból –, de odaadó szeretete
vezeti az útján egészen a kereszthalálig.*

*Az Újszövetségben is fel-felvillannak apák, akiket Józsefhez hasonlóan
csendes, de a végsőkig kitartó felelősségvállalás és irgalom jellemez.
Jairus is ilyen, aki elöljárói méltóságát félretéve leánya gyógyulásáért
könyörög. Nem lehetett könnyű a halállal versenyt futva kivárnia, amíg
útközben feltartja Jézust a vérfolyásos asszony, azután pedig elviselnie,
hogy a házbeliek kinevetik a „vakhitűségét”, hiszen a lányt már halottnak
hiszik. Az ő bizalma azonban feltétlen, és minden követ megmozgat a
gyermeke életéért.*

*Ugyanígy tesz az ördögtől megszállott fiú apja is. Érdekes megfigyelni azt
is, hogy a későbbi tanítványok éppen az apjukkal együtt dolgoznak, amikor
Jézus elhívja őket. És az apjuk elengedi őket.*

Minden kor embere számára ragyogó példa* a tékozló fiú végtelenül igazságos
és végtelenül irgalmas apja is.* Ahogyan Nouwen írja Rembrandt
ábrázolásáról: ez az apa már valóban Isten képmása, akiben a férfiúság és a
nőiség, az apaság és az anyaság teljesen és egyszerre van jelen. Az egyik
megerősítést ad, a másik vigasztal. Valóban Isten ő.

Igen*, van keresztény apaeszményünk. Ez pedig a mennyei Atyáról alkotott
újszövetségbeli képben gyökerezik*. Jézus a zsidók
bosszúálló istenképével szemben úgy beszél Istenről, mint szerető atyáról.
Joseph Kentenich szerint *„az apa hivatása, hogy a mennyei Atya képmása
legyen”.* Ez azért fontos számunkra, *mert a legfőbb nevelőerő nem a szó,
hanem a példa.*

A személyiség a szeretett tekintély értékrendjét nem a magyarázatok, hanem
az azonosulás útján építi magába.

*Milyen tehát ez a mennyei Atya? Először is jelen van az életünkben*. A mai
apák számára talán ez jelenti a legnagyobb kihívást. Szoktuk mondani, hogy
ha kevés időt tölt is a gyerekekkel, az legalább minőségi idő legyen. De
gondoljuk ezt tovább! *A minőséghez bizony idő kell. A felnövekedés idején
viszonylag sok. A gyerek ugyanis igazából nem akciókra vágyik, hanem az
együttlét légkörére, amikor átérzi, hogy értem, velem van itt az, aki
szeret, elfogad, ösztönöz, bátorít, és bizony szabályokat, kereteket is
szab. *Egy kutató így fogalmazza meg a gyakori problémát:  sok férfi egy
céget tud vezetni, de a gyerekét nem. *Jó néhány gyerek azt tapasztalja,
hogy az apja mindent belead a munkájába, de otthon az egyetlen vágya, hogy
békén hagyják.*

*Az „atyai” apa ismeri az övéit. Képes a gyermek adottságaiból kiindulni,
és megtanítja őt küzdeni azért, hogy megtalálja a maga útját. A jó apa jó
király és jó pásztor. Végtelenül igazságos, és végtelenül irgalmas. **Meri
vállalni a családfői tekintélyt, a vezetés súlyát, a kiállást azokért,
akikért felelősséget érez. Pásztorként ugyanakkor utánamegy az
elveszettnek, és a tékozló fiát is mindenkor visszavárja.*

Igen, a mennyei Atya szent, mégsem jelent elérhetetlen ideált a mai apa
számára.

*Nem a tökéletesség az eszményünk, hanem az arra való törekvés. „Szent az,
akiben Isten tevékeny.” Aki nyitott Isten vezetésére. Ha elesik, láthatjuk,
miként tesz erőfeszítéseket a talpra állásért.*

Az ilyen apa nagylelkűvé válik, tudja, hogy nem tévedhetetlen, van belső
tartása, nem kell hatalommal bizonygatnia az erejét.

A szolgálni és szeretni képes személyiség kialakulásához meg kell
említenünk még egy fontos tényezőt.

*Az egyik legértékesebb örökség, amit a családban kaphatnak a gyerekek*, az
az, *ha *láthatják, *az apjuk szereti az édesanyjukat.*

*A valóságos szeretetkapcsolat mindennapi átélése lesz a személyes
istenkapcsolat szilárd alapja is. *Tanúság arról, hogy valóban létezik
egymást befogadó, kölcsönös szeretet, és érdemes tenni érte.

*– Említette Szent Józsefet, Jézus nevelőapját. Róla alig tudunk meg
valamit az Bibliából, alakja a háttérben marad. Mire taníthatja a mai
apákat az ő visszavonult, egyszerű jelenléte Jézus életében?*

– Segítheti a válaszunkat *Ferenc pápa nemrég megjelent Apai
szívvel kezdetű apostoli levele, amely szintén ezt az apamodellt vázolja
fel Szent József életén keresztül.*

*Mit tanulhatunk Józseftől? Az erős apa gyengéd jelenlétét. Azt, hogy a
gyengeségeinket – és gyermekünk gyengeségeit *–* elfogadni nem megalázó,
sőt „a legjobb módja annak, hogy megérintsük azt, ami törékeny bennünk”.*

József példája megtanít arra, hogy nem tudunk mindent a kezünkben tartani,
de igazi szövetségesünk a gondviselő, akire minden ügyünket
rábízhatjuk. *József,
az ács, a munkásember két lábbal a földön jár, és kissé szűkszavú,
mondhatjuk, tipikus férfi. Ám ugyanolyan közvetlen és mély kapcsolatban áll
Istennel, mint Mária. Hallja, érti és követi az angyal szavát, a Lélek
indításait, és nemcsak hisz, hanem a veszélyeket is felmérve beleáll az
adott élethelyzetbe, és másokért is felelősséget vállalva cselekszik. Szó
nélkül. Azonnal*. Akkor is, amikor nem érti, hogy bizonyos dolgok miért
történnek az életében. „Erősen felzaklatja Mária érthetetlen terhessége”,
de hiszi, hogy „Isten tud virágokat növeszteni a kövek között”. És bátran,
erővel vezeti a családját. „Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és
anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba." Megértette a feladatát, és
cselekedett. Ahogy Ferenc pápa írja: *„Képes a gondokat lehetőségként
szemlélni, és bízni a gondviselésben. Szembenéz családja konkrét
problémáival, akárcsak a világ sok más családapája. Jézus és Mária őrzője.”*

*Jézus harminc évet töltött ezzel az apával közösen végzett hétköznapi
tevékenységekkel*. Nem lehet nem látni ebben a tényben *a munka értékét, a
család mindennapi életében való részvétel üdvtörténeti jelentőségét.*

*– Napjainkban a válások számának növekedésével egyre több gyermek nő fel
apa nélkül vagy úgy, hogy csak hétvégenként találkozik az édesapjával.
Hogyan pótolható ez a hiány, és milyen mértékben gátolja a személyiség
kibontakozását?*

– Richard Sheltontól valók a következő sorok: „Érted-e már, hogy / olyan
fiú, kit apja nem szeretett, / maga sem tud szeretni?” A pszichológusok
szerint *az apaseb az emberek leggyakoribb és legfájóbb sebe.
Hiánybetegség. Aki az apja fizikai vagy érzelmi közelségét nélkülözi, az
fájdalmas megfosztottságot él át. Ez olyan űrt teremt *benne, amit
mindenfélével igyekszik pótolni. Szüksége lenne egy másik személyre, az
apára, valakire, aki elfogadja, elismeri, megvédi és átöleli. Ezt szerepet
nem töltheti be az anya, mert ő a fogantatásunk pillanata óta jelen van,
ezért a vonzódásért semmit sem kell tennünk, az első időkben szinte
szimbiózisban élünk vele. Az apa az első* másik* személy az életünkben, és
erre a tapasztalatra mindenkinek életbevágóan nagy szüksége van. (A fiúknak
másképpen, mint a lányoknak.) *Az apahiány következtében a személyiség
súlyosan sérül. *A gyermeknek nem pusztán két szülőre, hanem az apai és az
anyai minőség egymást kiegészítő egységére van szüksége. Egyrészt a minta
miatt, másrészt pedig a valóságos szeretetkapcsolat testközeli átélése
miatt. „*Ha a férfioldal nem szeret, akkor örökre kételkedni fogok
magamban”* – írja Richard Rohr.

*Apa hiányában konfliktusossá válhat a nemi identitás megszilárdulása,
gondok lehetnek a tekintély elfogadásával, vagy éppen túlzott
tekintélyimádat alakulhat ki *a gyermekben, aki fél, mivel nem volt jelen
az életében a jóságos és bölcs férfi.* Az apa nélkül felnövő fiúk gyakran
káros vagy legalábbis bonyolult kerülőutakon, pótmegoldásokat keresve
próbálnak férfivá válni.* *Az egyik legmegrendítőbb példája ennek Michael
Phelps, minden idők egyik legsikeresebb olimpiai bajnok úszója. Egy vele
készített interjúban elmondta, hogy a legnagyobb sikerei idején drogozott a
legintenzívebben, és ekkor jutott el az öngyilkosság gondolatáig is. Minden
eredményessége ellenére üresség tátongott a lelkében. „Nem volt
önbecsülésem. Sem önértékelésem” – nyilatkozta. A szülei kilencéves korában
elváltak, és az akkor keletkezett űrt próbálta betölteni a
versenysikerekkel, mindhiába. **A gyógyulást az hozta meg számára, amikor
újra találkozott az apjával és Istennel. Lehetséges tehát a felemelkedés,
de csakis kapcsolatokon keresztül.* Ahhoz, hogy ezek a sebek
begyógyuljanak, a gyermeknek akár több személyhez fűződő kapcsolatokból
kell megkapnia azokat a tapasztalatokat, amelyeket az apa hiánya miatt
gyermekkorában nélkülözött.

Egyébként igazat adhatunk annak a keleti mondásnak, hogy *„egy gyermek
fölneveléséhez egy egész falu kell”, mert még egészséges család esetében is
szerepmodellek töredékeiből rakjuk össze végül magunkat.*

Ha gyermekkori családi terheket cipelünk, akkor ez még inkább így lesz,
miközben felnőttként szembe kell néznünk a krízissel, és ki kell
engesztelődnünk a fájdalmat okozó szülőnkkel is.

*– Az odaadó, gondoskodó apa sok örömet talál a családi életben, de ahogyan
Böjte Csaba mondja, ettől még nem kell lemondania a királyi, sőt papi
feladatáról. Látjuk, hogy vannak családi és társadalmi elvárások az apával
kapcsolatban. A feleség és a gyerekek hogyan segíthetik a férfit a
küldetése teljesítésében?*

– Valóban, *a társadalomnak is szüksége van apákra, és a férfivá váláshoz
az ember egyéni életében is hozzátartozik az apaság, *függetlenül attól,
hogy biológiai vagy lelki gyermekekért vállal felelősséget valaki.

*Ez a királyi és papi küldetés: kiállni azokért, akiknek nincs hangjuk,
bátorítani, vezetni, nagyvonalúan, de határozottan utat mutatni nekik, és
kellő időben elengedni őket, bízva abban, hogy megtalálják a maguk útját.*

Erre is szép példát találunk *a Szentírásban, amikor Szent Pál
Onezimuszért, a szökött rabszolgáért mint saját fiáért könyörög Filemonhoz,
hogy szabadítsa fel őt.*

De *a néphagyományunk is ezt a küldetést bízza ránk. Régen, amikor valaki
meghalt, a koporsóban keresztbe fonták a kezét. De csak akkor, ha
keresztszülő volt, tehát ha valaki más gyermekéért is felelősséget vállalt.*
S hogy* mit tehetünk mi, nők, feleségek azért, hogy a férjünk teljesíteni
tudja a küldetését? Röviden fogalmazva azt, hogy a hétköznapokban, minden
élethelyzetben kinézzük ezt belőle, ezt várjuk el tőle, így tekintünk rá.
Mint királyra, papra, családfőre, a gondviselő jóság és a megtartó erő
személyes képviselőjére.*

*Fotó: Merényi Zita*

*Körössy László/Magyar Kurír*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210201/ec48cb7d/attachment.html>