<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">A teremtő erő és a jóság képviselői – Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató az apák szerepéről</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-teremto-ero-es-josag-kepviseloi-uzsalyne-pecsi-rita-neveleskutato-az-apak-szereperol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-teremto-ero-es-josag-kepviseloi-uzsalyne-pecsi-rita-neveleskutato-az-apak-szereperol</a><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g111724']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111724&v=1&img=c_398A8349.jpg" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ferenc
pápa tavaly meghirdette a Szent József-évet, amely 2020. december 8-tól
2021. december 8-ig tart.</span> A Szentatya ezzel állít emléket Mária
jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a Katolikus Egyház védőszentjeként
tisztelünk immár százötven éve. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatót az
apa családban betöltött szerepéről kérdeztük.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
Átmeneti korban élünk az apaszerepről való gondolkodásunk szempontjából
is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Vannak, akik hiányolják a férfias férfiakat</span>, a családokban
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">ugyanakkor kívánatossá vált és egyre elterjedtebb az érzelmeit kifejező,
házias, megértő, gondoskodó édesapa típusa.</span> Mit mond a neveléstudomány
az apáknak a családban betöltött szerepéről? Melyek a napjainkban
tapasztalható szemléletváltozás pozitívumai és esetleges veszélyei?</strong></p>
<p>– A ma is gyakran elfogadott felfogás igen sekélyes háttérszerepet
szán az apáknak. Már-már azt gondoljuk, hogy ez mindig is így volt.
Pedig <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a férfiak valójában nem is olyan régen, az ipari forradalom
következményeként kerültek távol a földtől és ezáltal a családtól is<span style="background-color:rgb(208,224,227)">. </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Azt megelőzően az apák, a nagyapák és a közösség többi férfi tagja is
jelen volt a gyerekek életterében. Az apai energiák megtapasztalása
ugyanolyan természetes volt a felnövekvő fiatalok számára, mint az
anyai, a női valóság</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Látták a férfiakat dolgozni, barátkozni,
imádkozni, szenvedni, szeretni, mulatni, konfliktusokat jól-rosszul
megoldani. Ezenkívül a nevelésben részt vevő és a közösségért
felelősséget vállaló szereplők is sokkal nagyobb arányban voltak
férfiak, mint ma: a tanító, a pedellus, az orvos, a hitoktató, a kántor,
az iskola és a falu vezetője is férfi volt.</b></span></p>
<blockquote>
<p>A kiegyensúlyozott, férfi- és női arcú társas közeg nagyon jelentős
formáló erő, ami ma hiányzik, elsősorban a családból, de a nagyobb
közösségekből is.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ami pedig az érzelmeit kifejező, házias, gondoskodó apaképet illeti:
ez egyáltalán nem mond ellent sem az emberben mélyen élő férfias
apaképnek, sem pedig a neveléstudomány által megfogalmazott
apaszerepnek</b></span>. Mai korunk – nagyon tévesen – torz, macsós keménykedéssé
fokozza le a férfiúi eszményt, és már-már elfogadjuk, hogy csak nők
lehetnek gondoskodó, lelki értékekre érzékeny, megértő emberek.</p>
<blockquote>
<p>Minden szakmai állásfoglalás azt bizonyítja, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az apa mint a
teremtő erő és a jóság képviselője alkotó, bátor, felelősségvállaló,
ugyanakkor gyengéd, biztonságot nyújtó és gondoskodó személy.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>S mint ilyen, a személyiségfejlődés szempontjából kulcsfontosságú,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> semmi mással</span> nem helyettesíthető tényező</b></span>.</p>
<p>Csak néhány meghatározó vonás a sok közül: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az életünkben az apa az
első külső személy. Ez azt jelenti, hogy vele és általa tanulunk meg egy
másik emberhez kötődni, elfogadni valakit</b></span>. Az, hogy az apánk
visszautasít vagy elfogad bennünket, az első támpont számunkra a
tekintetben, hogy megbízhatunk-e a világban vagy sem. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ő az, aki behozza a
világot a gyermek életébe, és biztos kézzel kivezeti őt a szűk családi
közegből. Segít neki, hogy helytálljon a kihívásokban, küzdjön, ha arra
van szükség</b></span>, felfedezze és meghódítsa a világot. Éppen ezért az apa a
legmeghatározóbb mércévé is válik az elvárásaival és az elfogadásával
együtt. Vele kapcsolatban élhetjük át – jó esetben –, hogy értékesek,
életképesek vagyunk a korlátainkkal és a botlásainkkal együtt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az
önbizalom és az identitásfejlődés szempontjából tehát az apa vagy az
életünket igenlő kulcsélményünk lesz, vagy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a hiánya komoly sebzettséget
és hosszan tartó krízist </span>eredményez. </b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő az istenképünk első mintája is, a teremtő és gondviselő erő személyes képviselője az életünkben.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Ma, a szemléletváltás idején az is előfordul, hogy átesünk a ló másik
oldalára, és az anya akar apa lenni vagy fordítva. Az egyensúly
mindenfajta megbomlása veszélyes. Ilyenkor nagyon használható iránytű a
régi bölcsesség: Légy azzá, ami vagy, és boldog leszel!</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mit mond a Szentírás az apaságról, létezik-e keresztény apamodell?</span></strong></p>
<p>– Nem vagyok biblikus szakember, így <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az apakép szentírási elemzésére
nem vállalkozom. Annyit mégis látnunk kell, hogy </span><b>az Ószövetség
könyörtelen atyaképét <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus egyértelműen átrajzolta</span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">vagy legalábbis
jelentősen árnyalta</span>. Saját férfiúi személyiségében is megnyilvánul <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
sebezhető, szolidáris, gyógyító,</span> a másik emberhez, a gyengéhez, a
bűnöshöz, a beteghez és a kitaszítotthoz<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> érzékenyen odaforduló
</span>magatartás.</b></span> Megismerjük <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">határozott</span> énjét is </b></span>– például abból a
szentírási szövegrészből, amely arról szól,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> hogyan űzi ki a kufárokat a
templomból –, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">odaadó </span>szeretete vezeti az útján egészen a
kereszthalálig.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az Újszövetségben is fel-felvillannak apák, akiket Józsefhez
hasonlóan csendes, de a végsőkig kitartó felelősségvállalás és irgalom
jellemez. Jairus is ilyen, aki elöljárói méltóságát félretéve leánya
gyógyulásáért könyörög. Nem lehetett könnyű a halállal versenyt futva
kivárnia, amíg útközben feltartja Jézust a vérfolyásos asszony, azután
pedig elviselnie, hogy a házbeliek kinevetik a „vakhitűségét”, hiszen a
lányt már halottnak hiszik. Az ő bizalma azonban feltétlen, és minden
követ megmozgat a gyermeke életéért.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ugyanígy tesz az ördögtől megszállott fiú apja is. Érdekes
megfigyelni azt is, hogy a későbbi tanítványok éppen az apjukkal együtt
dolgoznak, amikor Jézus elhívja őket. És az apjuk elengedi őket.</b></span></p>
<p>Minden kor embere számára ragyogó példa<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a tékozló fiú végtelenül
igazságos és végtelenül irgalmas apja is.</b></span> Ahogyan Nouwen írja Rembrandt
ábrázolásáról: ez az apa már valóban Isten képmása, akiben a férfiúság
és a nőiség, az apaság és az anyaság teljesen és egyszerre van jelen. Az
egyik megerősítést ad, a másik vigasztal. Valóban Isten ő. </p>
<p>Igen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, van keresztény apaeszményünk. Ez pedig a mennyei Atyáról
alkotott újszövetségbeli képben gyökerezik</b></span>. Jézus a zsidók
bosszúálló istenképével szemben úgy beszél Istenről, mint szerető
atyáról. Joseph Kentenich szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„az apa hivatása, hogy a mennyei Atya
képmása legyen”.</b></span> Ez azért fontos számunkra, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mert a legfőbb nevelőerő nem
a szó, hanem a példa.</b></span></p>
<blockquote>
<p>A személyiség a szeretett tekintély értékrendjét nem a magyarázatok, hanem az azonosulás útján építi magába.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Milyen tehát ez a mennyei Atya? Először is jelen van az életünkben</b></span>. A
mai apák számára talán ez jelenti a legnagyobb kihívást. Szoktuk
mondani, hogy ha kevés időt tölt is a gyerekekkel, az legalább minőségi
idő legyen. De gondoljuk ezt tovább! <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A minőséghez bizony idő kell. A
felnövekedés idején viszonylag sok. A gyerek ugyanis igazából nem
akciókra vágyik, hanem az együttlét légkörére, amikor átérzi, hogy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">értem, velem van itt</span> az, aki szeret, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elfogad, ösztönöz, bátorít, és
bizony szabályokat, kereteket is szab</span>. </b></span>Egy kutató így fogalmazza meg a
gyakori problémát: sok férfi egy céget tud vezetni, de a gyerekét nem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jó néhány gyerek
azt tapasztalja, hogy az apja mindent belead a munkájába, de otthon az
egyetlen vágya, hogy békén hagyják.</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az „atyai” apa ismeri az övéit<em>.</em> Képes a gyermek
adottságaiból kiindulni, és megtanítja őt küzdeni azért, hogy megtalálja
a maga útját. A jó apa jó király és jó pásztor. Végtelenül igazságos,
és végtelenül irgalmas.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Meri vállalni a családfői tekintélyt, a vezetés
súlyát, a kiállást azokért, akikért felelősséget érez. Pásztorként
ugyanakkor utánamegy az elveszettnek, és a tékozló fiát is mindenkor
visszavárja.</b></span></p>
<p>Igen, a mennyei Atya szent, mégsem jelent elérhetetlen ideált a mai apa számára. <br></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem </span>a tökéletesség <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az eszményünk, hanem az arra való törekvés</span>. „<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent
az, akiben Isten tevékeny.” Aki nyitott Isten vezetésére.</span> Ha elesik,
láthatjuk, miként tesz erőfeszítéseket a talpra állásért.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Az ilyen apa nagylelkűvé válik, tudja, hogy nem tévedhetetlen, van belső tartása, nem kell hatalommal bizonygatnia az erejét.</p>
<p>A szolgálni és szeretni képes személyiség kialakulásához meg kell említenünk még egy fontos tényezőt.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyik legértékesebb örökség, amit a családban kaphatnak a gyerekek</b></span>, az az, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ha </b></span>láthatják, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az apjuk szereti az édesanyjukat.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A valóságos szeretetkapcsolat mindennapi átélése lesz a személyes
istenkapcsolat szilárd alapja is. </b></span>Tanúság arról, hogy valóban létezik
egymást befogadó, kölcsönös szeretet, és érdemes tenni érte.</p>
<p></p>
<p><strong>– Említette Szent Józsefet, Jézus nevelőapját. Róla alig
tudunk meg valamit az Bibliából, alakja a háttérben marad. Mire
taníthatja a mai apákat az ő visszavonult, egyszerű jelenléte Jézus
életében?</strong></p>
<p>– Segítheti a válaszunkat <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ferenc pápa nemrég megjelent <em>Apai szívvel</em> kezdetű apostoli levele, amely szintén ezt az apamodellt vázolja fel Szent József életén keresztül.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit tanulhatunk Józseftől? <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Az erős apa gyengéd jelenlétét. Azt, hogy a
gyengeségeinket – és gyermekünk gyengeségeit </span></b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">–</span><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> elfogadni nem megalázó,
sőt „a legjobb módja annak, hogy megérintsük azt, ami törékeny bennünk”</span>.</b></span></p>
</blockquote>
<p>József példája megtanít arra, hogy nem tudunk mindent a kezünkben
tartani, de igazi szövetségesünk a gondviselő, akire minden ügyünket
rábízhatjuk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>József, az ács, a munkásember két lábbal a földön jár, és
kissé szűkszavú, mondhatjuk, tipikus férfi. Ám ugyanolyan közvetlen és
mély kapcsolatban áll Istennel, mint Mária. Hallja, érti és követi az
angyal szavát, a Lélek indításait, és nemcsak hisz, hanem a veszélyeket
is felmérve beleáll az adott élethelyzetbe, és másokért is felelősséget
vállalva cselekszik. Szó nélkül. Azonnal</b></span>. Akkor is, amikor nem érti,
hogy bizonyos dolgok miért történnek az életében. „Erősen felzaklatja
Mária érthetetlen terhessége”, de hiszi, hogy „Isten tud virágokat
növeszteni a kövek között”. És bátran, erővel vezeti a családját. „Ő
pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment
Egyiptomba." Megértette a feladatát, és cselekedett. Ahogy Ferenc pápa
írja: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Képes a gondokat lehetőségként szemlélni, és bízni a
gondviselésben. Szembenéz családja konkrét problémáival, akárcsak a
világ sok más családapája. Jézus és Mária őrzője.”</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jézus harminc évet töltött ezzel az apával közösen végzett hétköznapi
tevékenységekkel</b></span>. Nem lehet nem látni ebben a tényben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a munka értékét, a
család mindennapi életében való részvétel üdvtörténeti jelentőségét.</b></span></p>
</blockquote>
<p><strong>– Napjainkban a válások számának növekedésével egyre több
gyermek nő fel apa nélkül vagy úgy, hogy csak hétvégenként találkozik az
édesapjával. Hogyan pótolható ez a hiány, és milyen mértékben gátolja a
személyiség kibontakozását?</strong></p>
<p>– Richard Sheltontól valók a következő sorok: „Érted-e már, hogy /
olyan fiú, kit apja nem szeretett, / maga sem tud szeretni?” A
pszichológusok szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az apaseb az emberek leggyakoribb és legfájóbb
sebe. Hiánybetegség. Aki az apja fizikai vagy érzelmi közelségét
nélkülözi, az fájdalmas megfosztottságot él át. Ez olyan űrt teremt
</b></span>benne, amit mindenfélével igyekszik pótolni. Szüksége lenne egy másik
személyre, az apára, valakire, aki elfogadja, elismeri, megvédi és
átöleli. Ezt szerepet nem töltheti be az anya, mert ő a fogantatásunk
pillanata óta jelen van, ezért a vonzódásért semmit sem kell tennünk, az
első időkben szinte szimbiózisban élünk vele. Az apa az első<em> másik</em>
személy az életünkben, és erre a tapasztalatra mindenkinek életbevágóan
nagy szüksége van. (A fiúknak másképpen, mint a lányoknak.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az apahiány
következtében a személyiség súlyosan sérül. </b></span>A gyermeknek nem pusztán
két szülőre, hanem az apai és az anyai minőség egymást kiegészítő
egységére van szüksége. Egyrészt a minta miatt, másrészt pedig a
valóságos szeretetkapcsolat testközeli átélése miatt. „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha a férfioldal
nem szeret, akkor örökre kételkedni fogok magamban”</b></span> – írja Richard Rohr.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Apa hiányában konfliktusossá válhat a nemi identitás megszilárdulása,
gondok lehetnek a tekintély elfogadásával, vagy éppen túlzott
tekintélyimádat alakulhat ki </b></span>a gyermekben, aki fél, mivel nem volt jelen
az életében a jóságos és bölcs férfi.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az apa nélkül felnövő fiúk
gyakran káros vagy legalábbis bonyolult kerülőutakon, pótmegoldásokat
keresve próbálnak férfivá válni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az egyik legmegrendítőbb példája ennek
Michael Phelps, minden idők egyik legsikeresebb olimpiai bajnok úszója.
Egy vele készített interjúban elmondta, hogy a legnagyobb sikerei idején
drogozott a legintenzívebben, és ekkor jutott el az öngyilkosság
gondolatáig is. Minden eredményessége ellenére üresség tátongott a
lelkében. „Nem volt önbecsülésem. Sem önértékelésem” – nyilatkozta. A
szülei kilencéves korában elváltak, és az akkor keletkezett űrt próbálta
betölteni a versenysikerekkel, mindhiába. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gyógyulást az hozta meg
számára, amikor újra találkozott az apjával és Istennel. Lehetséges
tehát a felemelkedés, de csakis kapcsolatokon keresztül.</b></span> Ahhoz, hogy
ezek a sebek begyógyuljanak, a gyermeknek akár több személyhez fűződő
kapcsolatokból kell megkapnia azokat a tapasztalatokat, amelyeket az apa
hiánya miatt gyermekkorában nélkülözött.</p>
<blockquote>
<p>Egyébként igazat adhatunk annak a keleti mondásnak, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„egy gyermek
fölneveléséhez egy egész falu kell”, mert még egészséges család
esetében is szerepmodellek töredékeiből rakjuk össze végül magunkat.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Ha gyermekkori családi terheket cipelünk, akkor ez még inkább így
lesz, miközben felnőttként szembe kell néznünk a krízissel, és ki kell
engesztelődnünk a fájdalmat okozó szülőnkkel is.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g111724']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111724&v=1&p=1&img=c_398A8420.jpg" alt="" width="198" height="132" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az odaadó, gondoskodó apa sok örömet talál a családi
életben, de ahogyan Böjte Csaba mondja, ettől még nem kell lemondania a
királyi, sőt papi feladatáról. </span>Látjuk, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> vannak családi és társadalmi
elvárások az apával kapcsolatban. A feleség és a gyerekek hogyan
segíthetik a férfit a küldetése teljesítésében?</span></strong></p>
<p>– Valóban, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a társadalomnak is szüksége van apákra, és a férfivá
váláshoz az ember egyéni életében is hozzátartozik az apaság,
</b></span>függetlenül attól, hogy biológiai vagy lelki gyermekekért vállal
felelősséget valaki.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez a királyi és papi küldetés: kiállni azokért, akiknek nincs
hangjuk, bátorítani, vezetni, nagyvonalúan, de határozottan utat mutatni
nekik, és kellő időben elengedni őket, bízva abban, hogy megtalálják a
maguk útját.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Erre is szép példát találunk <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a Szentírásban, amikor Szent Pál
Onezimuszért, a szökött rabszolgáért mint saját fiáért könyörög
Filemonhoz, hogy szabadítsa fel őt.</b></span></p>
<p>De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a néphagyományunk is ezt a küldetést bízza ránk. Régen, amikor
valaki meghalt, a koporsóban keresztbe fonták a kezét. De csak akkor, ha
keresztszülő volt, tehát ha valaki más gyermekéért is felelősséget
vállalt.</b></span> S hogy<span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b> mit tehetünk mi, nők, feleségek azért, hogy a férjünk
teljesíteni tudja a küldetését? Röviden fogalmazva azt, hogy a
hétköznapokban, minden élethelyzetben kinézzük ezt belőle, ezt várjuk el
tőle, így tekintünk rá. Mint királyra, papra, családfőre, a gondviselő
jóság és a megtartó erő személyes képviselőjére.</b></span></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Körössy László/Magyar Kurír</strong></p>
<p><em></em></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>