[Grem] 'Mit tegyünk?' - gondolatok advent 3. vasárnapjára / Sebestyén Péter, marosvásárhelyi plébános

[Emoke Greschik]

 Mit tegyünk? – gondolatok advent 3. vasárnapjára
Sebestyén Péter <https://katolikus.ma/author/s-peter/>  marosvásárhelyi
plébános
*https://katolikus.ma/mit-tegyunk-gondolatok-advent-3-vasarnapjara/
<https://katolikus.ma/mit-tegyunk-gondolatok-advent-3-vasarnapjara/>*
*1. Örvendezzél, és vigadj, teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!*

*(Szo, 14–18a)*

Szofoniás próféta népe hitének és örömének ad hangot, amikor hálaéneket
zeng, mert Isten betartja ígéreteit. A nép úgy örül Isten jelenlé­tének,
mint menyasszony a vőlegényének.

*2. Örüljetek… Az Úr közel van! (Fil 4, 4–7)*

Advent második felétől a bűnbánat szomorúságának hangulata átadja helyét az
örömnek. Nem várhatom Uram közeledését savanyú arccal, megkérgesedett
lélekkel. Belső örömömet biztosítja hétköznapi lelki egyensúlyomat is.
Ennek alapja, hogy Isten velem van, nem kell félnem.

*3. Keresztelő János prédikációja (Lk 3, 10–18)*

Akiket sokan napjaink Keresztelő Jánosának tekintenek, ugyanilyen tűzzel,
elhivatottsággal, és „Lelkes” ihletéssel, testre szabottan válaszolnának
arra a kérdésre, amit a pusztába kivonuló, kíváncsi és magába szállt nép
kérdezett a hajdani prófétától. A társadalom különféle rétegét alkotó
kérdezők: őstermelők, újságírók, tanárok, orvosok, vállalkozók, bankárok,
motorosok, nagycsaládosok, politikusok és átlagbérből élők, szegények és
vagyonosak, konkrét útmutatást, gyakorlati tanácsokat kapnának tőlük is. A
tanácsok persze csak akkor érnek valamit, ha nemcsak meghallgatjuk, hanem
követjük is őket…

Szent Lukács arról számol be, hogy a pusztába igyekvő, Jánoshoz forduló
tömeg, kereső és nyitott lélekkel hallgatja a dörgedelmes prófétai
szavakat, megrendül, és kérdésekkel ostorozza a különös prófétát. Különösen
a vámosok és a katonák, akik köztudottan a megvetett rétegekhez tartoztak,
mint a bűnösök képviselői, kérdeznek rá: „Hát mi mit tegyünk?”

Keresztelő János mindenekelőtt az irgalmasságot, a rászorulók megsegítését
szorgalmazza. Biblikusok felfigyeltek arra, hogy Lukács evangélista
fogalmazásában ez már örömhír, evangélium, noha a jánosi keresztség csak
bűnbánati és nem bűneltörlő. A tanácsok is pusztán a becsületes
kötelességteljesítésre vonatkoznak. Afféle keresztelés előtti hitoktatás.
Hogy senki ne éljen vissza hivatalával, beosztásával, szolgálatra kapott
hatalmával. De ez messze nem elég az üdvösséghez. Mindössze humánum,
átlagos szociális követelmény lenne.

Azonban a következőkben már az eljövendőről beszél, aki tűzzel és
Szentlélekkel keresztel. János csak előkészíti a terepet a kegyelem
befogadására. Aki pedig átesett a „tűzkeresztségen”, a keresztség
szentségén, attól Isten sokkal többet kíván: átadni magunkat teljesen
Istennek, megbocsátani hetvenhétszer, és hősies fokban gyakorolni a
szeretetet. Ehhez pedig le kell raknunk az alapokat…

Mi mit tegyünk? – kérdezhetnénk. Adventi utunkon, az öröm vasárnapján
kezdjük az önvizsgálatnál: mekkora kihatással van keresztségem hétköznapi
döntéseimre? Áldás van munkámon, családomon? Megrendültem már valaha bűneim
miatt? Kértem Istentől bocsánatot? Hagytam, engedtem, akartam, hogy a
Szentlélek szele és tüze mindent kiseperjen élemből, lelkemből, ami nem
odavaló?

Keresztelő Szent János nem azt mondta, amit elvártak volna tőle. Nemcsak a
farizeusok álszent vallásosságáról rántja le a leplet, hanem türelemmel, de
határozottan „kiosztja” a katonákat, akik a császár vagy a helyi
kiskirályok szolgálatában álltak, és fegyverrel tartották fenn az
elnyomást. Ugyanígy a vámosokat is arra kéri, hogy ne a könyörtelenség, a
kapzsiság vezesse őket a vámszedéskor, hanem inkább a kötelességtudat. Nem
lázít a fennálló rend ellen, hanem a szociális érzékenység, a testvéri
szeretet apró tetteit kéri mindenkitől.

Kell ennél gyakorlatiasabb adventi program? Ne az árral sodródjunk, hanem
merjünk jobbak, becsületesebbek lenni. Ne éljünk vissza hatalmunkkal,
pozíciónkkal, helyzeti előnyünkkel, hanem szolgáljuk a közösség javát. Ne
fölösleges dolgokat vásároljunk össze árcsökkentés címén, hanem osszuk meg
kenyerünket, időnket, pénzünket, figyelmünket azokkal, akik ezt szomjazzák.
Álljunk le egy percre meghallgatni, akinek panasz nyomja a lelkét.
Ahelyett, hogy világhálós ismerősök gyűjtésében versenyeznénk, valódi
barátként szegődjünk embertársunk mellé akkor, amikor éppen ránk van
szüksége. Hordozzuk egymás terhét.

Az öröm vasárnapja nemcsak a közelgő karácsonyt hirdeti, hanem Isten ama
örömét, amikor a megtérő bűnös feléje fordul. Mindenkit tárt karokkal
fogad, és visszaemel a létbe. Álljunk sorba ajtaja előtt.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211212/c8e5b3a9/attachment.html>