<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-mvp-post-title gmail-left entry-title">Mit tegyünk? – gondolatok advent 3. vasárnapjára</h1>
<div class="gmail-mvp-author-info-wrap gmail-left gmail-relative">
<div class="gmail-mvp-author-info-thumb gmail-left gmail-relative">
<img alt="" src="https://secure.gravatar.com/avatar/5195592a37a4c60580e02b16799bb330?s=46&d=mm&r=g" class="gmail-avatar gmail-avatar-46 gmail-photo" width="46" height="46"> </div>
<div class="gmail-mvp-author-info-text gmail-left gmail-relative"><span class="gmail-author-name gmail-vcard gmail-fn gmail-author"><a href="https://katolikus.ma/author/s-peter/" title="Sebestyén Péter bejegyzése" rel="author">Sebestyén Péter</a> marosvásárhelyi plébános</span>
</div>
</div>
<div><strong><a href="https://katolikus.ma/mit-tegyunk-gondolatok-advent-3-vasarnapjara/">https://katolikus.ma/mit-tegyunk-gondolatok-advent-3-vasarnapjara/</a></strong></div><div><strong>1. Örvendezzél, és vigadj, teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!</strong></div><div id="gmail-mvp-content-wrap" class="gmail-left gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-out gmail-right gmail-relative" style="transform: none;"><div class="gmail-mvp-post-soc-in"><div id="gmail-mvp-content-body" class="gmail-left gmail-relative"><div id="gmail-mvp-content-body-top" class="gmail-left gmail-relative"><div id="gmail-mvp-content-main" class="gmail-left gmail-relative"><p><strong>(Szo, 14–18a)</strong></p>
<p>Szofoniás próféta népe hitének és örömének ad hangot, amikor
hálaéneket zeng, mert Isten betartja ígéreteit. A nép úgy örül Isten
jelenlétének, mint menyasszony a vőlegényének.</p>
<p><strong>2. Örüljetek… Az Úr közel van! (Fil 4, 4–7)</strong></p>
<p>Advent második felétől a bűnbánat szomorúságának hangulata átadja
helyét az örömnek. Nem várhatom Uram közeledését savanyú arccal,
megkérgesedett lélekkel. Belső örömömet biztosítja hétköznapi lelki
egyensúlyomat is. Ennek alapja, hogy Isten velem van, nem kell félnem.</p>
<p><strong>3. Keresztelő János prédikációja (Lk 3, 10–18)</strong></p>
<p>Akiket sokan napjaink Keresztelő Jánosának tekintenek, ugyanilyen
tűzzel, elhivatottsággal, és „Lelkes” ihletéssel, testre szabottan
válaszolnának arra a kérdésre, amit a pusztába kivonuló, kíváncsi és
magába szállt nép kérdezett a hajdani prófétától. A társadalom különféle
rétegét alkotó kérdezők: őstermelők, újságírók, tanárok, orvosok,
vállalkozók, bankárok, motorosok, nagycsaládosok, politikusok és
átlagbérből élők, szegények és vagyonosak, konkrét útmutatást,
gyakorlati tanácsokat kapnának tőlük is. A tanácsok persze csak akkor
érnek valamit, ha nemcsak meghallgatjuk, hanem követjük is őket…</p>
<p>Szent Lukács arról számol be, hogy a pusztába igyekvő, Jánoshoz
forduló tömeg, kereső és nyitott lélekkel hallgatja a dörgedelmes
prófétai szavakat, megrendül, és kérdésekkel ostorozza a különös
prófétát. Különösen a vámosok és a katonák, akik köztudottan a megvetett
rétegekhez tartoztak, mint a bűnösök képviselői, kérdeznek rá: „Hát mi
mit tegyünk?”</p>
<p>Keresztelő János mindenekelőtt az irgalmasságot, a rászorulók
megsegítését szorgalmazza. Biblikusok felfigyeltek arra, hogy Lukács
evangélista fogalmazásában ez már örömhír, evangélium, noha a jánosi
keresztség csak bűnbánati és nem bűneltörlő. A tanácsok is pusztán a
becsületes kötelességteljesítésre vonatkoznak. Afféle keresztelés előtti
hitoktatás. Hogy senki ne éljen vissza hivatalával, beosztásával,
szolgálatra kapott hatalmával. De ez messze nem elég az üdvösséghez.
Mindössze humánum, átlagos szociális követelmény lenne.</p>
<p>Azonban a következőkben már az eljövendőről beszél, aki tűzzel és
Szentlélekkel keresztel. János csak előkészíti a terepet a kegyelem
befogadására. Aki pedig átesett a „tűzkeresztségen”, a keresztség
szentségén, attól Isten sokkal többet kíván: átadni magunkat teljesen
Istennek, megbocsátani hetvenhétszer, és hősies fokban gyakorolni a
szeretetet. Ehhez pedig le kell raknunk az alapokat…</p>
<p>Mi mit tegyünk? – kérdezhetnénk. Adventi utunkon, az öröm vasárnapján
kezdjük az önvizsgálatnál: mekkora kihatással van keresztségem
hétköznapi döntéseimre? Áldás van munkámon, családomon? Megrendültem már
valaha bűneim miatt? Kértem Istentől bocsánatot? Hagytam, engedtem,
akartam, hogy a Szentlélek szele és tüze mindent kiseperjen élemből,
lelkemből, ami nem odavaló?</p>
<p>Keresztelő Szent János nem azt mondta, amit elvártak volna tőle.
Nemcsak a farizeusok álszent vallásosságáról rántja le a leplet, hanem
türelemmel, de határozottan „kiosztja” a katonákat, akik a császár vagy a
helyi kiskirályok szolgálatában álltak, és fegyverrel tartották fenn az
elnyomást. Ugyanígy a vámosokat is arra kéri, hogy ne a könyörtelenség,
a kapzsiság vezesse őket a vámszedéskor, hanem inkább a
kötelességtudat. Nem lázít a fennálló rend ellen, hanem a szociális
érzékenység, a testvéri szeretet apró tetteit kéri mindenkitől.</p>
<p>Kell ennél gyakorlatiasabb adventi program? Ne az árral sodródjunk,
hanem merjünk jobbak, becsületesebbek lenni. Ne éljünk vissza
hatalmunkkal, pozíciónkkal, helyzeti előnyünkkel, hanem szolgáljuk a
közösség javát. Ne fölösleges dolgokat vásároljunk össze árcsökkentés
címén, hanem osszuk meg kenyerünket, időnket, pénzünket, figyelmünket
azokkal, akik ezt szomjazzák. Álljunk le egy percre meghallgatni, akinek
panasz nyomja a lelkét. Ahelyett, hogy világhálós ismerősök gyűjtésében
versenyeznénk, valódi barátként szegődjünk embertársunk mellé akkor,
amikor éppen ránk van szüksége. Hordozzuk egymás terhét.</p>
<p>Az öröm vasárnapja nemcsak a közelgő karácsonyt hirdeti, hanem Isten
ama örömét, amikor a megtérő bűnös feléje fordul. Mindenkit tárt
karokkal fogad, és visszaemel a létbe. Álljunk sorba ajtaja előtt.</p></div></div></div></div></div></div>
</div>