[Grem] Ma Limai Szt. Róza szűz (Peru Sienai Szt. Katalinja) ünnepe / dr. Diós István, Magy.Kat.Lex.

2021. Aug. 22., V, 08:03:03 CEST

 Limai Szent Róza szűz
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2019. augusztus 23., péntek
| 10:01
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/limai-szent-roza-szuz

A virágárusok, kertészek, hímzők védőszentje, a misztikus Limai Szent Róza
életútját idézzük fel liturgikus emléknapján, augusztus 23-án.

*Isabel Flores y de Oliva Limában született 1586 áprilisában. *A család egy
indián szolgálója kezdte Rózának becézni, és a név rajta maradt, ez lett a
bérmaneve is. A Szűz Máriáról nevezett Róza – ezt a nevet mint harmadrendi
domonkos nővér kapta később.

*Dél-Amerika és Peru számára olyan jelentős szent ő, mint Itáliának Sienai
Szent Katalin vagy Spanyolországnak Avilai Szent Teréz.*

*Róza egész életében vezekelt: hajának levágásával tiltakozott és fordult
szembe családja tervével, hogy feleségül adják egy jó házból való ifjúhoz;
a kezeit oltatlan mésszel csúfította el; a derekán haláláig egy súlyos
lakattal lezárt láncot viselt; a fejére vasból készült töviskoronát rakott;
ciliciumot hordott és ostorozta magát; az ágya kemény deszkából készült;
szülei házából kiköltözött a kertbe egy saját kezűleg épített kunyhóba. E
vezekléseivel is lelki anyja és mesternője, a kétszáz évvel korábban élt, s
ugyancsak domonkos harmadrendi Sienai Szent Katalin példáját követte.*

Mindez környezetét részben csodálatra, részben megütközésre indította. Ő
maga azonban tudta, hogy – Szent Pál szavaival élve – hiába adná oda a
testét egészen elégő áldozatul, hiába osztaná szét mindenét a szegényeknek,
ha a szeretet kettős törvényét nem teljesíti, semmit nem használ neki.
Ezért *minden erejével és figyelmével Isten és a felebarát iránti szeretet
útján akart járni. Szerette és követte Sienai Szent Katalin példáját;
buzgón olvasta Granadai Szent Lajos és Keresztes Szent János írásait;
csodálattal és imádsággal kísérte Solanói Szent Ferenc perui misszióját,
melyet az indiánok között végzett. *

*„Ha nem nő volnék, tanulmányaim végeztével azonnal teljes erőmmel a
missziós munkának szentelném magam. Arra törekednék, hogy a legvadabb és
legelhagyatottabb vidékekre menjek, ahol még kannibálok élnek. Csak azzal
törődnék, hogy az indiánok megmentésére és üdvözítésére ajánljam fel
mindenemet: erőmet, verítékemet, véremet, hogy hirdethessem nekik az
evangéliumot, és taníthassam őket: Térjetek meg! Térjetek meg!”*

*1606. augusztus 10-én öltötte magára a domonkos harmadrendi nővérek
ruháját. Azért nem lett domonkos apáca, mert Peruban akkor még a domonkos
rend női ága nem telepedett le. Szerzetesi ruhája nem választotta el az
emberektől, *hanem mindenki számára nyilvánvalóvá tette életének lényeges
célját: Krisztusnak szentelte magát.

*Napjaiból olykor tizenkét órát töltött imádsággal. Lelkigyakorlatait
kézimunkával váltogatta: font, szőtt, hímzett, művelte a kertet, és
bevételeivel szüleit támogatta. Életformája lett az Úr Krisztus
jelenlétében való élet és a vele való szüntelen társalgás*. Éppen ez
jelentette lelki életének mindennapos táplálékát.

*„A szemlélődés teljes nyugalmában, mindent beragyogó fényességben álltam,
telve csodálattal, és a fényesség közepén feltűnni láttam a Megváltó
Keresztjét. E ragyogó fényesség legbensejében megpillantottam az én Uram,
Jézus Krisztus szentséges emberségét. Éreztem, hogy Jézus Krisztus
emberségéből a felség elmondhatatlan sugarai hatoltak lelkem mélyéig, úgy,
hogy arra gondoltam: tökéletesen szabad vagyok, és átkerültem az örök
boldogság örömébe.”*

*Keresztes Szent János tanítványaként abból a felismerésből indult ki, hogy
a teremtmény „semmi” önmagától, de Isten épp azért teremtette, hogy a
kegyelemmel oly magasságba emelkedjék, hogy a Megtestesült Ige menyasszonya
legyen.*

*Mint a többi nagy szent, sokat szenvedett az Egyházért. Gyötrelmeiről így
írt: **„Az életgyónás igen nagy szenvedést jelentett... Szorongás,
vigasztalanság, elkeseredés, kísértés, harc, meghazudtolás a gyóntató atyák
részéről, meg nem értés emberektől, betegségek, fájdalmak és a láz.”**
Sokat betegeskedett,* *és kis házában maga is ápolt betegeket és
haldoklókat. Ebből nőtt ki a rendszeres szegénygondozás Peruban.*

*„Anyám, ne ügyelj arra, hogy ruhád bepiszkolódik-e a betegek sebeitől. A
hóhérok sokkal gyalázatosabban mocskolták be köpéseikkel az én Megváltóm
arcát!”*

*Életének utolsó három évét egy barátnőjének, Don Gonzalo de la Maza
feleségének házában töltötte. A szigorú vezeklés, a másokért való szünet
nélküli fáradozás következtében fiatalon, 1617. augusztus 24-én halt meg, *s
utolsó óráiban lassan és nagyon meggondoltan mondogatta: „Jézusom, Jézusom,
maradj mellettem*!” Amikor holttestét átvitték a Szent Domonkos-templomba,
olyan tömeg kísérte, hogy az alkirály katonáinak kellett megvédeniük.*

*Halála után azonnal általános tisztelettel vették körül Limától Madridig*.
Először a Szent Domonkos-templom főoltára közelében, majd a Sienai Szent
Katalin-kápolnában temették el. 1668. február 12-én avatta boldoggá IX.
Kelemen pápa.* 1669-ban Lima, majd egész Dél-Amerika és a Fülöp-szigetek
patrónája lett. Arc-és bőrbetegségek ellen is kérték oltalmát. X. Kelemen
avatta szentté 1671. április 12-én. Ő Dél-Amerika első kanonizált szentje.*
Ünnepét 1727-ben vették fel a római naptárba, augusztus 30-ra. 1969 óta
augusztus 23-án ünnepeljük.

*Szent Róza életé*nek rendkívüli megnyilvánulásait az teszi érthetővé, hogy *a
hódítás, a fegyveres erőszak, a kíméletlen szervezeti változtatások
idején* *nem
volt más módja, hogy Istennek szentelt életét megvalósítsa, csak az, hogy
teljesen egyedül, mások számára érthetetlenül gyakorolja magát az
erényekben.* Ha mindezt kolostorban teszi, talán fel sem tűnik. *Kolostort
azonban nem talált, sőt, neki kellett az elsőt megteremtenie
Dél-Amerikában. És végre is hajtotta az alapítást: megkereste a megfelelő
helyet, megtervezte a kolostor épületét, gondoskodott a szükséges pénzről.
A Sienai Szent Katalin-kolostor végül halála után, 1623-ban nyitotta meg
kapuit. Majd *a cella körül, amelyben Róza élete végét töltötte, *hamarosan
megalakult a második domonkos női kolostor.*

*Istenünk, te Limai Szent Róza lelkében lángra gyújtottad szeretetedet, és
arra indítottad, hogy elhagyva a világot kemény vezeklésben egyedül neked
éljen. Közbenjárására add, hogy a földön az igaz élet útját járjuk, a
mennyben pedig eljussunk hozzád, minden boldogságunk forrásához. A mi
Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Magyar katolikus lexikon*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210822/975ca676/attachment.html>