[Grem] Boldogasszony anyánk / Korzencszky Richárd OSB

[Emoke Greschik]

 Boldogasszony anyánk
<https://mandiner.hu/cikk/20210815_boldogasszony_anyank>
2021. augusztus 15. 8:59
https://mandiner.hu/cikk/20210815_boldogasszony_anyank

Korzenszky Richárd OSB
Országút
<https://orszagut.com/hitelet/boldogasszony-anyank-1787?fbclid=IwAR0kD9p9SgunxEHcfmM6ARC5sgigFOL31ZhHImqXXnvaKr4d9_4m5VUg4lc&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202108>
*Nagyboldogasszony ünnepén* fülembe cseng a gregorián dallam: „Signum
magnum apparuit in caelo…” Nagy jel tűnt föl az égen, egy asszony, akinek
ruhája a Nap, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból korona…
(Jelenések könyve 12,1)

„Templomok jelennek meg előttem, katolikus és ortodox templomok, a
Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentegyházak, szerte a világon.
Keleten és Nyugaton.

S ezen az ünnepen *Máriára tekintve arra gondolok: az ember akkor is lehet
történelemformáló, ha »csak« a feladatát teljesíti. A legegyszerűbb ember
is. *

A vállalásból fakad az élet.

*Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész a bizonytalant is bizalommal
elvállalni.*

Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél. *Egy egyszerű
leány, aki igent tudott mondani az Isten akaratára, mindannyiunk számára a
teljes élet példájává lett.*

*Mária mennybevitelének tiszteletére alapította I. András király 1055-ben –
965 évvel ezelőtt *– a Balaton fölött emelkedő dombon, *a
Tihanyi-félszigeten a bencés apátságot és a templomot.*

Sokszor föltesszük a kérdést: mi az, ami az embernek jár? *Adok-veszek
világban élünk, számításokkal*. Kiszámíthatóvá szeretnénk tenni az életet,
s akkor így előbb-utóbb értelmetlenné válik. *Az élet nem »jár«, hanem
ajándék. **Amit elfogadni kell. Amire »igen«-t kell mondani. Az élet mindig
kiszámíthatatlan.* Nem úgy általában, hanem a saját életem. Teljesíteni az
ajándékozó akaratát. Hogy egészen személyes legyek:* sosem gondoltam arra,
hogy egy ideig ennek a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt tihanyi szent
helynek leszek a felelőse. Megbíztak vele.* *Rám bízták. Elvállaltam.*
Olyan körülmények között, amikor kusza állványerdő volt a templomban, és
nem volt látható az ég. Ott kellett elkezdenem dolgozni, ahol igazában nem
ismertem senkit. *Olyan munkát kellett végeznem, amire soha nem készültem.
Amikor először néztem ki az első tihanyi reggelen az ablakomon, köd
borította a tájat mindenütt. Úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok. **De
mégis…*

*Szent helye ez a magyarságnak, **mondta nekem* valaki, egy köztiszteletben
álló ember, *aki később Magyarország köztársasági elnöke lett,* *amikor
meghallotta, hogy Tihanyba fogok kerülni. *Megtapasztaltam itt ezt azóta,
amikor nemcsak turisták, hanem *zarándokok is jöttek és jönnek, és
éneklik az Árpád-házi király sírjánál: Isten, hazánkért térdelünk elődbe!
Vagy a Celli Mária-oltár előtt: Boldogasszony anyánk… Vagy amikor évről
évre ismétlődően könyörgünk katolikusok, protestánsok együtt a
magyarságért: hálát adunk keresztény magyar elődeinkért, s imádkozunk
azért, hogy akik utánunk következnek, hűségesek lehessenek magyarságukhoz
és kereszténységükhöz, és elhelyezünk egy szál virágot az alapító András
király sírjára. *Így lesz ez most is, szeptember második szombatján.”

*Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210815/8c7ac5d1/attachment.html>