<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210815_boldogasszony_anyank">Boldogasszony anyánk</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. augusztus 15. 8:59</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210815_boldogasszony_anyank">https://mandiner.hu/cikk/20210815_boldogasszony_anyank</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0090/89844_korzenszkyeload.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);"> <br>
<span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Korzenszky Richárd OSB</span>
<br><span><a href="https://orszagut.com/hitelet/boldogasszony-anyank-1787?fbclid=IwAR0kD9p9SgunxEHcfmM6ARC5sgigFOL31ZhHImqXXnvaKr4d9_4m5VUg4lc&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202108" target="_blank" id="gmail-count156127" class="gmail-count">Országút</a></span></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyboldogasszony ünnepén</b></span> fülembe cseng a gregorián dallam: „Signum
magnum apparuit in caelo…” Nagy jel tűnt föl az égen, egy asszony,
akinek ruhája a Nap, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból
korona… (Jelenések könyve 12,1)</div>
<p>
</p><div class="gmail-text">
<p>„Templomok jelennek meg
előttem, katolikus és ortodox templomok, a Nagyboldogasszony
tiszteletére emelt szentegyházak, szerte a világon. Keleten és Nyugaton.</p>
<p>S ezen az ünnepen <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Máriára tekintve arra gondolok: az ember akkor is
lehet történelemformáló, ha »csak« a feladatát teljesíti. A
legegyszerűbb ember is. </b></span></p>
<p>A vállalásból fakad az élet.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a bizonytalant</span> is bizalommal elvállalni.</b></span></p>
<p>Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy egyszerű
leány, aki igent tudott mondani az Isten akaratára, mindannyiunk számára
a teljes élet példájává lett.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mária mennybevitelének tiszteletére alapította I. András király
1055-ben – 965 évvel ezelőtt </b></span>– a Balaton fölött emelkedő dombon, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
Tihanyi-félszigeten a bencés apátságot és a templomot.</b></span></p>
<p>Sokszor föltesszük a kérdést: mi az, ami az embernek jár? <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Adok-veszek
világban élünk, számításokkal</b></span>. Kiszámíthatóvá szeretnénk tenni az
életet, s akkor így előbb-utóbb értelmetlenné válik. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az élet nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> »jár«,</span>
hanem ajándék. </b><b>Amit elfogadni kell. Amire »igen«-t kell mondani. Az élet
mindig kiszámíthatatlan.</b></span> Nem úgy általában, hanem a saját életem.
Teljesíteni az ajándékozó akaratát. Hogy egészen személyes legyek:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> sosem
gondoltam arra, hogy egy ideig <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ennek a Nagyboldogasszony tiszteletére
emelt tihanyi szent helynek leszek a felelőse. Megbíztak vele.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>Rám
bízták. Elvállaltam.</b></span> Olyan körülmények között, amikor kusza állványerdő
volt a templomban, és nem volt látható az ég. Ott kellett elkezdenem
dolgozni, ahol igazában nem ismertem senkit. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Olyan munkát kellett
végeznem, amire soha nem készültem. Amikor először néztem ki az első
tihanyi reggelen az ablakomon, köd borította a tájat mindenütt. Úgy
éreztem, teljesen egyedül vagyok.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De mégis…</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent helye ez a magyarságnak, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mondta nekem</b></span> valaki, egy
köztiszteletben álló ember, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>aki később Magyarország köztársasági elnöke
lett,</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>amikor meghallotta, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy Tihanyba fogok kerülni. </span></b></span>Megtapasztaltam
itt ezt azóta, amikor nemcsak turisták, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>zarándokok is jöttek és
jönnek, és éneklik az Árpád-házi király sírjánál: Isten, hazánkért
térdelünk elődbe! Vagy a Celli Mária-oltár előtt: Boldogasszony anyánk…
Vagy amikor évről évre ismétlődően könyörgünk katolikusok, protestánsok
együtt a magyarságért: hálát adunk keresztény magyar elődeinkért, s
imádkozunk azért, hogy akik utánunk következnek, hűségesek lehessenek
magyarságukhoz és kereszténységükhöz, és elhelyezünk egy szál virágot az
alapító András király sírjára. </b></span>Így lesz ez most is, szeptember második
szombatján.”</p>
<p style="text-align:right"><em>Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP</em></p>
</div>
</div>
</div>