[Grem] interjú Sajgó Szabolcs SJ.vel 70. születésnapja alkalmából

[Emoke Greschik]

 Születésnapi beszélgetés Sajgó Szabolccsal
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2021.
augusztus 6., péntek | 19:54

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-megteres-es-bunbanat-utjan-nagyobb-jo-fele-szuletesnapi-beszelgetes-sajgo-szabolccsal
8
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, költő, a Párbeszéd Háza igazgatója
augusztus 7-én ünnepli a hetvenedik születésnapját. Ebből az
alkalomból beszélgettünk
vele életéről, hivatásáról.

*– Hétgyermekes, vallásos családba született. Még huszonhárom éves sem
volt, amikor pappá szentelték. Ez azt jelenti, hogy mindig is pap akart
lenni? Nem voltak kitérői?  *

– *Amikor kamaszként hallottam, hogy az egyik bátyám pap szeretne lenni,
magamban azzal élcelődtem: azt hittem, ő ennél normálisabb. Életem **ateista,
materialista időszaka* *volt ez, **egyáltalán nem mondhatom tehát, hogy
egyenes lett volna az utam a papság felé. *

*Tizenhét éves koromban aztán váratlanul megtapasztaltam, megláttam
valamit, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Úgy éreztem, nem
hallgathatok erről. *

Ez indított el a papi hivatás felé.

*– Istenélményt élt át?*

– Lelki élményem volt, ám nehéz erről beszélni. Az emberek ilyenkor valami
rendkívüli dologra gondolnak, *de nem történt semmi rendkívüli. Inkább
ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember lekapcsolja a számítógépet,
kicseréli az alaplapot, aztán újraindul a rendszer. Mindez egy pillanat
tört része alatt következett be. Nagyon erős belső tapasztalat volt, ami
mindent átírt bennem.*

*– A hetvenes években ifjú lelkipásztorként több plébánián is szolgált. Ez
már a kádári diktatúra úgynevezett puha időszaka volt. Hogyan mutatkozott
meg ez az egyházpolitikában?*

– *Azokban az években szabadultak a börtönökből az utolsó elhurcolt papok,
regnumiak és mások*. Az ország vezetése ekkor már eléggé biztonságban
érezte magát ahhoz, hogy ne kelljen drasztikusan fellépnie az egyházak
ellen. *Az egyházüldözés primitív formái finomodtak*, de ez persze nem
jelentette azt, hogy ne akarták volna eltántorítani az embereket a
vallástól, a hittől, csak jobbára más eszközöket használtak, mint korábban.
Azért továbbra is *történtek nagyon kemény dolgok.* Az egyik rendtársam,
Illés Albert, akit idén tavasszal a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével
tüntettek ki, elmesélte, milyen *szörnyűséges tortúrák*nak vetették alá. *Ezek
egész életére megrongálták* őt. *Több plébánián szolgáltam, békepapokkal
együtt. Hogy erővel leállítottak volna, azt nem tapasztaltam. Inkább
mindent elkövettek, hogy ne tudjanak arról, mit teszek a hivatalosan
engedélyezett szolgálaton kívül. **Olyan ember nehezítette néha a munkámat,
aki valóban hű volt az Egyházhoz, az életét is odaadta volna Jézusért. Csak
hát nem tetszett neki, hogy a vidéki kis faluban bemegyek a kocsmába, és
megszólítom az embereket, akik sosem jönnek templomba, elkerülik a
plébániát. Egy másik, szintén nagyon jó atya meg azt tette szóvá, hogy
esténként meglátogatom a családokat. Azt mondta, az este a sötétség órája,
a jó papnak ilyenkor a plébánián van a legjobb helye.*

*– Papi jelmondata: „Más juhaim is vannak, melyek nem ebből az akolból
valók. Azokat is vezetnem kell” (Jn 10,16). Beszélne erről kicsit
részletesebben?*

– *Miután megtértem, nagy rokonszenvvel fordultam azokhoz, akik hasonló
gondokkal küszködtek, mint korábban én*.* Úgy éreztem, küldetésem van
feléjük.* *Szemináriumi éveimben megtapasztaltam, hogy a hagyományos
lelkipásztorkodás és vallásosság sok ember számára akadálya annak, hogy
teljesebben megismerje az evangéliumot. *Egészen anarchikus gondolataim is
voltak, például, hogy le kellene bontani a templomokat. Láttam, hogy *az
emberek másképpen gondolkoznak, más élmények érik őket, az Egyház már
idegen világ számukra. *Szoktuk mondogatni, hogy a vallásos nyelvezetet az
emberek többsége nem érti.* Ez nem csak a szavakra vonatkozik, a
beszédstílusra, a gesztusokra, hanem a szimbólumokra, a kommunikáció minden
formájára.** Isten Jézusban megtestesült, és egészen közel engedte magához
az embert. *

Állandó kihívás minden hívő számára, hogy a nehezebb utat válassza, és a
vallás világán kívül élő emberekben találja meg az evangélium alapjait,
azokat a gyökereket, amelyek beoltódhatnak az evangéliummal, és gyönyörű
termést hozhatnak.

*Ennek szellemében vezettem fiatal papként a Kassai téren – ötödik kápláni
helyemen – egy világnézettől független fórumot, ahol nem vallási, hanem
természetes emberi alapon elmélkedtünk*. *Evangélikus nagymamám miatt is
kezdettől fontosnak tartottam az ökumenét*, hogy a különféle Jézus-követő
felekezetek között legyen kapcsolat, keressük egymást, tanuljunk
egymástól. *Ezért
nem hivatalos lelkinapokat tartottunk katolikus és protestáns templomokban,
felváltva. Előadónk volt többek között Jelenits István atya, id. Hafenscher
Károly, a szervezésben részt vállalt Balog Zoltán *(korábbi
emberierőforrás-miniszter, az idei évtől református püspök – *a szerk.*).

*A jelmondatomhoz egyébként az ezüstmisémen, 1999-ben hozzátettem:
„Hallgatni fognak szavamra.” *

*Ha megérem a pappá szentelésem ötvenedik évfordulóját, gondolom,
hozzáteszem: „És egy nyáj lesz és egy pásztor.” *

Mindezt annak jegyében, hogy vallom: a történelem ura nem a bukdácsoló
ember, nem is a bukott szellemi világ, hanem a föltámadott názáreti Jézus.*
Amikor 1981-ben elhagytam az országot, hirtelen térbelileg is más juhok
kerültek előtérbe az életemben. Eredetileg orvosmisszióba készültem – ott
aztán tényleg egészen mások lettek volna a juhok *–, de a rend másképpen
döntött. *A jelmondatomban kifejeződik az, hogy Isten minden teremtményét
szeretetből teremtette, értéknek, ajándéknak, és mindenkit arra rendelt,
hogy a vele való legbensőbb közösségben teljesedjen ki az élete*. *Ha az
ember ezt nem fogja fel, és nem ennek mentén igyekszik haladni, akkor csak
boldogtalanul tévelyeg.*

*– 1984-ben Torontóban, a Szent Erzsébet-templomban tette le a szerzetesi
örökfogadalmát. Mi vonzotta a jezsuitákhoz?*

– A belgiumi Leuvenben, még mielőtt jelentkeztem volna a jezsuita
rendbe, *sokat
olvastam Szent Ignácról. Inspiráló volt számomra az élete. Megismerkedtem a
magyar jezsuitákkal is, és azt láttam, fontos számukra, hogy az Egyházat, a
magyarságot szolgálják előadásokkal, írásokkal, könyvekkel, intézményekkel,
vagyis minden lehetséges módon.* Akkoriban a magyar világ eléggé el volt
zárva az újonnan született keresztény művek, a teológiai gondolkozás és
gyakorlat elől. A jezsuiták ezt is terjesztették. Ami számomra, az számukra
is fontos volt. Megjegyzem, *az ötvenes évek végétől, még gyerekként,
találkoztam magyar jezsuitákkal, és ezek az alkalmak szép emlékként
maradtak meg bennem. Amikor 1978-ban először látogatott el Magyarországra
jezsuita generális, Pedro Arrupe, én káplán voltam Angyalföldön. Ennek az
eseménynek is lehetett némi köze ahhoz, hogy jelentkeztem a rendbe*.

*– A jezsuitákra kezdettől fogva jellemző a misszió, az evangélium
hirdetése az egész világon, ahogyan azt Jézus a mennybemenetele előtt
meghagyta tanítványainak. Mennyire érvényesülhet ez a mai, talán minden
korábbinál jobban relativizált világban?*

*– Ha a hitemet nem úgy hirdetem, hogy a másik megszégyenítve érzi magát
miatta, ha figyelembe veszem a normális érzékenységet, akkor általában nem
bántódnak meg az emberek, és még kíváncsiak is lesznek az üzenetre. *Akkor
érhet leginkább célba a tanúságtételem, ha a „mid van, amit nem kaptál” és
a „minden kegyelem” jegyében beszélek arról, hogy én így és így látom az
életet, számomra a világ így kerek, engem ez motivál, ebből tudok erőt
meríteni a jóra, a szépre, és* nekem a forrás az a láthatatlan valaki,
akinek a jelenlétét minduntalan megtapasztalom a mindennapjaimban.* *Egy
olyan kultúrában, olyan emberek között, ahol kicsit beteges érzékenység
tapasztalható, **az ember óvatosabb lehet, de ez nem **jelenti azt, hogy ne
**tegyen tanúságot arról, ami számára a gyógyulás, az erőforrás.*

*– 2014-től igazgatója a Párbeszéd Házának, amely a mai katolicizmus
kulturális centrumává nőtte ki magát. Mi a koncepciója?*

*– Valamennyi rendezvény a katolikus, keresztény értékrendet igyekszik
közelebb vinni az emberekhez*. Egyrészt azokhoz a katolikusokhoz, akik csak
felszínesen ismerik a hitüket, másrészt azokhoz is, akik tévesen
gondolkodnak a katolikus hitről, vagy egyáltalán sehogy. A Katolikus
Egyházban minden intézmény erre törekszik. A Párbeszéd Háza attól lehet
sajátos, ha ehhez hozzáteszi a jezsuita érzékenységet és küldetést,
valamint a preferenciáinkat. *Célunk, hogy a ház minden rendezvényével
kiemelten segítse elő az Isten és az ember közötti személyes
találkozást. *Ezért,
ha például fiatal zenészek koncertsorozatát tervezzük, nem elég, ha a zene
kiváló. Azt is lényegesnek tartjuk, hogy mind a zenészeknek, mind a
résztvevőknek feltárjuk az adott zene transzcendens dimenzióit. Például
úgy, hogy szakember beszél arról, hogyan jelenik meg a transzcendens az
adott zeneműben: elutasítva, elfogadva, inspirálólag. Preferenciáink közé
tartozik az is, *hogy nyissunk a fiatalok felé, akik **gyakran magukra
vannak hagyva.* A hagyományos, megtartó alapokat adó, értékeket közvetítő
közösségek, így a család is, mára nagyon rossz állapotba került. *
Igyekszünk továbbá odafigyelni a periférián lévőkre, legyenek bár egyének,
közösségek, kisebbségek, esetleg kultúrák. Mindemellett nagyon fontos
számunkra közös otthonunk, a teremtett világ védelme,* hiszen a Teremtő
arra hívott meg minden embert, hogy társteremtő legyen ebben a világban,
ami még nincs készen. Bármilyen rendezvényt tartunk is, arra törekszünk,
hogy ezek a szempontok lehetőleg jelen legyenek benne*. Nem tanítás
formájában kínáljuk mindezt, sokkal inkább egy meglátott, megtapasztalt
érték hiteles felmutatásával a személyes kapcsolatban, a párbeszédben.**
Van véleményem, de kíváncsi vagyok a tiédre is, arra, hogy tudjuk-e
gazdagítani egymást.* Ennek jegyében tartottunk konferenciát például Szent
Ignác és Kálvin, Luther és a Katolikus Egyház kapcsolatáról, az
Eucharisztia mentén.

*Mindenkinek vannak értékei, amelyek által kölcsönösen gazdagodhatunk. A
világban mindenki Isten egy sajátos arcvonását jeleníti meg, amely senki
másban nincs meg.* Az isteni vonások felismerése a világban a mennyország
újabb és újabb, vég nélküli felfedezése.

*A mennyország ebben az értelemben is elkezdődhet már itt, a földi életben.*

*– Nemcsak pap és jezsuita, hanem költő is; a közelmúltban jelent meg
hatodik verseskötete **meztelen Isten** címmel. *Hogyan egészíti ki egymást
a két hivatása?

– Két éve voltam pap, amikor megkérdeztem az egyik, nálam egy évvel
fiatalabb paptársamtól: miben látod most a papságod lényegét? Elmondta,
amit gondolt, majd visszakérdezett. Akkoriban született egy verses szövegem
a kimondott szó szentségéről, amit ma is vallok:

a szó Ige, Logosz, valóságot teremtő megnyilvánulás. Az írás, a vers
értelmét abban látom, hogy befogadom az Igét, és hagyom megnyilvánulni
általam.

Az igazi szavak megpiszkálnak bennük valamit, amiben nincs harmónia, de nem
úgy, hogy kétségbe essünk, hanem hogy elinduljunk egy mélyebb harmónia felé.

*– A hetvenedik életév jó alkalom arra, hogy az ember számvetést készítsen.
Milyen érzések vannak most Önben?*

– *Egy régi elképzelés szerint az ember élete három szakaszból áll: az első
a felkészülés, a második a család, a munka és az alkotás ideje. A harmadik
pedig a készület az átmenetre, mindennek az elrendezése önmagunkkal és
másokkal, a gondolataink középpontjában azzal, akivel az örökkévalóságot
fogjuk tölteni*. A hetvenedik év mérföldkő. Számomra is azt jelenti, hogy*
le kell lassulnom, ritkítanom a feladatokat, és ami marad, azt jobban
elmélyíteni.*

*– A hetvenedik születésnapja egybeesik a jezsuita rend alapítója, Szent
Ignác megtérésének ötszázadik évfordulójával. Mit vár a meghirdetett
emlékévtől?*

*Az ember legértékesebb életszakasza az, amikor felfedez egy nagyobb jót,
és mindent elkövet azért, hogy ez a nagyobb jó valóság legyen az életében.
Ez a megtérés*.

*A bűnbánattartás ugyanez: belátom valamiről, hogy az nem vezet a boldogság
irányába, és megpróbálok változtatni ezen*. Sokak számára kiüresedtek ezek
a szavak, pedig kulcsfontosságúak minden ember életében, függetlenül attól,
hogy valaki hívő-e vagy sem. *Isten nem csak a hívőket várja a
mennyországba, hanem mindenkit. A megtérés és a bűnbánat a nagyobb jó felé
vezető út. A Szent Ignác-évtől azt várom, hogy hitelesebb jezsuita élettel,
tanúságtevőbb Jézushoz tartozással segítségére legyünk az embereknek abban,
hogy magukba tekintsenek, és legyen erejük elindulni a föllelt nagyobb jó
felé*.

*Szerző: Bodnár Dániel*

*Fotó: Lambert Attila*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210807/66462bb5/attachment.html>