<div dir="ltr">
<h1>Születésnapi beszélgetés Sajgó Szabolccsal</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet" target="_blank">Megszentelt élet</a> – 2021. augusztus 6., péntek | 19:54<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-megteres-es-bunbanat-utjan-nagyobb-jo-fele-szuletesnapi-beszelgetes-sajgo-szabolccsal" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-megteres-es-bunbanat-utjan-nagyobb-jo-fele-szuletesnapi-beszelgetes-sajgo-szabolccsal</a></div></div><div><a rel="lightbox['g115796']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=115796&v=1&img=c_IMG_8246.jpg" style="margin-right:0px" width="481" height="320"><span title="8 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 8</span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sajgó
Szabolcs jezsuita szerzetes, költő, a Párbeszéd Háza igazgatója
augusztus 7-én ünnepli a hetvenedik születésnapját</span>. Ebből az alkalomból
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">beszélgettünk vele életéről, hivatásáról. </span></h3><div><p><b><span>–
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hétgyermekes, vallásos családba született. Még huszonhárom éves sem
volt, amikor pappá szentelté</span>k. Ez azt jelenti, hogy mindig is pap akart
lenni? Nem voltak kitérői? </span></b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor kamaszként hallottam, hogy az egyik bátyám pap
szeretne lenni, magamban azzal élcelődtem: azt hittem, ő ennél
normálisabb. Életem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ateista, materialista időszaka</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>volt ez, </b><b>egyáltalán
nem mondhatom tehát, hogy egyenes lett volna az utam a papság felé. </b></span></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>Tizenhét éves koromban aztán váratlanul megtapasztaltam,
megláttam valamit, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet. Úgy
éreztem, nem hallgathatok erről. </span></b></span></p>
</blockquote>
<p><span>Ez indított el a papi hivatás felé.</span></p>
<p><b><span>– Istenélményt élt át?</span></b></p>
<p><span>– Lelki élményem volt, ám nehéz erről beszélni. Az emberek
ilyenkor valami rendkívüli dologra gondolnak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de nem történt semmi
rendkívüli. Inkább ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember lekapcsolja a
számítógépet, kicseréli az alaplapot, aztán újraindul a rendszer.
Mindez egy pillanat tört része alatt következett be. Nagyon erős belső
tapasztalat volt, ami mindent átírt bennem.</b></span></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g115796']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=115796&v=1&p=1&img=c_IMG_8027.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A hetvenes években ifjú lelkipásztorként több
plébánián is szolgált. Ez már <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kádári diktatúra</span> úgynevezett puha
időszaka volt. Hogyan mutatkozott meg ez az egyházpolitikában?</span></span></b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Azokban az években</span> szabadultak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">börtönökb</span>ől az utolsó
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">elhurcolt</span> papok, regnumiak és mások</b></span>. Az ország vezetése ekkor már eléggé
biztonságban érezte magát ahhoz, hogy ne kelljen drasztikusan fellépnie
az egyházak ellen. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az egyházüldözés primitív formái finomodtak</b></span>, de ez
persze nem jelentette azt, hogy ne akarták volna eltántorítani az
embereket a vallástól, a hittől, csak jobbára más eszközöket használtak,
mint korábban. Azért továbbra is <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>történtek nagyon kemény dolgok.</b></span> Az
egyik rendtársam, Illés Albert, akit idén tavasszal a Magyar Érdemrend
lovagkeresztjével tüntettek ki, elmesélte, milyen <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szörnyűséges
tortúrák</b></span>nak vetették alá. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezek egész életére megrongálták</b></span> őt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Több
plébánián szolgáltam, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">békepapokkal</span> együtt. Hogy erővel leállítottak
volna, azt nem tapasztaltam. Inkább mindent elkövettek, hogy ne tudjanak
arról, mit teszek a hivatalosan engedélyezett szolgálaton kívül. </b><b>Olyan
ember nehezítette néha a munkámat, aki valóban hű volt az Egyházhoz, az
életét is odaadta volna Jézusért. Csak hát nem tetszett neki, hogy a
vidéki kis faluban bemegyek a kocsmába, és megszólítom az embereket,
akik sosem jönnek templomba, elkerülik a plébániát. Egy másik, szintén
nagyon jó atya meg azt tette szóvá, hogy esténként meglátogatom a
családokat. Azt mondta, az este a sötétség órája, a jó papnak ilyenkor a
plébánián van a legjobb helye.</b></span></span></p>
<p></p>
<p><b><span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Papi jelmondata: „Más juhaim is vannak, melyek nem
ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell” </span>(Jn 10,16). <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Beszélne
erről kicsit részletesebben?</span></span></b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Miután megtértem, nagy rokonszenvvel fordultam azokhoz, akik
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">hasonló gondokkal küszködtek, mint korábban én</span></b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Úgy éreztem, küldetésem
van feléjük.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Szemináriumi éveimben megtapasztaltam, hogy a hagyományos
lelkipásztorkodás és vallásosság sok ember számára akadálya annak, hogy
teljesebben megismerje az evangéliumot. </b></u></span>Egészen anarchikus gondolataim
is voltak, például, hogy le kellene bontani a templomokat. Láttam, hogy
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>az emberek másképpen gondolkoznak, más élmények érik őket, az Egyház már
idegen világ számukra. </b></u></span>Szoktuk mondogatni, hogy a vallásos nyelvezetet
az emberek többsége nem érti.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Ez nem csak a szavakra vonatkozik, a
beszédstílusra, a gesztusokra, hanem a szimbólumokra, a kommunikáció
minden formájára.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten Jézusban megtestesült, és egészen közel engedte
magához az embert. </b></span></span></p>
<blockquote>
<p><span>Állandó kihívás minden hívő számára, hogy a nehezebb utat
válassza, és a vallás világán kívül élő emberekben találja meg az
evangélium alapjait, azokat a gyökereket, amelyek beoltódhatnak az
evangéliummal, és gyönyörű termést hozhatnak. </span></p>
</blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ennek szellemében vezettem fiatal papként a Kassai téren –
ötödik kápláni helyemen – egy világnézettől független fórumot, ahol nem
vallási, hanem természetes emberi alapon elmélkedtünk</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Evangélikus
nagymamám miatt is kezdettől fontosnak tartottam az ökumenét</b></span>, hogy a
különféle Jézus-követő felekezetek között legyen kapcsolat, keressük
egymást, tanuljunk egymástól. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ezért nem hivatalos lelkinapokat
tartottunk katolikus és protestáns templomokban, felváltva. Előadónk
volt többek között Jelenits István atya, id. Hafenscher Károly, a
szervezésben részt vállalt Balog Zoltán </b></span>(korábbi
emberierőforrás-miniszter, az idei évtől református püspök – <i>a szerk.</i>). </span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>A jelmondatomhoz egyébként az ezüstmisémen, 1999-ben hozzátettem: „Hallgatni fognak szavamra.” </span></b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>Ha megérem a pappá szentelésem ötvenedik évfordulóját, gondolom, hozzáteszem: „És egy nyáj lesz és egy pásztor.” </span></b></span></p>
</blockquote>
<p><span>Mindezt annak jegyében, hogy vallom: a történelem ura nem a
bukdácsoló ember, nem is a bukott szellemi világ, hanem a föltámadott
názáreti Jézus.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Amikor 1981-ben elhagytam az országot, hirtelen
térbelileg is más juhok kerültek előtérbe az életemben. Eredetileg
orvosmisszióba készültem – ott aztán tényleg egészen mások lettek volna a
juhok </b></span>–, de a rend másképpen döntött. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A jelmondatomban kifejeződik az,
<u>hogy Isten minden teremtményét szeretetből teremtette, értéknek,
ajándéknak, és mindenkit arra rendelt, hogy a vele való legbensőbb
közösségben teljesedjen ki az élete</u></b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha az ember <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ezt</span> nem fogja fel, és
nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ennek </span>mentén igyekszik haladni, akkor csak boldogtalanul tévelyeg.</b></span></span></p>
<p></p>
<p><b><span>– 1984-ben Torontóban, a Szent Erzsébet-templomban tette le a szerzetesi örökfogadalmát<span style="background-color:rgb(208,224,227)">. Mi vonzotta a jezsuitákhoz?</span></span></b></p>
<p><span>– A belgiumi Leuvenben, még mielőtt jelentkeztem volna a
jezsuita rendbe, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>sokat olvastam Szent Ignácról. Inspiráló volt számomra
az élete. Megismerkedtem a magyar jezsuitákkal is, és azt láttam, fontos
számukra, hogy az Egyházat, a magyarságot szolgálják előadásokkal,
írásokkal, könyvekkel, intézményekkel, vagyis minden lehetséges módon.</b></span>
Akkoriban a magyar világ eléggé el volt zárva az újonnan született
keresztény művek, a teológiai gondolkozás és gyakorlat elől. A jezsuiták
ezt is terjesztették. Ami számomra, az számukra is fontos volt.
Megjegyzem, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az ötvenes évek végétől, még gyerekként, találkoztam magyar
jezsuitákkal, és ezek az alkalmak szép emlékként maradtak meg bennem.
Amikor 1978-ban először látogatott el Magyarországra jezsuita generális,
Pedro Arrupe, én káplán voltam Angyalföldön. Ennek az eseménynek is
lehetett némi köze ahhoz, hogy jelentkeztem a rendbe</b></span>.</span></p>
<p><b><span>– A jezsuitákra kezdettől fogva jellemző a misszió, az
evangélium hirdetése az egész világon, ahogyan azt Jézus a
mennybemenetele előtt meghagyta tanítványainak. Mennyire érvényesülhet
ez a mai, talán minden korábbinál jobban relativizált világban?</span></b></p>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Ha a hitemet nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">úgy </span>hirdetem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy a másik megszégyenítve
érzi </span>magát miatta, ha figyelembe veszem a normális érzékenységet, akkor
általában nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bántódnak meg</span> az emberek, és még kíváncsiak is lesznek az
üzenetre. </b></span>Akkor érhet leginkább célba a tanúságtételem, ha a „mid van,
amit nem kaptál” és a „minden kegyelem” jegyében beszélek arról, hogy én
így és így látom az életet, számomra a világ így kerek, engem ez
motivál, ebből tudok erőt meríteni a jóra, a szépre, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nekem a forrás
az a láthatatlan valaki, akinek a jelenlétét minduntalan megtapasztalom a
mindennapjaimban.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy olyan kultúrában, olyan emberek között, ahol
kicsit beteges érzékenység tapasztalható, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az ember óvatosabb lehet, de
ez nem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>jelenti azt, hogy ne </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tegyen tanúságot arról, ami számára a
gyógyulás, az erőforrás.</b></span></span></p>
<p></p>
<p><b><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">2014-től igazgatója a Párbeszéd Házának, amely a mai katolicizmus kulturális centrumává nőtte ki magát. Mi a koncepciója?</span></span></b></p>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Valamennyi rendezvény a katolikus, keresztény értékrendet
igyekszik közelebb vinni az emberekhez</b></span>. Egyrészt azokhoz a
katolikusokhoz, akik csak felszínesen ismerik a hitüket, másrészt
azokhoz is, akik tévesen gondolkodnak a katolikus hitről, vagy
egyáltalán sehogy. A Katolikus Egyházban minden intézmény erre
törekszik. A Párbeszéd Háza attól lehet sajátos, ha ehhez hozzáteszi a
jezsuita érzékenységet és küldetést, valamint a preferenciáinkat.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Célunk, hogy a ház minden rendezvényével kiemelten segítse elő <u>az Isten
és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ember </span>közötti személyes </u>találkozást. </b></span>Ezért, ha például fiatal
zenészek koncertsorozatát tervezzük, nem elég, ha a zene kiváló. Azt is
lényegesnek tartjuk, hogy mind a zenészeknek, mind a résztvevőknek
feltárjuk az adott zene transzcendens dimenzióit. Például úgy, hogy
szakember beszél arról, hogyan jelenik meg a transzcendens az adott
zeneműben: elutasítva, elfogadva, inspirálólag. Preferenciáink közé
tartozik az is, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy nyissunk a fiatalok felé, akik </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gyakran magukra
vannak hagyva.</b></span> A hagyományos, megtartó alapokat adó, értékeket közvetítő
közösségek, így a család is, mára nagyon rossz állapotba került. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Igyekszünk továbbá odafigyelni a periférián lévőkre, legyenek bár
egyének, közösségek, kisebbségek, esetleg kultúrák. Mindemellett nagyon
fontos számunkra közös otthonunk, a teremtett világ védelme,</b></span> hiszen a
Teremtő arra hívott meg minden embert, hogy társteremtő legyen ebben a
világban, ami még nincs készen. Bármilyen rendezvényt tartunk is, arra
törekszünk, hogy ezek a szempontok lehetőleg jelen legyenek benne<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Nem
tanítás formájában kínáljuk mindezt, sokkal inkább egy meglátott,
megtapasztalt érték hiteles felmutatásával a személyes kapcsolatban, a
párbeszédben.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Van véleményem, de kíváncsi vagyok a tiédre is, arra, hogy
tudjuk-e gazdagítani egymást.</b></span> Ennek jegyében tartottunk konferenciát
például Szent Ignác és Kálvin, Luther és a Katolikus Egyház
kapcsolatáról, az Eucharisztia mentén. </span></p>
<blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mindenkinek vannak értékei, amelyek által kölcsönösen
gazdagodhatunk. A világban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindenki Isten egy sajátos arcvonását
jeleníti meg, amely senki másban nincs meg</span>.</b></span> Az isteni vonások
felismerése a világban a mennyország újabb és újabb, vég nélküli
felfedezése. </span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>A mennyország ebben az értelemben is elkezdődhet már itt, a földi életben.</span></b></span></p>
<p></p>
<p><b><span>– Nemcsak pap és jezsuita, hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)">költő is; a közelmúltban jelent meg hatodik verseskötete </span></span></b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><i><b><span>meztelen Isten</span></b></i><b><span> címmel. </span></b><span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Hogyan egészíti ki egymást a két hivatása?</span></span></span></p>
<p><span>– Két éve voltam pap, amikor megkérdeztem az egyik, nálam egy
évvel fiatalabb paptársamtól: miben látod most a papságod lényegét?
Elmondta, amit gondolt, majd visszakérdezett. Akkoriban született egy
verses szövegem a kimondott szó szentségéről, amit ma is vallok: </span></p>
<blockquote>
<p><span>a szó Ige, Logosz, valóságot teremtő megnyilvánulás. Az írás, a
vers értelmét abban látom, hogy befogadom az Igét, és hagyom
megnyilvánulni általam. </span></p>
</blockquote>
<p><span>Az igazi szavak megpiszkálnak bennük valamit, amiben nincs
harmónia, de nem úgy, hogy kétségbe essünk, hanem hogy elinduljunk egy
mélyebb harmónia felé.</span></p>
<p><b><span>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A hetvenedik életév jó alkalom arra, hogy az ember számvetést készítsen. Milyen érzések vannak most Önben?</span></span></b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy régi elképzelés szerint az ember élete három szakaszból
áll: az első a felkészülés, a második a család, a munka és az alkotás
ideje. A harmadik pedig a készület az átmenetre, mindennek az
elrendezése önmagunkkal és másokkal, a gondolataink középpontjában
azzal, akivel az örökkévalóságot fogjuk tölteni</b></span>. A hetvenedik év
mérföldkő. Számomra is azt jelenti, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> le kell lassulnom, ritkítanom a
feladatokat, és ami marad, azt jobban elmélyíteni.</b></span></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g115796']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=115796&v=1&p=1&img=c_IMG_8016.jpg" alt="" width="192" height="128" border="0"></a></p>
<p><b><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A hetvenedik születésnapja egybeesik a jezsuita rend
alapítója, Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulójával. Mit vár a
meghirdetett emlékévtől?</span></span></b></p>
<blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az ember legértékesebb életszakasza az, amikor felfedez egy
nagyobb jót, és mindent elkövet azért, hogy ez a nagyobb jó valóság
legyen az életében. Ez a megtérés</b></span>. </span></p>
</blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A bűnbánattartás ugyanez: belátom valamiről, hogy az nem vezet a
boldogság irányába, és megpróbálok változtatni ezen</b></span>. Sokak számára
kiüresedtek ezek a szavak, pedig kulcsfontosságúak minden ember
életében, függetlenül attól, hogy valaki hívő-e vagy sem. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten nem csak
a hívőket várja a mennyországba, hanem mindenkit. A megtérés és a
bűnbánat a nagyobb jó felé vezető út. A Szent Ignác-évtől azt várom,
hogy hitelesebb jezsuita élettel, tanúságtevőbb Jézushoz tartozással
segítségére legyünk az embereknek abban, hogy magukba tekintsenek, és
legyen erejük elindulni a föllelt nagyobb jó felé</b></span>.</span></p>
<p><b>Szerző: Bodnár Dániel</b></p>
<p><b>Fotó: Lambert Attila</b></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>