[Grem] Fekete-Győr A. Kína-szindrómája / Kötter Tamás

[Emoke Greschik]

 <https://azonnali.hu/cimke/penz> <https://azonnali.hu/cimke/malajzia>
<https://azonnali.hu/cimke/sri_lanka>
<https://azonnali.hu/cimke/szel_bernadett>
<https://azonnali.hu/cimke/ujhelyi_istvan>
<https://azonnali.hu/cimke/matura_tamas>
Ezért nem lesz kínai marxista kémképző a Fudan Egyetem Budapesten
<https://azonnali.hu/cikk/20210420_ezert-nem-lesz-kinai-marxista-kemkepzo-a-fudan-egyetem-budapesten>
Tóth Csaba Tibor
2021. április 20. kedd, 07:10
https://mandiner.hu/cikk/20210420_ezert_nem_lesz_kinai_marxista_kemkepzo_a_fudan_egyetem_budapesten
*Ellenzéki körökben nagy hullámokat vert, hogy kiderült: kínai állami
egyetem építene kihelyezett egységet Budapesten, a Diákvárosra tervezett
dél-pesti telek nagy részén. Egy nekünk nyilatkozó szakértő és egy korábbi
brit tanulmány azonban megvilágította nekünk: jórészt amerikai hidegháborús
propaganda, hogy a Fudan nemzetbiztonsági kockázat lenne, inkább az
irdatlan kínai kölcsön korrupciós kockázatai miatt van okunk az aggodalomra
a tervvel kapcsolatban. *
Egy hete jóformán a teljes budapesti, és részben az országos ellenzék is a
sanghaji Fudan Egyetem budapesti kampuszépítési terveiről beszél. Ennek
egyik oka az, hogy a bejelentés szerint a kormány által már régen
tervezett, dél-pesti Diákváros kollégiumkomplexum helyét adnák át a kínai
állami egyetem „szuperkampusza” részére. A félelmek másik forrása az, hogy
kiderült, a magyar kormány a kampusz építésére mintegy 500 milliárd forint
hitelt vett fel a kínai államtól, amit azonban a helyszínen kínai
kivitelezőknek és kínai munkások bérére biztosít majd a kínai hitelező.

 *Mindez nemcsak a szintén kínai hitelből, javarészt kínai cégek által
épített Budapest-Belgrád-vasútvonal botrányai miatt találkozott óriási
kritikával. Egy, a Direkt36 oknyomozó portálon megjelent, Panyi Szabolcs
által írt részletes riport
<https://www.direkt36.hu/kinai-hitelbol-keszul-a-magyar-felsooktatas-oriasberuhazasa-a-kormany-mar-oda-is-igerte-egy-kinai-cegnek/>
a hetekben már felvetette, hogy az Egyesült Államokkal egyre inkább
diplomáciai konfliktusba keveredő Kínai Népköztársaság részben az
egyetemein keresztül juttat be és képez ki nekik kémkedő elemeket, miközben
a Magyarországon tanuló, majd innen Kínába visszatérő hallgatókat
odahaza az állambiztonság várja, hogy kihallgassa.*

 Még tovább kutakodott április 16-i cikkében *a 444-en Miklósi Gábor, aki
azt is felvetette
<https://444.hu/2021/04/16/a-kinai-kommunista-part-huseges-kaderkepzoje-tart-budapestre-vagy-egy-nyugatos-elitegyetem>,
hiába a világ 34. legjobb egyeteme az 1905-ben még brit típusú
magániskolaként számon tartott, és 1949-ben, a kommunista rezsim által
államosított Fudan, Budapestre érkezése esetén az egyetemen tanítóknak és
dolgozóknak bizonyos kínai törvényeket is be kellene tartaniuk, ami számos
szakmai területen nagyon erősen korlátozná az elvárt tanszabadságot.* Ez a
feltétel pedig alapvetően különbözteti meg a Kínai Népköztársaságból érkező
Fudant például a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetemtől,
ahol az amerikai regisztráció és amerikai diplomák és fokozatok kiadása
ellenére is mindenben a magyar törvényeknek kellett az oktatási
intézménynek megfelelnie. Budapest elhagyására is magyar
törvényekkel kényszerítették az intézményt

 Egy kérdés azonban mindenképpen marad: mennyi esély van arra, hogy a Fudan
valóban Budapestre érkezhet, és mégis mi ez az egész hitelügylet a kampusz
létrehozására, és kinek érné ez végül is meg?

 „*Amerikai propaganda” lenne, hogy kémek költöznének ide a Fudannal*

 Az alapvető ötlet, amely szerint kínai állami egyetem nyugati városokban
indít egyetemi, oktatási képzést, közös programot, nem új. A sanghaji
Fudannal nagyjából összemérhető presztízsű pekingi Csinghua Egyetemnek az
amerikai Berkeley-vel van közös oktatási helyszíne
<https://tbsi.berkeley.edu/> a kínai Sencsenben, a Michigani Egyetem a
sanghaji Dzsiao Tonggal együttműködésben végez fizetős oktatást
<https://www.ji.sjtu.edu.cn/> az Egyesült Államokban és Kínában is, a brit
Nottinghami Egyetemnek pedig ugyancsak a kínai Ningpóban van egy helyi
egyetemmel közös kampusza <https://www.nottingham.edu.cn/en/index.aspx>.
Eközben az amerikai Duke-nak is évtizedek óta van helyi képzése a kínai
Kusouban és Vuhanban. Ezekről a kínai állam még sohasem állította, hogy
megbízhatatlan amerikai és brit kémképzők lennének, sőt, a Fudannal minden
bizonnyal ezt a modellt igyekszik majd másolni nálunk is.

 A Fudan budapesti kampuszát tehát időben megelőzi egy sor kínai-amerikai
kezdeményezés, amelyek még főleg az 1980-90-as évekből származnak, ekkortól
(Ronald Reagan és a reformista-kapitalista kínai főtitkár, Teng Hsziao Ping
idején) csatlakozott fel Kína is arra a globális egyetemi tudáshálózatra,
amelynek mostanra vezető felsőoktatási intézményei ugyanolyan tagjai, mint
akár a CEU, a Stanford vagy Cambridge.

 Matura Tamás, a Fudannal amúgy közös MBA-programot
<https://www.uni-corvinus.hu/fooldal/kepzes/mba/fudan-corvinus-double-degree-mba/>
működtető Corvinus Egyetem oktatója kérdésünkre arra hívta fel a figyelmet,
hogy a Fudan Egyetem budapesti tervei mindenképpen figyelemre méltóak,
főleg abból a szempontból, hogy az EU-ban ez lenne az első kínai egyetemi
kampusz. A fordítottjára már Matura szerint is van példa, a rengeteg
amerikai egyetemi létesítmény Kínában szerinte legalábbis színezi azokat a
kritikákat, amik most a projektet nyugatról érik, hiszen brit és amerikai
egyetemek is hasonló partnerségeket hoztak már létre a múltban, csak éppen
fordítva.

 Matura szerint világos, hogy a Fudan úgy lehet a 2021-es, nemzetközi
kutatási eredményeket és az egyetemek komoly tudományos publikációit
rangsorban mérő Times-lista 70. helyezettje
<https://www.timeshighereducation.com/world-university-rankings/fudan-university>
(Ázsiában a 17.), hogy szigorú nemzetközi egyetemi sztenderdeket fogadott
el és érvényesít. Ez nem jelenti azt, hogy a kínai diákokra ne
vonatkoznának más, sokszor antidemokratikus szabályok, de ez a nemzetközi
hallgatókat nem érinti.

 A 444-en „káderképzőnek” nevezett Fudan alapító okiratáról Matura azt
gondolja, ez főleg a Kínán belüli, onnan ki sem igen jutó egyetemistáknak
szól, a párt ugyanis konkrétan saját határain belül nyomja el a másként
gondolkodókat, főleg a Tienanmen téri lázadás óta, a külföldiek
idnoktrinálása azonban sohasem volt célja. Ez a terjeszkedés azonban
Fudan számára „nagyon nagy lépés”, ami azt jelenti, ha botrány kerekedne a
budapesti megtelepedés körül, azért a párt otthon a sanghaji rektort „venné
elő”, még hozzá keményen.

 „Ha egy ilyen nagy, nemzetközi egyetem marxista tanokat próbálna
közép-európaiakra erőltetni, az nekik óriási presztízsveszteség lenne,

 Kína egyébként külföldiektől sehol sem várja el, hogy például Hszi
Csin-Pinget tiszteljék vagy szeressék, és nem hiszem, hogy ezt most
Magyarországon kezdenék el” – tette hozzá.

 A valódi probléma a Fudannal az az eddig elég felháborító
hitelkonstrukció, amiben megépülne, legalábbis egy az Azonnalinak név
nélkül nyilatkozó, a kínai felsőoktatással és belpolitikával is
rendszeresen foglalkozó forrásunk szerint. Ami azonban a magyar sajtóban
eddig a „kínai kémképzőről”, vagy a marxista tanokról például Karácsony
Gergelynél, vagy más ellenzéki pártoknál megjelent, teljes mértékben
fikció, mint ahogy a Direkt36-on és a 444.hu-n publikált cikkekben is igen
sok ezzel kapcsolatban az amerikai, hidegháborús propaganda, mondja.

 Arra a kérdésünkre, hogy akkor ő mint kutató vállalna-e majd állást a
budapesti Fudan-kampuszon, úgy válaszolt, jelenleg semmi nem késztetné
erre, de persze „van az a pénz, amiért bekorpásodna a hajam”. További
kérdésünkre, hogy véleménye szerint egy ilyen intézményben szabadon tudna-e
szellemi munkát végezni, ha mégis odamenne, úgy válaszolt, ez attól függ,
milyen tárgy oktatására kérnék fel: kínai aktuálpolitikával nem szívesen
foglalkozna a Fudanon, de például semmi akadályát nem látna a szabad
munkának, ha kínai történelemmel kellene foglalkoznia.

 Szerinte bizonyosan nem állja meg a helyét az az elképzelés, hogy egy
minden bizonnyal drága, fizetős, jövőbeli képzésen,
marxizmus-leninizmus-maoizmust vagy kínai pártdoktrínákat erőltetnének a
nem kínai oktatókra és hallgatókra. A neve megjelentése nélkül nyilatkozó
szakértő elmondta, tapasztalatokkal rendelkezik vezető kínai egyetemeken
is, ahol azonban a pártügyeket „szégyenlősen és csendben” intézik a kínai
állampolgárok. Mint mondta: bizonyos, hogy a budapesti Fudanon is alakulna
a Kínai Kommunista Pártnak alapszervezete és KISZ-alapszerve is, ezek
ugyanakkor csupán a kínai oktatók és diákok körében, szinte fű alatt
működnének, a többieket nem zavarva.

És itt sem azt kell elképzelni, hogy a külföldi dolgozókat és diákokat
kihagyva konspirálnak majd a nyugat ellen Budapesten, inkább azt, hogy a
kínai tanárok és diákok például egy magánlakáson összegyűlve, a párt
előírásainak megfelelően tárgyalnák Marx és Mao műveit vagy éppen Hszi
Csin-Ping pártelnök legújabb gondolatait beszélnék meg az útmutatásoknak
megfelelően.

 Azzal viszont a szakértő sohasem találkozott, hogy mindebből bármit
megkövetelnének a külföldi diákok és tanárok felé is, azzal pedig végképp
nem, hogy a kínai pártideológiát akár enyhébb formában is ráerőltetnék
külföldiekre. Az ezen való aggodalom szerinte csupán a kiéleződő, mindkét
fél által egyre magasabb fokozatra terelt amerikai-kínai hidegháború
washingtoni retorikai termékeként jellemezhető.

 Ezt mutatja a megkérdezett forrásunk szerint az a véleménycikk
<https://telex.hu/velemeny/2021/03/16/kinai-egyetem-magyarorszagon-mintha-valtosulyu-okolvivok-koze-beengednenek-egy-felnehezsulyut>
is, amit a CEU két oktatója közölt a Telex.hu-n. Március 16-án Mátyás
László és Bőgel György úgy fogalmazott, lényegében a Fudan is annak a
nemzetközi, innovatív egyetemi felsőoktatási hálózatnak a szerves része,
aminek a CEU is, és – a kínai jellegezetességekkel korlátozva – hasonló
szerepet is tölthetne be, ezért budapesti megtelepedésüket akadályozni
„káros protekcionizmus” lenne. Komoly, egyetemi kutatói és oktatói körökben
tehát senki sem veszi komolyan például a Direkt36-cikk azon állításait,
amely szerint veszélyes, illiberális kémképzőt terveznénk a Duna partjára.

 A nekünk nyilatkozó Kína-szakértő szerint  valójában több köti össze a
CEU-val a Fudant, mint a magyar kormánnyal: globális szemlélet,
nemzetközileg jegyzett kutatások és publikációk.

 Ugyan nem lehet még pontosan tudni, milyen karok érkeznek Magyarországra
Sanghajból, ha egyszer kész is lesz a kampusz, általános tapasztalata neki
is az volt, hogy valójában ezeken a vezető helyeken a nemzetközi
kapcsolatok szakon is ugyanaz a neoliberális konszenzus uralkodik, mint az
amerikai egyetemeken. Neki személyesen is vannak olyan tanítványai
és ismerősei, akik „lelkesen várták”, hogy a kínai szakokon majd megkapják
a liberális narratívával vitatkozó verziót, ugyanakkor tanulmányaik közben
szinte csalódottan konstatálták, hogy Sanghajban vagy Pekingben a külföldi
diákok számára lényegében ugyanaz a tananyag, mint nyugaton: a neoliberális
világrend multilaterális intézményrendszere, nemzetközi NGO-k és ENSZ-ügyek.

 Ez nem is csoda, hiszen hiába kínai egy topegyetem, akkor is a nemzetközi
jelenlétre és versenyképességre hajt, mert a jelenlegi helyzetben csak így
tud tandíjat, tehát bevételt termelni, ami velük szemben Pekingben elvárás.

 Az, hogy ezek mellé kizárólag a kínai diákok megkapják még a KKP legújabb
doktrínáit és a marxizmus-leninizmust is, lényegében kötelező kör.

 Névtelen forrásunk beszámolt róla, neki például „általános művelő”
tantárgy-jelleggel Kínában még marxizmus-leninizmus alapozót is kellett
hallgatnia, de ez a tárgy lényegében kötelező rossz, „mindenki utálja, és
lényegében csak egy elég unalmas tananyagot kell bemagolni” egy félév
alatt, utána ezzel mindenkit békén is hagynak.

 Matura Tamás szerint az, ami a magyar sajtóban a kínai titkosszolgálatok
Fudan Egyetemen való megjelenéséről, és az egyetem „hidfőállás”-szerepéről
megjelent, ugyancsak elég alaptalan félelem. A kutató nem zárja ki azt,
hogy a kínai állambiztonság emberei az egyetemen is ott lesznek, egyesek a
kínai oktatókat és diákokat fogják megfigyelni, de bizonyára akad majd
hírszerzést végző „fedett személy” is.

 Ez azonban nem radikálisan új dolog vagy óriási kockázatnövekedés, ugyanis
Matura Tamás szerint világos, hogy mivel Magyarországon található
Közép-Kelet-Európa legnépesebb kínai közössége, és miután a letelepedési
kötvényekkel további tízezer kínai állampolgár szerzett magyar tartózkodási
engedélyt, és a kínai multinacionális cégek is évtizedek óta jelen vannak
náunk, ezért a Direkt36-nak abban igaza lehet, hogy az új amerikai-kínai
hidegháborúban Budapest a kémjátszmák olyan színterévé válhat, mint a
vasfüggöny idején Bécs vagy Berlin.

 Ez a történet azonban nem a Fudan Egyetemmel kezdődött, és valószínűleg
nem is ott fog véget érni. Ugyanakkor Matura hozzátette a kínai kémkedés
elsődleges célpontja a nyugat és az Egyesült Államok,

 Magyarországon a kormányzatot nem kell túlzottan győzködniük,
technológiailag pedig szerinte nincs semmi, ami Magyarországon meglenne,
náluk viszont nem.

Jelenlegi tudásunk alapján semmi nem utal tehát arra, hogy a kínai
pártállam speciális „trójai falova”, gonosz terve állna a Fudan budapesti
kampuszának tervei mögött. Mégsem valószínű, hogy Magyarországnak megérné
ez az egész. Ennek oka pedig éppen a vállalkozás eddig ismert gazdasági
háttere: míg a magyar állam óriási összeggel, 100 milliárd forintos
önerővel száll be a budapesti kínai egyetem építésébe, addig erre további
450 milliárd forintos megahitelkeretet kapott a Kínai Export-Import
Banktól, a kivitelezési, tervezési munkákat pedig a Kínai Kommunikációs és
Építő Társaság (CCCC) nevű óriásvállalat végezné el. A hitelkeret a
kiszivárgott, Direkt36-os információk szerint ráadásul nem felső, hanem
közelítő érték, ami azt sejteti, lehet ez még jóval több is, ahogy a
beruházás elindul.

A Kínai Exim és a CCCC hírhedt arról, hogy a kínai közvetlen külföldi
befektetéseket meglehetősen nagyvonalúan kezeli, és a hitel valóban komoly
kockázat a felvevőnek, miközben a teljes beruházás nagyjából csak a kínai
nemzet összterméket növeli meg. De a történet persze nem olyan egyszerű,
ahogyan az a jelenlegi, magyarországi vitákban is szerepel. Hogy miért?
Arra számos példa is kínálkozik.

*Rafinált pénzkereseti forma*

Névtelen szakértő forrásunk szerint a kínai külföldi direktbefektetéseket
szereti a nyugati sajtó összefoglaló néven „Belt and Road” befektetéseknek
(BRI) nevezni, ugyanakkor ezek összessége egy jóval bonyolultabb kínai
gazdasági eszközrendszer leegyszerűsítő beceneve.

Az előzmények magyar részről egyáltalán nem biztatóak. Ismert például, hogy
Orbánék még 2014-ben éve ezermilliárdos kölcsönből egyeztek bele a kínai
Belgrád-Budapest vasútvonal terveibe, és mint egyik forrásunk erre
emlékeztett: ebben az ügyben azóta magyar részről egyetlen kapavágás sem
történt.

 A kínaiak pedig általában nem is maguk kezdeményezik ezeket a
beruházásokat, sokkal inkább az jellemző, hogy főleg ázsiai, balkáni vagy
afrikai kormányok egymást próbálják legyőzni abban a versenyben, ki kínál
többet a gyorsan érkező kínai hitelért cserébe Pekingnek, ki tesz mindenkit
legyőző, és így Kínának nagyon előnyös üzleti ajánlatot.

 A Fudan-projekt ebből a szempontból nagyon is csábító lehetett Kínának.
Ezt mutatja az is, hogy a Peking által gazdasági célokra létrehozott „17+1”
országos csúcstalálkozó
<https://index.hu/kulfold/2021/02/09/17-1_kina_hszicsinping_orbanviktor/>n
Hszi Csin-Ping elnök külön, név szerint is említette és méltatta a
budapesti vállalkozás terveit 2021 februárjában. Ugyanakkor forrásunk
szerint az, hogy „egy türkmén diktátor, pakisztáni elnök vagy magyar
miniszterelnök megkeresi a kínaiakat, hogy van egy nagyon jó, óriási telkük
a főváros belvárosának közelében, amivel azt csinálnak, amit akarnak, ha a
magyar kormányzat gazdasági holdudvarát is pénzelik”, nyilván olyan
ajánlat, amire a kínai fél könnyedén ír egy számukra felettébb előnyös
szerződést, és szívesen veszi mind a magyar óriásbefektetést, mind pedig a
presztízst, amit az első EU-ban található kínai kampusz jelenthet nekik.

 Hozzátette, nyilvánvalóan a Kína érdekszférájába tartozó államokban, mint
amilyen Pakisztán vagy Türkmenisztán, vannak politikai elvárások is, de egy
EU-tagállamnál nem igazán beszélhetünk ilyesmiről, tehát nem gondolják azt
Pekingben sem, hogy valódi politikai befolyást tudnának Budapesten
érvényesíteni.

 Ugyanakkor a „keleti nyitás” és a nyugattól, Brüsszeltől, USA-tól való
függetlenedés politikai jelszava miatt Orbán Viktornak a kezdeményezés
igenis hajthat ilyen saját hasznot.

 Ez azonban Budapesten, és nem a távoli Kínában fogant szándék és gondolat.

 Ezt hangsúlyozta kérdéseinkre válaszolva Ujhelyi István MSZP-s
EP-képviselő is, aki elmondta, önmagában nem tartja komolynak a kommunista
indoktrináció és a kémképzés vádjait a Fudannal szemben. A képviselő, aki a
Szegedi Tudományegyetem mellett működő Konfuciusz Intézet körül,
valamint magyar hallgatók kínai csereképzéseinek szervezésében is fontos
szerepet vitt, hangsúlyozta: az, hogy a Kínai Népköztársaság és az
alapvetően demokratikus európai politikai berendezkedés nem
összehasonlítható, még nem jelenti azt, hogy a nemzetközi felsőoktatás
területén ezek konflikust kell, hogy okozzanak.

 Sőt, hozzátette, mivel saját fia is járt Kínában egyetemi képzésre, és
számos ilyen diákkal beszélt, kijelentheti, a politikai indoktrináció ilyen
helyeken fel sem merült. „Ilyen alapon akkor, aki a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett még diplomát, akkor az is
visszaadhatja” – összegezte summásan véleményét az EP-képviselő.

 Ujhelyi ezért azt mondta, szívesen látná Budapesten a Fudan Egyetemet,
viszont rendkívül aggályosnak tartja a kormány által vállalt feltételeket,
amely végső soron ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetet eredményez, mint
nyugati hitelezőkkel, bankokkal szemben, sőt, az eladósodást súlyosbítja
is. Ezenkívül egyetért Karácsony Gergely főpolgármesterrel is, hogy a
Diákváros, tehát magyar diákok kárára nem lehet területet adni a Fudannak,
és leszögezte: ő csak egészen más feltételek mellett engedné be őket,
például megkövetelné, hogy velük együtt a CEU is vissza tudjon térni
Budapestre.


A DIÁKVÁROS EGYIK LÁTVÁNYTERVE. NAGYJÁBÓL A SÁRGÁVAL BEKARIKÁZOTT HELYEKET
KAPNÁ MEG A FUDAN EGYETEM. FOTÓ: KARÁCSONY GERGELY / FB
<https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/4217956098237204>

Nem értett egyet azonban teljesen Ujhelyivel Szél Bernadett független
országgyűlési képviselő, aki április 19-én Cseh Katalin momentumos
EP-képviselővel együtt a Európai Ügyek Bizottságához fordult az
Országgyűlésben a kínai befolyás vizsgálatára Magyarországon. Az
Azonnalinak Szél arról beszélt, a projekt nagysága, a 450 milliárd
forintos kínai
hitel, és a tény, hogy az egyetemépítési projekttel és a
Budapest-Belgrád-vasútvonallal kapcsolatban is hiába kérdezték a kormányt,
arra utal, hogy itt egyértelműen kínai politikai terjeszkedés,
befolyásszerzés esete forog fent.

Azt is megemlítette, a Direkt36 cikkeiből számára nyilvánvaló, hogy az
egyetem és a Budapesten indítandó nemzetközi kapcsolatok szak ugyanúgy
felveti azt, hogy az itt tanuló kínai diákokat később a kínai külügyi
szolgálat használja, beszervezi. Szerinte történt már erre számos eset,
ezért vizsgálják több országban is például a kínai állami Konfuciusz
Intézetek szerepét is:

„Igenis van olyan, hogy ilyen projektekkel elősegítjük a kínai politikai és
gazdasági befolyásszerzést, akár titkosszolgálati befolyásszerzéssel is az
európai közösségben, és a Budapest-Belgrád-vasútvonal, valamint a Fudan
Egyetem is egy nagy kapu lehet erre Kínának!” - szögezte le Szél, aki
elmondta, kérdéseivel a kínai nagykövetet is megkereste, de eddig ő sem
adott semmiféle választ azokra.

A képviselő szerint tehát a gazdasági aggályokat, a Diákváros
leszűkítésének kérdését és a Direkt36-on és 444-en megjelent információkat,
amelyek szerint a Fudan Egyetem 2019-ben módosított alapító okiratában nem
követi a gondolatszabadság elvét, egységben kell kezelni. Hozzátette, az
Európai Unió számos más tagállamában ugyanilyen téma a kínai gazdasági
kapcsolatok kérdése az amerikai külpolitika Kína-ellenes fordulata óta, de
a képviselő szerint egyedül az Orbán-kormánynál figyelhető az meg, hogy a
nemzetközi színtéren Kína-ellenes, EU-s politikai nyilatkozatokat is
megvétóz, és olyan nagyságú megaprojekteket engedélyez, amelyek többe
kerülnek, mint a magyar felsőoktatás éves költségvetése, amely a 2021-es
költségvetés már megemelt számai szerint mindösszesen 322 milliárd forint
lesz. <https://hvg.hu/gazdasag/20200703_koltsegvetes_2021_parlament_valsag>

És így már az a konstrukció, amiben a magyar állam százmilliárd forint
önrészt, a kínaiak pedig 450 millárd forintnyi hitelt adnának egy egyetemi
építkezéshez, már sokkal problémásabb. A Direkt36 cikke ezzel kapcsolatban
veszélyes hitelfelvételt, „kínai adósságcsapdát” emleget, és megemlíti,
hogy olyan országok esetében, mint Srí Lanka, Malajzia avagy éppen
Montenegró, a kínaiak a hitel nem-visszafizetésért cserébe a közvagyon
jelentős részét kérik vissza. Mivel Magyarországon még a szerződés ténye is
csupán a sajtóból szivárgott ki.

*A Wall Street kínai farkasai*

Alapvető probléma a kínai állami óriáshitelek vizsgálatánál, hogy jellemző
módon 2014 óta az összes ilyen megkötött szerződést a legszigorúbb
titkoktartási záradékkal látja el a hitelező fél, amelynek következtében
szinte minden hitelfelvevő állam titkolózik a szerződés feltételeiről,
annak részletei nem megismerhetők.

Most viszont, éppen március 31-én, egy számos kutatóközpontból álló,
nyugati konzorcium publikálta
<https://docs.aiddata.org/reports/how-china-lends.html?>az eddig elérhető
legátfogóbb adatbázist a már ismert ilyen kínai szerződésekről, a Kínai
Eximbank és Kínai Fejlesztési Bank 24 országból származó, mintegy 100
kínai kölcsönszerződését elemezve pedig az derült ki: ezeknek a
szerződéseknek a 90 százalékában szerepel egy úgynevezett „stabilitási
záradék”.

 Ennek feltételei akár sokkolónak is nevezhetőek. Ha ugyanis a hitelt
felvevő cég országa, avagy az azt felvevő állam munkaügyi, vagy
környezetvédelmi politikájában jelentős változás állna be, a kínai fél ezt
szerződésbontási oknak fogja venni, és azonnali visszafizetést követel. Ez
tehát azt jelenti, hogy a hitelt felvevő országban a Munka Törvénykönyve és
a környezetvédelmi szabályozások csak a kínai óriáshitel stabilitásának
árán vezethetők be. Ez pedig súlyos feltétel, a kínai fél gyakorlatilag
ezeket a területeket a kölcsön visszafizetéséig ellenőrizheti is egy
hitleszerződés megkötése után.

 A rémisztően szigorú feltételek megléte persze probléma, ugyanakkor
nemigen találni arra példát, hogy Kína eddig eszközként is hozzányúlt volna
ehhez egy-egy hitelfelvevővel szemben.

 Az, hogy a kínai működőtőke politikai célokkal „gyarmatosít” országokat az
adósságcsapda-módszerrel, viszont ismét egy olyan elmélet, amelyre eddig
kevés konkrét bizonyítékot szolgáltatott a hitelezési gyakorlat. 2020
augusztusában a brit külpolitikai kormányzat legjelentősebb think tankja, a
Chatham House oldalán jelent meg
<https://www.chathamhouse.org/2020/08/debunking-myth-debt-trap-diplomacy/5-malaysia-and-bri>egy
részletes elemzés, amely éppen a kínai adósságcsapda, főleg ismét amerikai
külpolitikai és velük baráti körökben népszerű elméletét szedi darabokra.

 Lee Jones, a londoni Queen Mary Egyetem és Shahar Hameiri, az ausztrál
Quennslandi Egyetem oktatói ugyanis úgy látják, Kína ezeket a „Belt and
Road” befektetéseket sohasem saját stratégiai politikai céljaira, hanem
egyszerűen a kínai állami bankok által rájuk öntött befektetési hitelkeret
szétszórására használják. Politikai gond pedig ott lesz a hitelre
meghirdetett befektetésekből, ahol a célországban belpolitikai okokból ez
kirobban.

 A cikk két nagyobb esettanulmányt, Srí Lanka és Malajzia esetét veszi
alapul, mindkét esetben komolyan felmerült, hogy Peking, szinte muszájból
kénytelen átvenni addig állami tulajdonú létesítményeket és
vagyontárgyakat, hogy az országok alapvető likviditását biztosítsa. De
mindkét ilyen eset mögött a srí lankai és maláj kormányzatok óriási mértékű
korrupciója, a hitelbe kapott pénz kínai bűntársakkal való elherdálása
idézte elő ezt a helyzetet, nem pedig egy előre megtervezett, rafinált
kínai átvétel.

 Srí Lanka esetében a problémás pont a stratégiai jelentőségű Hambantota
tengeri kikötő kínai megvásárlása volt. Azonban mindezt megelőzte az a
kikötőfejlesztési projekt, amelyre az ország akkori elnöke, ma pedig
miniszterelnöke, Mahinda Radzsapaksza lobbizott merész összegeket a kínai
állami vezetésnél – ebből főleg az ő személye körüli gazdasági kör és maga
a kínai partnercég vezetősége tehetett súlyos összegeket zsebre. Ráadásul
átvétel helyett végül olyan megegyezést köthettek Kínával a colomboi
kormány tagjai, amelynek értelmében a kínai elit takarít utánuk és saját
cége után: 1,1 milliárd dollár éves díjért kibérelték az egyébként csak
kereskedelmi és nem katonai szempontból fontos kikötőt, a bevételből pedig
Srí Lanka nem is a kínai, hanem a nyugati, nemzetközi bankoktól az IMF-en
keresztül felvett, jóval drágább kölcsöneit finanszírozza, tehát végül is a
beavatkozás kiegyenesítette az államháztartást, miközben Peking az ügyön
annyit nyert, hogy nyugodt körülmények között használhatják Hambantotát a
kereskedelmi flottáik.

 Azután ott van a délkelet-ázsiai Malajzia bonyolultabb példája, amely a
nemzetközi nyilvánosságban nagyobb figyelmet kapott. Itt az ügy azért is
bonyolultabb, mert a szigetcsoport-állam része az a malakkai szoros,
amelyen keresztül Kína olajimportjának 80 százalékát bonyolítja ma is. Az
1957 és 2018 között, töretlenül hatalmon lévő maláj rezsim a 2008-2009-es
pénzügyi válság után a gazdaságélénkítés legfontosabb eszközének viszont
éppen a külföldi működőtőkét tartotta, ezért az elnök óriási
gigaprojekteket terjesztett be kínai finanszírozásra. A probléma ezzel az
volt, hogy Malajzia olajkincs-bevételeinek a rezsim megalakulása óta csak
közjavakra fordítható, és sokáig szigorúan ellenőrzött tartalékából a
rezsim 2009-ben tőzsdei vagyonkezelő alapot szervezett 1MDB néven, innen
származott a legtöbb maláj nyugdíja és társadalombiztosítása is.

 Az 1MDB-botrány, amely 2017-ben robbant ki, éppen arról szólt, hogy
Nadzsíb Razak volt elnök és egy őt behálózó, élelmes kínai szélhámos, akit
helyben csak Jho Low néven ismertek, 2013-tól fogva hogyan rabolták ki a
kínai projektek önrészéhez amúgy is elég kétes módon használt alapot, és
rendeztek évekig belőle óriási luxusbulikat világszerte, ahol Paris Hilton
is rendszeresen a vendégük volt. Luxusingatlanok tömeges vásárlása mellett
a páros még ennél is merészebb volt, hiszen
ezekből a malajziai olajpénzekből készült el a Wall Street farkasa című
hollywoodi film is, Leonardo Di Caprio főszereplésével.

Ezenkívül jachtok, luxuskocsik, méregdrága órák is jutottak a lényegében
teljesen piramisjáték alapú csaláshoz, amelyben a New York-i székhelyű
nemzetközi bankház, a Goldman Sachs is segítségükre volt.
AZ FT ÖSSZEFOGLALÓJA A 1MDB-BOTRÁNYRÓL. KÍNA EZZEL SEM JÁRT TÚL JÓL.

Az állam kára a vádak szerint összesen 4,5 milliárd amerikai dollárra
tehető, tehát a világ eddig ismert legnagyobb pénzügyi csalása volt ez,
aminek a levét Malajzia még évtizedekig inni fogja. A lebukás a teljes, fél
évszázada uralkodó maláj rezsim bukásával is járt, Jho Low felszívódott,
Nadzsíb Razak szégyenteljes lemondásra és bocsánatkérésre kénszerült, Kína
pedig nekilátott menteni a saját pénzéből, ami menthető. Először több más
banki hiteltörlesztését is elinflálta, hogy megpróbálja kiegyenesíteni
annyira a maláj nemzeti alap számláit, hogy a komolyabb probléma
elkerülhető legyen.

Majd végül itt is jött a srí lankai megoldás: Malajzia ezen a ponton gyors
pénzt már tényleg csak a Malakkai-szoros jogaiból csinálhatott. A „Malakkai
Kapu” nemzetközi fejlesztési projekt a kínai tőke feltűnését itt is jóval
megelőzte, de a kínai külkereskeeelmi bankrendszer 5 éven át mintegy 9,7
milliárd dollár befektetési kölcsönre kötelezte el magát itt. Számos,
már futó malajziai projektre még többet ígértek oda: volt köztük földalatti
futurisztikus város és mesterségessziget-terv is, összesen közel
kétszázmilliárd dollár értékben.

Jho Low, aki a kínai állami hiteleket intézte, valóban kínai állampolgár
volt tehát, de inkább kötődött a maláj rezsim legfelsőbb köreihez, mint
Pekinghez. De még amikor mindez be is dőlt, és Peking még azt is elérhette
volna, hogy a Malakkai-szorosban speciális jogokat szerezzen, óvatosságból
nem élt ezzel a lehetőséggel, a hadsereget be sem vonta, helyette inkább a
saját malajziai szerződéseket elnyerő cégeitől csorgatott vissza a baráti
külföldi rezsimnek a kínai vezetés pénzeket, hogy azokkal betömje a 1MDB-n
keletkező lukakat.

Az adósságcsapda-elmélet már csak azért sem áll meg ebben az esetben, mivel
a 1MDB még mindig nem ütött akkora lyukat a maláj gazdaságon, hogy abból
mindent eltemető hitelválság keletkezzen, inkább hosszú évekre elhúzódó
recesszió a valószínű az elképesztően szemtelen pénzügyi óriáscsalás után.
No meg az, hogy a malajziai halászoknak nem igazán lesz nyugdíja ezek után.

*Az EU is beárazta Montenegró kínai hitelét*

A két távoli, ázsiai példa tehát azt mutatja jól, hogyan üzletel Kína a
közvetlen érdekszférájához közelebb álló területeken. Az európai
közvéleményt emellett manapság éppen az újdonsült NATO-tag, és egy ideje az
EU-tagságra is ácsingózó Montenegró kínai óriáshitelének ügye borzolja
<https://www.washingtonpost.com/world/europe/china-montenegro-highway-nato-europe/2021/04/17/99a745b4-9ebb-11eb-b2f5-7d2f0182750d_story.html>.
A 2020-ban leváltott, az országot megalakulása óta vezető Szocialista
Demokraták Pártja még 2014-ben vett fel a szerb határig szóló autópálya
építésben hitelt a kínai Eximtől, összesen 1 milliárd dollár (300 milliárd
forint) értékben. Az adósság jelenleg az apró montenegrói gazdaság
egyötödét teszi ki. Az óriási hitelből az autópálya a beleépített
völgyhíddal még nem készült el, 2021 júliusától kívánja Peking behajtani a
hiteltörlesztés első részletét.

Az erősen autoriter Milo Đukanović elnök pártja sokáig tagadta, hogy a
hitelből hitelválság lett, az őket váltó ellenzéki kormány viszont
áprilisban az EU-hoz fordult, hogy segítsenek a hitel visszafizetésében,
mivel az súlyos helyzetbe hozza az államot. Ezt az EU eddig kategorikusan
megtagadta <https://euobserver.com/world/151512>. A kínai állami média
angol nyelvű újságában, a Global Times-ban igyekeztek a montenegrói
ügy hitelcsapda-jellegét
cáfoln <https://www.globaltimes.cn/page/202104/1220986.shtml>i, felhívva a
figyelmet arra, hogy Montenegró államadóssága már a hitelszerződésük idején
is 103 százalékra rúgott, és mivel a kínaiak szerint a hitel feltételei a
mongenegrói kormány kívánalmai szerint alakultak, nekik semmiféle
jelzálogként megjelölt állami tulajdonra nincs opciójuk az országban.

Az mindenesetre jól látszik, hogy ha más nem is, az EU-s és balkáni
politikai szereplők legfeljebb az amerikai-kínai konfliktusos ügyekben vitt
semleges szerepük folytán azért mégis nemzetközi segítséget nyújthatnak az
emberi jogsértések sorozatát elkövető, diktatórikus kínai rezsimnek. És
noha például a Kínával esetleg nem is teljesen barátságtalan EU-s
tagállamok szeretik mindezt úgy intézni, hogy ez ne legyen teljesen
nyilvánvaló, éppen Orbán Viktorra és kormányára ez például nem jellemző.
Április 16-án például egy Kínát a hongkongi demokrácia leépítése miatt
elítélő uniós politikai állásfoglalást például csak a magyar vétó miatt nem
tudtak elfogadni. <https://24.hu/kulfold/2021/04/16/kina-magyarorszag-veto/>
A magyar külügy a nyilatkozattal kapcsolatban úgy érvelt, „támadta már
eleget” Kínát az EU.

Mindezekből jól látható tehát, a kínai óriáshitelek nem igazán teszik az
ázsiai hatalom rabszolgájává az adott országot. És noha nem minden
nagyszabású kínai befektetési terv ér olyan látványos botrányos véget, mint
Razak és Jho Low története, vagy a srí lankai panamák, két dolog
nyilvánvaló: a Fudan Egyetem beruházást minden bizonnyal magyar állami
körökből kezdeményezték, és a magyar kormány körül gyülekező
oligarchacsoport, valamint a kínai közreműködők kivételével egyelőre úgy
tűnik, senki nem nyerhet ezen semmit.

Ez pedig így elsőre mégis óriási ár lehet azért, hogy a NER vállalkozói
újabb olyan helyről kaphassanak óriási kölcsönt, ahol cserébe nem
kérdezgetnek senkit jogállamisági feltételekről. Mert ebben az üzletben is
ez tűnik a lényeges elemnek.

*NYITÓKÉP:* Vitárius Bence / Azonnali

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_8612652603561116937_m_7192360536305241251_m_-3305456870088947501_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_8612652603561116937_m_7192360536305241251_m_-3305456870088947501_m_-7878700919400510520_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_8612652603561116937_m_7192360536305241251_m_-3305456870088947501_m_-7878700919400510520_m_4711646570882332635_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210422/ceff3193/attachment.html>