[Grem] Szt. Máté apostol, evangélista

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! Megint Kafarnaumban vagyunk. Az Úr már elmondta a hegyi
beszédet, és Kafarnaum már tele van a hírekkel..., annak a csodálatos
éjszakának az emlékével is, amelyik talán minden kafarnaumi családot
megajándékozott egy-egy meggyógyított beteggel. De Máté még ott ül a
vámasztalnál. Hivatalnok. Mégpedig kishivatalnok, aki konkréten vesződik az
ügyfelekkel, akik a Jordán túlsó oldaláról, egy másik országból jönnek, és
ha át akarnak haladni Kafarnaumon, vámot kell fizetniük.
Mennyit kellett vajon veszekednie a pénzváltások miatt?! Mert ki ilyen, ki
olyan pénzt hozott, kinek volt pénze, kinek nem volt pénze, ki próbálta őt
megvesztegetni... közben ő maga tudta: a létem, a családom élete függ
attól, hogy a napot nyereséggel vagy veszteséggel zárom. Mert neki időnként
el kellett számolnia a fővámossal, egy olyan Zakeus-típusú fővámossal. – És
ez csak a kisebbik baja. A nagyobbik baja, hogy szombatonként nem mehet a
zsinagógába, mert vámos. Onnan ki van taszítva. Sőt! Neki át-átfut a szívén
a félelem: mi lesz velem, ha meghalok?! Vajon a Magasságbeli, az Úr nem
taszít-e el magától, mint ahogy a népem kitaszított magából?
Ott ült a vámnál, és egyszer csak hallja Jézustól a szót: Kövess engem!
Ez életének óriási pillanata volt, mert ő tudja, mennyire nem természetes,
hogy vele szóba állt az a Jézus, aki arról beszélt, hogy boldogok a
szelídek, az irgalmasok, a tisztaszívűek... – Otthagyta a vámasztalt,
követte Jézust, és amikor félve azt mondja Jézusnak: Eljönnél hozzám este
vacsorára? – Persze – hallja a választ.
És azon az estén csodálatos vacsora zajlott le Máté házában, ami már
előrevetítette az Utolsó vacsorát. Máté, a vendéglátó már eldöntötte a
szívében: én reggel elmegyek itthonról. Neki ez az utolsó vacsorája a régi
életében, és boldog. Mert látja, hogy Jézus nem kéri tőle a könyvelést. Nem
követeli tőle az elmúlt évek számadásait... semmit. Máté tapasztalja,
milyen az isteni irgalom. Mi történik, ha valaki meghallja a hívó isteni
szót és befogadja.
Máté újjászületett. Ez a boldog öröm, hogy irgalomra leltem, egész
evangéliumában ott él. Úgy, ahogy a próféták ezt jövendölték. Mert Máté az
az evangélista, aki újra meg újra hozzáfűzi a történésekhez: „mindez pedig
azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr megmondott a próféták
szavával... Izrael! Halld meg, hogy ez a kafarnaumi illetékességű Jézus a
Krisztus...! Halljátok meg!”
Pünkösd után Máté Kelet felé ment, nem Indiába, hanem minden jel szerint a
Babilóniában élő zsidókhoz. Az evangéliumát is a zsidóknak írta. – És
megölték. És ő boldogan halt meg azért a Krisztusért, akiről hirdethette:
„Emberek! Helyettünk a Krisztus meghalt, megváltott minket! És az irgalom
nemcsak nekem szól, hanem mindenkinek. Legyetek bátrak az irgalom
befogadásában, és legyetek boldogok, mert akinek az Úr megbocsátotta a
bűneit, az bocsánatot nyert. Az fölállhat bűnei vámasztalától és otthagyhat
mindent, ami addig rossz volt az életében.”
Adjunk hálát az Úrnak Szent Mátéval együtt az irgalomért. És kérjük meg
Mátét, imádkozzon a zsidókért velünk együtt. Hogy meghallják, hogy a
megfeszített Jézus a Krisztus, a Messiás, akinek irgalma nekik is szól.
Amen.
Dr. Diós István



<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200921/943017da/attachment.html>