[Grem] Egy délelőtt a 'Csak Egyet' Katolikus Hajléktalan Szolgálatban

[Emoke Greschik]

Csak Egyet <https://777blog.hu/csak-egyet/>Egy délelőtt szociális munkásként

*Vannak munkakörök, ahol nincs két ugyanolyan nap. Hogy néhány óra
leforgása alatt hány emberrel, hány tragikus sorssal találkozik egy
szociális munkás a Csak Egyet Szolgálatnál? Íme egy délelőtt.*

Indul a nap. Reggeliosztás, sor a recepciónál. Egy középkorú férfi ül le a
szocmunkás asztalhoz. Hó vége van, a kérése nem meglepő. 3000 forintot
szeretne, hogy kipótolja a szálló 15000 forintos havidíját. Intézem.
Segíteni szeretnék. Mit végzett? Hogy került bajba?

Dzsesszdobos. Méghozzá jó. Abból gondolom, hogy évekkel ezelőtt külföldi
munkát ajánlottak neki, amit el is fogadott. Kalandvágyból? Hajón vagy
szárazon? Nem köti az orromra. A lényeg, hogy egy évre elutazott. A lakásán
jelzáloghitel volt. Egy rokona pedig megkérte, hadd költözzön be arra az
egy évre családdal, kicsi gyerekkel. Megállapodtak. Bérleti díj helyett a
hitelt kell fizetniük. Telefonon havonta rá is kérdezett náluk. Mikor
hazajött külföldről, szembesült vele, hogy átverték. Egyetlen törlesztőt
sem fizettek be, így a banké lett az otthona. Itt kapott gellert. Most itt
ül velem szemben és a szálló havidíjához kér kiegészítést. Igen.
Megtapasztalta, milyen bekerülni a *normális * élet után egy szállóra.
Megalázó. Fájdalmas.

A következő, aki segítséget kér, ismerős. Évek óta jár a Csak Egyetbe. A
férje agyi infarktus miatt kómába került. Mikor kezdett magához térni, egy
lakásmaffia aláíratott vele valamit. Elvesztették az otthonukat. A két
gyerek már nagy volt. Kirepültek. Az asszony viszont ezek után képtelen
volt a felemelkedésre. Megözvegyült. Ma szállón él, Fedél Nélkül újságot
árul a belvárosban. A hangjában nincs keserűség, ahogy a helyzetéről beszél.

Egy kisebb összegű áthidaló kölcsönt kér az utána érkező. Nagyon fáradtnak
tűnik. Harminc évig tűrte, hogy a férje veri. Aztán betelt a pohár. Erős
asszony. Nem tört meg. Talált munkát, egy budai plázában takarít. Most
intéz szociális bérlakást, havi 20 000 forintért tető lesz a feje felett.
Ha sikerül, elhozza a gyerekeket a férjétől. Négy még kiskorú. Három
felnőtt. Intézem, amit tudok.

A recepciótól hangos sírás. Nincs bent sok kolléga, előre szaladok, hátha
kell segítség. Egy összevert nő magából kikelve zokog. A fején összevarrt
seb éktelenkedik. Mondani próbál valamit. Nyugtatjuk. Nagy nehezen
megértjük. Egy parkban aludtak éjszaka a barátnőjével. A sötétben valakik
ütni, rúgni kezdték őket. A másik nő nem élte túl. Agyonverték. Megfagy a
levegő. Nem tudja, mit tegyen most. Nem tudja jobban lesz-e valaha. Mi
megtesszük, amit tudunk, igyekszünk.

Az ilyen helyzetekben minden apróság egyszerre felértékelődik és
semmiségnek tűnik. Értékes, ha ennek a nőnek a fájdalmát bárhogyan
csillapítja, de eltörpül a visszavonhatatlan tragédiához képest.

Visszaülök az asztalomhoz. Még van idő ebédosztásig egy ügyre. Megint egy
ismerős arc. Azért jött, hogy segítsek munkát találni. Bármit. Tudom, hogy
szeretne dolgozni. Azt is tudom, hogy nem kellene. Bármit nem. A saját
érdekében. Állami gondozott volt, intézményben nevelkedett. Tizenkettő és
tizennégy éves kora közt élt családban. Nagyon boldog, hogy
megtapasztalhatta, milyen így élni. Valamilyen indokkal visszaküldték.
Valahogy felnőtt. Pár évvel később, mikor vonaton utazott, a nyitott ablak
mellé állt. Valaki behajított egy nagy követ az ablakon. Viccből?
Unalomból? Nem tudni. Neki viszont betört a koponyája. Agysérülést
szenvedett. Több hónap rehabilitációt küzdött végig, de már soha nem lesz
ugyanaz, mint korábban. Szeretne dolgozni. Most is. Pedig pár éve komoly
gerincsérve lett, mikor valakiknek segített cipekedni. Az orvos szerint nem
szabadna fizikai munkát végeznie. Hamarosan megműtik a gerincét. A
beavatkozás kockázatos.

Ebédidő. A kollégákkal osztjuk az ételt. Jönnek sorba a vendégek – így
szeretjük nevezni a hozzánk betérő rászorulókat. Ahányan vannak, annyi
különböző úton érkeztek hozzánk.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200905/39110490/attachment.html>