<div dir="ltr">
<div class="gmail-post-img">
<img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2020/09/pexels-levent-simsek-3617173-scaled-e1599056007802-1080x810.jpg" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="180" height="135"></div><div class="gmail-post-header">
<span class="gmail-cat"><a href="https://777blog.hu/csak-egyet/" rel="category tag">Csak Egyet</a></span><h1 class="gmail-cim entry-title">Egy délelőtt szociális munkásként</h1></div><div class="gmail-post-entry"><p style="text-align:center"><em><span style="font-weight:400">Vannak
munkakörök, ahol nincs két ugyanolyan nap. Hogy néhány óra leforgása
alatt hány emberrel, hány tragikus sorssal találkozik egy szociális
munkás a Csak Egyet Szolgálatnál? Íme egy délelőtt.</span></em><span id="gmail-more-37141"></span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Indul
a nap. Reggeliosztás, sor a recepciónál. Egy középkorú férfi ül le a
szocmunkás asztalhoz. Hó vége van, a kérése nem meglepő. 3000 forintot
szeretne, hogy kipótolja a szálló 15000 forintos havidíját. Intézem.
Segíteni szeretnék. Mit végzett? Hogy került bajba?</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Dzsesszdobos.
Méghozzá jó. Abból gondolom, hogy évekkel ezelőtt külföldi munkát
ajánlottak neki, amit el is fogadott. Kalandvágyból? Hajón vagy
szárazon? Nem köti az orromra. A lényeg, hogy egy évre elutazott. A
lakásán jelzáloghitel volt. Egy rokona pedig megkérte, hadd költözzön be
arra az egy évre családdal, kicsi gyerekkel. Megállapodtak. Bérleti díj
helyett a hitelt kell fizetniük. Telefonon havonta rá is kérdezett
náluk. Mikor hazajött külföldről, szembesült vele, hogy átverték.
Egyetlen törlesztőt sem fizettek be, így a banké lett az otthona. Itt
kapott gellert. Most itt ül velem szemben és a szálló havidíjához kér
kiegészítést. Igen. Megtapasztalta, milyen bekerülni a </span><i><span style="font-weight:400">normális </span></i><span style="font-weight:400"> élet után egy szállóra. Megalázó. Fájdalmas.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">A
következő, aki segítséget kér, ismerős. Évek óta jár a Csak Egyetbe. A
férje agyi infarktus miatt kómába került. Mikor kezdett magához térni,
egy lakásmaffia aláíratott vele valamit. Elvesztették az otthonukat. A
két gyerek már nagy volt. Kirepültek. Az asszony viszont ezek után
képtelen volt a felemelkedésre. Megözvegyült. Ma szállón él, Fedél
Nélkül újságot árul a belvárosban. A hangjában nincs keserűség, ahogy a
helyzetéről beszél.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Egy
kisebb összegű áthidaló kölcsönt kér az utána érkező. Nagyon fáradtnak
tűnik. Harminc évig tűrte, hogy a férje veri. Aztán betelt a pohár. Erős
asszony. Nem tört meg. Talált munkát, egy budai plázában takarít. Most
intéz szociális bérlakást, havi 20 000 forintért tető lesz a feje
felett. Ha sikerül, elhozza a gyerekeket a férjétől. Négy még kiskorú.
Három felnőtt. Intézem, amit tudok.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">A
recepciótól hangos sírás. Nincs bent sok kolléga, előre szaladok, hátha
kell segítség. Egy összevert nő magából kikelve zokog. A fején
összevarrt seb éktelenkedik. Mondani próbál valamit. Nyugtatjuk. Nagy
nehezen megértjük. Egy parkban aludtak éjszaka a barátnőjével. A
sötétben valakik ütni, rúgni kezdték őket. A másik nő nem élte túl.
Agyonverték. Megfagy a levegő. Nem tudja, mit tegyen most. Nem tudja
jobban lesz-e valaha. Mi megtesszük, amit tudunk, igyekszünk. </span></p><blockquote><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Az
ilyen helyzetekben minden apróság egyszerre felértékelődik és
semmiségnek tűnik. Értékes, ha ennek a nőnek a fájdalmát bárhogyan
csillapítja, de eltörpül a visszavonhatatlan tragédiához képest.</span></p></blockquote><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Visszaülök
az asztalomhoz. Még van idő ebédosztásig egy ügyre. Megint egy ismerős
arc. Azért jött, hogy segítsek munkát találni. Bármit. Tudom, hogy
szeretne dolgozni. Azt is tudom, hogy nem kellene. Bármit nem. A saját
érdekében. Állami gondozott volt, intézményben nevelkedett. Tizenkettő
és tizennégy éves kora közt élt családban. Nagyon boldog, hogy
megtapasztalhatta, milyen így élni. Valamilyen indokkal visszaküldték.
Valahogy felnőtt. Pár évvel később, mikor vonaton utazott, a nyitott
ablak mellé állt. Valaki behajított egy nagy követ az ablakon. Viccből?
Unalomból? Nem tudni. Neki viszont betört a koponyája. Agysérülést
szenvedett. Több hónap rehabilitációt küzdött végig, de már soha nem
lesz ugyanaz, mint korábban. Szeretne dolgozni. Most is. Pedig pár éve
komoly gerincsérve lett, mikor valakiknek segített cipekedni. Az orvos
szerint nem szabadna fizikai munkát végeznie. Hamarosan megműtik a
gerincét. A beavatkozás kockázatos.</span></p><p style="text-align:justify"><span style="font-weight:400">Ebédidő.
A kollégákkal osztjuk az ételt. Jönnek sorba a vendégek – így szeretjük
nevezni a hozzánk betérő rászorulókat. Ahányan vannak, annyi különböző
úton érkeztek hozzánk.</span></p></div>
</div>