[Grem] interjú Czopf Áron kereszt.-konzerv. történésszel, újságíróval: 'Konzervatívként az örökkévalóság felé fordulunk', 'az élet játék'

[Emoke Greschik]

 „Konzervatívként nem a múlt, hanem az örökkévalóság felé fordulunk” –
Interjú Czopf Áronnal
https://777blog.hu/2020/10/11/konzervativkent-sem-a-mult-hanem-az-orokkevalosag-fele-fordulunk-interju-czopf-aronnal/

*Az egész modern világ arra rendezkedett be, hogy ne álljunk meg
gondolkodni, de dönthetünk úgy, hogy mégis lelassulunk, a kezünkbe veszünk
egy könyvet és feltesszük a legfontosabb kérdéseket – mondta a 777-nek
adott interjújában Czopf Áron, keresztény-konzervatív történész, újságíró.
Áron szerint az önmegvalósítás, a munkamánia és a szelfibotok korában is
kiléphetünk a világ gondolkodásmódjából, hogy helyette az örökkévalóra
nézzünk és eszerint is éljünk. *

*Hogyan lehet ma keresztény-konzervatív fiatalként határozottan kiállni a
véleményünk mellett abban a liberális ellenszélben, amelyben vagyunk? Te
ezt már többször megtetted. *

A fiatalok azt ma világosan érzékelik, *hogy liberálisnak lenni könnyű*. *
Konzervatívnak lenni viszont kihívás*, hiszen egy olyan országban élünk,
ahol *sok értékünket* *a kommunizmus eltiporta.* Ez a történelmi adottság *arra
kényszeríti a 21. századi magyar konzervatívokat, hogy valami újat
építsenek*. A döntő kérdés az, hogy érezzük-e: van vesztenivalónk. *A
liberalizmus megpróbálja puhára bélelni a jelenvalólétet, ha úgy tetszik
ártalmatlanítani **a létezést*. A konzervatívok ezzel szemben érzékelik
azt, hogy *nagyon is van vesztenivaló.* *Amit évezredeken keresztül
építettünk föl, **egy pillanat alatt eltűnhet.* Azt gondolom, a szeretetből
fakad, hogy ami számunkra kedves, azt szeretnénk tovább örökíteni. Itt
*érkezünk
meg a kereszténységhez. Ha szeretsz valakit, az örökkévalóságot kívánod
neki.* Nem kívánhatsz kevesebbet. Ezért konzervatívként sem a múlt, hanem
az örökkévalóság felé fordulunk.

*Ha örök értékeket vallunk, miért hallgatunk még mindig? *

*Az elmúlt háromszáz évben, vagyis a modernitás korában a hagyományos
értékrend mindvégig alárendelt pozícióban volt*. A konzervativizmus a
haladás fékjeként, a hang visszhangjaként, a fény árnyékaként jelent meg
csupán. Ez kevés.

*Mit tehetünk, ha arra vágyunk, hogy ezek a hagyományos értékek újra
fontossá váljanak a társadalomban? *

A szabadság a nyelvben kezdődik. Ha nem vagy képes megnevezni a célodat,
akkor nem is tudod elérni*. A klasszikus bölcsesség szerint „semmilyen szél
nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart”. **Fontos tehát
megneveznünk a céljainkat, az értékeinket.* *Egyetlen fogalom**ról* *sem**
mondhatunk le*. Ott van például *a tolerancia fogalma,* amelyet manapság a
liberálisok szeretnek használni, holott *eredetileg Istennek a megtévedt
emberiséggel szembeni türelmét jelentette*. Vagy ott van* a szuverenitás
fogalma*. *Ez is a kereszténységhez köthető:* a latin *supramus azt **a
legfelsőbb, semmi másból nem eredő hatalmat jelenti, amely kizárólag
Istenre vonatkoztatható*. Ehhez képest ma már a népekre, államokra
használják, ezek viszont nem lehetnek legfőbb hatalmak. De gondolhatunk *az
egyenlőség*re is.* Ez régen a jog előtti egyenlőséget jelentette, **ma már
egyre inkább az egyformaságot, az igazodási kényszert a többség
véleményéhez.* Az említett fogalmakat, az időközben megváltozott
használatuk ellenére sem szabad elengednünk, mert ha a mélyükre ásunk,
akkor látjuk, hogy mi a valódi jelentésük. *Nicolás Gómez Dávila alapelvét
tartom követendőnek kultúrában: amit meg akarunk újítani, azt nem
elutasítani kell, hanem megismerni és elmélyíteni.*

*Történészként hogy látod, merre tartunk most, 2020-ban? Milyen biztató
jelek vannak, és mi az, amire éberen kell figyelnünk?  *

A szelfibot és a fájdalomcsillapítók korában élünk. Ezekben az a közös,
hogy a jelenlétünk intenzitását csökkentik. *A szelfibot a magány
protézise: már nincs szükségünk **útitársra* ahhoz, hogy fotózkodjunk
Európa történelmi belvárosaiban. Ez a nyugati civilizáció egyik mélypontja.
Nem beszélve arról, hogy *a munka vallássá vált.* Eszerint alakítjuk az
életünket.* Pedig nem véletlen, hogy a zsidóságnál a szombat, a
kereszténységnél a vasárnap mint pihenőnap jelenik meg:* néha muszáj kívül
kerülni mindazon, ami a kötelesség, ami a mindennapokban körülvesz.

*Keresztényként hol vagyunk mindebben a hanyatlásban, mi a feladatunk, ha
változtatni akarunk? *

A posztmodern kor felfogása szerint, a világ nem egy szerves egész, de nem
is egy gép, hanem egy szöveg. Furcsa módon ez a szemlélet hasonlít a
hagyományos ember felfogására. *Keresztényként mi is az Igén keresztül
olvassuk az életünket és az egész világot. Fontos, hogy ez Isten
kinyilatkoztatása, és nem* *a miénk.* Azt feltételezzük, hogy van a
szövegnek van egy szerzője és van egy szerzői szándék a szöveg, vagyis a
világ, az élet mögött. A fő feladatunk szerintem az, hogy *mindig ássunk
mélyebbre. Konzervatívként bizonyos értelemben egy reneszánszra van
szükségünk: arra, hogy a múlt értékes darabjait előássuk és hagyjuk, hogy
megihlessék a jelent.*

Fotó: Katona Flóra

*Hol van a szerepe mindebben a kultúrának? Az is a múlt értékes részét
képezi. *

Elveszítjük a kultúránkat, ha nem vesszük figyelembe, hogy eredetileg
transzcendens, Isten által ihletett. Miért mondom ezt? A* kultúránk a
vallási ünnepek tapasztalatából táplálkozik. A kultúra művelést jelent, a
kultusz pedig vallási ünnepet. Ilyen például a szentmise:* egy olyan
esemény, amikor nem azzal foglalkozunk, hogyan jussunk előrébb az életben,
hogyan húzzunk hasznot az erőforrásokból. Ehelyett megnyílnak előttünk a
pillanatok belső terei, amelyeket be tud bolyongani a figyelmünk. Az
ünnepnek tehát nincs „funkciója”: *amikor ünneplünk, tehát amikor a
hasznosság kényszere alól kikerülünk, akkor hirtelen szembetaláljuk
magunkat az élet végső kérdéseivel. **Ez* *elől a modern ember menekülni
próbál: véletlenül se kelljen* *megállni, elcsendesedni, gondolkodni.*

*Mit tegyünk, ha mégis el akarunk jutni ezekhez a kérdésekhez? *

Egyszerűen szánjunk rá időt! Oldozzuk el magunkat a hétköznapi valóságtól
egy kicsit, és akkor rálátunk ezekre. Egyébként – bár a legtöbben ennek
nincsenek tudatában – vallásos módon cselekszünk a mindennapi életben. Épp
ezért használunk olyan teológiai fogalmakat is a politikában, amiket
korábban említettem.

*Ha már említetted a vallási ünnepeket: ez elég távol esik a hétköznapi
életünktől, nem? *

Kevésbé, mint gondolnánk. *Minden ünnep analogikus viszonyban áll az
életünk egészével. Ott van például az advent: készülünk a karácsonyra,
ahogy készülünk a földi élet utánra is. Ugyanígy nagyon sokat tanít nekünk
egy esküvő, egy keresztelő vagy egy temetés. Az igazság nem a mi termékünk,
épp ezért nem a mi erőfeszítéseinkből táplálkozik, csak rácsodálkozni
lehet. Ebben segítenek az ünnepek.*

*Mindez alázatot is feltételez, gondolom.  *

Kimondtad az egyik kulcsfogalmat. Ahhoz, hogy tanulni tudjunk vagy a
fogalmaink mélyére ássunk, alázat kell. *Ahhoz, hogy elfogadjunk valamit,
ami évezredek óta létezik, és túlmutat a saját intelligenciánkon, szintén
alázat kell*. *És ahhoz is, hogy ne tárgyként tekintsünk a másik emberre,
illetve ne akarjuk kisajátítani a természetet. Mindehhez szükség van az
alázat mellett arra a derűre is, amely csak az örökkévalóság fényétől
beragyogott életben lehetséges.*

*Ez nagyon szép, de mintha sokan nem ilyen beragyogott életet élnének. *

Valóban nem. *Ma már a legtöbben a saját személyiségük katedráját építik,
vagyis önmegvalósítanak*. Nincs már egységes valóságértelmezése az
emberiségnek, *kételkedünk **a nagy átfogó világmagyarázatok**ban,* *és
mindenki csak a saját igazát fogadja el*. A keresztények számára az a
kérdés, hogy ők ki tudnak-e lépni ebből.

*Ehhez a gyakorlatban szerinted mit kell tennünk? Hogyan tudunk a világ
általános szemléletmódja és a saját igazságunk helyett Istenre nézni? *

Először is *lassítsunk le! Lassítsuk le a lépteinket és a
lélegzetvételeinket. Ízlelgessük a csend különböző változatait:* a
megszólalás előtti pillanat csendjét vagy éppen a kozmikus csendet, amely a
város zaja mögött lappang. A csend sajnos egyre jobban kiszorul az
életünkből, pedig mindent áthat. Nem vesszük észre, de még beszéd közben, a
szavaink között is ott hullámzik a csend, ez adja a mondataink ritmusát.
Ahhoz, hogy az életünk végső kérdéseire irányítsuk a figyelmünket, egyfajta
hiányt kell érzékelnünk. Ahogy Heidegger mondta, *a ma embere idegensen és
gépesítetten „fütyörészik” és fecseg, *ezzel akarva elterelni a figyelmét
az élet végső, nyugtalanító kérdéseiről. Az egész modern kultúránk arra
rendezkedett be, hogy ne gondolkodjunk ezeken, ne tegyük fel a kérdést,
hogy mi végre vagyunk itt.

*Például mivel érjük ezt el? *

A hír-és mindenféle tartalomfogyasztásunk is ezt a célt szolgálja. *A könyv
nagyjából négyszáz évig volt az emberi gondolkodás legfőbb médiuma*. *Most
már nem** az. *De nem mondhatunk le róla, mert *egy elolvasott könyvnek
súlya van. *Ezzel szemben a jelenleg uralkodó médiumok (pl. tévé, internet)
olyan tartalmakat közvetítenek, amelyek túlságosan könnyen fogyaszthatóak,
könnyű figyelni rájuk, és épp ezért nem is hatolnak mélyre. *Ne hagyjuk a
figyelmünket* *sodortatni az impulzusoktól!* *A lelassulásnak, a csendnek
és az alázatnak az egyik legkonkrétabb megnyilvánulása, ha csak leülünk és
olvasunk. Ha eljutunk egy mondathoz, amely provokál minket, akkor letesszük
a könyvet – és gondolkodunk.  Erre tényleg időt kell hagyni.*
*Kérlek, mesélj a hitedről kicsit! *

*Tizenhárom éves voltam, amikor azt mondta nekem valaki, hogy az élet egy
játék. *Én ezt akkor nem fogadtam el, mert azt gondoltam, hogy ez
öncélúságot jelent. Később rájöttem, hogy tévedtem, de *az életnek ez a
meghatározása addigra már többévnyi olvasásra sarkallt.* *Ez volt* tehát *a
szellemi eszmélésem pillanata. Aztán arra jöttem rá, hogy amikor a
kislányok a babáznak, akkor az anyaságra készülnek fel, amikor a fiúk
kisautót tologatnak, akkor arra a férfi élményre készülnek, hogy egyszer
beülnek az autójukba és bárhová mehetnek, önállóak.* Tehát a játék nem egy
magába zárt valóság, nagyon sokat tanulhatunk belőle. *Anélkül tanulunk a
játékban, hogy tudatosítanánk.* Ezért beláttam, hogy mégis *igaz a mondat:
az élet egy játék. Kérdés, hogy mire készít fel? Mi az a cél, ami
értelmessé teszi az egészet?*

*Hogyan élhetünk, ha az élet egy játék? *

*A játéknak pont az a lényege, hogy nem funkcionális, hanem oldottá teszi a
figyelmünket. **Jézus is azt mondja, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek*.*
Ha a célracionalitás börtönében vagyunk, és a hasznot nézzük mindenben,
akkor nem vagyunk** olyanok, mint a gyerekek.* *Ha megnyílunk, akkor a
valóság is megnyílik számunkra. Ez a játék és az élet lényege.*
* Borítókép - Fotó: Katona Flóra *

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_142112082534972151_m_-6251160281800235833_m_5367468055935362066_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201012/94284a87/attachment.html>