<div dir="ltr">
<div><h1>„Konzervatívként nem a múlt, hanem az örökkévalóság felé fordulunk” – Interjú Czopf Áronnal</h1><div><a href="https://777blog.hu/2020/10/11/konzervativkent-sem-a-mult-hanem-az-orokkevalosag-fele-fordulunk-interju-czopf-aronnal/" target="_blank">https://777blog.hu/2020/10/11/konzervativkent-sem-a-mult-hanem-az-orokkevalosag-fele-fordulunk-interju-czopf-aronnal/</a></div></div><div><p style="text-align:center"><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az
egész modern világ arra rendezkedett be, hogy ne álljunk meg
gondolkodni, de dönthetünk úgy, hogy mégis lelassulunk, a kezünkbe
veszünk egy könyvet és feltesszük a legfontosabb kérdéseket – mondta a
777-nek adott interjújában Czopf Áron, keresztény-konzervatív történész,
újságíró</b></span>. Áron szerint az önmegvalósítás, a munkamánia és a szelfibotok
korában is kiléphetünk a világ gondolkodásmódjából, hogy helyette az
örökkévalóra nézzünk és eszerint is éljünk. </i><span id="m_142112082534972151m_-6251160281800235833m_5367468055935362066gmail-more-38071"></span></p><p style="text-align:justify"><b>Hogyan
lehet ma keresztény-konzervatív fiatalként határozottan kiállni a
véleményünk mellett abban a liberális ellenszélben, amelyben vagyunk? Te
ezt már többször megtetted. </b></p><p style="text-align:justify">A
fiatalok azt ma világosan érzékelik, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hogy liberálisnak lenni könnyű</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Konzervatívnak lenni viszont kihívás</b></span>, hiszen egy olyan országban élünk,
ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sok értékünket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunizmus eltiporta.</b></span> Ez a történelmi adottság
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arra kényszeríti a 21. századi magyar konzervatívokat, hogy valami újat
építsenek</b></span>. A döntő kérdés az, hogy érezzük-e: van vesztenivalónk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
liberalizmus megpróbálja puhára bélelni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a jelenvalólétet</span>, ha úgy tetszik
ártalmatlanítani </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a létezést</b></span>. A konzervatívok ezzel szemben érzékelik
azt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagyon is van <span style="background-color:rgb(234,209,220)">veszteniv</span>aló.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amit évezredeken keresztül
építettünk föl, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy pillanat alatt eltűnhet.</b></span> Azt gondolom, a szeretetből
fakad, hogy ami számunkra kedves, azt szeretnénk tovább örökíteni. Itt
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>érkezünk meg a kereszténységhez. Ha szeretsz valakit, az örökkévalóságot
kívánod neki.</b></span> Nem kívánhatsz kevesebbet. Ezért konzervatívként sem a
múlt, hanem az örökkévalóság felé fordulunk.</p><p style="text-align:justify"><b>Ha örök értékeket vallunk, miért hallgatunk még mindig? </b></p><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az
elmúlt háromszáz évben, vagyis a modernitás korában <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hagyományos
értékrend </span>mindvégig alárendelt pozícióban volt</b></span>. A konzervativizmus a
haladás fékjeként, a hang visszhangjaként, a fény árnyékaként jelent meg
csupán. Ez kevés.</p><p style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mit tehetünk</span>, ha arra vágyunk, hogy ezek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hagyományos értékek újra fontossá váljanak</span> </span>a társadalomban? </b></p><p style="text-align:justify">A
szabadság a nyelvben kezdődik. Ha nem vagy képes megnevezni a célodat,
akkor nem is tudod elérni<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. A klasszikus bölcsesség szerint „semmilyen
szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart”. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fontos
tehát megneveznünk a céljainkat, az értékeinket.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egyetlen fogalom</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ról</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sem</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
mondhatunk le</b></span>. Ott van például <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a tolerancia fogalma,</b></span> amelyet manapság a
liberálisok szeretnek használni, holott <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>eredetileg Istennek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a megtévedt
</span> emberiséggel szembeni türelmét jelentette</b></span>. Vagy ott van<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a szuverenitás
fogalma</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez is a kereszténységhez köthető:</b></span> a latin <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>supramus azt </b><b>a
legfelsőbb, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">semmi másból nem eredő</span> hatalmat jelenti, amely kizárólag
Istenre vonatkoztatható</b></span>. Ehhez képest ma már a népekre, államokra
használják, ezek viszont nem lehetnek legfőbb hatalmak. De gondolhatunk
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az egyenlőség</b></span>re is.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ez régen a jog előtti egyenlőséget jelentette, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ma
már egyre inkább az egyformaságot, az igazodási kényszert a többség
véleményéhez.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Az említett fogalmakat,</span> az időközben megváltozott
használatuk ellenére sem szabad elengednünk, mert ha a mélyükre ásunk,
akkor látjuk, hogy mi a valódi jelentésük. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nicolás Gómez Dávila
alapelvét tartom követendőnek kultúrában: amit meg akarunk újítani, azt
nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elutasítani </span>kell, hanem megismerni és elmélyíteni.</b></span></p><p style="text-align:justify"><b>Történészként hogy látod, merre tartunk most, 2020-ban? Milyen biztató jelek vannak, és mi az, amire éberen kell figyelnünk? </b></p><p style="text-align:justify">A
szelfibot és a fájdalomcsillapítók korában élünk. Ezekben az a közös,
hogy a jelenlétünk intenzitását csökkentik. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szelfibot a magány
protézise: már nincs szükségünk<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>útitársra</b></span> ahhoz, hogy fotózkodjunk
Európa történelmi belvárosaiban. Ez a nyugati civilizáció egyik
mélypontja. Nem beszélve arról, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a munka</span> vallássá vált.</b></span> Eszerint
alakítjuk az életünket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Pedig nem véletlen, hogy a zsidóságnál a
szombat, a kereszténységnél a vasárnap mint pihenőnap jelenik meg:</b></span> néha
muszáj kívül kerülni mindazon, ami a kötelesség, ami a mindennapokban
körülvesz.</p><p style="text-align:justify"><b>Keresztényként hol vagyunk mindebben a hanyatlásban, mi a feladatunk, ha változtatni akarunk? </b></p><p style="text-align:justify">A
posztmodern kor felfogása szerint, a világ nem egy szerves egész, de
nem is egy gép, hanem egy szöveg. Furcsa módon ez a szemlélet hasonlít a
hagyományos ember felfogására. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keresztényként mi is az Igén keresztül
olvassuk <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az életünket és az egész világot.</span> Fontos, hogy <u>ez Isten
kinyilatkoztatása</u>, és nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a miénk.</b></span> Azt feltételezzük, hogy van a
szövegnek van egy szerzője és van egy szerzői szándék a szöveg, vagyis a
világ, az élet mögött. A fő feladatunk szerintem az, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindig ássunk
mélyebbre. Konzervatívként bizonyos értelemben egy reneszánszra van
szükségünk: arra, hogy a múlt értékes darabjait előássuk és hagyjuk,
hogy megihlessék <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a jelent</span>.</b></span></p><div id="m_142112082534972151m_-6251160281800235833m_5367468055935362066gmail-attachment_38073" style="width:1034px"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2020/10/02-Kep-1024x742.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="196" height="142"><p id="m_142112082534972151m_-6251160281800235833m_5367468055935362066gmail-caption-attachment-38073"><span>Fotó: Katona Flóra</span></p></div><p style="text-align:justify"><b>Hol van a szerepe mindebben a kultúrának? Az is a múlt értékes részét képezi. </b></p><p style="text-align:justify">Elveszítjük
a kultúránkat, ha nem vesszük figyelembe, hogy eredetileg
transzcendens, Isten által ihletett. Miért mondom ezt? A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kultúránk a
vallási ünnepek tapasztalatából táplálkozik. A kultúra művelést jelent, a
kultusz pedig vallási ünnepet. Ilyen például a szentmise:</b></span> egy olyan
esemény, amikor nem azzal foglalkozunk, hogyan jussunk előrébb az
életben, hogyan húzzunk hasznot az erőforrásokból. Ehelyett megnyílnak
előttünk a pillanatok belső terei, amelyeket be tud bolyongani a
figyelmünk. Az ünnepnek tehát nincs „funkciója”: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amikor ünneplünk, tehát
amikor <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a hasznosság <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kényszere</span> </span>alól kikerülünk, akkor hirtelen
szembetaláljuk magunkat az élet végső kérdéseivel. </b><b>Ez</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elől a modern
ember menekülni próbál: véletlenül se kelljen</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megállni, elcsendesedni,
gondolkodni.</b></span></p><p style="text-align:justify"><b>Mit tegyünk, ha mégis el akarunk jutni ezekhez a kérdésekhez? </b></p><p style="text-align:justify">Egyszerűen
szánjunk rá időt! Oldozzuk el magunkat a hétköznapi valóságtól egy
kicsit, és akkor rálátunk ezekre. Egyébként – bár a legtöbben ennek
nincsenek tudatában – vallásos módon cselekszünk a mindennapi életben.
Épp ezért használunk olyan teológiai fogalmakat is a politikában, amiket
korábban említettem.</p><p style="text-align:justify"><b>Ha már említetted a vallási ünnepeket: ez elég távol esik a hétköznapi életünktől, nem? </b></p><p style="text-align:justify">Kevésbé,
mint gondolnánk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden ünnep analogikus viszonyban áll az életünk
egészével. Ott van például az advent: készülünk a karácsonyra, ahogy
készülünk<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a földi élet </span>utánra is. Ugyanígy nagyon sokat tanít nekünk egy
esküvő, egy keresztelő vagy egy temetés. Az igazság nem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mi termékünk</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">,</span>
épp ezért nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a mi </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">erőfeszítéseink</span>ből táplálkozik, csak rácsodálkozni
lehet. Ebben segítenek az ünnepek.</b></span></p><p style="text-align:justify"><b>Mindez alázatot is feltételez, gondolom. </b></p><p style="text-align:justify">Kimondtad
az egyik kulcsfogalmat. Ahhoz, hogy tanulni tudjunk vagy a fogalmaink
mélyére ássunk, alázat kell. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ahhoz, hogy elfogadjunk valamit, ami
évezredek óta létezik, és túlmutat a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">saját </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">intelligenciánk</span>on, szintén
alázat kell</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>És ahhoz is, hogy ne<span style="color:rgb(255,0,0)"> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">tárgyk</span></span></span>ént tekintsünk a másik emberre,
illetve ne akarjuk<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kisajátítani</span> a természetet. Mindehhez szükség van <u>az
alázat</u> mellett arra<u> a derűre is,</u> <u>amely csak az örökkévalóság fényétől
beragyogott életben lehetséges.</u></b></span></p><p style="text-align:justify"><b>Ez nagyon szép, de mintha sokan nem ilyen beragyogott életet élnének. </b></p><p style="text-align:justify">Valóban
nem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma már a legtöbben a saját személyiségük katedráját építik, vagyis
önmegvalósítanak</b></span>. Nincs már egységes valóságértelmezése az
emberiségnek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kételkedünk </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nagy átfogó világmagyarázatok</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ban,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és
mindenki csak a saját igazát fogadja el</b></span>. A keresztények számára az a
kérdés, hogy ők ki tudnak-e lépni ebből.</p><p style="text-align:justify"><b>Ehhez
a gyakorlatban szerinted mit kell tennünk? <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan tudunk</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a világ
általános szemléletmódja és a saját igazságunk</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">helyett Istenre nézni?</span> </b></p><p style="text-align:justify">Először
is <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>lassítsunk le! Lassítsuk le a lépteinket és a lélegzetvételeinket.
Ízlelgessük a csend különböző változatait:</b></span> a megszólalás előtti pillanat
csendjét vagy éppen a kozmikus csendet, amely a város zaja mögött
lappang. A csend sajnos egyre jobban kiszorul az életünkből, pedig
mindent áthat. Nem vesszük észre, de még beszéd közben, a szavaink
között is ott hullámzik a csend, ez adja a mondataink ritmusát. Ahhoz,
hogy az életünk végső kérdéseire irányítsuk a figyelmünket, egyfajta
hiányt kell érzékelnünk. Ahogy Heidegger mondta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a ma embere idegensen
és gépesítetten „fütyörészik” és fecseg, </b></span>ezzel akarva elterelni a
figyelmét az élet végső, nyugtalanító kérdéseiről. Az egész modern
kultúránk arra rendezkedett be, hogy ne gondolkodjunk ezeken, ne tegyük
fel a kérdést, hogy mi végre vagyunk itt.</p><p style="text-align:justify"><b>Például mivel érjük ezt el? </b></p><p style="text-align:justify">A
hír-és mindenféle tartalomfogyasztásunk is ezt a célt szolgálja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
könyv nagyjából négyszáz évig volt az emberi gondolkodás legfőbb
médiuma</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Most már nem</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az. </b></span>De nem mondhatunk le róla, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy elolvasott
könyvnek súlya van. </b></span>Ezzel szemben a jelenleg uralkodó médiumok (pl.
tévé, internet) olyan tartalmakat közvetítenek, amelyek túlságosan
könnyen fogyaszthatóak, könnyű figyelni rájuk, és épp ezért nem is
hatolnak mélyre. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ne hagyjuk a figyelmünket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sodortatni az impulzusoktól!</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
lelassulásnak, a csendnek és az alázatnak az egyik legkonkrétabb
megnyilvánulása, ha csak leülünk és olvasunk. Ha eljutunk <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy mondathoz,
amely provokál minket</span>, akkor letesszük a könyvet – és gondolkodunk.
Erre tényleg időt kell hagyni.</b></span></p><b>Kérlek, mesélj a hitedről kicsit! </b><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tizenhárom
éves voltam, amikor azt mondta nekem valaki, hogy az élet egy játék. </b></span>Én
ezt akkor nem fogadtam el, mert azt gondoltam, hogy ez öncélúságot
jelent. Később rájöttem, hogy tévedtem, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az életnek ez a meghatározása
addigra már többévnyi olvasásra sarkallt.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ez volt</b></span> tehát <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a szellemi
eszmélésem pillanata. Aztán arra jöttem rá, hogy amikor a kislányok a
babáznak, akkor az anyaságra készülnek fel, amikor a fiúk kisautót
tologatnak, akkor arra a férfi élményre készülnek, hogy egyszer beülnek
az autójukba és bárhová mehetnek, önállóak.</b></span> Tehát a játék nem egy magába
zárt valóság, nagyon sokat tanulhatunk belőle. <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Anélkül tanulunk a
játékban, hogy tudatosítanánk.</b></span> Ezért beláttam, hogy mégis <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>igaz a mondat:
az élet egy játék. Kérdés, hogy mire készít fel? Mi az a cél, ami
értelmessé teszi az egészet?</b></span></p><p style="text-align:justify"><b>Hogyan élhetünk, ha az élet egy játék? </b></p><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
játéknak pont az a lényege, hogy nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> funkcionális, </span>hanem oldottá teszi a
figyelmünket. </b><b>Jézus is azt mondja, hogy legyünk olyanok, mint a
gyerekek</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha a célracionalitás börtönében vagyunk, és a hasznot nézzük
mindenben, akkor nem vagyunk</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> olyanok, mint a gyerekek.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha megnyílunk,
akkor a valóság is megnyílik számunkra. Ez a játék és az élet lényege.</b></span></p><div id="m_142112082534972151m_-6251160281800235833m_5367468055935362066gmail-boritokepmeta">
<i> Borítókép -
Fotó: Katona Flóra </i></div></div>
<div id="m_142112082534972151m_-6251160281800235833m_5367468055935362066DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_142112082534972151_m_-6251160281800235833_m_5367468055935362066_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>