[Grem] ma Szt. Brúnó, áldozópap ünnepe

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! Szent Brúnó a 11. század szentje. 1030 körül született, s
egészen fiatalon úgy érezte, hogy papnak kell lennie. A szülőföldjén,
Kölnben kezdett tanulni, majd a híres reimsi iskolába ment. 16–18 éves
lehetett, amikor Magyarországról jött a hír, hogy megölték Gellértet, meg a
többi magyar püspököt. És Brúnó nem riadt meg, hanem ment tovább és pap
lett. Azután tanítani kezd Reimsben, a székesegyházi iskolában. Akkor még
nem voltak egyetemek, se Párizsban, sehol, a legmagasabb szintű iskola az
volt, ahol ő tanított.
Brúnó ragyogó tanár volt. Följegyezték, hogy az órái végén ismételten
tapsviharban törtek ki a tanítványai. Tanított irodalmat,
szentírástudományt, s egyszer csak kezdte látni, hogy a kollégái mennyire
fontosnak tartják a tekintélyt meg a hatalmat. Nem egészen értette, miként
lehetséges, hogy miközben valaki az evangéliumot hirdeti meg az Egyháznak a
dolgait intézi, közben elegáns, rátarti, gazdagságra tör és hiúságában
rendkívül érzékeny.
Azután egyszer csak megszólalt a tulajdon lelkiismerete: „Brúnó! Hányszor
magyarázol magad is szentírási mondatokat – például a gazdag ifjú
történetét –, és vajon te hogyan állsz az Úr szavával, aminek a hirdetője
vagy?!”
Brúnó már korosodó pap, amikor megtörtént a nagy összeütközés VII. Gergely
pápa és IV. Henrik császár között. Látva az invesztitúra-harcot, Brúnóban
elkezdett érlelődni az elhatározás, hogy ebből a világból el kell mennie
valahova, mert ebben a harcban neki nincs helye, illetve helye a pápa
oldalán van, de a többiek ezt nem értik.
Néha fölvetette a kérdést kanonoktársai körében: Nem gondoljátok, hogy
túlságosan zajosan élünk?! Nem gondoljátok, hogy jobban az Úr Krisztusra
kellene figyelni?! – De nem hallották meg a szót. Ő pedig az egyik reggelen
bekopogott az érsekhez, és kérte: Érsek úr, bocsásson el engem. Én elmegyek
remetének. – De miért? – Úgy érzem, nem szabad itt maradnom, engem az Úr
Krisztus elhív, el kell mennem remetének.
Elment. És egy-két év után jöttek utána társak. Ketten, hárman, négyen.
Belőlük lett a karthauzi rend, a néma barátok, ahogy mi magyarok neveztük
őket, hiszen a rend nálunk is megtelepedett. Ezekben az örökös hallgatásban
élő szerzetesekben az Egyház megkapta a jelet, hogy az igazságra így is
lehet reagálni. Arra az igazságra, amit Szent János is kimondott: ez a
világ elmúlik, s nem marad meg más, csak aki szereti az Istent.
Azt, hogy a világ múlik, minden ember érzi és éli. De e tapasztalat a
világot szerető emberekből azt a választ váltja ki, hogy ha a világ
elmúlik, akkor addig kell megragadni élvezeteit, mindent, ami jó benne,
amíg van! Már az ókoriak megfogalmazták a jelszót: „Élvezd az napot, amíg
van! Minden percnek szakítsd le a virágát és a gyümölcsét.”
Ezek a Brúnó-típusú emberek ezzel ellentétes következtetést vontak le a
fölismert igazságból: „Ha a világ elmúlik, és lehet tudni, hogy van valami,
ami megmarad, akkor nekem az kell, ami megmarad! És éppen ezért elhagyok
mindent, ami elmúlik, és elkezdek ragaszkodni ahhoz az egyhez, ami
megmarad: Isten szeretetéhez.”
A szerzetességnek két nagy vonulata van. Az egyik a közösségben élő
szerzetesek és szerzetesnők, a másik a remeteségben élők. De mindegyikünk
életében megvan ez a két vonulat: a közösség, meg a magány. S nem kellene
félni a magánytól meg a csendtől. Mert közösségben építő módon jelen lenni,
úgy, hogy az a többieknek javára váljék, igazán az tud, aki a csöndben és a
magányban Istennel van együtt. Aki fél és menekül a magánytól, az
megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy Isten igazsága szemtől szemben,
neki megszólaljon. És ezzel igazában el is vész a lehetőség, hogy a
közösségben pozitíven és építő módon tudjon jelen lenni. A csöndben és a
magányban ugyanis Isten beszél a lélekhez.
Imádkozzon értünk Szent Brúnó, hogy a magánynak azt a formáját, ami személy
szerint mindegyikünknek lehetősége, becsüljük. Ne meneküljünk a csendtől,
hanem engedjük, hogy a mi Istenünk beszéljen hozzánk. Hogy szeretni tudjuk
Őt, és amikor a közösségben vagyunk, építeni tudjuk a többieket. Amen.
Dr. Diós István


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201006/79d7be69/attachment.html>