<div dir="ltr">
<div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Testvéreim!
Szent Brúnó a 11. század szentje. 1030 körül született, s egészen
fiatalon úgy érezte, hogy papnak kell lennie. A szülőföldjén, Kölnben
kezdett tanulni, majd a híres reimsi iskolába ment. 16–18 éves lehetett,
amikor Magyarországról jött a hír, hogy megölték Gellértet, meg a többi
magyar püspököt. És Brúnó nem riadt meg, hanem ment tovább és pap lett.
Azután tanítani kezd Reimsben, a székesegyházi iskolában. Akkor még nem
voltak egyetemek, se Párizsban, sehol, a legmagasabb szintű iskola az
volt, ahol ő tanított.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Brúnó
ragyogó tanár volt. Följegyezték, hogy az órái végén ismételten
tapsviharban törtek ki a tanítványai. Tanított irodalmat,
szentírástudományt, s egyszer csak kezdte látni, hogy a kollégái
mennyire fontosnak tartják a tekintélyt meg a hatalmat. Nem egészen
értette, miként lehetséges, hogy miközben valaki az evangéliumot hirdeti
meg az Egyháznak a dolgait intézi, közben elegáns, rátarti, gazdagságra
tör és hiúságában rendkívül érzékeny.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Azután
egyszer csak megszólalt a tulajdon lelkiismerete: „Brúnó! Hányszor
magyarázol magad is szentírási mondatokat – például a gazdag ifjú
történetét –, és vajon te hogyan állsz az Úr szavával, aminek a
hirdetője vagy?!”</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Brúnó
már korosodó pap, amikor megtörtént a nagy összeütközés VII. Gergely
pápa és IV. Henrik császár között. Látva az invesztitúra-harcot,
Brúnóban elkezdett érlelődni az elhatározás, hogy ebből a világból el
kell mennie valahova, mert ebben a harcban neki nincs helye, illetve
helye a pápa oldalán van, de a többiek ezt nem értik.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Néha
fölvetette a kérdést kanonoktársai körében: Nem gondoljátok, hogy
túlságosan zajosan élünk?! Nem gondoljátok, hogy jobban az Úr Krisztusra
kellene figyelni?! – De nem hallották meg a szót. Ő pedig az egyik
reggelen bekopogott az érsekhez, és kérte: Érsek úr, bocsásson el engem.
Én elmegyek remetének. – De miért? – Úgy érzem, nem szabad itt
maradnom, engem az Úr Krisztus elhív, el kell mennem remetének.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Elment.
És egy-két év után jöttek utána társak. Ketten, hárman, négyen. Belőlük
lett a karthauzi rend, a néma barátok, ahogy mi magyarok neveztük őket,
hiszen a rend nálunk is megtelepedett. Ezekben az örökös hallgatásban
élő szerzetesekben az Egyház megkapta a jelet, hogy az igazságra így is
lehet reagálni. Arra az igazságra, amit Szent János is kimondott: ez a
világ elmúlik, s nem marad meg más, csak aki szereti az Istent.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Azt,
hogy a világ múlik, minden ember érzi és éli. De e tapasztalat a
világot szerető emberekből azt a választ váltja ki, hogy ha a világ
elmúlik, akkor addig kell megragadni élvezeteit, mindent, ami jó benne,
amíg van! Már az ókoriak megfogalmazták a jelszót: „Élvezd az napot,
amíg van! Minden percnek szakítsd le a virágát és a gyümölcsét.”</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Ezek
a Brúnó-típusú emberek ezzel ellentétes következtetést vontak le a
fölismert igazságból: „Ha a világ elmúlik, és lehet tudni, hogy van
valami, ami megmarad, akkor nekem az kell, ami megmarad! És éppen ezért
elhagyok mindent, ami elmúlik, és elkezdek ragaszkodni ahhoz az egyhez,
ami megmarad: Isten szeretetéhez.”</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">A
szerzetességnek két nagy vonulata van. Az egyik a közösségben élő
szerzetesek és szerzetesnők, a másik a remeteségben élők. De
mindegyikünk életében megvan ez a két vonulat: a közösség, meg a magány.
S nem kellene félni a magánytól meg a csendtől. Mert közösségben építő
módon jelen lenni, úgy, hogy az a többieknek javára váljék, igazán az
tud, aki a csöndben és a magányban Istennel van együtt. Aki fél és
menekül a magánytól, az megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy
Isten igazsága szemtől szemben, neki megszólaljon. És ezzel igazában el
is vész a lehetőség, hogy a közösségben pozitíven és építő módon tudjon
jelen lenni. A csöndben és a magányban ugyanis Isten beszél a lélekhez.</span><br style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Imádkozzon
értünk Szent Brúnó, hogy a magánynak azt a formáját, ami személy
szerint mindegyikünknek lehetősége, becsüljük. Ne meneküljünk a
csendtől, hanem engedjük, hogy a mi Istenünk beszéljen hozzánk. Hogy
szeretni tudjuk Őt, és amikor a közösségben vagyunk, építeni tudjuk a
többieket. Amen.</span><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Dr. Diós István</div></div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)"><br></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>