[Grem] Hívom a családokat 2020 októberében – Búcsúzik Bíró László püspök

[Adrienn1]

Hívom a családokat 2020 októberében – Búcsúzik Bíró László püspök
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. október 1., 
csütörtök | 9:48
4
Bíró László püspök betegsége miatt lemondott a Magyar Katolikus Püspöki 
Konferencia Családügyi Bizottságának élén betöltött pozíciójáról. A 
tisztséget, a testület döntése értelmében, Marton Zsolt váci 
megyéspüspök vette át. Az alábbiakban Bíró László utolsó havi 
családlevelét tesszük közzé, amelyben elbúcsúzik az olvasóktól.

*/Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a 
családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a 
család és az élet mellett áll!/*

/Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, 
akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott az üdvösségre a 
Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott titeket erre 
az evangélium által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét. 
/(2Tessz 2,13–14)

Hálát adok a Jóistennek, hogy a Családbizottság élén több mint két és 
fél évtizedig szolgálhattam a Kárpát-medencei katolikus családokat.

Egyházunkban hosszú évszázadokon keresztül nem kellett külön figyelnünk 
a családra, mert az egészséges családok világra hozták az egészséges 
gyermekeket, akik a szülők példáját követve házasodtak és alapítottak 
családot. Ezekben a családokban kibontakozhattak a papi és szerzetesi 
hivatások. Később egyre többen ismerték fel Magyarországon is, hogy a 
család igenis támogatásra szorul. A plébániákon spontán, szinte alulról 
kezdeményezve kezdtek megszületni a családcsoportok, az életvédő 
mozgalmak, mert sajnos szükségessé vált az élet védelme is. Aztán 
országos szinten is elindultak mozgalmak. Hálával emlékezem Ács István 
püspök atyára, akit még plébános korából ismertem Füzéren. Ő kezdte 
szervezetten felépíteni a magyar családpasztorációt, kialakítani a 
házasreferens-hálózatot. Sajnos rövid ideig élt ahhoz, hogy ez a 
kezdeményezése megszilárduljon. Mivel a Házas Hétvége mozgalomnak is 
tagja volt, a Jóisten kegyelméből püspöki szolgálatával e rövidke idő 
alatt sokakat elgondolkodtatott és a családok támogatására indított.

Szent II. János Pál pápa 1994-ben meghirdette Egyházunkban az ENSZ 
kezdeményezéséhez csatlakozva a család évét. Ács püspök úr akkor már nem 
élt. Engem akkor szenteltek püspökké, és Seregély István érsek atya, a 
püspöki konferencia akkori elnöke kérte, hogy fogadjam el a családokkal 
való törődés szolgálatát. Mindig foglalkoztam a családokkal, mindig 
voltak körülöttem családcsoportok. Ugyan egészen más kispályás 
játékosnak lenni, mint felvállalni az országos felelősséget, mégis 
örömmel tettem eleget a kérésnek. Hálás köszönetet mondok azoknak a 
házaspároknak, akikkel ebben a 26 esztendőben Pécsett vagy máshol 
találkoztam. Sokat kaptam tőlük, azt gondolom, hogy minden találkozás 
kölcsönös gazdagodás volt.

A püspöktestvérek segítségével lassan felépült és egyre inkább 
kiteljesedett az egyházmegyei referensek hálózata. A laikus referens 
házaspárokhoz papok is csatlakoztak, és létrejöttek a különböző 
találkozások. A paptestvérekkel évente kétszer találkoztunk, egy 
kétnapos papi továbbképzőn vidéken és egy egynapos budapesti 
összejövetelen. Rendszeressé tettük a referensekkel való találkozást; az 
év elején évente más-más egyházmegyében találkoztunk, hogy ismertessük 
következő évi programjainkat, majd novemberben Máriabesnyőn, a 
Családkongresszus keretében röviden kiértékeltük évi munkánkat. Örömmel 
emlékezem a nyári referenstáborokra és kirándulásokra, ezek alkalmat 
adtak egymás jobb megismerésére és a közös gondok közös megoldásán való 
gondolkodásra. Hálásan gondolok a hazai és külföldi egyházmegyékre, 
amelyek mindig készségesen és kedvesen fogadtak bennünket. Számomra 
ezekben a találkozókban az volt a szép, hogy nem csak konferenciák 
voltak, hanem szinte lelkigyakorlattá fejlődtek, közben pedig értékes, a 
családpasztorációban hasznosítható ismeretekkel gyarapodtunk.

Az egész családpasztorációs szolgálatot segítette a Szent II. János Pál 
pápa által 1994-ben kezdeményezett, majd háromévenként különböző 
országokban rendezett Családok Világkongresszusa és Világtalálkozója. 
Nagyon sokat kaptam ezeken a kongresszusokon, és igyekeztem hazahozni az 
ottani üzeneteket. Nagyon örülök annak, és hálával emlékezem vissza 
arra, hogy a világkongresszusok alkalmával mindig kiadtak egy előkészítő 
dokumentumot, és ezeket szinte kivétel nélkül sikerült magyarul 
megjelentetnünk. Ezáltal a magyar egyház is szinte naprakész volt azzal 
a gondolkodással, amit a Vatikán képviselt.

Munkánk kezdetén nagyon sok segítséget kaptunk Trujillo bíborostól 
(többször is járt Magyarországon), aki a maga kolumbiai lelkesedésével 
tanított bennünket arra, hogy mire van szüksége ma a katolikus 
családoknak. Isten nyugosztalja őt! Nagyon sok más alkalom is volt, 
amikor továbbadhattuk a világkongresszusok, találkozók üzenetét, 
jelszavait. Több kiadványt tudtunk megjelentetni, ezek már nem ásatag 
módon ismételgették a házasságról szóló tanítást, hanem próbálták 
érzékeltetni, hogy merre is megy a világ.

Kapcsolatba léptünk az osztrák, az olasz, a német és a dél-tiroli 
katolikus családszervezettel, majd beléptünk az Európai Katolikus 
Családegyesületek Szövetségébe, és ennek révén találkoztunk úgyszólván 
Európa valamennyi katolikus családszervezetével. Köszönettel tartozom 
ezeknek a szervezeteknek és képviselőiknek a sok és igen gyümölcsöző 
vélemény- és tapasztalatcseréért.

Külön meg kell emlékeznem arról is, hogy családkongresszusainkba 
kezdettől fogva becsatlakoztak a határon túliak is. A Jóisten megadta, 
hogy találkozhattam a határon túli családcsoportokkal is. Sok öröm 
jutott ezekből a találkozókból számomra. Külön meg kell említeni 
Erdélyt, ahol Szénégető István atya és munkatársai vezetésével nagyon 
szép családpasztoráció épült fel önálló léttel, tartalommal és 
lelkesedéssel. Nagy öröm számomra, hogy Székelyföldön, de a Partiumban 
is jelen vannak házascsoportok. Délvidéken főként a Házas Hétvége 
közvetítésével újult meg a családpasztoráció. Felvidéken is vannak 
ígéretes kezdeményezések, noha a földrajzi adottságok megnehezítik a 
felvidéki magyarok összetartását. Kárpátalját is meg kell említeni, ott 
is nagyon szép munka folyik mind a családtámogatás, mind az életvédelem 
terén. Ebből a parányi kezdeményezésből a Kárpát-medencét betöltő 
jelenlét lett. Hála Istennek!

Külön szeretnék köszönetet mondani ebben a búcsúzólevélben a megújulási 
mozgalmaknak, amelyek közvetlenül vagy közvetve próbálták a magyar 
katolikus családokat erősíteni. Nagyon nehéz lenne most felsorolni 
mindegyiket, ki tett többet, ki tett kevesebbet. Minden ilyen 
kezdeményezésnek, amely tulajdonképp megelőzte a családreferensi hálózat 
felépítését, nagyon örülök. Nagyon-nagyon sok gazdagodást jelentett 
számomra is, és az egész magyar egyház számára is.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akikkel az élet összehozott, 
akik hosszabb-rövidebb ideig munkatársaim voltak ebben a szolgálatban, 
akikkel hosszú ideig havonta leülhettem egy megbeszélésre, hogy merre 
menjünk, mi legyen a következő lépés. Lelkesítettek engem, és nem 
engedték, hogy leüljek és ellaposodjak.

Igaz szeretettel köszöntöm utódomat, Marton Zsolt püspök atyát. Örülök, 
hogy elfogadta ezt a megbízatást, hogy igent mondott erre a szolgálatra, 
és hogy folytatja, amit Isten kegyelméből megkezdhettünk. Ma már egy 
egészen új világ van születőben az életet, a családot, a személyt 
illetően. Nagy éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, 
hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell, és 
elengedni azt, amit el kell engednünk. Egyházunk missziós egyház, a 
misszió elsődleges terepe a család. Szellemi harcban állunk, ezért 
fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál 
pápának szavát: „Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az 
egyik legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje 
érdekében, mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a 
bomlasztó erők. Ez félelmet kelt bennünk, hogy kérdésessé válik ennek az 
alapvető és mással nem helyettesíthető intézménynek a jövője, s vele 
együtt az egész társadalom sorsa. A rózsafüzér imádkozására való 
buzdítás a keresztény családokban – a család lelkipásztori gondozásának 
tágabb keretein belül – hatékony segítséget kínál a korunkat jellemző 
krízis pusztító hatásainak megfékezésére” (/Rosarium Virginis Mariae 
/apostoli levél, 2006, 6. p.). Nagyon bízom abban, hogy Zsolt atya 
fiatalos lendületével sokat fog tenni a magyar családokért. Fogadjuk 
szeretettel az ő szolgálatát! Én magam szeretnék visszavonulni, neki már 
egy új pasztorációs modellt kell felépítenie. Álljunk mellette, és 
bátorítsuk őt!

Köszönöm a „Hívom a családokat”-levelek olvasóinak és mindenkinek azt, 
hogy a legkülönbözőbb módokon sokszorosították, terjesztették ezeket a 
leveleket. Kívánom, hogy családcsoportjaink ne laposodjanak el, ne 
legyenek pusztán pogácsázó vagy teázó klubbá, hanem mindig keressék meg 
azt a vezérfonalat, amely mentén dolgozhatnak, megújulhatnak. Ne 
engedjük, hogy beszűküljön az, amit családcsoportnak nevezünk, ami a 
házasság, a család lelkiségét akarja szolgálni! Ne engedjük, hogy valami 
unalmas, együgyű fórummá váljon!

Befejezésül szeretném megköszönni az immár kétéves betegségem alatt 
kapott sok-sok imádságot. Örömmel mondom, hogy úgy látszik, a gyógyulás 
irányába haladok, és talán még egy nagyon-nagyon kicsit talpra is tudok 
majd állni. A lábadozás tovább tart, de még sok időt vesz igénybe.

Kívánok minden családnak házasságra figyelő, életet elfogadó, boldog 
életet, boldog jövőt Isten áldásával! Az Egyház és a nemzet jövője nem a 
nagy fórumokon, kongresszusokon, nem is a Parlamentben dől el, hanem a 
családi otthonokban. Vigyázzuk a családi tűzhelyet, a házi szentélyt!

Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a 
hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. 
Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s 
örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, 
bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben 
(2Tessz 2,15–16).

/Bíró László püspök/

*Fotó: Fábián Attila*

*Magyar Kurír*

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201002/360cf1a5/attachment.html>
--------- következő rész ---------
____________________________________________________________
alberik levelezőlista - alberik at lev-lista.hu
Leiratkozás a listáról: http://lev-lista.hu/pub/alberik
____________________________________________________________

---
Felvidéki borok
http://lev-lista.hu/ads/mc/0038