<html>
<head>
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body>
<div class="moz-forward-container">
<table class="moz-email-headers-table" cellspacing="0"
cellpadding="0" border="0">
<tbody>
<tr>
<th valign="BASELINE" nowrap="nowrap" align="RIGHT"><br>
</th>
<td><br>
</td>
</tr>
<tr>
<th valign="BASELINE" nowrap="nowrap" align="RIGHT"><br>
</th>
<td><br>
</td>
</tr>
<tr>
<th valign="BASELINE" nowrap="nowrap" align="RIGHT"><br>
</th>
<td><br>
</td>
</tr>
<tr>
<th valign="BASELINE" nowrap="nowrap" align="RIGHT"><br>
</th>
<td><br>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
Hívom a családokat 2020 októberében – Búcsúzik Bíró László püspök
<div class="datumsav"><a target="_blank"
href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont"
moz-do-not-send="true">Nézőpont</a> – 2020. október 1.,
csütörtök | 9:48</div>
<div class="datumsav"> </div>
<div class="kozepre"><a rel="lightbox['g108894']" class="fokep"
moz-do-not-send="true"><img alt=""
src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108894&v=1&img=c_DSCF4298.JPG"
moz-do-not-send="true"><span title="4 kép a galériában,
kattintson!" class="galcount"><img alt=""
src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png"
moz-do-not-send="true" align="absmiddle"> 4</span></a></div>
<div>Bíró László püspök betegsége miatt lemondott a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának élén
betöltött pozíciójáról. A tisztséget, a testület döntése
értelmében, Marton Zsolt váci megyéspüspök vette át. Az
alábbiakban Bíró László utolsó havi családlevelét tesszük közzé,
amelyben elbúcsúzik az olvasóktól.</div>
<div class="contentsav">
<p><b><i>Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és
paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet
mellett áll!</i></b></p>
<p><i>Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek,
testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten
kiválasztott az üdvösségre a Lélek megszentelése és az
igazság hite által. Meg is hívott titeket erre az evangélium
által, hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét. </i>(2Tessz
2,13–14)</p>
<p>Hálát adok a Jóistennek, hogy a Családbizottság élén több
mint két és fél évtizedig szolgálhattam a Kárpát-medencei
katolikus családokat.</p>
<p>Egyházunkban hosszú évszázadokon keresztül nem kellett külön
figyelnünk a családra, mert az egészséges családok világra
hozták az egészséges gyermekeket, akik a szülők példáját
követve házasodtak és alapítottak családot. Ezekben a
családokban kibontakozhattak a papi és szerzetesi hivatások.
Később egyre többen ismerték fel Magyarországon is, hogy a
család igenis támogatásra szorul. A plébániákon spontán,
szinte alulról kezdeményezve kezdtek megszületni a
családcsoportok, az életvédő mozgalmak, mert sajnos
szükségessé vált az élet védelme is. Aztán országos szinten is
elindultak mozgalmak. Hálával emlékezem Ács István püspök
atyára, akit még plébános korából ismertem Füzéren. Ő kezdte
szervezetten felépíteni a magyar családpasztorációt,
kialakítani a házasreferens-hálózatot. Sajnos rövid ideig élt
ahhoz, hogy ez a kezdeményezése megszilárduljon. Mivel a Házas
Hétvége mozgalomnak is tagja volt, a Jóisten kegyelméből
püspöki szolgálatával e rövidke idő alatt sokakat
elgondolkodtatott és a családok támogatására indított.</p>
<p>Szent II. János Pál pápa 1994-ben meghirdette Egyházunkban az
ENSZ kezdeményezéséhez csatlakozva a család évét. Ács püspök
úr akkor már nem élt. Engem akkor szenteltek püspökké, és
Seregély István érsek atya, a püspöki konferencia akkori
elnöke kérte, hogy fogadjam el a családokkal való törődés
szolgálatát. Mindig foglalkoztam a családokkal, mindig voltak
körülöttem családcsoportok. Ugyan egészen más kispályás
játékosnak lenni, mint felvállalni az országos felelősséget,
mégis örömmel tettem eleget a kérésnek. Hálás köszönetet
mondok azoknak a házaspároknak, akikkel ebben a 26 esztendőben
Pécsett vagy máshol találkoztam. Sokat kaptam tőlük, azt
gondolom, hogy minden találkozás kölcsönös gazdagodás volt.</p>
<p>A püspöktestvérek segítségével lassan felépült és egyre
inkább kiteljesedett az egyházmegyei referensek hálózata. A
laikus referens házaspárokhoz papok is csatlakoztak, és
létrejöttek a különböző találkozások. A paptestvérekkel évente
kétszer találkoztunk, egy kétnapos papi továbbképzőn vidéken
és egy egynapos budapesti összejövetelen. Rendszeressé tettük
a referensekkel való találkozást; az év elején évente más-más
egyházmegyében találkoztunk, hogy ismertessük következő évi
programjainkat, majd novemberben Máriabesnyőn, a
Családkongresszus keretében röviden kiértékeltük évi
munkánkat. Örömmel emlékezem a nyári referenstáborokra és
kirándulásokra, ezek alkalmat adtak egymás jobb megismerésére
és a közös gondok közös megoldásán való gondolkodásra. Hálásan
gondolok a hazai és külföldi egyházmegyékre, amelyek mindig
készségesen és kedvesen fogadtak bennünket. Számomra ezekben a
találkozókban az volt a szép, hogy nem csak konferenciák
voltak, hanem szinte lelkigyakorlattá fejlődtek, közben pedig
értékes, a családpasztorációban hasznosítható ismeretekkel
gyarapodtunk.</p>
<p>Az egész családpasztorációs szolgálatot segítette a Szent II.
János Pál pápa által 1994-ben kezdeményezett, majd
háromévenként különböző országokban rendezett Családok
Világkongresszusa és Világtalálkozója. Nagyon sokat kaptam
ezeken a kongresszusokon, és igyekeztem hazahozni az ottani
üzeneteket. Nagyon örülök annak, és hálával emlékezem vissza
arra, hogy a világkongresszusok alkalmával mindig kiadtak egy
előkészítő dokumentumot, és ezeket szinte kivétel nélkül
sikerült magyarul megjelentetnünk. Ezáltal a magyar egyház is
szinte naprakész volt azzal a gondolkodással, amit a Vatikán
képviselt.</p>
<p>Munkánk kezdetén nagyon sok segítséget kaptunk Trujillo
bíborostól (többször is járt Magyarországon), aki a maga
kolumbiai lelkesedésével tanított bennünket arra, hogy mire
van szüksége ma a katolikus családoknak. Isten nyugosztalja
őt! Nagyon sok más alkalom is volt, amikor továbbadhattuk a
világkongresszusok, találkozók üzenetét, jelszavait. Több
kiadványt tudtunk megjelentetni, ezek már nem ásatag módon
ismételgették a házasságról szóló tanítást, hanem próbálták
érzékeltetni, hogy merre is megy a világ.</p>
<p>Kapcsolatba léptünk az osztrák, az olasz, a német és a
dél-tiroli katolikus családszervezettel, majd beléptünk az
Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségébe, és ennek
révén találkoztunk úgyszólván Európa valamennyi katolikus
családszervezetével. Köszönettel tartozom ezeknek a
szervezeteknek és képviselőiknek a sok és igen gyümölcsöző
vélemény- és tapasztalatcseréért.</p>
<p>Külön meg kell emlékeznem arról is, hogy
családkongresszusainkba kezdettől fogva becsatlakoztak a
határon túliak is. A Jóisten megadta, hogy találkozhattam a
határon túli családcsoportokkal is. Sok öröm jutott ezekből a
találkozókból számomra. Külön meg kell említeni Erdélyt, ahol
Szénégető István atya és munkatársai vezetésével nagyon szép
családpasztoráció épült fel önálló léttel, tartalommal és
lelkesedéssel. Nagy öröm számomra, hogy Székelyföldön, de a
Partiumban is jelen vannak házascsoportok. Délvidéken főként a
Házas Hétvége közvetítésével újult meg a családpasztoráció.
Felvidéken is vannak ígéretes kezdeményezések, noha a
földrajzi adottságok megnehezítik a felvidéki magyarok
összetartását. Kárpátalját is meg kell említeni, ott is nagyon
szép munka folyik mind a családtámogatás, mind az életvédelem
terén. Ebből a parányi kezdeményezésből a Kárpát-medencét
betöltő jelenlét lett. Hála Istennek!</p>
<p>Külön szeretnék köszönetet mondani ebben a búcsúzólevélben a
megújulási mozgalmaknak, amelyek közvetlenül vagy közvetve
próbálták a magyar katolikus családokat erősíteni. Nagyon
nehéz lenne most felsorolni mindegyiket, ki tett többet, ki
tett kevesebbet. Minden ilyen kezdeményezésnek, amely
tulajdonképp megelőzte a családreferensi hálózat felépítését,
nagyon örülök. Nagyon-nagyon sok gazdagodást jelentett
számomra is, és az egész magyar egyház számára is.</p>
<p>Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akikkel az élet
összehozott, akik hosszabb-rövidebb ideig munkatársaim voltak
ebben a szolgálatban, akikkel hosszú ideig havonta leülhettem
egy megbeszélésre, hogy merre menjünk, mi legyen a következő
lépés. Lelkesítettek engem, és nem engedték, hogy leüljek és
ellaposodjak.</p>
<p>Igaz szeretettel köszöntöm utódomat, Marton Zsolt püspök
atyát. Örülök, hogy elfogadta ezt a megbízatást, hogy igent
mondott erre a szolgálatra, és hogy folytatja, amit Isten
kegyelméből megkezdhettünk. Ma már egy egészen új világ van
születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy
éberségre, sok-sok erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy
határozottan védeni tudjuk azt, amit valóban védenünk kell, és
elengedni azt, amit el kell engednünk. Egyházunk missziós
egyház, a misszió elsődleges terepe a család. Szellemi harcban
állunk, ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának,
Szent II. János Pál pápának szavát: „Elkötelezettségre és
imádságra van szükség korunkban az egyik legveszélyeztetettebb
intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében, mert
elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a
bomlasztó erők. Ez félelmet kelt bennünk, hogy kérdésessé
válik ennek az alapvető és mással nem helyettesíthető
intézménynek a jövője, s vele együtt az egész társadalom
sorsa. A rózsafüzér imádkozására való buzdítás a keresztény
családokban – a család lelkipásztori gondozásának tágabb
keretein belül – hatékony segítséget kínál a korunkat jellemző
krízis pusztító hatásainak megfékezésére” (<i>Rosarium
Virginis Mariae </i>apostoli levél, 2006, 6. p.). Nagyon
bízom abban, hogy Zsolt atya fiatalos lendületével sokat fog
tenni a magyar családokért. Fogadjuk szeretettel az ő
szolgálatát! Én magam szeretnék visszavonulni, neki már egy új
pasztorációs modellt kell felépítenie. Álljunk mellette, és
bátorítsuk őt!</p>
<p>Köszönöm a „Hívom a családokat”-levelek olvasóinak és
mindenkinek azt, hogy a legkülönbözőbb módokon
sokszorosították, terjesztették ezeket a leveleket. Kívánom,
hogy családcsoportjaink ne laposodjanak el, ne legyenek
pusztán pogácsázó vagy teázó klubbá, hanem mindig keressék meg
azt a vezérfonalat, amely mentén dolgozhatnak, megújulhatnak.
Ne engedjük, hogy beszűküljön az, amit családcsoportnak
nevezünk, ami a házasság, a család lelkiségét akarja
szolgálni! Ne engedjük, hogy valami unalmas, együgyű fórummá
váljon!</p>
<p>Befejezésül szeretném megköszönni az immár kétéves betegségem
alatt kapott sok-sok imádságot. Örömmel mondom, hogy úgy
látszik, a gyógyulás irányába haladok, és talán még egy
nagyon-nagyon kicsit talpra is tudok majd állni. A lábadozás
tovább tart, de még sok időt vesz igénybe.</p>
<p>Kívánok minden családnak házasságra figyelő, életet elfogadó,
boldog életet, boldog jövőt Isten áldásával! Az Egyház és a
nemzet jövője nem a nagy fórumokon, kongresszusokon, nem is a
Parlamentben dől el, hanem a családi otthonokban. Vigyázzuk a
családi tűzhelyet, a házi szentélyt!</p>
<p>Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek
szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár
levelünkből tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten,
a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó
reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és
erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben (2Tessz
2,15–16).</p>
<p style="text-align: right;"><i>Bíró László püspök</i></p>
<p><b>Fotó: Fábián Attila</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p>
</div>
<div> </div>
</div>
</body>
</html>