[Grem] Fwd: Fwd: Fwd: Kulturált humor

[Mária Kálmán]

---------- Forwarded message ---------
Feladó: Hartáné <m.richlik at gmail.com>
Date: 2020. nov. 28., Szo, 9:22
Subject: Fwd: Fwd: Fwd: Kulturált humor

 *Kulturált humor*

* J. S. Bach* rajongott az orgonákért.  Amikor eljátszotta legújabb műveit
a hangszeren, hallgatósága mindig álmélkodva figyelte a mester virtuóz
technikáját.
 Egyszer megkérdezték Bachtól , hogy-hogy ilyen csodálatosan játszik ezen a
rendkívül bonyolult hangszeren.
 –  Miért lenne bonyolult ez a hangszer? – kérdezte vissza Bach – Itt csak
azt kell tudni, hogy az ember mikor, melyik billentyűt nyomja le, különben
szól ez magától.
***


 *A kényszer hatalma*

*Victor Hugo,* a nagy francia író egyszer sürgős munka előtt állt. Mivel
nem bízott eléggé abban, hogy végig kitart feladata mellett, félig levágta
a szakállát és félig a haját, az ollót pedig kidobta az ablakon.
 Addig nem ment el otthonról, amíg ki nem nőtt a szakálla és a haja. S a
munkával is elkészült.
***



* Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés…*

*Yehudi Menuhin* hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról
is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
 Megkérdezték tőle, hogy miért gyakorol ennyit, hiszen a napi nyolc óra
után, sokszor még rendkívül hosszú és fárasztó koncerteket ad.
 –  Én mindig is nagyon precíz ember voltam – válaszolta a művész –
ledolgozom a napi nyolc órámat a többi már csak szórakozás.




*Halad a munka*
 Egy újságíró megkérdezte *Mark Twain*-t, igaz-e, hogy már hosszabb ideje
dolgozik egy nagyobb lélegzetvételű színdarabon.
Twain így válaszolt:
– Igen, most egy négy felvonásos, három szünetes darabon dolgozom, s a
szünetekkel már kész is vagyok!
***


*Ez a lakás eladó*
 A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, *Moritz
Moszkowski* Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány, *Alekszandr
Glazunov* társaságában.
 Ahogy a nagy bécsi muzsikus, Franz Schubert hajdani otthonához értek,
megálltak, és elolvasták a ház falára erősített márvány emléktábla szövegét.
 – Mit gondolsz, barátom – mélázott el Glazunov –, ha meghalok, az én
házamra is tesznek majd egy táblát?
 – Egész biztos! – vágta rá Moszkowski.
 – És vajon mit írnak majd rá? – faggatta tovább Glazunov.
– Azt írják rá: Ez a lakás eladó!
***



*Híres a nevem  G. B. Shaw* sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu
határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
 – Shakespeare vagyok – felelte az öreg.
 Shaw csodálkozva mondta:
– Na, akkor maga igazán büszke lehet, hogy ilyen híres nevet visel…
Az öreg juhász elégedetten bólogatott:
– Hát persze, hogy híres a nevem, hiszen már negyven éve őrzök birkát ezen
a környéken.
***


*Isteni elme*
 Az Isteni színjáték tengernyi szereplőjéből és fordulatos eseményéből is
kitűnik, hogy *Dante* emlékezőtehetsége rendkívüli volt. Erről a csodálatos
memóriáról egy szerény, de frappáns történet is beszámol.
 Egyik ismerőse megállította Dantét, s megkérdezte tőle:
–  Mondja mester, ön szerint mi a legjobb étel?
– A tojás – felelte a költő.
 Eltelt egy év, s Dante újra találkozott ismerősével. Az illető megállt, s
csak ennyit kérdezett:
– Mivel?
 – Sóval – felelte a költő, s komótosan folytatta útját.
***


 *Kenyér helyett kővel*
 Úgy látszik, a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor *Robert
Burns* meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki.
 A síremlék felavatása során a még élő édesanyja keserű könnyekre fakadt:
 – Ó, Robbie! Te egy darab kenyeret kértél tőlük, s ők egy darab követ
adtak neked!
***



*Csak a szokásos  G. B. Shaw* híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy
alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
>> – Tegnap a jósnőm azt tanácsolta, hogy este menjek el a kaszinóba,
tegyem meg a születési évemet, és nagy pénzt fogok nyerni. El is mentem, de
egész este vesztettem.
 Shaw tömören így válaszolt:
– Asszonyom, ezúttal nem kellett volna letagadni azt a szokásos tíz évet.
***


 *Aki másnak vermet ás…*
 A nagy színésznek egy darabban fel kellett olvasni egy levelet, ezért
sosem tanulta meg a levél szövegét. A fiatal, kezdő színész, aki a
levélhozó inast játszotta, úgy gondolta, megtréfálja híres kollégáját és a
jelenetbe a megírt levél helyett egy üres papírt vitt be.
– Levele érkezett, nagyságos úr – nyújtotta át kaján vigyorral az
összehajtogatott lapot.
 A nagy színész széthajtogatta az üres lapot és szemrebbenés nélkül ezt
mondta:
– Nincs nálam a szemüvegem. Fiam, felolvasná nekem?
****


 *Éjfél után*
 Volt idő, amikor egyes színházak szinte versengtek egymással abban, hogy
melyikük tud hosszabb előadást tartani.
 Egy nagy múltú prózai színházunkban egy klasszikus mű bemutatója úgy
elhúzódott, hogy még éjfél után is javában tartott az előadás.
 A közismert kritikus egyszer csak felállt – valamivel éjfél előtt – és
kifelé indult a nézőtérről. A színház titkára rémülten szaladt utána:
 – Még nincs vége az előadásnak!
A kritikus egy ásítást elnyomva kacsintott a titkárra:
 – Nekem csak mára szól a jegyem!
***


*Szabad rablás*
Miután *Heltai Jenő* nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn
érte az a „megtiszteltetés", hogy ötleteivel mások neve alatt találkozott.
 Naftalin című darabjának egyik próbájára magával vitte a Vígszínházba
fiatal írótársát, és amikor a színpadon Hegedűs ajkán elhangzott egy elmés
és kacagtató poén, az ifjú titán felsóhajtott:
– De kár, hogy ez a mondás nem nekem jutott eszembe!
Heltai megvigasztalta:
 – Legyen nyugodt, fiatal barátom, fog ez a mondás még magának is eszébe
jutni!
***



*Aláírva  Wagnert *sokan bírálták, támadták életében. Egy ízben éppen
társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző
felnyitotta, s a papírlapon mindössze egyetlen szó állt: „Hülye".
Wagner elnevette magát.
– Már sok olyan levelet kaptam, amelyet az írója elfelejtett aláírni, de ez
az első, amelyben csak az aláírás szerepel.
****



*Ötórai tea Shaw* nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit
különösebben nem kedvelt.
 A szöveg így szólt:
„Lady X. Y. csütörtökön öt és hat óra között otthon teázik."
Az író visszaküldte a meghívót, a nyomtatott szöveg alá ezt írva:
 „George Bernard Shaw szintén."
****



*A művésznő életkora  Joséphine Baker* világhírű revücsillag élete utolsó
heteiben, 68 évesen is korát meghazudtoló frissességgel szerepelt Európa
színpadjain.
 Amikor Koppenhágában vendégszerepelt, az egyik tapintatlan újságíró a
művésznő életkora felől érdeklődött. Baker fanyar iróniával így válaszolt:
 – Harmincnégy - az egyik lábam…
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201128/1f4a42c3/attachment.html>