<div dir="ltr"><br><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">---------- Forwarded message ---------<br>Feladó: <b class="gmail_sendername" dir="auto">Hartáné</b> <span dir="auto"><<a href="mailto:m.richlik@gmail.com">m.richlik@gmail.com</a>></span><br>Date: 2020. nov. 28., Szo, 9:22<br>Subject: Fwd: Fwd: Fwd: Kulturált humor<br><br></div><div><div><div>
<div dir="ltr">
<div class="gmail_quote">
<div dir="auto"><span style="background-color:white;font-size:10pt;font-family:Arial,sans-serif"> </span><b><span style="font-size:24.0pt">Kulturált humor</span></b><span> </span><br>
<blockquote type="cite">
<div dir="ltr">
<blockquote type="cite">
<div dir="ltr">
<div>
<div>
<blockquote style="border:none;border-left:solid #6497ce 1.5pt;padding:0cm 0cm 0cm 6.0pt;margin-left:3.0pt;margin-top:5.0pt;margin-right:0cm;margin-bottom:5.0pt">
<div id="m_7064818742856024204m_-5105308817769758789m_6936887103633072802m_506474845788734123m_7811565837562448270divMessageBody">
<blockquote style="margin-top:5.0pt;margin-bottom:5.0pt">
<blockquote style="margin-top:5.0pt;margin-bottom:5.0pt">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div name="x_Compose">
<div>
<p class="MsoNormal" style="background:white"><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d"> J.
S. Bach</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">
rajongott az
orgonákért.
Amikor
eljátszotta
legújabb
műveit a
hangszeren,
hallgatósága
mindig
álmélkodva
figyelte a
mester virtuóz
technikáját.</span><br>
<span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d"> </span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">Egyszer
megkérdezték
Bachtól ,
hogy-hogy
ilyen
csodálatosan
játszik ezen a
rendkívül
bonyolult
hangszeren.<br>
– Miért
lenne
bonyolult ez a
hangszer? –
kérdezte
vissza Bach –
Itt csak azt
kell tudni,
hogy az ember
mikor, melyik
billentyűt
nyomja le,
különben szól
ez magától.</span><br>
<span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">***</span></p>
</div>
<blockquote style="margin-top:5.0pt;margin-bottom:5.0pt">
<div>
<div>
<div>
<p class="MsoNormal" style="background:white"><br>
<span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d"> <b>A
kényszer
hatalma</b></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background:white"><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">Victor
Hugo,</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">
a nagy francia
író egyszer
sürgős munka
előtt állt.
Mivel nem
bízott eléggé
abban, hogy
végig kitart
feladata
mellett, félig
levágta a
szakállát és
félig a haját,
az ollót pedig
kidobta az
ablakon.<br>
Addig nem
ment el
otthonról,
amíg ki nem
nőtt a
szakálla és a
haja. S a
munkával is
elkészült.</span><br>
<span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:#1f497d">***</span></p>
</div>
<div>
<p class="MsoNormal" style="background:white"> </p>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> Nyolc
óra munka,
nyolc óra
pihenés…</span></b></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Yehudi
Menuhin</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">
hegedűművész
nemcsak
játékáról,
hanem roppant
szorgalmáról
is híres.
Naponta nyolc
órán át
gyakorol, s
ezt sohasem
mulasztja el.<br>
Megkérdezték
tőle, hogy
miért gyakorol
ennyit, hiszen
a napi nyolc
óra után,
sokszor még
rendkívül
hosszú és
fárasztó
koncerteket
ad.<br>
– Én mindig
is nagyon
precíz ember
voltam –
válaszolta a
művész –
ledolgozom a
napi nyolc
órámat a többi
már csak
szórakozás.</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""> </span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Halad
a munka</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
Egy újságíró
megkérdezte <b>Mark
Twain</b>-t,
igaz-e, hogy
már hosszabb
ideje dolgozik
egy nagyobb
lélegzetvételű
színdarabon.<br>
Twain így
válaszolt:<br>
– Igen, most
egy négy
felvonásos,
három szünetes
darabon
dolgozom, s a
szünetekkel
már kész is
vagyok!</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Ez
a lakás eladó</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
A XIX. század
végén a
lengyel
komponista és
zongoraművész,
<b>Moritz
Moszkowski</b>
Bécs utcáin
sétálgatott a
Rimszkij-Korszakov-tanítvány, <b>Alekszandr Glazunov</b> társaságában.<br>
Ahogy a nagy
bécsi
muzsikus,
Franz Schubert
hajdani
otthonához
értek,
megálltak, és
elolvasták a
ház falára
erősített
márvány
emléktábla
szövegét.<br>
– Mit
gondolsz,
barátom –
mélázott el
Glazunov –, ha
meghalok, az
én házamra is
tesznek majd
egy táblát?<br>
– Egész
biztos! –
vágta rá
Moszkowski.<br>
– És vajon
mit írnak majd
rá? – faggatta
tovább
Glazunov.<br>
– Azt írják
rá: Ez a lakás
eladó!</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Híres
a nevem<br>
G. B. Shaw</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">
sokat utazott
hazájában.
Egyszer egy
falu határában
megismerkedett
egy juhásszal.
Megkérdezte,
hogy hívják.<br>
– Shakespeare
vagyok –
felelte az
öreg.<br>
Shaw
csodálkozva
mondta:<br>
– Na, akkor
maga igazán
büszke lehet,
hogy ilyen
híres nevet
visel…<br>
Az öreg juhász
elégedetten
bólogatott:<br>
– Hát persze,
hogy híres a
nevem, hiszen
már negyven
éve őrzök
birkát ezen a
környéken.</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Isteni
elme</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
Az Isteni
színjáték
tengernyi
szereplőjéből
és fordulatos
eseményéből is
kitűnik, hogy
<b>Dante</b>
emlékezőtehetsége
rendkívüli
volt. Erről a
csodálatos
memóriáról egy
szerény, de
frappáns
történet is
beszámol.<br>
Egyik
ismerőse
megállította
Dantét, s
megkérdezte
tőle:<br>
– Mondja
mester, ön
szerint mi a
legjobb étel?<br>
– A tojás –
felelte a
költő.<br>
Eltelt egy
év, s Dante
újra
találkozott
ismerősével.
Az illető
megállt, s
csak ennyit
kérdezett:<br>
– Mivel?<br>
– Sóval –
felelte a
költő, s
komótosan
folytatta
útját.</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>Kenyér
helyett kővel</b><br>
Úgy látszik,
a tehetséget,
a zseniket
máshol sem
becsülik meg.
Amikor <b>Robert
Burns</b>
meghalt, nem
sokkal
temetése után
márványemlékművet állítottak neki.<br>
A síremlék
felavatása
során a még
élő édesanyja
keserű
könnyekre
fakadt:<br>
– Ó, Robbie!
Te egy darab
kenyeret
kértél tőlük,
s ők egy darab
követ adtak
neked!</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Csak
a szokásos<br>
G. B. Shaw</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">
híres volt
szarkasztikus
megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az
írónak:<br>
>> –
Tegnap a
jósnőm azt
tanácsolta,
hogy este
menjek el a
kaszinóba,
tegyem meg a
születési
évemet, és
nagy pénzt
fogok nyerni.
El is mentem,
de egész este
vesztettem.<br>
Shaw tömören
így válaszolt:<br>
– Asszonyom,
ezúttal nem
kellett volna
letagadni azt
a szokásos tíz
évet.</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>Aki
másnak vermet
ás…</b><br>
A nagy
színésznek egy
darabban fel
kellett
olvasni egy
levelet, ezért
sosem tanulta
meg a levél
szövegét. A
fiatal, kezdő
színész, aki a
levélhozó
inast
játszotta, úgy
gondolta,
megtréfálja
híres
kollégáját és
a jelenetbe a
megírt levél
helyett egy
üres papírt
vitt be.<br>
– Levele
érkezett,
nagyságos úr –
nyújtotta át
kaján
vigyorral az
összehajtogatott
lapot.<br>
A nagy
színész
széthajtogatta
az üres lapot
és
szemrebbenés
nélkül ezt
mondta:<br>
– Nincs nálam
a szemüvegem.
Fiam,
felolvasná
nekem?</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
****</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>Éjfél
után</b><br>
Volt idő,
amikor egyes
színházak
szinte
versengtek
egymással
abban, hogy
melyikük tud
hosszabb
előadást
tartani.<br>
Egy nagy
múltú prózai
színházunkban
egy klasszikus
mű bemutatója
úgy
elhúzódott,
hogy még éjfél
után is
javában
tartott az
előadás.<br>
A közismert
kritikus
egyszer csak
felállt –
valamivel
éjfél előtt –
és kifelé
indult a
nézőtérről. A
színház
titkára
rémülten
szaladt utána:<br>
– Még nincs
vége az
előadásnak!<br>
A kritikus egy
ásítást
elnyomva
kacsintott a
titkárra:<br>
– Nekem csak
mára szól a
jegyem!</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif"">Szabad
rablás</span></b><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
Miután <b>Heltai
Jenő</b> nem
kérhetett
szabadalmat
szellemes
mondásaira,
sűrűn érte az
a
„megtiszteltetés",
hogy
ötleteivel
mások neve
alatt
találkozott.<br>
Naftalin című
darabjának
egyik
próbájára
magával vitte
a Vígszínházba
fiatal
írótársát, és
amikor a
színpadon
Hegedűs ajkán
elhangzott egy
elmés és
kacagtató
poén, az ifjú
titán
felsóhajtott:<br>
– De kár, hogy
ez a mondás
nem nekem
jutott
eszembe!<br>
Heltai
megvigasztalta:<br>
– Legyen
nyugodt,
fiatal
barátom, fog
ez a mondás
még magának is
eszébe jutni!</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
***</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>Aláírva<br>
Wagnert </b>sokan
bírálták,
támadták
életében. Egy
ízben éppen
társaság volt
nála, amikor a
postás egy
levelet
hozott. A
zeneszerző
felnyitotta, s
a papírlapon
mindössze
egyetlen szó
állt: „Hülye".<br>
Wagner
elnevette
magát.<br>
– Már sok
olyan levelet
kaptam,
amelyet az
írója
elfelejtett
aláírni, de ez
az első,
amelyben csak
az aláírás
szerepel.</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
****</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>Ötórai
tea<br>
Shaw</b>
nyomtatott
meghívót
kapott egyik
hölgyismerősétől,
akit
különösebben
nem kedvelt.<br>
A szöveg így
szólt:<br>
„Lady X. Y.
csütörtökön öt
és hat óra
között otthon
teázik."<br>
Az író
visszaküldte a
meghívót, a
nyomtatott
szöveg alá ezt
írva:<br>
„George
Bernard Shaw
szintén."</span><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
****</span></p>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""><br>
</span><span style="font-size:13.5pt;font-family:"Arial","sans-serif""> <b>A
művésznő
életkora<br>
Joséphine
Baker</b>
világhírű
revücsillag
élete utolsó
heteiben, 68
évesen is
korát
meghazudtoló
frissességgel
szerepelt
Európa
színpadjain.<br>
Amikor
Koppenhágában
vendégszerepelt, az egyik tapintatlan újságíró a művésznő életkora felől
érdeklődött.
Baker fanyar
iróniával így
válaszolt:<br>
– Harmincnégy
- az egyik
lábam…</span></p>
</div>
</div>
</div>
<p style="margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;background:white"><span style="font-size:10.0pt;font-family:"Arial","sans-serif""> </span></p>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</blockquote>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</blockquote>
</blockquote>
</div>
</blockquote>
</div>
</div>
</div>
</blockquote>
</div>
</blockquote>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div></div>