[Grem] Árpádházi Szt. Erzsébet ünnepe szentmiséje igéi

[Emoke Greschik]

 *Szent Erzsébet*

Testvéreim! Amikor a liturgiában az esztendő vége felé közeledünk, minden
évben újra halljuk a figyelmeztetést: *íté*let felé halad az életünk, akár
akarjuk, akár nem. Egy értelmes ember, ha ezt fölfogja, elkezd úgy élni,
hogy elébe menjen az ítéletnek. Mégpedig egy olyan ítéletnek, amelyik az
életre szól. Ezért egy élő, hívő, katolikus lélek a mindennapjaiban próbál
jó lenni. Próbál hűséges lenni. Próbálja meghallani az Úr Krisztus szavát
és gyakorolni az irgalmat. Mert az Úr mondta: *„Boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalomra lelnek.”* *De **jaj annak, aki kegyetlen volt* *a
testvéré**hez,** a felebarátjá**hoz,* mert amikor jön az ítélet, nem lesz
számára már idő, hogy irgalmat nyerjen. *A mi kis Erzsébetünk élő lélek
volt*. Fölismerte ezt, és *egész kicsi korától fogva úgy élt, hogy tette a
jót, gyakorolta az irgalmasságot és szerette a megfeszített
Krisztust.* *1231-ben,
kevéssel Assisi Szent Ferenc és Szent Domonkos után halt meg, mindössze 24
évesen*. És mögötte egy olyan gazdag élet, amit sokszor 80 évesek sem
tudhatnak maguk mögött*. A Szentírás mondja, hogy az évek számát nem
matematikailag kell számolni, és az érettség nem az idő függvénye*. Nem
magától adódik, azaz nem mindig van úgy, hogy ha 50 évesen érettebb vagyok,
mint 20 évesen voltam, 60 évesen még inkább..., ha pedig megérem a 90 évet,
természetszerűen érett, bölcs öregember vagyok. Az élet nem ilyen. Hanem *ahogy
a Szentírás mondja, a szív gondolatai őszek, és az igazi bölcsesség az
ártatlan élet.* *Erzsébet ilyen. Négy éves, amikor még föl sem foghatta, mi
történik vele, de *látta, hogy csomagolnak. Először nézi, hogy vajon ki
utazik, azután hallja, hogy *kislányom, te mégy el.* És elkezdte élni az
árvaságot. Mert hiába volt körülötte maximális kényelem, hiába vették körül
azzal a szeretettel, hogy ő lesz majd tíz év múlva a vár örökösének a
felesége... *Idegenbe került, Türingiába, Wartburgba.* Följegyezték róla,
hogy *5–6 éves korától kezdve teljes következetességgel nagyon szerette a
szegényeket. **Ami különös dolog.* *Ugyanis bekerült egy várba, amelynek
urai elég gondosan elzárkóztak a váralja népétől, és miközben odafönn
kényelem, luxus, bálok, ünnepek, nem sokat törődtek azzal, hogy lenn a
néppel mi történik.* A nép dolgozzon, fizesse az adót. A leendő anyós,
Zsófia asszony többször is észrevette, hogy *a kis 5–6 éves Erzsébet
kiszökik a várból.* Nem világgá megy, hanem *a kis köténykéjében kenyeret
visz a legközelebbi házban lakó öreg néninek*. *Meg barátnői vannak lenn, a
vár alatt, akik szegények, az egyik árva, a másik beteg, a harmadik
nyomorék. És ez a kislány törődik velük.* Mindezzel Erzsébet magára
haragította a családot, ahová azzal fogadták be, hogy a következő
nemzedéknek ő lesz majd az anyja. Ez a család *a leendő anyós, Zsófia
asszony, a leendő após, a leendő férj, aki hét évvel idősebb, mint ő, és
egy leendő sógor. egyre ingerültebben nézik, **hogy mit csinál ez a gyerek.*
A leendő após, aki már öregedő, jámbor ember megérezte ebben a kislányban
azt a jóságot, amire nyugodtan rá lehet majd bízni az egész várat meg az
egész családot. Főleg *a leendő férj, Lajos, aki egyelőre kamasz fiú,
rendkívüli módon megszerette ezt a kislányt, aki hét éves korától lovagolt.
Meg olyan dolgokat művelt, amitől **a leendő sógor meg az anyós megrémült*, *ő
viszont boldog volt: micsoda feleségem lesz nekem! *– *Amikor meghalt **a
leendő após, Erzsébet *megérezte: elveszítettem a nagy támaszomat. És *egyre
inkább érezte az ellenségeskedést.* *Erzsébet tizenöt éves, amikor Lajos
gróffal megkötötték a házasságot. Következett öt boldog esztendő, amikor a
férje már ura a várnak, sőt ura a tartománynak, melynek a vár a központja.
És a férje, Lajos szabad kezet adott neki: „Erzsébet! Most azt teheted,
amit a lelkiismereted mond, én örülni fogok, ha kifosztod a kincstáramat.”*
Ebben az időszakban történt, hogy *Erzsébet személyesen járt le a vár alá,
és a kosarában vitte az élelmet.* Egy alkalommal a várkapuban *a sógora
rendkívül ingerülten megállította*: „Már megint hova mégy? Mi van a
kosaradban?” – Erzsébet szelíden felelt: „Nézd meg!” – Ő ingerülten *föltépte
*a kosarat borító kendőt... *és rózsákat látott a kenyér helyett.* Erzsébet
kapott az Úrtól egy másik nagy jelet is. A férje, Lajos gróf éppen a
vidéket járta, és *az anyós, Zsófia asszony nem kis méreggel figyelte, **hogy
a fiatal Erzsébet asszony – akkor már három kicsi gyermek anyja – jön haza
a várba, és a vállán hoz egy 15–17 év körüli, leprás, csonttá-bőrré
lefogyott fiút, beviszi a hálószobába és befekteti a közös hálószobában az
ágyba. *– Na, *Zsófia asszony elérkezettnek látta a pillanatot, hogy most
véget vessen* *menye hóbortjainak*, s amint betoppant a férj, azonnal
mondani kezdte: „Ide figyelj! Neked állítólag csodatévő feleséged van!
Gyere, most mutatok én neked egy olyan csodát, hogy elmegy tőle a kedved!” –*
Kézenfogta* *a fiát, és vitte a hálószobájukba: „Nézd meg, mi van az
ágyadban!” Erre Lajos azt mondja Erzsébetnek: „Erzsébet! Mi van az ágyban!”
Erzsébet pedig fölhajtotta a takarót, de az ágyban nem a leprás fiút
látták, hanem a feszületet és a megfeszített Krisztust.* Ez olyan jel, mint
amilyet Szent Márton kapott. *Már itt a földön láthatóvá vált, hogy azt az
irgalmas jóságot, amit Erzsébet gyakorol, azt az Úr Krisztus magáénak
vallja, és megvédi ellenségeitől a jótevőjét.* *Megszületik a negyedik
gyermekük is, és öt évi házasság után egyszer csak a férj, Lajos azzal jött
haza, hogy „Erzsébet! Én elkísérem a császár őfelségét a Szentföldre,
keresztes lovagként.” Ekkor elkezdődött az, amit a Szentírás
szóhasználatával az Úr Krisztusról úgy szoktunk mondani, hogy önkiüresítés.
Amikor valaki szeretetből kifosztja önmagát. Odaadja, amije van. Nemcsak a
kenyerét, nemcsak a ruháját, hanem a legdrágább kincseit is.* *Erzsébet
elengedte a férjét, akit a legjobban szeretett itt a Földön, holott ő
tudta, hogy **mi most elbúcsúzunk és többé nem fogom látni.* *De elengedte.*
Alighogy elindult a keresztes sereg, még mielőtt behajóztak volna, *járvány
ütött ki a seregben, és Lajos meghalt.* *Erzsébet **ott maradt egyedül. S
miután kicsi korában megízlelte az árvaságot, most megízleli az
özvegységet. *Megtapasztalta, *mennyire védtelenné tud válni az ember.
Hiába biztosít számára a jog bizonyos dolgokat, ha a tulajdon házanépe
ellensége, védtelen az ember! Ezért négy pici gyermekével elhagyta a
várat.* *Volt
egy püspök rokona Bambergben, aki egy időre befogadta*, de azt tanácsolta:
„Erzsébet, ilyen körülmények között neked férjhez kell menned.” *Jöttek is
a kérők. Maga a császár is megkérte a kezét*, *de Erzsébet nem akart újra
férjhez menni.* *Megsejtette, hogy nem sok ideje van hátra, s hogy neki
tényleg mindenét oda kell adnia, még a gyerekeit is. Biztonságba helyezte
őket, és visszavonult Marburgba, egyedül. Ott 24 évesen, még meglévő
özvegyi vagyonából az utolsó napig ellátta a leprásokat, a
legelhagyatottabb betegeket, s 24 évesen elköltözött. Elköltözött az Úrhoz,
meg annyira szeretett férjéhez a mennyországba.* Följegyezték, hogy *utolsó
óráiban, perceiben magyar éneket énekelt,* ő, akiről a német egyház azt
mondja, hogy az egyik legnagyobb német szent. Mert *ő tudta, hogy magyar.*
Szeressük őt! *Beszéljünk róla a kicsinyeinknek. S milyen jó lenne, ha a
felnövekvő kislányok megismerhetnék őt és tanulnának tőle, mint ahogy jó
lenne, ha a felnövekvő kisfiúk megismernék Szent Imrét és tanulnának tőle.
Szebb jövő várna ránk*. De azok is, *akik nagyon elhagyatottnak érzik
magukat, öregen, özvegyen, odafordulhatnak Erzsébethez*, hogy *segíts! Adj
erőt! Imádkozz az erőért, hogy hűségesek tudjunk maradni a jóban, az
irgalmasságban! Amen.*

*Dr. Diós István *



>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_5966465276088253095_m_-2861493729603662283_m_1449524120347020802_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201119/63a67ca1/attachment.html>