<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div>

<div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Erzsébet</b></span><br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap"><br></span></div><div><span style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Arial,sans-serif;font-size:14px;letter-spacing:0.2px;white-space:pre-wrap">Testvéreim! Amikor a liturgiában az esztendő vége felé közeledünk, minden évben újra halljuk a figyelmeztetést: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>íté</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">let felé halad az életünk, akár akarjuk, akár nem. Egy értelmes ember, ha ezt fölfogja, elkezd úgy élni, hogy elébe menjen az ítéletnek. </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Mégpedig egy olyan ítéletnek, amelyik az életre szól. Ezért egy élő, hívő, katolikus lélek a mindennapjaiban próbál jó lenni. Próbál hűséges lenni. Próbálja meghallani az Úr Krisztus szavát és gyakorolni az irgalmat. Mert az Úr mondta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalomra lelnek.”</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De </b><b>jaj annak, aki kegyetlen volt</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a testvéré</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hez,</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a felebarátjá</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hoz,</b></span> mert amikor jön az ítélet, nem lesz számára már idő, hogy irgalmat nyerjen.</span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A mi kis Erzsébetünk élő lélek volt</b></span>.  Fölismerte ezt, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egész kicsi korától fogva úgy élt, hogy tette a jót, gyakorolta az irgalmasságot és szerette a megfeszített Krisztust.</b></span>

<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1231-ben, kevéssel Assisi Szent Ferenc  és Szent Domonkos  után halt meg, mindössze 24 évesen</b></span>. És mögötte egy olyan gazdag élet, amit sokszor 80 évesek sem tudhatnak maguk mögött<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. A Szentírás mondja, hogy az évek számát nem matematikailag kell számolni, és az érettség nem az idő függvénye</b></span>. Nem magától adódik, azaz nem mindig van úgy, hogy ha 50 évesen érettebb vagyok, mint 20 évesen voltam, 60 évesen még inkább..., ha pedig megérem a 90 évet, természetszerűen érett, bölcs öregember vagyok. Az élet nem ilyen. Hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ahogy a Szentírás mondja, a szív gondolatai őszek, és az igazi bölcsesség az ártatlan élet.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erzsébet ilyen. Négy éves,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> amikor még föl sem foghatta, mi történik vele, de </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">l</span>átta, hogy csomagolnak. Először nézi, hogy vajon ki utazik, azután hallja, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kislányom, te mégy el.</b></span>

És elkezdte élni az árvaságot. Mert hiába volt körülötte maximális kényelem, hiába vették körül azzal a szeretettel, hogy ő lesz majd tíz év múlva a vár örökösének a felesége... <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Idegenbe került, Türingiába, Wartburgba.</b></span>

Följegyezték róla, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">5–6 éves korától kezdve teljes következetességgel nagyon szerette a szegényeket. Ami különös dolog. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ugyanis bekerült egy várba, amelynek urai elég gondosan elzárkóztak a váralja népétől, és miközben odafönn kényelem, luxus, bálok, ünnepek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem sokat törődtek azzal, hogy lenn<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a néppel mi történik. A nép dolgozzon, fizesse az adót.

A leendő anyós, Zsófia asszony többször is észrevette, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kis 5–6 éves Erzsébet kiszökik a várból. Nem világgá megy, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kis köténykéjében kenyeret visz a legközelebbi házban lakó öreg néninek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Meg barátnői vannak lenn, a vár alatt, akik szegények, az egyik árva, a másik beteg, a harmadik nyomorék. És ez a kislány törődik velük. Mindezzel Erzsébet magára haragította a családot, ahová azzal fogadták be, hogy a következő nemzedéknek ő lesz majd az anyja.

Ez a család <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a leendő anyós, Zsófia asszony, a leendő após, a leendő férj, aki hét évvel idősebb, mint ő, és egy leendő sógor. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyre ingerültebben nézik,</span> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy mit csinál ez a gyerek.</b></span> A leendő após, aki már öregedő, jámbor ember megérezte ebben a kislányban azt a jóságot, amire nyugodtan rá lehet majd bízni az egész várat meg az egész családot. Főleg <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a leendő férj, Lajos, aki egyelőre kamasz fiú, rendkívüli módon megszerette ezt a kislányt, aki hét éves korától lovagolt. Meg olyan dolgokat művelt, amitől<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a leendő sógor meg az anyós megrémült</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ő viszont boldog volt: micsoda feleségem lesz nekem! </b></span>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor meghalt </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a leendő após, Erzsébet </b></span>megérezte: elveszítettem a nagy támaszomat. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre inkább érezte az ellenségeskedést.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erzsébet tizenöt éves, amikor Lajos gróffal megkötötték a házasságot. Következett öt boldog esztendő, amikor a férje már ura a várnak, sőt ura a tartománynak, melynek a vár a központja. És a férje, Lajos szabad kezet adott neki: „Erzsébet! Most azt teheted, amit a lelkiismereted mond, én örülni fogok, ha kifosztod a kincstáramat.”</b></span>

Ebben az időszakban történt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erzsébet személyesen járt le a vár alá, és a kosarában vitte az élelmet.</b></span> Egy alkalommal a várkapuban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a sógora rendkívül ingerülten megállította</b></span>: „Már megint hova mégy? Mi van a kosaradban?” – Erzsébet szelíden felelt: „Nézd meg!” – Ő ingerülten <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>föltépte </b></span>a kosarat borító kendőt... <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és rózsákat látott a kenyér helyett.</b></span>

Erzsébet kapott az Úrtól egy másik nagy jelet is. A férje, Lajos gróf éppen a vidéket járta, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az anyós, Zsófia asszony nem kis méreggel figyelte, </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy a fiatal Erzsébet asszony – akkor már három kicsi gyermek anyja – jön haza a várba, és a vállán hoz egy 15–17 év körüli, leprás, csonttá-bőrré lefogyott fiút, beviszi a hálószobába és befekteti a közös hálószobában az ágyba. </b></span>– Na, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Zsófia asszony elérkezettnek látta a pillanatot, hogy most véget vessen</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>menye hóbortjainak</b></span>, s amint betoppant a férj, azonnal mondani kezdte: „Ide figyelj! Neked állítólag csodatévő feleséged van! Gyere, most mutatok én neked egy olyan csodát, hogy elmegy tőle a kedved!” –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Kézenfogta</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a fiát, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">és vitte</span> a hálószobájukba: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„Nézd meg, mi van az ágyadban!”</span> Erre Lajos azt mondja Erzsébetnek: „Erzsébet! Mi van az ágyban!” Erzsébet pedig fölhajtotta a takarót, de az ágyban nem a leprás fiút látták, hanem a feszületet és a megfeszített Krisztust.</b></span>

Ez olyan jel, mint amilyet Szent Márton  kapott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Már itt a földön láthatóvá vált, hogy azt az irgalmas jóságot, amit Erzsébet gyakorol, azt az Úr Krisztus magáénak vallja, és megvédi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenségei</span>től a jótevőjét.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Megszületik a negyedik gyermekük is, és öt évi házasság után egyszer csak a férj, Lajos azzal jött haza, hogy „Erzsébet! Én elkísérem a császár őfelségét a Szentföldre, keresztes lovagként.”

Ekkor elkezdődött az, amit a Szentírás szóhasználatával az Úr Krisztusról úgy szoktunk mondani, hogy önkiüresítés. Amikor valaki szeretetből kifosztja önmagát. Odaadja, amije van. Nemcsak a kenyerét, nemcsak a ruháját, hanem a legdrágább kincseit is.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erzsébet elengedte a férjét, akit a legjobban szeretett itt a Földön, holott ő tudta, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mi most elbúcsúzunk és többé nem fogom látni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De elengedte.</b></span> Alighogy elindult a keresztes sereg, még mielőtt behajóztak volna, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>járvány ütött ki a seregben, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lajos </span>meghalt.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Erzsébet </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ott maradt egyedül. S miután kicsi korában megízlelte az árvaságot, most megízleli az özvegységet. </b></span>Megtapasztalta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mennyire védtelenné tud válni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ember. Hiába biztosít számára a jog bizonyos dolgoka</span>t, ha a tulajdon házanépe ellensége, védtelen <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ember!</span> Ezért<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> négy pici gyermekével elhagyta</span> a várat.</b></span>

<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Volt egy püspök rokona Bambergben, aki egy időre befogadta</b></span>, de azt tanácsolta: „Erzsébet, ilyen körülmények között neked férjhez kell menned.” <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Jöttek is a kérők. Maga a császár is megkérte a kezét</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de Erzsébet nem akart<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> újra férjhez menni.</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Megsejtette, hogy nem sok ideje van hátra, s hogy neki tényleg mindenét oda kell adnia, még a gyerekeit is. Biztonságba helyezte őket, és visszavonult Marburgba, egyedül. Ott 24 évesen, még meglévő özvegyi vagyonából az utolsó napig ellátta a leprásokat, a legelhagyatottabb betegeket, s <u>24 évesen elköltözött. Elköltözött az Úrhoz, meg annyira szeretett férjéhez a mennyországba.</u></b></span>

Följegyezték, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>utolsó óráiban, perceiben magyar éneket énekelt,</b></span> ő, akiről a német egyház azt mondja, hogy az egyik legnagyobb német szent. Mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ő tudta, hogy magyar.</b></span>

Szeressük őt! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Beszéljünk róla a kicsinyeinknek. S milyen jó lenne, ha a felnövekvő kislányok megismerhetnék őt és tanulnának tőle, mint ahogy jó lenne, ha a felnövekvő kisfiúk megismernék Szent Imrét és tanulnának tőle. Szebb jövő várna ránk</b></span>. De azok is, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>akik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nagyon elhagyatott</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">nak érzik </span>magukat, öregen, özvegyen, odafordulhatnak Erzsébethez</b></span>, hogy <span style="color:rgb(0,0,255)"><b>segíts! Adj erőt! Imádkozz az erőért, hogy hűségesek tudjunk maradni a jóban, az irgalmasságban! Amen.</b></span></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><b> </b></span></div><div><br></div><div><b>Dr. Diós István </b></div>

</div><div><br></div><div> </div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div id="m_5966465276088253095m_-2861493729603662283gmail-m_1449524120347020802DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><table style="border-top:1px solid rgb(211,212,222)">

        <tbody><tr>

      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>

                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:rgb(65,66,78);font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:rgb(68,83,234)" target="_blank">www.avg.com</a>          </td>

        </tr>

</tbody></table>

<a href="#m_5966465276088253095_m_-2861493729603662283_m_1449524120347020802_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>

</blockquote></div></div>