[Grem] Dr. Afréka a nigériai éhezők segítségére hív Szt. Márton ünnepén

[Emoke Greschik]

 Menny és pokol között –
Afréka a nigériai éhezők segítésére hív Szent Márton ünnepén
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. november 9., hétfő |
12:20
[image: kép.png]

Az alapítvány munkája a pandémia idején a humanitárius katasztrófahelyzet
enyhítése céljából megváltozott: a lakosok élelemmel való ellátása, melyet
az alábbi számlaszámon segíthetünk: *Afréka Alapítvány
10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód: BUDAHUHB) *

https://www.magyarkurir.hu/hirek/menny-es-pokol-kozott-afreka-nigeriai-ehezok-segitesere-hiv-szent-marton-unnepenAz
Afréka Alapítvány nevét már jól ismerik olvasóink, Fodor Réka missziós
orvossal többször beszélgettünk orvosi, valamint a pandémia idején
átalakult humanitárius missziójáról. „Szőjük együtt Szent Márton köpenyét”
mottóval a magyar egyház szolidaritási napot hirdet Szent Márton napjára,
november 11-ére Nigériáért, az éhínséggel küzdő emberekért.

Arra buzdítunk mindenkit, hogy november 11-én imádságunkkal és
adományunkkal szőjük együtt Szent Márton köpenyét. Adományainkat az Afréka
Nemzetközi Humanitárius Alapítványnak juttatva közvetlenül segítsünk
Nigériában.

A Csókay András idegsebész és Fodor Réka orvos misszionárius által
létrehozott alapítvány célja, hogy a nehéz helyzetű országokba, térségekbe
és katasztrófa sújtotta területekre egészségügyi missziókat szervezzen,
támogasson, ott egészségügyi ismeretterjesztést végezzen.

Az alapítvány munkája a pandémia idején a humanitárius katasztrófahelyzet
enyhítése céljából megváltozott: a lakosok élelemmel való ellátása, amit az
alábbi számlaszámon segíthetünk: *Afréka Alapítvány (Budapest Bank)
10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód: BUDAHUHB)*.

A felhívás fővédnökei: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti
érsek és Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia (MKPK) elnöke. A felhívás támogatója az 52. Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus Titkársága.

*Fodor Rékával beszélgettünk ismét, ezúttal a gyűjtés kapcsán.*

*– A dél-nigériai Onitsha lakói számára gyűjt az egyház, akikhez a helyi
érsekségen keresztül érkeznek el adományaink. Mit kell tudni arról, hogyan
élnek ott az emberek?*

– Nigéria hatalmas, 200 millió lakosú ország. Emellett nagyon heterogén.
Északon a Boko Haram tartja rettegésben az embereket, tömegmészárlásokat
követ el, a fulániak is falvakat égetnek fel, egyre nagyobb az erőszak.
Amíg nem volt ilyen aktív a Boko Haram, addig nem volt ekkora baj, a
muszlimok és keresztények között nem volt konfliktus. Onitsha délen van,
nyolcmilliós város, túlnyomó többségében keresztények lakják, sokan a
terror elől menekültek ide északról. Onitshában igbók élnek, a területen
még olaj is van, gazdagabb lehetne, mint Magyarország, ráadásul sokan
járnak iskolába, okosak, mégis nyomorognak.

Közel 150 millió ember él az országban úgy, hogy nincs megtakarítása, napi
jövedelme nem éri el az egy dollárt.

Ez eleve nagyon súlyos helyzet, amelyet tovább nehezítettek a járvánnyal
kapcsolatos megszorítások. Sokakat elért az éhezés. Márciusban az utolsó
járattal sikerült kimennem Onitshába, utána lezártak mindent, ott ragadtam
fél évre. A piacokat hat hétre zárták be, ez súlyos gondot jelentett. Egy
átlagos család ugyanis úgy él, hogy van négy-öt gyerekük, akik egy szobában
laknak a szülőkkel, nagyszülőkkel, víz, áram nincs. Reggel kimennek a
piacra, eladják, amijük van, és abból vesznek valamit aznapra enni. Nincs
egynapi tartalékuk sem. Ha bezár a piac, akkor ez a kis jövedelmük sincs,
éhínség van. Nincs táppénz vagy munkanélküli segély.

A kórházban például, ahová járunk, négyszáz fő dolgozik, ha elkapják a
vírust vagy a kijárási korlátozás miatt nincsenek betegek, el kell
bocsátani őket. Nincs hová menniük, ebben az állásban az egyik legvonzóbb
dolog éppen az, hogy van szállásuk a kórház területén. Szerencsére az
egyházmegyei kórház eddig mindenkinek tudott fizetést adni, de ez már maga
is isteni csoda. Az iskolákat fél évre bezárták, és ott nincs online
oktatás, sok gyerek kezdett bűnözni, lopni, koldulni, mert éhesek voltak.

*– Az onitshai egyházmegye papjai, hívei között éltél. Hogyan láttad az
életüket, a hitüket?*

– Két sarokkal odébb lehet erőszak, korrupció, nem mondhatom, hogy mindenki
nagy hitben él, de abban a környezetben, ahol mi mozgunk, fantasztikus hit
él. A keresztényeknek nem könnyű a dolguk, ha igazságtalanság éri is őket,
nem szíthatnak feszültséget, meg kell tartaniuk a békét, inkább
vértanúhalált halnak. Próbálnak jólétet teremteni, de nagyon nehéz, mégis
ők vigasztaltak engem: „Semmi baj, a Jóisten megvéd, látod, téged is ide
lepottyantott, ez számunkra egy üzenet, hogy itt vagy velünk, és segítesz.”

Márciusban a templomokat is bezárták, és ez szinte fizikai fájdalmat
okozott az embereknek, már azt hittem, a templombezárásba fognak belehalni,
annyira hiányzott nekik.

Online mise volt ugyan, de ki tudja nézni, amikor a házakban villany sincs,
nemhogy internet?!

Életem legnagyobb élménye volt, amikor tavaly ott voltam a családommal
együtt mindenszentek ünnepén a tízezer fős hatalmas érseki misén, rengeteg
papnövendékkel, hiszen az egyik legnagyobb, éppen mindenszentekről
elnevezett szeminárium a kórház mellett található. Az érsek és az
alkancellárja, Basil atya is nagy szeretettel fogadott: már családtagként
mentem vissza, mégis semmihez nem hasonlítható élmény volt. Nem tudom
pontosan, de több száz pap volt ott, a szeminaristák törzsi ruhában
doboltak, táncoltak, mindenki dicsőítette Jézust, eszméletlen élmény volt.
Ők hiszik, hogy úgy kell élni, ahogy a szentek: nem kell, hogy legyen
neved, az a cél, hogy az életszentség felé vezető úton járj. Imádkoznak a
szentek közbenjárásáért.

Ott van a malária, a tífusz, a szegénység, nincs társadalombiztosítás…
ennek ellenére annyi örömet, mosolyt, kacagást soha nem látok itthon.
Mindenki hálás, boldog.

*– Hogyan tudnak ebben a nagy szegénységben, súlyos gondok között ekkora
reménnyel élni az emberek?*

– Ők nem örök életre vannak itt a földön berendezkedve, bármikor
meghalhatnak, akár vértanúhalállal, nem azzal az öntudattal születnek, hogy
jár nekik a 78 év átlagéletkor. A születésnapjukon szépen felöltöznek, és
dicsőítik a templomban az Istent, amiért még egy évet hozzáadott az
életükhöz.

Az ő reményük nem a földön van, a mennyország a reményük. „Készülj fel a
legrosszabbra, és reménykedj a legjobban” – tanította Izunna atya.

Vagyis tegyél meg mindent, amit megtehetsz, ami a te felelősséged, hordj
maszkot, moss kezet, vess, arass, tedd a feladatodat, de imádkozz, és várd
a legjobbat. Mivel hiszel az ima erejében, várod a legjobbat. Ami a te
felelősséged, azt maximálisan meg kell tenned, azokért, akikért felelsz;
lehet az két ember vagy nyolcmillió. Ha mindent megtettél, vár rád a
mennyország – ezt gondolják és mosolyognak, nevetnek.

*– Elmondtad a márciusban kezdődő féléves humanitárius missziódról, hogy
főként rizst osztottak szét az emberek között. Most is erre készültök?*

– Az árak márciusban a járvány hatására gyorsan emelkedtek. A 25 kilós rizs
7500 forintnak megfelelő összegbe került korábban. Novemberben learatták,
de a járvánnyal jött a felvásárlási láz, volt, aki nyerészkedett, volt, aki
csak a biztonságot kereste, mindenesetre a rizs ára júliusra majd’
háromszorosára emelkedett (20 ezer forint körül), aztán elfogyott a
készlet. Basil atya és munkatársai erre is találtak megoldást: júliusban
kezdett érni a jamgyökér, akkor azt adtuk az embereknek. Amikor nem termett
annyi, amennyi kellett, akkor száraztésztát adtunk, éhínségben annak is
örülnek. Ismét november van, érkezne az aratás ideje, de hatalmas áradás
van éppen, és sok termés elpusztult. Nincs folyószabályozás, és a Niger
folyó minden évben menetrend szerint kiárad. Ez önmagában nem furcsa vagy
váratlan dolog, ismerjük mi is, olyankor szoktunk menni orvosmisszióba,
mert akkor jön a maláriajárvány és a tífusz.

*– Mekkora a baj a Niger folyó áradásával, mennyi termést pusztított el az
ár?*

– Az esős évszakban mindennap esik, pár hétig állandóan, és utána jön az
áradás. Szeptember végén, október elején rendszerint kiönt a folyó, ez tart
novemberig, utak omlanak omlanak be, házak dőlnek szét, sokakat evakuálnak.
Most azért van különösen nagy baj, mert a rizsföldeket is elöntötte az ár,
és kimosta a vetést.

Szoktam mondani, hogy itt tényleg mennyország és pokol váltogatja egymást:

itt van ez a sok szerencsétlenség, és mégis az itt élő emberek
vigasztalnak, hogy nem baj, majd a Jóisten megsegít, ha nincs rizs, majd
lesz mangó, avokádó, jamgyökér, száraztészta… A rizstermés nagy része
elpusztult, ahonnan mi szereztük, ott egyáltalán nincs. Az a falu most
megközelíthetetlen, pontosan nem tudják, mi a helyzet, majd november végére
vonul le az ár, akkortól lehet közlekedni az utakon, ha nem omlottak össze.
Ilyenkor a talajvíz megemelkedik, elvesznek az emberek otthonai. Nincs hova
menniük, hiába tudják, hogy minden évben jön az árvíz, és elviheti a
házukat, nem tudnak máshová költözni. Ott van ez a kettősség: most éppen
rengetegen lesznek hajléktalanok az árvíz miatt, és közben akkora hitük
van, amiről mi csak álmodunk. Soha nem káromolják az Istent a rossz sorsuk
miatt, hanem dicsőítik.

*– Mire van most a legnagyobb szükség?*

– Muszáj élelmet vásárolnunk, ez az év erről szól. Ha véget ér ez a válság,
Csókay Andrással együtt szeretnénk visszaalakulni orvosmisszióvá, de most
karácsonyra még mindenképpen élelmet kell vásárolnunk. Nagy értéke van a
rizsnek, mert kicsi a térfogata, könnyen magukkal viszik az emberek a 25
kilós zsákot, és jóllakik belőle egy család egy-két hétig. Tavaly, amikor
megérkeztünk mindenszentekre Onitshába, kiderült, hogy a kórház minden
alkalmazottja kap egy zsák rizst, és mindenki ugrált örömében. Ez önmagában
megmutatja, mekkora szükségben élnek, pedig amikor rájuk nézünk, a
nővérkékre például, azt látjuk, milyen szépen fel vannak öltözve a misén,
milyen csodálatosan mosolyognak. Most sajnos kérdéses, lesz-e elég rizs.
Majd akkor derül ki, ha lemegy az árvíz, és az atyák végre el tudnak jutni
terepjáróval a falvakba.

*– Hány embert kellene ellátni az adományokból? Mekkora a feladat, amelyet
a misszió során kaptál?*

– Ez a legnehezebb az egészben. Amikor tavasszal-nyáron itthon ünnepelték
az alapítványt, hogy mennyi jót teszünk, én ott sírtam egyedül a szobámban.

Néha azt érzed, akkora a szükség, hogy bármennyi segítség kevés lenne. De
ha így állunk hozzá, akkor semminek nincs értelme.

Július körül volt a mélypont, egy hétig szinte beszélni sem tudtam, azt
láttam, gyorsabban omlik össze a kártyavár, mint ahogy építem. Amikor újra
és újra elkeseredtem, mert mondjuk gyerekmunkásokat láttam a harmadik
emeleten biztonsági háló nélkül vakolni, sírva fakadtam, és szaladtam
Izunna atyához, aki annyit kérdezett, vajon örömmel teszik, vagy nem.
Lehet, hogy enélkül éhen halna a családjuk. Hozzányúlsz egy dologhoz, omlik
össze a többi. Másnap meg valami más okozott mélypontot... Ki kellett
kerülnöm ebből az állapotból,

és az atya megtanította, hogy ne így gondolkodjak, ne arra figyeljek, amit
nem tudok befolyásolni.

Jól kell értenünk, amit Teréz anya mondott, hogy mindenki csepp az
óceánban, és minden cseppre szükség van, különben nincs óceán. Ha úgy
teszed fel magadnak a kérdést, hogy minek csinálod, hisz reménytelen, csak
egy csepp vagy, akkor már ott is van a kísértő, és azt mondja, egy csepp
sem vagy, haszontalan, értelmetlen, amit teszel. Amikor egyedül álltam egy
ekkora kataklizma közepén, akkor kemény küzdelem volt, hogy felálljak ebből.

Százmillió forintot gyűjtöttünk össze, ebből nagyon sok ember jóllakott,
közben mégis ott volt a kísértés, hogy még mennyi embernek lenne szüksége
élelemre...

Ilyenkor a kórházigazgató, Izunna atya, akivel testvérként tekintünk
egymásra, szépen, nyugodtan rászánta az időt, és elmondta, hogy csak azzal
foglalkozzak, ami az én dolgom, amit a Jóisten nekem szánt. „Ha erre
fókuszálsz, nem omlasz össze” – mondta. És tényleg, amikor jó helyre került
a fókusz, jött megint a sok adomány. Amikor összeomlottam, nem jött adomány.

*– Elmesélted legutóbb, hogy ez a segítő szeretet ott nemcsak egy érzés,
hanem profi szervezés is fakad belőle, ha száz vagy ötszáz embernek jut
ennivaló, megnevezik azt a száz vagy ötszáz családot, pontosan ismerik
őket, és tudják, hogyan jut el hozzájuk az adomány. *

– Igen, nagyon ügyesek, és mindenképpen szereznek valamiféle élelmet, ha
nincs rizs, akkor mást. Én most nem tudok kimenni Onitshába, de amíg tart a
járvány, mindenképpen szükség van ezekre az adományokra, életet mentenek.
Az érsekség munkatársai teljesen megbízhatók, egészen biztosak vagyunk
benne, hogy az adomány teljes egészét szétosztják a leginkább rászorulók
között, megvannak hozzá a logisztikai csatornáik. Maga az alkancellár,
Basil atya személyesen szervezi meg az osztást, sorszámokat adnak azoknak,
akik személyesen el tudnak jönni az élelemért, felveszi a kapcsolatot a
plébánosokkal, akik eljuttatják az adományt a messzebb lakó rászorulóknak.
A munkán kívül pedig nagy szeretet van emögött. Sokkal több segítségre van
szükség, mint amennyit el tudunk képzelni. Ez azonban senkit ne
akadályozzon abban, hogy jót tegyen, hiszen mindenkitől csak azt kéri
számon a Jóisten, ami a feladata volt. Ha két filléred van, akkor két
fillért adj.

Annyival nagyobb a szükség, mint amit adni tudunk, hogy bele lehet őrülni,
ha rosszul tesszük fel a kérdést. Ha jól tesszük fel a kérdést, akkor
teljesítjük azt, ami a mi feladatunk.

*– Szorosra fűződött a kapcsolat az onitshai egyházmegye, Okeke érsek és a
magyarok között, nagyon hálásak az adományokért.*

– Okeke érsek megismerkedett Erdő Péter bíborossal, és szeptemberben eljön
majd az eucharisztikus kongresszusra is előadóként. Testvérként tekintenek
ránk, engem az érsek a húgaként emleget. Nemcsak missziós projektet látnak
bennünk, hanem mérhetetlen szeretettel vannak irántunk, mindig emlegetik,
mennyire hálásak a miniszterelnökség Hungary Helps Programjának, az
egyháznak, a csodálatos embereknek, akik támogatják őket.

*Fotó: Merényi Zita; Afréka Alapítvány*

*Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201110/232d89e7/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: kép.png
Type: image/png
Size: 1115136 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201110/232d89e7/attachment.png>